A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2017. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2017. Összes bejegyzés megjelenítése

2026/07/30

Matchbox MB-02 2017 / MBX Highway II 5-pack 2022 – ´16 Chevy Camaro Convertible

Most döbbentem rá, hogy már a harmadik változatot mutatom e lapokon e remek kisautóból és mind ötös csomagokból származik! Az 1-xxx sorozatból egyet nem vettem még, pedig kitűnő!

Ez történt az előző részekben
A 2019-es, Blue Highways ötös csomagban lévő verzióval kezdtük a 2016-os nyitott tetejű Camaro bemutatását, ezért ez tartalmazza a típusismertetőt is. Ez után a 2020-as MBX Highway 5-packban lévővel folytattuk.

Szerettem volna azért még valamit mutatni az eredeti autóról, ezért úgy döntöttem, hogy a 2016-os tévéreklámját elhelyezem itt. 30 másodperc a környezetvédelemnek szentelve, melytől Gréta a megélhetési (korábban) világvége-kobold, (jelenleg) polgárjogi harcos és jachtforradalmár telesírná a Velencei Tó medrét.


Újratöltve

Ez a verzió ami a 2022-es ötös csomagba is bekerült, megegyezik a 2017-es, 1-125 sorban debütáló változattal, ami akkor az MB-02 számot kapta – legalábbis az adatbázisok szerint. Én elhiszem, mert bár a fotók alapján az enyém egy fél árnyalattal világosabb, simán lehet a szokásos, nem akaratlagos eltérés.

Az öntvényről már mindent elmondtam a korábbi postokban röviden összefoglalva, hogy remek, de a beltere lehetne sokkal részletesebb. Viszont a közelmúltban megvilágosodtam, hogy mitől változtak a Matchboxok belterei elnagyolttá!

BÉLA-01 törzsolvasónk és kommentelőnk – akinek hálából ez úton küldök egy virtuális pajzson körbehordozást a nagyobbik, ünnepi pajzson – elmondta azt, amit hasonlóan mint Sylvester Stallone, Angelo „Franco” Provolone szerepében, csak én pont fordítva, sejtettem, de nem tudtam! Idézem a Buick Roadmaster Estate posthoz fűzött kommentárját:

A feltét nélküli pizzakormány magyarázata: Mivel ez egy fröccsöntött műanyag alkatrész, igenis PÉNZT és időt spórolnak vele. Minél aprólékosabb és részletesebb egy ilyen darab, annál bonyolultabb és drágább szerszám kell hozzá – ez a pénz része. Az idő része pedig az, hogy egy bonyolult szerszámban sok furaton lassabban folyik be a műanyag, tovább tart elkészíteni. Dolgoztam ilyen cégnél, szóval első kézből származnak az információk.”

A költségkímélő részt sejtettem, a sebességfaktor viszont tényleg olyasmi, amiről elképzelésem sem volt. No, akkor már értem, csak nem örülök neki.

Ezzel a posttal végére is értünk az ötös csomag ismertetésének, ami úgy nem volt nehéz, hogy a tartalmának háromötöde már szerepelt nálunk korábban. Erre a linkre, vagy alább a címkefelhőben a megfelelő tag-re kattintva immáron a teljes tartalmát kilistáztathatjátok.

Van egyfajta a belső sávot kitakarító nézése. A sima 1-xxx sorozathoz képest szokatlanul részletes festés.

Gyönyörű árnyalat, azt meg kell hagyni!

Nagyon csinos "felnik", nagyon jó színben!

Ha már a beltér fekete, akkor az alváz és a belőle hátul kilátszó rész miért ez a szörnyű szürke?

Nos, most már tudom, hogy miért ilyen elnagyolt a beltér. Értem, de nem örülök neki.

A sima 1-xxx sorozathoz képest szokatlanul részletes festés hátul is.

Határozottan kívánatos!

Tavaly három változata is megjelent - az egyik egyenes exkluzív volt egy 8-as csomagban - de idén nincs róla hír. 2025 lett volna a nyugdíjazásának az éve?

