Matchbox MB-12 Morgan Aeromax

A 2008-as modellévben a Matchboxnál végre igazán izgalmas és különleges autókat is feldolgoztak, gondolok itt a fantasztikus MB-1 Citroën DS-re, (Az OpenOffice.org azonnal automatikusan rádobta a Citroën e-betűjére a két pontot! Hoppácska! Hol tart már a tudomány!?) vagy az MB-16 VW Thingre. Az MB-12 Morgan Aeromax is egy az izgalmas és különleges autók közül – hogy szép-e arról be kell lássam, lehet vitatkozni.

Brit tudósok

A gyártó Morgan egy apró brit manufaktúra, ahol nagyjából 170 munkás készít kézi munkával évi 600 és 700 közötti számú autót. Az 1909-ben alapított cégnek valahogy sikerült mindmáig túlélni, holott az angoloknak megvan az a mániájuk hogy apró, autógyártó manufaktúrákat hoznak létre, hogy azok néhány száz vagy ezer, szépséges, de jobbára megbízhatatlan roadster vagy kupé legyártása után csődbe menjenek. Ráadásul a Morgan nem éppen arról híres, hogy olyan nagyon sokat változtatna a kínált típusain, a Morgan +4 és Morgan +8 szakasztott ugyanúgy néznek ki, az utóbbit 35 évig gyártják, a benne dolgozó motorok és váltók meg annak függvényében változnak, hogy éppen mely beszállítóval sikerül a cégnek megállapodnia, az alumínium karosszériaelemeit fa (!) váz hordozza. Bevallom elképzelésem sincs, hogy mi a Morgan sikerének a titka. A múltban akár tíz évet is kellett várni egy-egy új autóra a megrendelés után, de a várólista még ma is 1-2 év türelmet követel attól, aki feliratkozik egy új autóra.

Morgan Aero 8

2001-ben a Morgan piacra dobja az első teljesen új tervezésű modelljét 1948 (!) óta először, mely teljesen fémből készülő vázszerkezetre épül – de szó sincs arról, hogy a korábbi modellek készítésével felhagynának. Az Aero 8 szíve egy 4,8 literes BMW V8-as, hatsebességes – vagy opcionálisan automata – váltója van. A gyönyörű vonalú autót sokan kritizálják az első fényszórók kialakítása miatt, amiktől úgy néz ki, mintha kancsal lenne, ezért ezt a cég megváltoztatja. A vászontetős autó a BMV Z4-nél és az M3-nál is lényegesen könnyebb, az utolsó szériája 367 lóerős, így az 1175 kilós, 50/50 százalékos súlyelosztású autó szupersportkocsis teljesítményt nyújt: A végsebessége 270 km/h felett van, 0-100 km/h-ra 4,5 másodperc alatt gyorsul fel.

Morgan AeroMax

Az Aero 8-on alapuló AeroMax tanulmányt négy évvel ezelőtt mutatta be a cég a Genfi Autószalonon. Egy Matt Humphries nevű, 21 éves fiatalember tervezte a kupét, aminek a végül tavaly piacra dobott végleges változata megjelenésében alig különbözik a tanulmánytól. Eszem ágában sincs vitatkozni azon, hogy az AeroMax szép, vagy sem, de abban az is egyet fog érteni, aki szerint ronda, hogy mindenhol utána fordulnak ahol megjelenik. Nem sok közöm van a művészettörténethez, de az AeroMax-ról – főleg a hátuljáról – az art deco ugrik be, meg a steampunk – bár mint a fentiekből kiderült, bizonyosan nem gőzzel megy. Hogy az AeroMax „nem veszne bele a márkatársak szürke tengerébe az indexes topictalin” – ahogy azt a Kéz szokta volt mondani – egyrészt garantálja a 130 000 eurós ára, meg az, hogy összesen 100 darabot készítettek belőle és az mind el is kelt. A tulajdonosok között van Richard „Ham(m)ster” Hammond aki az autós tévéműsorok királyának, a Top Gear-nek az egyik istensége. Az amúgy Porsche 911 tulajdonos Hammondot persze tönkre cikizte az AeroMax miatt a Top Gear másik istensége, az a Jeremy Clarkson aki nem átallotta „félszemű skót idiótának” nevezni Gordon Brown-t. (Aztán a skótért bocsánatot kért, az idiótáért meg nem. A teljes sztori itt olvasható. Aki az MTI-nél képes volt lefordítani a Top Geart „Csúcssebességnek” – és mindazok akik képesek voltak a történetet változtatás nélkül átvenni az MTI-től – azok nyugodtan magukra vehetik amit Jerry a brit miniszterelnökről mondott, mínusz a félszemű és skót.)

Matchboxban ugyanez

Nézegetem az eredetiről készült fotókat és akárhogy is hasonlítgatom őket a Matchboxhoz, nem látom hibáját. Világítótestek elől-hátul – még a hátsó csíklámpák is – megvannak, de a kilincsek, oldalsó kopoltyúk, az üzemanyag tartály sapkája, a három ablaktörlő is. Sejthető, hogy furán oldalra nyílnak a hátsó ablakai, megvan a dupla dudor a jobbkormányos verzióban elkészített autó műszerfalában, ott vannak a visszajelző-órák, látszik a széles elválasztás a két ülés között, a bordák a csomagtartóban. Ebben az árfekvésben teljesen elégedett vagyok azzal, amit a modell nyújt, szerintem a 2008-as modellév egyik legjobban sikerült darabja és az idén is benne van az 1-75 sorban sötétkékben, mint MB-24. Nem szoktam ilyesmivel foglalkozni, de „nem tudtam nem észrevenni”, hogy ez a modell milyen szépen fut. Az „Ikarus256 módszerrel” dekódolt „15ROM1X” rendszám az „AEROMAX” szóra kódolható ki, bár ez az esetek többségével ellentétben most meglehetősen egyértelmű.

Morgan AeroMax. Akárhogy is nézem, minden apró részlet a helyén van rajta.

Jól látszik a három ablaktörlő is.

Talán a csík-hátsólámpa lehetne picit hangsúlyosabb, de még az is ott van a helyén.

Matchbox MB-12 Morgan AeroMax, NRFB.

Az eredeti akkor is száguldani tűnik, ha éppen áll. Bár itt most egyértelműen nem ácsorog.

Űrhajó? Tengeralattjáró? Zeppelin? Vagy ezek szerelemgyereke?

Igen barátaim! Az ott bizony fa! Most komolyan: láttatok már ennél szebb műszerfalat? Mert ha igen, akkor én is látni szeretném!

Egy szó: hű.

A ki-be pakolás nem egyszerű, sokminden nem fér bele és nem is lehet eldugni a kíváncsi szemek elől, ami bent van, de... KIT ÉRDEKEL?!