Welly GMC CCKW 2½-ton 6×6 water tanker truck

Jó ideig szenvedtem egyfajta csőlátásban és csak a Matchbox gyártmányokra koncentráltam. Idővel kinőttem ezt – sajnos nem elég hamar – mert rájöttem, hogyha nyitott szemmel járok, akkor igencsak érdekes járműveket találok más, gyakran kevésbé pedigrés gyártóknál. Ebben a postban egy második világháborús veterán olcsó, de nagyon is figyelemreméltó feldolgozását láthatjátok.

CCKW
Ha láttatok második világháborús, esetleg koreai háborús amerikai filmet, akkor biztos láttatok GMC CCKW teherautót. Maximum csak nem tudtátok hogy az amit láttok az micsoda és hogy hívják.

Az Egyesült Államok fegyveres erői groteszkül imádják a rövidítéseket, mely tényt a zseniális „Jó reggelt Vietnám!” ikonikus jelenete tett hallhatatlanná. Természetesen a négy betű is rövidítés, de ezúttal a GMC teherjárművek akkori modell elnevezési gyakorlatából jön:

• Az első „C” a modell tervezésének évét jelenti, 1941-et – hogy ez konkrétan hogy működik, azt ne tőlem kérdezzétek!

• A második „C” a modell kivitelét jelenti, ami „conventional”, azaz „hagyományos”, ami a mi szlengünkben a „csőrös”, tehát NEM a motor felett helyezték el a fülkét (bulldogfülke).

• „K” összkerékhajtás – ebben az esetben három tengelyen hat kerék.

• „W” dupla tengely hátul.

Az is természetes, hogy a jenkik mindent imádnak becézni – a HMMWV / humvi / Hummer története eléggé ismert, a Jeep-é meg unásig. Ezt a járművet nevezték Jimmy-nek – a GMC kiejtett hangzása okán hasonlóképp a „dzsiphez” –, G-508-nak a hadsereg, utánpótlás katalógusában szereplő rendelési száma után, illetve mint „Deuce-and-a-half” (kb. „két és feles”) a két és fél tonna teherbírása okán.

GMC CCKW vízszállító tartálykocsi. (Képek: CCKW.org)

A háromtengelyes, összkerékhajtású, a fentebb említett kapacitású teherautó nagyon jól sikerült. 1941 és 1945 közt gyártották és minden létező változatát figyelembe véve, összesen megközelítőleg 572 500 példányban gyártották. Ez cirka a negyedét tette ki az Egyesült Államok háborús teherautó gyártásának. Egészen az 1960-as évek közepéig maradt szolgálatban, amikor az utolsó példányait is kivonták az állományból. 22 különböző felépítmény változata létezett, zárt és nyitott (ponyvás) fülkével is készült, illetve 7235 példányban bulldogfülkével is. Mind közül a legérdekesebb egyértelműen a kétéltű D.U.K.W., amit a Matchbox megmintázott és egy 17 évvel ezelőtti postunkban foglalkoztunk is vele.

Valamennyi változatot a GMC 270-es, sorhatos, 270 köbhüvelykes (4,4 literes), nyomórudas benzines (!) motorja hajtotta. (Aki kitalálja, hogy az elnevezés honnan jöhetett, életfogytig tartó Matchbox Memories előfizetést nyer!) Ez kezdetben 91,5- később 104 lóerőt adott le 2750 percenkénti fordulaton. A váltó (természetesen) manuális ötsebességes, négy normál és egy overdrive fokozattal. A jármű végsebessége 72 kilométer volt óránként.

Amit a Welly megmintázott, az egyértelműen és jól megkülönböztethetően a többi verziótól a vízszállító tartálykocsi változat.

