Mások gyűjteményei: Matchbox - Dream Halloween Custom Austin

A Mattel 2007-ben arra az elhatározásra jutott, hogy a Matchbox és a Hot Wheels kínálatának egy-egy modelljéből létrehoz egy limitált példányszámú, gazdagon felextrázott, műanyag dobozos csomagolású sorozatot. Ezt a sorozatot Dream Halloween névre keresztelték, ami egyben megadja a benne szereplő járművek dekorációját is, valamint azt, hogy évente csak egy új modellel bővül a kínálat. Ez az egész kiadás nemes célt szolgál, ugyanis a Children Affected by AIDS Foundation-t (CAAF) kívánja vele támogatni a Mattel. A Dream Halloween pedig ennek az alapítványnak az éves rendezvénye.

Jelen alanyunk a Matchbox első ilyen modellje, ami egy Austin London Taxi, amiről Joe írását a fenti linkre kattintva olvashatjátok. Az autó zöld-fekete fényezését a krómozott alakatrészek helyett aranyozott felületek dobják fel. A dekorációként az elmaradhatatlan szellemek és töklámpás mellett az alapítvány logója is feltűnik. A kerekek a Superfast sorozatból származnak, ráadásul fehér oldalfalú "gumikkal" kiegészítve. A talapzat papír borítást kapott, amin a macskakő és a háttér mellett, jópofán a fényszórók csóváit is felfestették. Sajnos a búra nagyon ragaszkodott a talapzathoz, így nem mertem azt eltávolítani, egy esetleges törést nem mertem megkockáztatni.

A modellt ezúttal is Ati73 bocsátotta rendelkezésemre egy fotózás erejéig, amit újfent köszönök neki.

 A plexi sajnos túl jól védi a a taxit

 Az elmaradhatatlan töklámpás

 Tetszik az útra festett fénycsóva ötlete

 Ijesztő a rendszám

A sorozat lényege tömören

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 340 – Volvo Semi-Container

Nem most volt, amikor a Matchbox Crookes Healthcare Set kapcsán azon keseregtem, hogy a Matchbox, Volvo F-sorozatának az érelemezése csak két-, és háromtengelyes teherautóig jutott, a Convoy szériába sohasem került be, mint nyerges szerelvény. Pedig az arányai, a fülke kidolgozottsága abszolút érdemesítette volna erre és hát lássuk be, nem is lett volna olyan nagy meló elkészíteni a nyerges traktort belőle. Persze nem tettem le arról, hogy nekem kell Volvo F kamion, csak vártam, hogy értelmes áron elém vesse magát egy valamikor. S lőn!

Simple
Azt tudtam, hogy a Majorette megmintázta ezt a jókora, szögletes dobozt, de nagyon meglepett, hogy milyen későn tette ezt. Annak a fényében, hogy a valóságban ez a széria a Volvónál 1977 és 1993 közt regnált, egészen meglepő, hogy az első katalógus, amiben felbukkan, az az 1990-es. Nem kapkodták el francia barátaink, hogy megmintázzák. Vagy csak megvárták, míg a svédek olcsón adják a licencet?

Kézenfekvő az összehasonlítás a Matchbox értelmezéssel, mert a méretarányuk egészen hasonló. Sajnálatos módon a Majorette itt alul marad. Az ő Volvójuknak nincs beltere és úgy általában sokkal kevésbé részletes a fülke kidolgozása. Kár érte, mert hiányt pótol.

A dobozos félpótot amúgy a cég időtlen idők óta használja, először a hetvenes években bukkan fel náluk és számos más traktor mögött megjelenik. A hátsó ajtaja nyílik, ami egy játéknál – úgy gondolom – igencsak fontos, de természetesen nem lelni benne aranyrudat. Később a Volvo kap maga mögé tartálykocsit is. A régi vontatmányt és az új traktort nem igazán szabták össze egymáshoz. A doboz ugyan nem üt bele a vontató fülkéjébe, de túlságosan közel van ahhoz, lényegesen közelebb, mint a való életben, ami picit bénácska. A Chronopost International – mely egy francia futárcég – festéssel két változatban is elkészült ez a szerelvény. A másik verzió némileg díszesebb. Elsőre hajlamos voltam arra gondolni, hogy ez valamiféle promóciós ajándéknak készült, de leltem róla a neten bontatlan, blisteres fotókat is, melyek biztossá teszik, hogy ezek bizony üzleti forgalomba kerültek így – ha Matchbox lenne, akkor code 1-nek hívnánk.

