Átalakítás: Matchbox MB-17 Leyland Titan

A helyijáratú buszok nagyon egyformák tudnak lenni viszont nagy felületekkel rendelkeznek, melyek reklámozásra csábítanak a világ minden táján. Az emeletes buszoknál ez a felület talán még nagyobb, még jobban kihasználható. Használjuk ki mi is léptékhelyesen a rendelkezésre álló helyet. Mutassuk meg, hogy az unalmas és sokszor primitív Matchbox dekoráción túl is van élet.

Mindehhez szükségünk van egy kopottas Leyland Titan buszra. A busz célállomása ezúttal a felújító műhely. Szétszedés után… írhatnám le hirtelen, átugorva ezt a jelentéktelennek tűnő mozzanatot. De nem! Mert egy ilyen busz nagyon ravaszul van összerakva. Minden eddigi általam látott és szétszedett Matchbox kisautón is túltett a ravaszságával. Az rendben van, hogy szegecselték, az bontható kötésnek számít a Matchbox-restaurátorok szemében. De ha nem lehet a szegecshez hozzáférni az összepattintott alkatrészek miatt, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. A pattintás meg, a spiáter esetében minimum torzulással vagy rosszabb esetben töréssel is járhat. Nem volt kis feladat kitalálni a kibontás módját. De miután a legkisebb roncsolással ez megoldódott, innen már a hagyományos módon történt minden.

Olyan sok szép színt és színkombinációt lehetett találni az ilyen korú buszok képei között, hogy igazán nehéz volt választani. A londoniak jobbára pirosak, de más városok ezt egyáltalán nem tartották követendőnek és ezért a legkülönbözőbb színekre festették a buszparkjukat. Ezért is döntöttem egy halvány krémszín – mint a kor egyik jellemzője - és a középkék - mint a városom buszainak színe - kombinációja mellett. Direkt egy olyan fantáziabusz készül, amiben van egy kicsi valóság, egy kicsi fantázia, egy kicsi konkrétum és egy kicsi kitaláció.

Ravasz módon kellett visszaszorítanom a belsőrészt

Átváltozás

A fehér műanyag belteret közepes árnyalatú szürkékre festettem, így némileg plasztikusabbá vált a nagy felület. Az ablakok körben „üvegezést” kaptak. Ez érdekes módon sokkal életszerűbbé tette az egész jármű megjelenését.

A dekoráció egy része a kijelző, a másik a reklámok. A kijelző megjelenése talán kissé maibbnak mondható mint korhűnek. Tartalma viszont teljesen mai és teljesen valós adatokat tartalmaz, némi kis hazatekintéssel lakhelyünk tömegközlekedési kódrendszerére.

Ez itt a reklám helye

A reklámokat teljesen szabadon választottam a korabeli londoni emlékeim és a mai kor számomra látványosabb képes hirdetéseiből, azok átszerkesztéséből, valamint újak kitalálásából. Ezért lehet kissé eklektikusabbnak találni, tér- és időugrásokkal tarkítva, ha valaki belemélyed a tartalmak kielemzésébe és a pixelek is mutatják még.

Technikai információként még annyit megosztanék, hogy a fölső és alsó rész illesztésénél valamint a pattintási résnél egy alsó matricaréteget is felraktam, hogy a rés ne látszódjon a fölső dekorációs rétegen. Amúgy technikailag muszáj volt ugyanígy összerakni a karosszériát, bár sokat gondolkoztam egy másik vágási+illesztési verzión is. De ez a bepattintós megoldás nem könnyített a helyzetemen.

Az alja és teteje, összepattintás előtt

Mindazonáltal a busz megjelenése ütősebb lett a korábbihoz képest. Igazán nem értem, hogy gyárilag miért szalasztottak el ekkora lehetőséget a feltűnéshez és miért csak egyszerűbb reklámokat tettek a doubledecker Matchboxok oldalára.

Csak az a hatalmas illesztési hézag ne lenne

Reklámozzon ön is itt!

Nem rosszabb mint a piros

A járattábla valós adatokkal

Éppen Y fordulóban van

Lehet, hogy nem korhű, de jól néz ki a járattábla

Reklám a másik oldalon