Olcsó, de jó
A hatvanas években főleg, de a hetvenesekben a vezető gyártóknál rengeteg katonai témájú járművet találunk. Az már gyártófüggő, hogy mely méretarányokban volt erős a katonai vonal. A Matchboxnál a Superfast éra beköszöntével hamar eltűntek a kínálatból a khakizöld járművek, de a Battle Kings – ti ismertek olyat aki ezeket gyűjti? – lényegesen tovább maradt a kínálatban. Az 1-75-ben pedig csak elvétve bukkantak fel. A minket leginkább érdeklő, 1:64 közeli méretarányban szerintem a Majorette tartotta ezeket a kínálatában a legtovább, egészen a nyolcvanas évekig.

Nem úgy az ázsiai gyártók! A Welly jelenlegi katalógusában ugyan nem lelem nyomát, de állítom, hogy még a közelmúltban is láttam a Pepcoban jelen post tárgyát a polcon. A Welly CCKW egyértelműen játékszer. Tudom, hogy önellentmondás, de egyszerre elnagyolt itt-ott, közben meg meglepően akkurátus. Igen, lehetne sokkal részletesebb mondjuk a tartály hátsó része, ugyanakkor egy csomó olyan részlet nagyon pontos, amiből egyértelműen ez a vízszállító tartálykocsi és nem az üzemanyagot szállító változat. Az is benne van a pakliban, hogy igen apró. Sohasem voltam én ezeknek a megbecsülésében jó, de valahol az 1:100-on túl lehet a méretaránya. Egy pontatlanságot tudok neki felróni: az első tengely túlságosan is elől van, nem sokkal de hátrébb lenne jó helyen.

Hadtörténeti szempontból is érdekes jármű, meglepő gyártótól – valamelyik jenki brandtől várna ilyesmit az ember – a játékszer kategóriában.

Fura, de igaz rá: Egyszerre elnagyolt, miközben egészen precíz.

Egyetlen helyen tudok csak belekötni: az első tengelyeknek egy picivel hátrébb kéne lenniük. Hozzá ennek a példánynak csálé is az első tengelye.

Egyértelműen a vízszállító verziót mintázták meg.

Az egyszerű khaki jobban álna neki, bár ez az álcázófestés sem emészthetetlen.

Nyilván lehetne valamivel részletesebb - például itt - de mégis kitűnően hozza az eredetit.

A két oldala nem szimmetrikus - így helyes.

Ha nem lenne csálé az első tengelye, akkor is hátrébb kellene hogy legyenek az első kerekek.

Két háborút is megjárt amerikai veterán.

Husky 22 Citroën Safari Military Ambulance

E lapokon ritka, a mi földrajzi koordinátáinkon jobbára ismeretlen márkától származó kisautót láthattok ebben a postban, ami a méretarányában is némiképp kilóg az itt láthatóak közül.

DS Break, Safari, Estate, Wagon, Station Wagon...
A nem evilágian szép Citroën DS-ről értekeztünk már korábban a Matchbox értelmezése kapcsán, úgyhogy a típusismertető ezen része megvan. A kombiról azonban egy szót sem szóltunk, hiszen nem volt miért. 1960-ban dobják piacra. Igazi világautó, forgalmazzák az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, de még Ausztráliában is. Attól függően hogy mely piacra szánják számos néven ismert – lásd az alcímet. Ezen kívül természetesen felszereltségben is sokféle verziója akad, de erről mindjárt mutatok ábrát lentebb. A Rájen itt a szomszédban – pontosabban nem is ő, hanem egy beszállítója – még évekkel ezelőtt szpottolt egy hollandus példányt. Érdemes átkattintani és megcsodálni. A DS szerintem vitán felül szép, a belőle képzett kombi esztétikuma már vitatható, de mindenképpen valami egészen földön túli jelenség, mint mondjuk egy Star Trek-ből szalajtott shuttle.

Citroën DS Break (Kép: Wikipédia)

Az Egyesült Királyságban ahol Break-nek hívták, a polgári verzió a fenti négy verzióban volt elérhető az 1960-as premierjekor. (Kép: www.citroenet.org.uk)

A civil verzióból a Citroën mentőautót is faragott. Amennyire sikerült kihámoznom, ez Citroën termék volt, nem pedig külsős cég átépítése, ugyanakkor több cég is foglalkozott a mentő verzió átépítésével, mind tetőmagasítás, mind mentőfelszerelés terén. Rengeteg kép van róluk a neten, de jellemzően elég kis felbontásban. A YouTube-on található egy remek, rövid videó egy 1966-os, Spanyolországban honos példányról. Sajnos nem ágyazható be. Ha kíváncsiak vagytok a belsejére, mindenképp kattintsatok át ide!

