Hot Wheels Upfront 924

A név ne tévesszen meg senkit, ez pont az aminek látszik! Mégpedig egy Porsche 924-es, ráadásul mindjárt az amerikai kivitel a lökhárítói alapján.

Nem tudom, mi lehetett az oka, de 1979 környékén, amikor is ez a modell készült, számos olyan Hot Wheels kerül be a kínálatba, ami fantázia néven fut, de magán az autón konkrétan megjelenik annak márkája, típusa vagy mindkettő. Szóval az Upfront 924 egy Porsche 924-es, ami az autó dekorációjából is egyből leszűrhető a hatalmas logót és a számot látva, de szerintem a formából is eléggé egyértelműen látszik. Maga a forma Larry Wood munkája ami ugyan nem a Majorette féle irányt követi, de jól beleillik a Hot Wheels akkori arculatába. Egyszerű, mint a faék, mégis minden fontos elem rajta van, ehhez is jól passzolnak ezek a kerekek. A belseje is ezt a tendenciát követi, nem igazán részletes, a fontos dolgok megvannak és ennyi. Talán ez az egyszerűsége okozza a báját is. Sokáig nem futott, mert 1979-es megjelenése után 1984-ben volt utoljára a kínálat része. Öt fő színben került kiadásra - ezeken belül természetesen van pár kisebb-nagyobb változat -, amiből én négyet tudok nektek megmutatni. A citromsárga volt az első, vagyis a premier darab, majd a narancssárga követte a következő évben. A fekete verzió viszont már 1982-es, amit a az utolsó évben megjelenő fehér változat követ. Nem túl sűrűn fut vele össze az ember, nekem is elég sokára sikerült szert tennem az elsőre, aztán szép lassan összefújta a szél ezt a kollekciót. Ezen okokból ne is nagyon számítsatok makulátlan példányokra.

Van viszont egy "különleges" változata is ennek a modellnek, mégpedig a síléctartós kivitel. Ez annyit tesz, hogy a módosított hátsó ablakra rögzítettek egy ilyen kiegészítőt, ami két pár sílécet és botot tartalmaz. Nagyon sokat dob az Upfront megjelenésén nagyon jól néz ki rajta. Na, ezekből aztán végkép nehéz horogra akasztani, én nagyon örültem mikor a fehérből végre sikerült egyet vennem! Mint láthatjátok a rakomány nem is teljesen hibátlan, az alsó részek rendelkeznek némi folytonossági hiánnyal, de ez legalább jól mutatja, hogy mennyire sérülékeny és miért is nem maradnak fent az autóval együtt.

Ebben a sárga színben került 1979-ben a boltok polcaira

A fekete-sárga jó kombináció, így itt a nagyon sötét ablakok kifejezetten jól állnak neki

Jól kivehetők a hátsó lámpák, a lökhárító ütközői pedig az amerikai kivitelre utalnak

Az Upfront 924 színvariációi,

Némi "inverzitást" lehet felfedezni az autó és a dekoráció színvilága között

A fekete merőben más dekorációval rendelkezik ami az oldalaira került a többivel ellentétben

Variációk egy témára

A fehérnek a leginkább áttetsző az ablaka, így azon keresztül látható a belső tér egyszerűsége

A csomagtartó is szinte csak egy doboz, persze az a négy lyuk az ablakon érdekesebb lehet, ...

... azokon keresztül rögzül a tele pakolt síléctartó

Mint látható elég sérülékeny, nem csak az aljából hiányzik némi anyag, hanem a tetőre is már szinte teljesen rágörbült a rakomány

Szerintem piszkosul jól áll neki, nagyon feldobja az egészet autó megjelenését

Matchbox TP-07 - TP-102 Ford Escort RS2000 and Glider Transporter – UPDATE

A közelmúltban láthattátok ezt a szettet e lapokon. Az akkori post volt az első ami a második generációs Ford Escortról, illetve egyúttal a Matchbox öntvényéről szólt. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire rövid idő alatt, érdekes folytatással tudok előrukkolni!

Nos, feltételezem hogy olvastátok a fentebb linkelt postot, úgyhogy ebben a bejegyzésben nem ismételném önmagam. Széljegyzetként elhelyeznék itt egy stratégiai linket a köztes időben született, a témába vágó bejegyzésről a Metalbox... khmmm... „Matchbox homázsáról”.

Charlie Mack, a Matchbox földi helytartója igazándiból két zöld árnyalatot említ a bibliában a TP-102-es, „Seagull” motívumos Twin Pack kapcsán. Az egyik amit már a fentebb linkelt postban láthattatok a sötétebb zöld, a másik ez, amit ebben a bejegyzésben mutatok meg, a világosabb, de metálzöld.

