Nagyon jól nyomon
követhető, hogy a Matchboxnál a hetvenes években igyekeztek
kiszolgálni azt, amit az amerikai piac igényének gondoltak a Hot
Wheels-szel rivalizálásban. A nagy, amerikai családi kombiknak az
1-75 sorozatban szerepeltetését is ilyesminek gondolom.
Mercury bárka
Amit
1978 és 1981 közt MB-74-ként a Matchbox piacra dobott, az 1977-es
Mercury Cougar Villager kicsinyített mása. Ha jóérzésű
autószexuálisként próbálna valaki annál az elképzelésnél
maradni fejben, hogy a Cougar a Ford Mustang puccosabb változata,
akkor azt én teljesen megértem és támogatom is! Akkor javaslom ne lépjen túl
az első generáción, és ez esetben ne is olvasson tovább, de sürgősen
kattintson át ide, meg
ide! Úgy fest előbb-utóbb minden patinás típusnevet elér a
végzete.
A
Cougar negyedik generációja a hetvenes évek végén, egészen
pontosan 1977-ben aljasodott szedánná, meg családi batárrá –
bár kétajtós kupé is maradt belőle. Hogy a Cougar Villager
milyen autó volt? Nos, valószínűleg szörnyű. Túlméretes,
benzinzabáló négykerekű bárka. Az 5,67 méter hosszú, 1,91
méter széles és 1,33 méter magas szörnyeteget csak és kizárólag
háromsebességes automata váltóval lehetett rendelni. Ugyan V8-asok
dolgoztak az orrában, de még a nagyobb 400-as, (6,6 literes) is
csak 173 lóerőre volt elég. Az alapáras 351-es (5,8L) blokk 149
lóerős volt.
A
Matchbox szerintem téved az elnevezésben, mert 1977-ben a Cougar
Villager egy felszereltségi szint volt, ami kívülről egy
cseresznyefa-utánzatú borításban nyilvánul meg. Ennek hiányában
helyesen szerintem Cougar Station Wagonnak kéne hívni. (Lásd a
katalógust!) Amiben nem tévednek, hogy a hátsó ajtó lefelé és
balra-oldalra is nyitható volt – lásd a katalógusfotót – ami
kisautóban kivitelezhetetlen. Jó érzékkel a nehezebben letörhető
és egyszerűbben kivitelezhető lefelé nyitást választották. Így
rögtön értelmet nyer a keret nélküli, letekerhető hátsó
ablak, hiszen egyrészről lefelé nyitva az ajtót azonnal eltört
volna az üveg. Másfelől opcionálisan harmadik, hátrafelé néző
üléssor is rendelhető volt az autóhoz. Ezeket jellemzően a
csemeték fuvarozására használták a jenkik – helló biztonság!
Mellékeltem
az 1977-es, csak a Mercury kombikról szóló katalógust, érdekes
csemege.
Falusi
A
jenki családi kombit a Cougar SW előtt a Mercury Commuter
képviselte a Matchbox kínálatában. 1969-ben
mint még regular wheel,
aztán 1970
és 1973 közt már vékony Superfast kerekeken.
Ez a zöld árnyalat annyira beégett, hogy még
a SuperKings (SpeedKings) változat is megkapta.
Aztán
a legvégén érkezett a piros változat.
Ezek
szellemi leszármazásának tartom az 1978-ban debütáló, cirka
ugyanolyan zöld Cougart, mely 1981-ben lesz kék és ez is egyben az
öntvény utolsó éve.
Bolgár
barátaink ezt is gyártották, kb. bármilyen színben is – de
köztudottan én nem becsülöm sokra a bolgár Matchboxokat,
rettentően túlárazottnak gondolom őket.
A
Commutereket meg a Park Lane-eket én kimondottan kedvelem – bár
nem gondolom őket jó autónak – és ez kiderül a Bubba-Gump
listából. A Cougar SW méltó utódjuk ezért a szívemnek kedves.
Nem csak a színe emlékeztet a Mercury Commuterekre, hanem az orra is.
Szerintem a Matchbox téved az elnevezésben, Cougar Station Wagonnak kéne hívni.
A Villager egy felszereltségi szint volt, oldalsó fautánzat panelekkel. Vagy ez az éles körvonal az övvonalon végig, ami lefelé kanyarodva egy szabálytalan téglalap formát ad ki, lenne az a króm díszléc, ami az eredeti Villager-en öleli körbe a fautánzatot? Ez a "sima" SW-n nincs. Lehet, hogy matricát terveztek rá tenni eredetileg, de aztán elhagyták?
Az eredetin a hátsó ajtó nyitható úgy, mint ahogy a Matchboxon is...
...azaz lefelé, de a bal oldalon lévő zsanér körül hátra is.
Így értelmet nyer a keret nélküli, lehúzható hátsó ablak. Ide harmadik üléssort is lehetett rendelni.
Ide meg mintha vonóhorgot gondoltak volna eredetileg - csak attól meg nem lehetett volna lehajtani a hátsó ajtót.