A mentőautó verzió gyári, de több cég is foglalkozott az átépítésével, legyen szó akár magasított tetőről, akár belső felszerelésről. (Kép: www.nuancierds.fr)

A személyzet és a paciens elhelyezkedése odabent. (Kép: www.nuancierds.fr)

Katalógus ábra a mentő belsejéről. (Kép: www.nuancierds.fr)

Egészen valószínűtlen csempészrekesz a mentő padlójában. (Kép: www.nuancierds.fr)

Amit viszont sajnos nem tudtam kitúrni, az a motorizáltságára, illetve a hajtásláncra vonatkozó adatok.

Husky
Beczl kollégának köszönhetően a kisautógyártó történetét alaposan körbejártuk. Ha érdekel benneteket behatóbban a téma, akkor erre induljatok el. Nekem eddig egyetlen Husky kisautóm volt mutatóba, de mint a mellékelt ábra mutatja, a flottám pont a duplájára növekedett.

Erre a némiképp viharvert katonai mentő példányra egy börzén figyeltem fel – nem mostanában volt ez sem. Érdekessége, hogy nagyon-nagyon apró. Szerintem nem lehet hinni a neten fellelt adatnak, hogy a méretaránya 1:50. Szerintem sokkal kisebb kell, hogy legyen, de még csak találgatni sem merek. Ugyanabban az évben dobja piacra a Husky, mint a Citroën az igazit, 1960-ban.

Az első fényszórókból egyértelmű, hogy korai verzióval van dolgunk. És valóban, 1960-ban dobta piacra a Husky, akkor amikor a Citroën is bemutatja a mentő változatot.

Érdekes, hogy a legtöbb mentőautón nincs tetőcsomagtartó. Ez nem a Husky fura elképzelése, az eredetiről készült legtöbb fotón bizony ott figyel ez az akszesszoár. Vajon mire használhatták? Talán nem tűnik fel, de igényes részlet: A b-oszlopok mögött bizony sötétítettek az "üvegek"!

Nagyon picurka, a neten fellelhető adatok szerint mindössze 1:50 a méretaránya. Én nagyon rossz vagyok az ilyesmi megítélésében, de fura, hogy a kortárs Matchboxoknak mennyivel másabb a méretaránya. Szóval gyanús, hogy ez az adat nem jó, és kisebb ez.

Az elmúlt 62 évben kapott némi kiképzést.

Ilyen alulról.

Ilyen az NRFB. Nem számítottam blisterre 1960-ból. (Kép: eBay)

Matchbox MB-68 Austin MK 2 Radio Truck

Soha nem vettem meg egy kisautót csak azért, mert tudtam, hogy értékes, de nem tetszett. (Na, olyan viszont már annál inkább volt, hogy megvettem egy kisautót, mert tetszett, pedig nem volt olcsó.) A Matchboxnál a Regular Wheel modellek a legértékesebbek, már egyszerűen csak a koruk miatt is, de mivel nekem gyerekkoromban javarészt kimaradtak, nem igazán birizgálják a fantáziámat – egy-két kivétellel persze, például a Studebaker Lark Wagonaire-t bevenné a gyomrom, csak hát az áruk ugye. Regular Wheel ügyben anno a PS-5 Army Set beszerzése kozmikus méretű mázli volt. Viszont mióta megvan, elkezdtem figyelni a „kortárs”, katonai témájú modelleket. Nem mondom, hogy hajtok rájuk – ahhoz sokkal több pénzre lenne szükségem, mint amit jelenleg a hobbimra tudok áldozni –, de felkerültek a képzeletbeli radaromra. A közelmúltban sikerült egy újabb ilyenre szert tennem.