NRFB. Ezzel a végére is értünk az MBX Highway II csomagnak. (Kép: eBay)

2025/11/25

Matchbox MB-57 51' Hudson Hornet Sheriff 2017

A mai postban egy olyan autóról olvashattok, ami annak ellenére hogy több szempontból is mérföldkő az amerikai autók történetében, számos ezekért rajongó sem ismeri különösebben azon túl, hogy „volt ilyen” – pedig több filmben is (mellék)szerepelt.

A Csodálatos
A Hudson Hornet egy teljes méretű autó, amelyet a detroiti Hudson Motor Car Company gyártott 1951-től 1954-ig, amikor a Nash-Kelvinator és a Hudson egyesült, és megalakította az American Motors Corporationt (AMC). A Hudson autókat az 1957-es modellévig továbbra is Hudson márkanév alatt forgalmazták.

A Hornet, amelyet az 1951-es modellévre mutattak be, a Hudson „step-down” (lépcsős) kialakításán alapult, amelyet először az 1948-as modellévben láthattunk a Commodore-on. Az önhordó karosszéria (unibody) rendszertől eltérően, ez a kialakítás nem olvasztotta össze teljesen a karosszériát és az alvázkeretet egyetlen szerkezetté, hanem a padlólemez lábtereit lejjebb süllyesztették, a kocsi alvázsínjei közé, amelyeket pedig körbefuttattak rajtuk – ahelyett, hogy egy hagyományos padló lett volna, egyenes létrás alváz sínjeinek tetején ülve. Ez egy olyan karosszéria az alvázon (body-on-frame) kialakítás, amelyet később szélesebb körben is átvettek, és keretvázként (perimeter frame) vált ismertté. Így aztán „le kellett lépni” egy Hudsonba. A lépcsős alváz és karosszéria azt jelentette, hogy a kortársainál jelentősen alacsonyabban volt a súlypontja. Egyszerre volt funkcionális és stílusos. Az autó nemcsak jól kezelhető volt, hanem pazar utazást biztosított hat utasának is. Az alacsonyan fekvő, áramvonalas megjelenésnek – amelyet „ponton” stílusnak is neveznek –   volt egyfajta letisztultsága is, amelyet a szinte teljesen zárt hátsó kerekek még jobban kihangsúlyoztak. Igen, ez ugyanaz a ponton amit ugyanebben az időben a tengeren innen a Mercedes-Benz 180-asok képviseltek. (Ponton témában ajánlom alecwolf, egészen kiemelkedő, sajnos 2013 óta szunnyadó Autótörténelem blogján megjelent írását!)

A negyvenes évek végén, az ötvenesek elején az amerikai autók azt a korszakot élték, amikor a különböző gyártók, különböző típusai annyira egy kaptafára készültek, hogy én biztosan nem tudnám megmondani, hogy mi ütött el, ha az életemre törne egy ebből az érából – és nem csak azért, mert halott lennék. Egészen biztos vagyok benne, hogy az amerikai autók rajongói tudnának kezdeni mondatot úgy, hogy „Á, hiszen pont úgy néz ki, mint a(z) x!”, ahol az „x” lehetne bármi a három nagy – Ford, GM, Chrysler – kínálatából. A Hornet azonban – a fentebb vázolt okokból – mélyebben ül, mint a konkurensei, illetve a hátsó, burkolt kerekei a különös ismertetőjegye. Hogy mennyire elegáns autónak számított, azt jól példázza, hogy nem véletlenül szerepel a Hornet elődje a Commodore a „Miss Daisy sofőrje” című filmben, mint a gazdag gyártulajdonos anyukájának, sofőrös limuzinja. (Nem mellékesen remek film, ajánlom azoknak, akik esetleg nem ismerik.) Egyébként ez az a modell, amin a lépcsős alváz kialakítás debütál. Sem a Commodore, sem a Hornet nem volt tömegmodell, ami egyszerre jelentett egyfajta presztízst, de lett a gyártó végzete is – az AMC történetét kapirgáltuk is a közelmúltban az AMC Javelin AMX kapcsán.

