Nagyjából két hete foglalkoztunk a magyar gyártású AMX Pro-Stockerrel. Nem állom meg, hogy ne vegyem elő egy meglehetősen leharcolt, makaói születésű testvérét, ami tulajdonképpen jobban tetszik, mint a makulátlan testvére.
Tudom, hogy ez óriási ellentmondás, mert már az utcai változatáról is azt mondtam, hogy nem tetszik és számomra úgy tűnik, hogy nem adja vissza az eredetit. A fentebb már linkelt, gyorsulási versenyekre felkészített kivitel sem éppen a szívem csücske a rút, hóeke szerű orra miatt. Viszont most jön az a bizonyos de.
A makaói kiadás festése – engem legalábbis – sokkal inkább emlékeztet egy pályaversenyeken induló versenyautóra, mint egy dragsterre. Erre aztán végképp rátesznek egy lapáttal a gép harci sérülései. Normális esetben nem dédelgetek ennyire leharcolt darabokat, csak fillereknek tartom meg őket, míg nem kerül jobb állapotú belőlük, de ez meg fog maradni a gyűjteményemben, mert előző, minden valószínűséggel gyermekkorú tulajdonosának sikerült úgy elhelyezni rajta a plezúrokat, hogy úgy tűnik, mintha azokat egy zúzósabb versenyen szerezte volna.
Forrest Gumppal nem versenyeznék a fogyasztást illetőleg, de halmazatilag még szeretem is a Dr. Peppert.
Harci sérülések mindenhol, de ezektől úgy fest, mint egy igazán zúzós pályaverseny résztvevője...
...holott ez igazából egy dragster. A szélvédőkön belül az azt hiszem gyurma. Próbáltam eltávolítani, de...
Azért itt-ott csillog még az öreg harcos.
A fekete beltér és így a hátsó világítótestek helye is jól áll neki - csak fotózni piszok nehéz.
Imádom ezeket a régi katalógusokat! Ez pont velem egy idős.
Ez lenne a cent...
...erfold.
A kék tetszik.
8-track magnó. A tengeren innen jobbára ismeretlen. Mit szóltok a műszerekhez és a kormányhoz?
Bocs ezért az oldalért, pont olyan felbontású, hogy gyakorlatilag nem lehet elolvasni. Mindegy, itt van.