K9

Nem szokatlan a Matchboxnál, hogy a típus meghatározása pontatlan, vagy hiányos. Az 1959-ben debütáló MB-68-nál sincs ez másként. Amit megmintáztak az az 1952-ben debütáló, Austin K9-es katonai teherautó – nem a világon semmi köze a névnek a rendőrségi K9 kódhoz – „dobozos”, rádióadó felépítményt hordozó változata. A Matchbox által használt „MK2” a névben azt jelenti, hogy a K9 „második kiadása”. A K9 az Austin civil, Loadstar sorozatának összkerékhajtású, szélesített futóművű és emelt hasmagasságú verziója. Képekről nagyon nehéz megítélni, hogy a K9 valójában mekkora, én a mifelénk sokkal jobban ismert GAZ-66 méretűre saccolom. Érdekes, hogy a szakirodalom azt mondja, hogy az 1 tonnás hordképesség nagyon alulbecsült és az is alátámasztani tűnik ezt, hogy az 1953-1955 között forgalmazott civil változatokat 1,5 tonnásra taksálják. A katonai változat létezett egyszerű ponyvás, mentő és vízszállító – ez utóbbit is megmintázta a Matchbox ugyanakkor, mint a rádióst – kivitelben is, de a leggyakoribb a rádióskocsi volt. A teherautót az Austin saját, 3993 köbcentis, hathengeres benzinmotorja hajtotta, ami 90 pacit préselt ki magából. (Ha valaki tudja, hogy mi az oka annak, hogy rengeteg háború utáni katonai nehéz járművet benzinmotor hajt és nem dízel, akkor bátran írja le kommentben, mert nekem bizony fogalmam sincs! Annál nincs jobb ötletem, hogy így csak egyféle üzemanyagot kellett logisztikázni.) Mi van még? Izomszervós fékek, 12-, vagy 24 voltos elektromos hálózat, kapcsolható összkerékhajtás, négy előremeneti sebesség – tulajdonképpen egészen hasonló, mint a már említett GAZ-66.

Egy darab vas

Az MB-68 1959 és 1964 között szerepelt az 1-75 sorozatban és nem igazán léteznek belőle verziók, bár a nyakamat teszem rá, hogy a khakizöld különböző árnyalataiban lelhető fel és a változatok csak úgy különböztethetőek meg, ha egymás mellé állítunk belőle egy tucatot. Arról már nem is beszélve, hogy 53 év alatt azért a festék is változtatja a színét, annak a függvényében, hogy mennyi UV-fényt kapott ennyi idő alatt. Az eredetihez szerintem pont annyira hasonlít, mint amennyire az ebben a méretarányban elvárható. A kerekei lehetnének „terepesebbek”, de hát ez ugye a regular wheel éra gyermeke, akkor azért nem létezett még olyan borzalmasan sok kerékverzió. Ha objektívan szemlélem, mint játékszert, nem nagy szám. Sem a vezetőfülke, sem a puttony nem bír beltérrel, vagy szélvédővel, nem nyílik semmije, nem tud semmiféle kunsztot. De! A korabeli brit gyerkőcöknek biztosan nagy szám lehetett, hogy olyan teherautóval brünnyöghettek a szőnyegen, amilyet láttak a katonabácsikkal az utcán, urambocsá, amin apuka is szolgálatot teljesített akkor éppen. Nagyjából azt jelenthette nekik, mint amit a mai 30-asok és 40-esek számára gyerekkoruk szovjet katonai jármű játékszerei. Hogy ne menjek messzire, mint amit a GAZ-66-ra hajazó teherautó. Ha objektívan szemléljük, játékszerként ezek sem valami nagy durranások, viszont a tömegük miatt kitűnőek dobás által történő, nyolc napon túl gyógyuló sérülések okozására – vagy ugyanerre rálépés által.

