Matchboxon kívüliek: Tomica Morgan Plus 8

Meglehetősen alulreprezentáltak oldalunkon a japán gyártó termékei, melynek rendkívül egyszerű magyarázata az, hogy nehéz őket beszerezni. Vagy jó kapcsolatok, vagy sok pénz, vagy óriási szerencse kell hozzá. Jelen bejegyzés alanya a harmadik kategóriába tartozik.

Plus 8

A gyártóról szóló történelmi áttekintést szerencsére Joe már lerendezte a Matchbox-féle Aeromax típus kapcsán, így nyugodtan merülhetek el a II. Világháború utáni harmadik típus históriájában.

Az 1960-as években a kis manufaktúra felismerte, hogy 8 hengeres motor nélkül nem sportkocsi a sportkocsi, így a Plus 4 és a 4/4 típusoknál szerzett tapasztalatokkal felvértezve nekiálltak a Plus 8 kifejlesztésének. A prototípus még a Plus 4 módosított alvázára épült, melyet úgy alakítottak át, hogy beleférjen a Rover-GM 3,5 literes V8-asa.
Miután a tesztek véget értek, a megfigyelések és mérések alapján elkészítették a végleges alvázat alumíniumból, illetve vázszerkezetet fából a típushoz. A tengelytáv 51 mm-t növekedett négyhengeres változathoz képest, ennek megfelelően a karosszéria formája is nyúlánkabb lett - véleményem szerint arányosabb is a Plus 8, mint a 4.

A motor mellett műszaki változtatás még, hogy beépített önzáró differenciálművet kapott a hajtáslánc a négysebességes váltó mellé. 1968-ban kezdődött a gyártás az előzőekben ismertetett formában. 1973-tól lett elérhető az ötsebességes váltó, 1990-től a 3,9 literes V8, s egészen 2004-ig változatlan formában készült, amikor egész egyszerűen beszüntették a gyártást.
Vásárlói és rajongói nyomásra 2012 óta ismét kapható a típus ugyanazzal a létraalvázzal és fa vázszerkezettel a lemezek alatt, ahogy 1968-ban bemutatták. A különbség csak annyi, hogy a motor jelenleg 4,6 literes, a váltó hatsebességes, és az évtizedek alatt eljutottunk odáig, hogy most már automata is rendelhető ez utóbbi fődarabból. Ezen kívül bizonyos kényelmi extrák is elérhetőek a típushoz - például klímaberendezés, vagy elektro-hidraulikus tetőmozgatás.

Kicsiben
A Tomica munkáiról hol ódákat zengünk (főleg, ha Limited Vintage kiadás), hol kritizáljuk kissé, néhol pedig vegyes érzésekkel viseltetünk iránta. Jelen esetben is ez utóbbi az igaz. Az öntvény részletes, a beltér pedig nyitott autóhoz mérten igencsak elnagyolt.

 Tükrök nincsenek, de a karosszéria öntvénye részletes.

A pótkerék nem arról a gyártósorról származik, ahonnan a többi.

Ahogy 1968-ban bemutatták,...

 ...és napjainkban.

Matchbox 2009 Best of British: MB-06 Morgan Aeromax

József vagyok, Matchbox függő. A mai összejövetelünkön ismét a hülyeségi adóról szeretnék mesélni! Kezdetben volt az MB-12 Morgan Aeromax az 1-75 sorozat 2008-as modellévében. Kitűnő szépen kidolgozott modell, az 1-75 széria, pofátlansági együtthatótól és forintárfolyamtól sújtott 300-500 forint közötti árának minden fillérét megéri. A tengerentúlon a 40th Anniversary Superfast: MB-06 Morgan Aeromax a közvetlen folytatása, ami az amerikai hülyeségi adó befizetésére irányuló kísérlet, hiszen minimális különbséggel ugyanazt árulják, négy-ötszörös pénzért. Ne búslakodjatok kedves barátaim, az idén, köszönhetően a csak Európában forgalmazott Best of British szériának mi is befizethetjük a már említett sarcot! Ha az amerikai kiadásra azt mondtam, hogy minimálisan tér el az 1-75 szériás változattól, akkor valami kicsinyítő képzővel kéne felruházni a BoB verziót, mert ez még annyira sem. Nyilvánvalóan bordó, más a rendszáma – ez az Ikarus 256 módszerrel – arra kódolódik ki, hogy „Luxury”, azaz „luxus”. A kerekei ugyanolyanok, a hátsó, kör alakú lámpák egy-egy ezüst pöttyöt kaptak és a hátsó csíklámpákat emelték ki egy-egy ezüst csíkkal. Ennyi. Ki örül?