Érdekes módon arra már nem tér ki, hogy az utánfutó „burája” – elnézést, biztos van erre valami frappánsabb kifejezés, de nem jut most eszembe semmi jobb, cserébe így meg eléggé egyértelmű, hogy mire gondolok – átlátszó vagy borostyánszínű, illetve hogy az utánfutón van-e matrica vagy sem, illetve hogy a fentiek milyen konstellációban áll(hat)nak a színváltozatokkal.

Nos, az empirikus úton szerzett tapasztalataim alapján arról tudok beszámolni, hogy az átlátszó bura a ritkább, illetve a matrica nélküli változat is legitim és erre az utóbbira fényképes bizonyítékom is van! Mostanában elég sokszor elmondtam, hogy nagyon úgy fest, hogy a Matchboxról mi sokkal nagyobb gyártási fegyelmet tételezünk fel, mint amilyen a valóságban a cégnél uralkodott. Ezzel szemben leginkább az „Elfogyott a matrica? Nagy ügy, akkor nem teszünk rá! Jó lesz az úgy Bill!” volt a jellemző.

Meg kell gyónnom, hogy én úgy vettem ezt a darabot, hogy hiányos, hiszen nem volt rajta az inkriminált levonó. Sőt, az eladó is úgy árulta, hogy hiányos ezért ilyen árat is fizettem érte. Igazából a fotózáskor lett gyanús, hogy teljesen makulátlan a fényezés és egyáltalán nem úgy tűnik, hogy valaha is lett volna rá bármi ragasztva. Ez volt a pont, amikor elkezdtem fényképeket keresni a neten és mint lejjebb látni is fogjátok a bizonyítékot, a gyanúm alapos volt, ez egy legitim változat!

A Charlie Mack által említett két színváltozat közül ez a metálzöld.

Kézenfekvő volt összefotózni a másikkal, jól látszik, hogy jelentős a színeltérés.

A metálzöld hozzá még makulátlan is.

A belterük egyforma színű. Jó kérdés, hogy egyáltalán készült-e más színűvel ez a szett.

Matrica nélküli, de legitim változat. Nem hiányzik, gyárilag nem került fel rá!

A trélerek is jelentős eltérést mutatnak színben, de a sötétebb színű szerelvény két tagja mutat egymáshoz képest némi árnyalatkülönbséget - a magyarázat rá az előzménypostban.

Charlie Mack egyáltalán nem említi, hogy "bura" lehet borostyánszínű, illetve átlátszó is. Egyértelműen az utóbbi a ritkább.

A bizonyíték, hogy a matrica nélüli is legitim verzió! (Kép: Lacy Scott & Knight Auction Centre)

Matchbox TP-7 - TP-102 Ford Escort RS2000 and Glider Transporter

Sok olyan Matchbox volt gyerekkoromban, amit nagyon szerettem volna, de soha nem volt. Jobb esetben osztálytársak birtokolták ezeket, így legalább kézbe vehettem, rosszabb esetben csak a gyerekember Playboya, a Matchbox katalógus felett csorgattuk rá a nyálunkat. A Ford Escort RS2000 az egyik ilyen.

Ford Escort második generáció
A közelmúltban több, az első generációs Ford Escortról szóló postunk is volt, melyben érintettük a típustörténetet, két különböző kisautógyártó kapcsán. Későbbi Escort generációk is előfordultak már e lapokon, de a második még nem. Mindig is hiányérzetem volt ezzel kapcsolatban, de végre eljutottunk ide!

A második generációs Escort igazi világautó, a különböző piacokon 1974 és 1980 közt forgalmazták – az utolsó bástya a Dél-Afrikai köztársaság volt, ott húzta ilyen sokáig. Igazi mindenes, családi autó és igásló egyben. A karosszériaváltozatai hasonlóan az elődjéhez 2-, 4-ajtós, háromajtós kombi illetve kisáruszállító. A szolid igásló Escortokkal kapcsolatban javaslom, hogy olvassátok el a TotalCar egy több mint húsz éves cikkét, illetve nézzétek meg az Alapjárat videóját – kivételesen nem szúrom ide be, az RS2000 nagyon más kávéház.

A tápláléklánc csúcsán a csak kétajtós kivitelben létező RS2000-es modell állt, melyet 1975-ben mutatnak be – a Matchbox ezt mintázta meg. Az eredetileg az amerikai Ford Pintóból származó, Európában a Ford Cortinában használt, kétliteres sornégyes motor rejtőzött a motorháztető alatt, mely egy – az utcai változatban – négysebességes váltón keresztül a hátsó kerekeket hajtotta. A gyári adatok szerint a teljesítménye 110 lóerő, a maximális sebessége cirka 174 km/h. A 0-100 km/h sprinthez pedig 8,9 másodperc kellett neki. Az autó kimondottan sikeres volt a rali versenyágban. Érdekesség, hogy az RS2000-es motorját a Sierra ötsebességes váltójával párosítva, előszeretettel építették be utólag a versenycélokra használt első generációs Escortokba.