Ennek a példánynak – meg a másiknak, mely az alábbi fotókon szerepel – némi belterjes története is van. A megviselt példányt anno Tommi kollégától kaptam, aki lomispiacon szerezte be egészen bruhaha kategóriás összegért, és úgy gondolta, hogy a fentebb már említett Army Set kapcsán nálam jobb helye lenne. A szebbik – mondhatni közel hibátlan – példányra már porsche kolléga figyelt fel egy aukciós portálon és dealerkedte le nekem egy egészen jutányos áron. Mikor a birtokomba került, nem volt pofám megtartani az első példányt, így az visszakerült Tommihoz.

Még egy gondolat ennek kapcsán: Régen a Matchbox kínálatában bőven szerepeltek katonai témájú modellek. Jó ideje azonban már szinte egyáltalán nincsenek ilyenek, még azokból a járművekből is egészen civil kinézetűt faragnak, amiknél kézenfekvő lenne egy a valóságot utánzó, katonai megjelenés. Mit gondoltok erről? Lenne ilyesminek helye az 1-120 sorozatban?

  Brit katonai teherautó. Hát beltere, meg szélvédője az nincs.

 A kor nem múlt el felette nyomtalanul, de azért az nem mondanám meg, hogy 53 éves.

 Érdekes a helykihasználás az alvázon a két fülke közt.

 Nem nevezném a legizgalmasabb Matchboxnak.

 Nem nagyon látom hibáját az eredetihez képest, melyről összeszedtem...

 ...egy csokor képet a netről.

A teljes neve Austin K9 MK2.

Megszavaztátok! Válaszaitok arra a kérdésre, hogy "Kellenének katonai témájú modellek a Matchbox kínálatába":

Nem, semmiképp!	5 (21%)
Nekem mindegy.	6 (26%)
Igen, mindenképp!	12 (52%)

Matchboxon kívüliek: Katonai teherautó

Rájenhez hasonlóan nekem is volt gyerekkoromban a szovjet kisautógyártás termékeiből pár darab. Vagyis páratlan, mert összesen három volt, ugyanis a most pótolt teherautóhoz volt egy ágyúm is, valamint egy tankom. Természetesen mára már - annyi más mellett - ezekből egy sincsen meg, így nagyon megörültem, mikor egy eladó kisautókról készült képen kiszúrtam. Azonnal jeleztem is birtoklási vágyamat iránta, bár nem volt túl jó a róla készült kép, de az kiderült belőle, hogy ez bizony terep festésű, nem pedig egyszínű zöld, mint amilyenem volt. Annyi baj legyen! Az átvételkor feltűnt vonóhorog hiány miatt sem bánkódtam, ellensúlyozta az örömöm, hogy végre újra birtokolhatok egy ilyen - GAZ 66-ra hasonlító - kisautót. Hazaérve jobban megvizsgálva gyanús volt, hogy rengeteg részlet nem látszik rendesen, a sarkok, élek sem határozottak. A festés csak nem lehet ilyen vastag rajta - gondoltam -, és fogpiszkálóval picit megkapirgáltam. Erre leesett egy kis darab, gyurma szerű anyag, alatta meg ott világított a khaki zöld szín. Vérszemet kaptam, így nekiestem lekapirgálni a rárakódott gyurmát és extra festést, ami bő egy óra alatt sikerült is. Az örömöm ez után még nagyobb lett, ugyanis így tényleg azt tartottam a kezemben, amire eredetileg is vágytam. Zöldben, kopottasan, ami még jól is áll neki, az enyém sem volt különb, már amennyire fel tudom eleveníteni. Most már rendesen látszanak a kidolgozott részletek, mint például a tanksapka, a plató oldalfalának bordázata, vagy a csillag az ajtókon. A hűtőrács és a csörlő még magán viseli a korábbi álcázó festés nyomát, ezen majd még megpróbálok változtatni. A masszív fém öntvény alatt a Matchbox gombkerekeihez nagyon hasonlóak vannak, gurulása szinte nulla, ezt tologatni kell. A ponyva is fém, ami valami lemez anyag préselésének lehet az eredménye. Érdekessége, hogy a gyári festés nem nagyon akar rajta megmaradni, kaparászáskor nagyon kellett vigyáznom, hogy le ne jöjjön az a kevés is, ami megmaradt rajta. Igazi extra a pótkerék a fülke mögött, ami fix, így nem elhagyható dolog. Lámpafestésekkel is ellátták, elöl két fehér, hátul két piros pötty képében, melyből utóbbi már igencsak csekély mértékben lelhető fel. Nehéz, robusztus, rosszul guruló játékszer, ami talán egy atomtámadást is túlélne, mégis szerettem vele játszani, annak ellenére is, hogy sosem rajongtam a katonás dolgokért. Robusztussága ellenére a vonóhorog mégis le tudott törni, az az egyetlen gyenge pontja. Cserébe legalább le tudtam beszélni magam arról, hogy beszerezzek hozzá egy ágyút is. Egyelőre...