Hudson Doki versenyszerkóban a Verdákból. (Kép: Pixar Cars Wiki)

Csak annyira volt „jól kezelhető”, hogy nagyon jelentős versenysikereket értek el vele a  NASCAR Grand National Series-ben. Itt kapta a „Fabulous Hudson Hornet” (Fabulous – csodálatos, mesés, legendás, hihetetlenül jó) becenevét. Az áramvonalas karosszérián és az alacsony súlyponton túl az is hozzájárult a sikerekhez, hogy a Hornet a Hudson saját, sorhatos, 308 köbhüvelykes (5 liter) motorját hordta az orrában. Ezt a korábbi, magas kompressziójú, H-145 blokkból fejlesztették tovább úgy, hogy a motorblokk hengerfuratait nagyobbra fúrják, nagyobb átmérőjű dugattyúkat beépítve – úgy is ismert, mint „furatolás” (furatolt / bored) –, illetve a főtengely cseréjével megnövelték a dugattyúk függőleges mozgásának távolságát, azaz a löketet. Ezt „lökethosszításként” is szokás emlegetni (stroked). A magas krómtartamú ötvözetből készült blokkban bőven volt még teljesítménytartalék. Egy 2019-es, a Hudson Hornettel foglalkozó munka egyenesen „Hudson hagyományok szerint alaposan túltervezettnek” nevezi ezt az erőforrást. Gyártásának négy éve alatt, a kezdeti 145 lóerőről először 1952-ben 160-ra, majd 1953-ban 170-re növelik az alapáras kivitelekben a teljesítményt. Dealer beszerelte, de gyárilag támogatott extraként rendelhető volt az „7-X” csomag mely előbb 190-, majd később 210 lóerőre pumpálta fel a teljesítményt. Ezt a csomagot egyébként kifejezetten versenyzéshez ajánlották és meglepően sok mindent tartalmazott:

- Módosított vezérműtengelyt a gyáritól eltérő szelepemeléssel és szelep-nyitvatartási idővel

- Módosított hengerfejet a nagyobb sűrítési arány eléréséhez

- Speciális szívó- és kipufogócsöveket gyakran a kipufogó leömlővel együtt

- Erősebb szeleprúgókat

- Módosított gyújtáselosztó időzítés beállításokat és karburátor fúvókákat

A típus versenysikerei előtt az első Verdák rajzfilm, „Hudson Dokija” tiszteleg. (Nem mellékesen remek film, ajánlom azoknak, akik esetleg nem ismerik.)

Ez a fikcionális újsághír pont nem a versenysikereknek állít emléket, hanem Hudson Doki bukásának, de kitűnő utalás a valós életbéli Hudson Hornet versenysikereire. (Kép: Pixar Cars Wiki)

1954-re a kétajtós kupé-, szedán-, hardtop-, kabrió és négyajtós szedán kivitelben létező Hornet első generációja alapos ráncfelvarráson esik át. Követve az akkori aktuális divatot sokkal szögletesebb lesz és rengeteget veszít a sármjából.

1955 és 1957 közt készül a második és egyben utolsó generáció, ami csak a nevében emlékeztet a nagy elődre. Az AMC létrejöttével a Nash-Kelvinator, Nash modelljét nevezik át. Ez szerintem olyan ronda, hogy bottal nem birizgálnám meg és természetesen teljesen hagyományos alvázas modell.

Legnagyobb meglepetésemre a magyar webűrben is van tartalom a Hudson Hornetről. A Tesztelok.hu-n egy gyönyörű, 1952-es szedánt csodálhattok meg – érdemes kattintani!

Rendelkezésünkre áll az 1951-es katalógus, ami az összes karosszériaváltozatot felvonultatja és szemlélteti a step-down kivitel mibenlétét. A kor divatját követve ez is rajzokkal operál és szerintem a borítóján alaposan elhibázták az arányokat, mintha hatévesek csüccsentek volna be apa autójába.