Matchbox 2009-es Best of British: MB-06 Morgan Aeromax, NRFB.

A minimálisnál is kisebb az eltérés az 1-75-höz képest.

A rendszám: LUXURY.

Kiemelték a csíklámpákat.

Matchbox 40th Anniversary Superfast: MB-06 - Morgan Aeromax

Nagyon távol áll tőlem a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitás, de nem állítom, hogy nincs bennem némi kaján kárörvendés ezt a darabot látva. Ritkábban mint velünk – lásd BoB, BoI, BoM sorozatok –, de a Mattel az amerikai gyűjtőkkel is befizetteti a hülyeségi adót.

Superfast, de mitől?

A Superfast széria negyvenedik szülinapjára kiadott tízdarabos sorozat hatodik tagja egészen minimálisan tér el az európai MB-12 Morgan Aeromaxtől – amit voltam bátor két posttal ezelőtt részletesen kivesézni – pont ennyire minimálisan tér el a 2008-as Morgan Aeromax-től és ha a 2009-es amerikai 1-100 sorozatban is úgy fog kinézni az MB-24, mint az európaiban, akkor attól sem különbözik olyan hú de nagyon. Felsorolom az összes eltérést: a színe szürke, de én látok benne egy egészen minimális kékes beütést, a kerekeit a szép, vékony küllősről lecserélték ronda vastagküllősre és az oldalsó indexek kaptak egy-egy narancssárga pöttyöt. Ennyi. Szóval mitől is Superfast ez? Két bolhapattanásnyi festékpöttytől, meg a doboztól?

Matchbox MB-06 40th Anniversary Superfast: Morgan Aeromax, NRFB.

Lusta voltam kibontani a dobozból,...

...mert így is tökéletesen látszanak az eltérések.

Az oldalán kifestették az indexeket...

...kapott négy csúnya kereket...

...és más lett a színe. "Nagyon" megéri az 1-100 sorozathoz képest négyszeres-ötszörös árat.

Matchbox MB-12 Morgan Aeromax

A 2008-as modellévben a Matchboxnál végre igazán izgalmas és különleges autókat is feldolgoztak, gondolok itt a fantasztikus MB-1 Citroën DS-re, (Az OpenOffice.org azonnal automatikusan rádobta a Citroën e-betűjére a két pontot! Hoppácska! Hol tart már a tudomány!?) vagy az MB-16 VW Thingre. Az MB-12 Morgan Aeromax is egy az izgalmas és különleges autók közül – hogy szép-e arról be kell lássam, lehet vitatkozni.

Brit tudósok

A gyártó Morgan egy apró brit manufaktúra, ahol nagyjából 170 munkás készít kézi munkával évi 600 és 700 közötti számú autót. Az 1909-ben alapított cégnek valahogy sikerült mindmáig túlélni, holott az angoloknak megvan az a mániájuk hogy apró, autógyártó manufaktúrákat hoznak létre, hogy azok néhány száz vagy ezer, szépséges, de jobbára megbízhatatlan roadster vagy kupé legyártása után csődbe menjenek. Ráadásul a Morgan nem éppen arról híres, hogy olyan nagyon sokat változtatna a kínált típusain, a Morgan +4 és Morgan +8 szakasztott ugyanúgy néznek ki, az utóbbit 35 évig gyártják, a benne dolgozó motorok és váltók meg annak függvényében változnak, hogy éppen mely beszállítóval sikerül a cégnek megállapodnia, az alumínium karosszériaelemeit fa (!) váz hordozza. Bevallom elképzelésem sincs, hogy mi a Morgan sikerének a titka. A múltban akár tíz évet is kellett várni egy-egy új autóra a megrendelés után, de a várólista még ma is 1-2 év türelmet követel attól, aki feliratkozik egy új autóra.

Morgan Aero 8

2001-ben a Morgan piacra dobja az első teljesen új tervezésű modelljét 1948 (!) óta először, mely teljesen fémből készülő vázszerkezetre épül – de szó sincs arról, hogy a korábbi modellek készítésével felhagynának. Az Aero 8 szíve egy 4,8 literes BMW V8-as, hatsebességes – vagy opcionálisan automata – váltója van. A gyönyörű vonalú autót sokan kritizálják az első fényszórók kialakítása miatt, amiktől úgy néz ki, mintha kancsal lenne, ezért ezt a cég megváltoztatja. A vászontetős autó a BMV Z4-nél és az M3-nál is lényegesen könnyebb, az utolsó szériája 367 lóerős, így az 1175 kilós, 50/50 százalékos súlyelosztású autó szupersportkocsis teljesítményt nyújt: A végsebessége 270 km/h felett van, 0-100 km/h-ra 4,5 másodperc alatt gyorsul fel.