Az idők folyamán terepszínű festést kapott

Nem csak a plató volt tele a gyurma szerű anyaggal

Az első kapirgálások után

Ez jött le róla, illetve ez volt a nagyja

Az orrán még maradt egy kis barnaság

Sajnos a vonóhorog le van törve

Nem sok maradt a hátsó lámpa festéséből

Sokkal jobban mutat eredeti színében, főleg, hogy így jobban látszanak a részletek is

Matchbox MB-61 Ferret Scout Car

Nagyjából egy éve volt, hogy elkövettem a Matchbox Memories leghosszabb postját a PS-5 Army Set kapcsán. Akkor megfogadtam, hogy többé nem teszek ilyet, inkább külön-külön írok a szettekben lévő autókról, mert egy olyan hosszú postot mint a Háború és Béke, senki sem fog elolvasni.

Szóval ezért nem merem elsütni azt, hogy „talán emlékeztek” mert szinte biztos vagyok benne, hogy senki sem olvasta végig azt a monstre izét – linkelve ott fent. Úgyhogy inkább azt írom, hogy: Van már MB-61 Ferret Scout Car-om, szebb állapotban mint ez, de az gyári hibás. (Könyörgöm, szokjunk le erről az „erroros” dologról, mert pont úgy vagyok rosszul tőle, mint az „ismi, tali, csati” nyelvtől.) Abban fordítva ül a vezető. Ez nem olyan szép, de ebben már a megfelelő irányba néz a harcos. (A Ferret Scout kivesézése a fenti posztban, igény szerint tessenek fogyasztani azt.)

Matchbox MB-61 Ferret Scout Car. Kora 43 - 50 év között. Én magázom.

Ebben már jó irányba tekint a harcos, de kicsit bezöldült a sapkája.

Ilyen az eredeti. A hangja egészen döbbenetes. Mintha a farkára lépek volna szegénykének!

Matchbox TP-12 Military Police and Field Car

Az 1977-es TP-12 Twin Pack-et már láthattátok e lapokon a benne lévő Range Rover-nek látszó tárgy okán, de úgy gondoltam, hogyha az MB-20 Police Patrol kapcsán elsütöttem, akkor egy külön postot is megér kapcsolódva az MB-18 Field Car-hoz. Tulajdonképpen az előbb linkelt postokban külön-külön mindent elmondtam a két járgányról, amit érdemesnek és érdekesnek tartottam. Talán annyival lehet kiegészíteni, hogy a katonai egyenruhába bújtatott Field Car előfordul még a szintén 1977-es TP-11-ben és az 1978-80-as TP-12-ben is.

Sikerült olyan szögből lefotóznom ezt a TP-12-őt, amin egyáltalán nem látszik a Field Car motorháztetején lévő matrica. Lévén ez az egy példányom van belőle, marad NRFB.