A legjobb
A Matchboxnál 2017-ben, mint MB-57 debütál az 1951-es Hudson Hornet, mint M(atch)B(o)X Valley sheriff hivatalának szolgálati járműve. Ugyanez a kivitel bekerül 2018-ban egy ötös-, 2022-ben egy ötös- és egy kilences pakkba, majd végül idén a Local Cruiser nevű spéci kiadásba, ami eredetileg Walmart exkluzív lenne, de egyes országokban itt az öreg kontinensen is forgalmazták. Még további négy verziója ismert, de megkockáztatom, hogy ez a legjobb, mert a kettőből az egyik amely krómot és nem szürke műanyagot visel a kritikus pontokon. A másik, ami krómozást kapott, az a 2019-es, ötvenedik éves Superfast kivitel, de az aranyszínű, mennyé'gyorsan csíkokkal és „50th Anniversary Superfast” felirattal. Valami olyasmi, ami számomra teljesen értelmezhetetlen egy megkülönböztető jelzéseket viselő járgányon. A maradék három – két rendőrségi / sheriff járőrautó, illetve egy tűzoltóparancsnoki autó – egyáltalán nem rossz, csak éppen a krómot nélkülözi, aminek NINCS pótszere.

Az öntvény eleve megkülönböztető jelzéseket viselő járművet mintáz, a korhű fények és sziréna fémből kerül fel a tetőre, mint ahogy a keresőlámpák az A-oszlop elé. Nagyon is elégedett vagyok vele, szerintem remekül hozza az eredetit.

Ellenben a festésének a minőségével egyáltalán nem vagyok kibékülve! Fogjátok látni a mellékelt képeken, hogy a karosszéria ívei bizony kifogtak a Mattel gyártástechnológiáján, hogy milyen minőségben sikerült felvinni a mintát a kisautó oldalára. Ha rákerestek az online piactereken, akkor fogjátok látni, hogy a zöm ilyen. Nem lehetetlen kifogni tökéletesen fényezett példányt, de nem is könnyű. Sajnálom Mattel, én a pénztárcámmal szavazok, tavaly május óta nem sokat hagytam a tárcám (tartalmából) El Segundoban.

Króm. Nincs pótszere! Elfért volna még ide némi festék az első lámpákra, a keresőfényszórókra és a megkülönböztető fényekre a tetőn.

Az öntvénnyel elégedett vagyok, az összes kivitele közül ez kapott egyedül krómozást az 1-xxx sorban vagy 5-ös, 9-es pakkban.

Az ott elől krómozott díszléc.

A karosszéria íve kifogott a Mattel fényezési technológiáján. Nem lehetetlen tökéletes fényezésűt találni, de nem is könnyű. Ja, a kilincseken az ott plezúr, így vettem ki a blisterpackból. Köszi, Mattel!

Az öntvény amúgy remek!

Ha szürke műanyag lenne a lökhárító, akkor még kopaszabb lenne.

A blisterpackban az a remek, hogy csak a felbontás után derül ki, hogy a kártya felé néző oldala hibátlan vagy sem.

Nekem tetszenek az "MBX County", "MBX Valley" és hasonló motívumok. Mivel ez az "1-es egység" valószínűleg magának a sheriffnek a járműve, nem valamelyik helyettesé.

A többi változata - nincs túl sok és csak egy a kivétel - is klassz motívumokat kapott, de krómot azokon nem fogtok találni.

NRFB

2025/11/08

Matchbox HKY05 9-Pack 2023 – MB-118 VW Golf V GTI 2017

Egy tökéletes világban a kisautókat is a megmintázott eredetiek kronológiai sorrendjében dolgoznánk fel, de ez a világ közel sem tökéletes, ezért kénytelenségből ugrálunk a generációk közt. A Volkswagen Golf első – abból több öntvénnyel és több gyártótól isés második generációjával már foglalkoztunk behatóbban, de a harmadik és negyedikkel – alany híján – még soha. Azonban az ötödikkel igen! Mi több, pont ezzel az öntvénnyel.