Morgan AeroMax

Az Aero 8-on alapuló AeroMax tanulmányt négy évvel ezelőtt mutatta be a cég a Genfi Autószalonon. Egy Matt Humphries nevű, 21 éves fiatalember tervezte a kupét, aminek a végül tavaly piacra dobott végleges változata megjelenésében alig különbözik a tanulmánytól. Eszem ágában sincs vitatkozni azon, hogy az AeroMax szép, vagy sem, de abban az is egyet fog érteni, aki szerint ronda, hogy mindenhol utána fordulnak ahol megjelenik. Nem sok közöm van a művészettörténethez, de az AeroMax-ról – főleg a hátuljáról – az art deco ugrik be, meg a steampunk – bár mint a fentiekből kiderült, bizonyosan nem gőzzel megy. Hogy az AeroMax „nem veszne bele a márkatársak szürke tengerébe az indexes topictalin” – ahogy azt a Kéz szokta volt mondani – egyrészt garantálja a 130 000 eurós ára, meg az, hogy összesen 100 darabot készítettek belőle és az mind el is kelt. A tulajdonosok között van Richard „Ham(m)ster” Hammond aki az autós tévéműsorok királyának, a Top Gear-nek az egyik istensége. Az amúgy Porsche 911 tulajdonos Hammondot persze tönkre cikizte az AeroMax miatt a Top Gear másik istensége, az a Jeremy Clarkson aki nem átallotta „félszemű skót idiótának” nevezni Gordon Brown-t. (Aztán a skótért bocsánatot kért, az idiótáért meg nem. A teljes sztori itt olvasható. Aki az MTI-nél képes volt lefordítani a Top Geart „Csúcssebességnek” – és mindazok akik képesek voltak a történetet változtatás nélkül átvenni az MTI-től – azok nyugodtan magukra vehetik amit Jerry a brit miniszterelnökről mondott, mínusz a félszemű és skót.)

Matchboxban ugyanez

Nézegetem az eredetiről készült fotókat és akárhogy is hasonlítgatom őket a Matchboxhoz, nem látom hibáját. Világítótestek elől-hátul – még a hátsó csíklámpák is – megvannak, de a kilincsek, oldalsó kopoltyúk, az üzemanyag tartály sapkája, a három ablaktörlő is. Sejthető, hogy furán oldalra nyílnak a hátsó ablakai, megvan a dupla dudor a jobbkormányos verzióban elkészített autó műszerfalában, ott vannak a visszajelző-órák, látszik a széles elválasztás a két ülés között, a bordák a csomagtartóban. Ebben az árfekvésben teljesen elégedett vagyok azzal, amit a modell nyújt, szerintem a 2008-as modellév egyik legjobban sikerült darabja és az idén is benne van az 1-75 sorban sötétkékben, mint MB-24. Nem szoktam ilyesmivel foglalkozni, de „nem tudtam nem észrevenni”, hogy ez a modell milyen szépen fut. Az „Ikarus256 módszerrel” dekódolt „15ROM1X” rendszám az „AEROMAX” szóra kódolható ki, bár ez az esetek többségével ellentétben most meglehetősen egyértelmű.

Morgan AeroMax. Akárhogy is nézem, minden apró részlet a helyén van rajta.

Jól látszik a három ablaktörlő is.

Talán a csík-hátsólámpa lehetne picit hangsúlyosabb, de még az is ott van a helyén.

Matchbox MB-12 Morgan AeroMax, NRFB.

Az eredeti akkor is száguldani tűnik, ha éppen áll. Bár itt most egyértelműen nem ácsorog.

Űrhajó? Tengeralattjáró? Zeppelin? Vagy ezek szerelemgyereke?

Igen barátaim! Az ott bizony fa! Most komolyan: láttatok már ennél szebb műszerfalat? Mert ha igen, akkor én is látni szeretném!

Egy szó: hű.

A ki-be pakolás nem egyszerű, sokminden nem fér bele és nem is lehet eldugni a kíváncsi szemek elől, ami bent van, de... KIT ÉRDEKEL?!