Matchbox Unimog Update – TP-13 és MB-46

Volt már itt korábban szó a Matchbox Mercedes-Benz Unimog értelmezéseiről, először itt, aztán itt. Végre ismét van miért beszélnem róluk! Régóta ácsingóztam a Twin Pack TP-13-ra, ami egy katonai zöld festésű, Superfast kerekű MB-49 és egy MB-32 Field Gun (Tábori Ágyú) duója. Az MB-49-ről már az elsőnek linkelt bejegyzésben elmondtam mindent, ami lehetséges, viszont egy apróságban eltér az 1-75 sorozatban lévő MB-49-től: lehagyták róla a pótkereket. Picit módosítottak az alvázon, nincs meg a tartója sem, nem csak a kerék hiányzik.

Az ágyú abszolút újdonság itt és részletezném, mert nem valószínű, hogy áldozni fogok rá 1-75-ként. A történet a szokásos, az első katalógus amiben szerepel az 1978-as, de persze az alvázán 1977 olvasható. Az eredeti 1-75 sorozatbéli megtestesüléséhez jár egy pici terep két katonával és négy az alapról letörhető lövedék. (Areh-nél kitűnő kép van róla, érdemes ránézni.) Az 1979-80 között gyártott TP-13-ban már ezek a kiegészítők nincsenek benne, de az Unimog kap egy dobozt a platójára, benne négy lövedékkel. Pontosítok: A két létező változatból az egyiknek van ez az extrája. A ritkább, Charlie Mack által 100 amerikai dollár körülre taksált változatnak nincs ilyenje, viszont az Unimogon nem „A” matrica – gondolom „A”, mint artillery, azaz tüzérség – van, hanem egy csillag. Hogy Charlie árkatalógusa gyakran köszönő viszonyban sincs a piaccal – jó, persze, a piac folyton változik – arra a TP-13 ékes példa, az én verziómat is csak 12-15 dollárra tartja, de állíthatom, annyiért kizárt beszerezni. Elkalandoztam! Szóval a kis doboz fedelét két apró csapocska tartja, ami nem igazán tűri jól a fel-le hajtogatást. A fotó kedvéért hajlandó voltam kinyitni, de azt hiszem, élete hátra lévő idejét zárva tölti majd. Négy lövedék van benne, amiről nem tudom, hogy ennyi volt-e hozzá eredetileg is, de gyanítom, hogy igen, mert a dobozos MB-32-höz is ennyit adtak. Kifogástalan állapotú holmi, pedig tudom róla, hogy akié volt, bizony játszott vele.

Az MB-46 óriási ugrás az időben, egészen a tavalyi modellévig. A narancssárga színű megmintázása a Mercedes-Benz 2006-os Unimog U300-as változatának tavaly jött ki és fájt rá a fogam már nagyon. (Az idei modellévben is benne lesz ez a darab, mint MB-61, de a narancssárga a krómfelnikkel szerintem pofásabb. Persze egy szóval nem mondom, hogy nem fogom megvenni, ha elém veti magát a kék.) A legújabb Unimog a Matchbox kínálatában az első, melynek kidolgozott belső terű vezetőfülkéje van és talán fél milliméter eltéréssel ugyanakkora, mint a régi MB-49. Ennek a fenekén is ott van az ígéretes vonóhorog, amit én hajlamos vagyok annak betudni, hogy talán megint lesz utánfutó az 1-75, vagy 1-100 sorozatban.

Matchbox TP-13. Doboz nélkül, de mint az új. A lőszeres ládát nem szándékozom sokat nyitogatni.

Nincs pótkerék, de tartó sem.

Az ágyú fogpiszkálóval 20 centis hatósugarat tud.

Ennek végre már kidolgozták a vezetőfülkéje belső terét.

Remélem, hogy a vonóhorog tényleg jelent valamit, nem csak úgy van.

Matchbox MB-46 U300-as Unimog, NRFB.

Matchbox MB-01 Mercedes Truck és MB-02 Mercedes Trailer - UPDATE

Ígéretemhez híven pótolnám az elmaradt képeket az Matchbox MB-01 Mercedes Truck posthoz.

A TP-15 NRFB. A csomagoláson Military Truck and Trailer fedőnéven fut a szerelvény.

Sajna nem lett bugyikék TP-1-em azóta, de Tamás kisegített pár, az ő példányáról készült kitűnő képpel.