Őfelsége, Ötödik GTI
Be kell valljam, hogy nálam a Volkswagen Golfok harmadik generációjánál megállt a világ. Az első és második generációkat bálványozom, a Country egyenesen fétistárgyam, a harmadikat is nagyon tudnám szeretni, de ezek utáni generációk már használni kellenének, nem dédelgetni, nem játszóautónak. Ne kérdezzétek miért, nincs racionális oka!

Nagyon örülök, hogy teljes egészében ki tudom szervezni a típusismertetőt, még ha eléggé faramuci módon is. Nino Karotta a TotalCar abban az időszakában írt pont a GTI-ről újautó bemutatót, amikor a periodika a csúcson volt. Ez olyan régen – húsz éve – történt, hogy az írás bár még elérhető, de a bele ágyazott média java részét szerintem megette az azóta többször is bekövetkezett arculatváltás. Említésre érdemes még a szintén TC publicisztika 15 (!) évvel későbbről, úgy általában az ötödik generációs Golfokról, mint használtautókról. Nem állom meg, hogy ne linkeljem a Magyar Nemzet cikkét huszonegy évvel ezelőttről a Golf V megjelenéséről, mert annyira valószínűtlennek hat, hogy ez a sajtótermék autókkal is foglalkozott valaha is.

Szerintem a Golf V GTI-hez nem készült normális tévéreklám, ez a rosszabbik rossz. A jobbikat és katalógust is találtok majd alább.

Volt már!

Láthattátok már ezt az öntvényt e lapokon – engem is meglepett, hogy milyen sok változatban. Ebben a postban a2007-es Stars of Cars verziót, valamint a 2008-as MB-28-at még 2010-ben. Ugyanabban az évben a 2010-es MB-28-at is. A 2007-es MB-05 pedig itt található megA 2008-as, M6400-as 10-es csomagban szereplő, csak arra a csomagra jellemző festésűt itt találjátok meg, az eredeti autó katalógusával és kevésbé rossz tévéreklámjával egyetemben. Az öntvény egyébként 2006-ban debütál és az ez eddig utolsó, 2024-es megjelenésig legalább 16-17 verzióban jelenik meg minden elképzelhető sorozatban – 1-xxx, spéci kiadás, multipakkok. Egyetlen rajzfilmfigurás dekorú változatát leszámítva tényleg egyik jobb mint a másik.

Amit ebben a postban láttok, az eredetileg MB-118-ként jelenik meg 2017-ben az 1-125 sorban. Érdekes, hogy pont ezt vették elő ehhez a 2023-as kilences pakkhoz.

Az öntvényt nagyon jónak tartom, kívül-belül részletgazdag. A részletek festékes kiemelésén csak és kizárólag pont a fentebb említett Nickelodeonos kiadáson spóroltak, a többin nem. Mindig jól választottak hozzá kereket is, ezen a konkrét változaton szerintem remekül mutatnak a pirossal felütött felnik – illik a Hot Hatch, pontosabban az azokat vásárlók stílusához.

Amit viszont egyáltalán nem tudok hová tenni, az a „T-Dawg” rendszám. Kutakodtam a szlengszótárakban, de nem sokra jutottam, úgyhogy azt tartom valószínűnek, hogy „Té-kutya” a tulajdonos boyracer lehet – megint valami olyasmi, ami nagyon is illik a gép tulajdonosi körének stílusához.

Az ebben a 9-es csomagban található járművek bemutatásának már eléggé a vége felé járunk – ez az utolsó előtti –, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok a HKY05 9-Pack teljes tartalmára, akkor kattintsatok erre a linkre, vagy a megfelelő tag-re a címkefelhőben!

Nagyon jónak gondolom ezt az öntvényt. Eleve részletes és szinte soha nem spóroltak egyetlen változatán sem a festékes kiemelésekkel.


Az összes változatához jól választottak kerekeket. Ez a pirossal felütött "felni" szerintem stílus-telitalálat, nagyon jól illeszkedik a hot hatch-ek leggyakoribb tulajdonosainak ízléséhez!

Csuda tudja, ha 1:1-ben kéne a Golf V GTI-k közül válogatni, nem csuknám be a HaHu-t a színei miatt. Mondjuk azt lehet, hogy nem hinném el, hogy nagyiautó volt.