Az a ritka szerencsés helyzet állott elő, hogy rendelkezésünkre áll az 1979-es, csak az RS2000-esről szóló katalógus, minden műszaki adattal!

1978-1984

A Matchboxnál ahhoz képest, hogy mindössze hat évig gyártották, egészen sokféle változata készült a Ford Escort RS2000-nek. Az 1-75 sorozatban nem volt olyan őrülten sok változata. 1978 és 1981 közt fehér karosszérián, oldalt, a tetőn és a motorháztetőn, 9-es rajtszámú versenymatricákkal MB-09. Kétféle verzió létezik ezen belül, a krémszínű-, illetve piros belterű.

1976 és 1984 közt összesen négyféle festéssel, többféle vontatmánnyal kerül twin packokba. Vagy a jelen postban is látható vitorlázó repülőgép szállítót, vagy a közelmúltban tárgyalt Boat and Trailer-t vontatja. Igazából az egyik jobb mint a másik, nagyon szeretném ezeket birtokolni, remélhetőleg lesz olyan, hogy meg tudom őket mutatni e lapokon.

Koncentráljunk ezekből jelen post tárgyára! 1982-ben még TP-7, 1984-ben TP-102 lesz, de mindkét jelöléssel azt tartalmazza, amit a képeken láttok. Az RS2000-es három különféle színű beltérrel, krémszínű, piros, illetve fehér változatban kerülhetett a pakkokba. Ezt leszámítva azonban teljesen egyformák, csomagon kívül nem lehet megmondani, hogy miből származnak. A vontatmányt pedig már ismerhetitek, több különböző, kettes- és hármas csomagból.

A második generációs Escortot a Matchbox szerintem kifejezetten klasszul mintázta meg. Az arányok jók, bár maga a kisautó kifejezetten nagy, 1:55 a méretaránya. A külseje kifejezetten részletes és mindene „fémből van”, nem festékből. Igazából kicsit meglepő, hogy nincs egyszerű, utcai változata, minden verziója valamilyen matricát visel. A beltér már közel sem ennyire részletes. Ugyan az ülések azok, de a műszerfal és a kormány inkább csak jelzésértékű – bár az utóbbi legalább műszerfalba integrált, családi méretű pizza. Igen, #regensemvoltmindenjobb

Az öntvénynek van utóélete, lebutítva bekerült a Super G.T. sorozatba és a magyar kisipar is khmm... „feldolgozta” trafikárúként, de ezek – remélehetőleg már másik történetek lesznek a jövőben. Elfogult vagyok, hiszen gyerekkori kedvencem, de ez egy remek kisautó, ebben a twin packban, ezzel a vontatmánnyal pedig egy kifejezetten klassz játékszer!

A részletek fémből, a dekor matricából. Minden változata ezt a "sémát" követi.

A három lehetséges szín közül ez a krémszínű belsővel készült. Szerintem ez a legelegánsabb és a fehér is igen jól mutat.

Mint látható, az én példányommal játszottak, de szerkezetileg épségben van.

A beltér elnagyolt. #regensemvoltmindenjobb

A vonóhorga is megvan, pedig kapott kiképzést rendesen.

Jobbkormányos. A kormánykerék a műszerfalba integrált pizza, de legalább családi méret!

Az utánfutó és a tartalma viszont makulátlan! A magyarázat annyi, hogy nem egy helyről származnak. Amikor "szembe jött velem" ez a hibátlan tréler, minden kiegészítőjével, lecsaptam rá, és milyen jól tettem!

"Sirály vitorlázó(repülő) klub". Tényleg "sirály", a Matchbox egyik legjobb twin pack vontatmánya ez.

A "búra" és a repülőgép is hibátlan!

Érkezés után, kicsomagolás előtt.

Felszállásra kész!

Mintha egy kicsit eltérő árnyalatú lenne a kettő! Nemde?

A fordulókör óráiási, az RS2000-es feneke és a tréler összeér.

Ez kérem ennyit tud. Azzal együtt kitűnő játékszer!

Matchbox MB-05 4x4 Jeep

Dolgozzunk keveset, nem érhet baleset!” - hangzik a régi, dakota közmondás. A Matchboxra nem merném mondani, hogy ez jellemző, de azért volt amikor bizony magukévá tették mint irányelv. Ennek a hétnek a postjai csupa ilyen, valamilyen módon újrafelhasznált, kicsit módosított öntvényről fog szólni. Mi több, hozzá mind bigfoot is! Ebben a „Pillanatképek a Bigfoot Boltból” minisorozatban az utolsó egy háborús veterán, a klasszikus Willys Jeep.