A beltér is nagyon szép részletes! A kormány is úgy feltétes pizza, hogy nem is fáj.

A hátulját sem sumákolták el a részletfestékező emberek. A "T-Kutya" rendszámot én a büszke tulajdonos cégérének gondolom - legalábbis a szóba jöhető idősávban nem tudom semmilyen popkultúrális utalásként értelmezni.

A középkonzol és a műszerfal is milyen szép, részletgazdag!

Használósnak kéne - bár nagyon óvatosan kéne bánnom a gázpedállal - de "dédelgetősnek" már úgy nem mint az első három Golf generáció.

Nézzétek csak meg, hogy milyen a katalógusban ez az ülés! Igen, pont ilyen! Majdnem azt mondtam, hogy a "Mattel még a közelmúltban is tudott, hogyha akart", de 19 év már nem is annyira közeli múlt.

Matchbox HKY05 9-Pack 2023, amiben lakik.

2023/11/20

Hot Wheels Tesla Model X

Kevés kortársabb téma jöhet szóba egy kisautónak, mint egy Tesla. Hogy a Model X már nyolc éves? Az azt megmintázó Hot Wheels meg hat? Egészen hihetetlen!

Sirályszárny
Én nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én még mindig ott tartok, hogy felfigyelek a Teslákra az utcán. Nem mondom, hogy leesett állal bámulom őket, de nem siklik át a tekintetem felettük úgy, mint ahogy nagyjából bármi máson, szupersportautón, csinos youngtimeren, vagy szépséges oldtimeren innen. Pedig a Modell S is már 11 éve létezik.

A típusismertetőt ellazsálom. Egyrészt jelenleg is kapható, van neki csilli-villi termékoldala, tessék vinni 40 milliót meg némi aprót és máris vihető az autó. Másrészt szépen meg lett tesztelve a hazai sajtó által, például Csikós Zsolt is megvizsgálta amikor még a TotalCarnál dolgozott – az sem ma volt.

Eddig négy
A Hot Wheels-nél 2017-ben debütál a mainline-ban jelen postunk tárgya fehér színben, csicsa felniken. Ugyanabban az évben metálpirosban is megjelenik. 2018-ban ezüstben és metálfeketében tűnik fel szintén a mainline-ban, piros-fekete, illetve piros-fehér „Tesla Energy” felirattal az oldalán. Ez utóbbiak visszafogott, tízküllős kerekeken gördülnek, amelyek nagyon hasonlóak az eredeti, szintén tízküllős felnijeihez. Azóta néma csend.

Az öntvény teljesen rendben van, sok cizellálásra nincs igazán mód rajta, de ahol volt ott tisztességes munkát végeztek, megvannak a festékes kiemelések. Ugyanakkor előfutára a Mattel azon lidércnyomásos elképzelésének, hogy az övvonal felett mindennek egyetlen darab műanyagból kell lennie. Itt még az A- és C- – vagy az már D? – oszlopokat is képező ív fém, de az első és hátsó szélvédőket, tetőt és oldalablakokat is képező alkatrész olyan sötét, hogy alig enged betekintést a beltérbe, ami nemcsak hogy van, de három üléssort és pizzakormányt is tartalmaz. Persze már karistos és bár használtan vettem, nem úgy néz ki, hogy nem gyárilag ilyen. Ezzel a példánnyal egészen biztosan nem játszottak.

Nem rossz, nem rossz, de a 2018-as változatok kerekeivel jobban szeretném.

Nem sok helyen van mit kiemelni a Model X-en festékkel, de ahol igen, ott megtették.

Nagyon nem jó irány ez az "övvonal felett minden egyetlen darab műanyagból van" elképzelés.

Karcolódik és alig látni át rajta, pedig van beltere, egészen részletes.

Ronda szekérkerekek. A 2018-as változatokon már olyan tízküllősek vannak, mint az eredetin.

Bár mindenre ennyi festék kerülne elől-hátul, mint a Model X-re.

Valamiért lefotóztam a fenekét is.