Az öntvény legkorábbi verziója a Jeep Hot Rod nevű dragster, mely 1972 és 1976 között volt MB-02 az 1-75 sorban. Nekem egy kései, széles kerekű, piros változatom volt is gyerekként. Soha nem szerettem, nem értettem azt a fura, fedetlen motorblokkot az elejében, ezért kegyetlenül elbántam vele. Iszonyúan szerettem volna egy olyan változatot, amit a háborús filmekben láttam!

De mikor kissrác voltam én csak a módosított változataival találkoztam az 1-75 sorból. Fogalmam sem volt arról, hogy 1976-1977 közt a G-11 szettben és a TP-11 dupla csomagban bizony létezett a valóságban a leggyakoribb és legvalószínűbb verziójában, khaki zöldben, fehér csillaggal az elején. Mindig ilyenre vágytam, de nem találkoztam vele, nem tudtam azt sem, hogy létezik. 1977 és 1979 közt azonban feltűnő sárga színben bekerült a TP-07-be, amit én mindig is az egyik legmenőbb Twin Pack-nek tartottam. Ilyennel már találkoztam személyesen is és imádtam. Az egyik első beszerzésem volt felnőtt gyűjtőként.

1977 és 1980 közt végre bekerült az 1-75 szériába mint MB-38. Katonai egyenruhában, mint valamiféle fegyver hordozója. Nélküle jobb lenne, de még mindig ezt találtam a leghihetőbb változatának gyerekként.

1978-ban készült a Walt Disney Series a Matchboxnál. Módosított, nyitott karosszériás autókban ültek vezetőként a legismertebb Disney rajzfilmfigurák, kb. derékban elvágott torzói. Ilyeneket csak katalógusban láttunk az osztálytársaimmal, de kivétel nélkül röhejesen bénának tartottuk őket. A figurák óriásiak voltak a kisautókhoz képest, mintha egy felnőtt mászott volna be egy pedálos Moszkvicsba. Ebben a szériában kétszer is használták a Jeep-et, Donald Kacsa egy fehér, rendőrségi emblémásat vezetett tányérsapkában, Miki Egér meg egy sötétkéket, „M M” felirattal a motorháztetején. Az öntvény egyértelműen az eredeti Jeep-en alapul, de nagyon erősen módosított változata annak.

1978-ban az Egyesült Államok piacán futó, római számos sorozatban debütál a US Mail feliratú változat, ami aztán az 1980-as és 1981-es modellévekre betalál az 1-75 szériába is, mint MB-05. Ha eddig nem tűnt volna fel, a Jeep jobbkormányos. Utánanéztem, létezett ilyen a háború alatt, szóval hiteles, de nem éppen gyakori. Az Egyesült Államok levélkézbesítői használtak jobbkormányos Jeep-eket – abból a megfontolásból, hogy a kertvárosokban a sok ki-be szállás ne az úttest felé történjék, hanem a járdára –, bár későbbi változatokat, nem a Willyst, szóval ez az apró részlet még hiteles is.

Ezzel végre elérkeztünk jelen bejegyzés tárgyához, mely egyben az öntvény utolsó változata is. A Jeep 4x4 változatot egészen sokáig, 1982 és 1997 közt találjuk meg az 1-75 sorban mint MB-05. Ez idő alatt ötféle festést kap. A leghosszabb ideig pont ez, a piros alapszínű, Golden Eagle regnál, 10 éven át 1984 és 1994 közt. Az öntvény első két évében ugyanilyen festése volt, de metálbarna alapszínnel. 1993-tól egészen 1999-ig bekerül 5-ös csomagokba és speciális kiadásokba is. Utoljára a Star Car Collection-ben szerepel, az „Egy úr az űrből” (Mork & Mindy) sorozat színeiben, ami teljesen rossz, Mindynek CJ-5-öse volt, nyilván nem volt rajta „Mork & Mindy" felirat a motorháztetőn, de legalább a színe stimmelt, kék.

A nagy gallytörő mellé csörlőt is kapott az elejére. Ez utóbbin a Warn emblémája látható, ami az USÁ-ban az első számú márka a témában. 76 éves múltra visszatekintő, off-road kiegészítőkre specializálódott cég. Annyira fúrja az oldalam, hogy ilyen cégemblémák hogy kerültek fel a Matchboxokra!

Jaj, de kis morci!

Ez a leggyakoribb, leghosszabb ideig használt festésváltozat, 10 évig zsinórban ilyen volt az 1-75 sorban.

Engem ezekkel a nagy kerekeivel az elemes, "Flip-Over Buggyra" emlékeztet, amit koppintott boldog-boldogtalan, még itt a vasfüggöny mögött sem volt ritka.

Érdekes, hogy az összes változatánál megtartották a jobb oldalon lévő kormányt.

Tökéletes nézet a műszerfalra.