Minden elnagyoltsága ellenére nekem ez tulajdonképpen tetszik, ésszerű áron a tartályos kivitelt is – úgy gondolom – be kell szereznem!

 Majorette Volvo F10 értelmezés. Hát beltere az nincs.

 A kidolgozottsága közelében sincs annak, amit a Matchbox produkált.

 Viszont a méretaránya 1:100, egészen Convoy közeli, szóval hiányt pótol.

 Ha már webcím van az oldalán, nem lehet túl régi ez a Majorette szerelvény, bár a vontató 1990-ben debütált a játékgyártónál.

 A doboz nyitható, ami egy játéknál fontos, de persze nem jár hozzá semmiféle rakomány.

Matchboxon kívüliek: AUTOart - Porsche 911 Turbo

A legutolsó Porschés post alanyára, vagyis a piros Superfast 911 Turbóra tudatosan esett a választásom, mintegy  mérvadónak, vagyis inkább összehasonlítási alapnak a mai csemegéhez. A gyűjtőszenvedélyemet többnyire sikerül a sztenderd 1:6x-es méretarány vonalai között tartani és azok is inkább játékszerek, mint modellek. Persze néha becsúszik az utóbbi is, ahogyan az alábbi Porsche is az AUTOart műhelyéből.  A cégről nagy vonalakban annyit érdemes tudni, hogy 1998 alapították, minőségi 1:18-as modellautók gyártásának céljából. Persze később többféle méretarányban is készítenek modelleket, többek között a számomra optimális 1:64-es kicsinyítésben is. A fentiekből kiderül, hogy ez bizony polcra való nézegetni való, többek között ezért is pormentesen záródó vitrinben árulják. Amikor először megpillantottam az egyik börzén egy eladónál, azonnal elfogott a birtoklási vágy, ami főként a nagyon élethűen kidolgozott kerekeknek köszönhető, még egy szinte csak nagyítóval kivehető "turbo" logó is található a közepükön. Persze az autó többi része is hasonló gondossággal készült, a forma tökéletes, nincs hiányzó részlet, ami kell, az ki van festve, a lámpatestek pedig külön műanyag elemek. A belteréről értelmes képet nem tudtam készíteni, de elhitetitek nekem, hogy az sem csúnya. Egyedül talán a két kipufogó nem méltó az egész megjelenéshez, csúnyán telibe festették ezüsttel a nyílását is, de mint tudjuk, semmi sem lehet tökéletes.

 A kerekeit látva azonnal magával ragadott

 Külön műanyag elem a lámpatest

 A tükörképből látszik, hogy alulra is jutott ezüst festés

Doboza is van neki, még ha kicsit szakadt is

Matchboxon kívüliek: Welly - Car Transporter Trailer

A börze előtti éjszakán mindig egy kicsit izgulok, hogy vajon mi kerül a látómezőmbe másnap. Szerencsére a legtöbb esetben előkerül néhány érdekes darab, szerinte milyen ez a Welly által készített autószállító utánfutó is. Ezelőtt még sosem láttam ilyet, így fogalmam sincs, hogy milyen szetthez lehetett, de a pepita matricából arra jutottam, hogy talán egy kisteherautó mögé csatolhatták, rakománya pedig valamilyen versenyautó lehetett. Ami elsőre feltűnik az embernek, hogy az egész műanyag - csak a kerekek tengelyei fémek -, abból sem a minőségibb fajta. Szerintem az elejéről hiányozhat valami kiegészítő, ugyanis szögletes nyílás van a vonóhorogra csatlakoztatható részénél és talán egy kábeldob is hiányzik az elejéről. Mindezek ellenére nekem egyből megtetszett - főleg, hogy ekkora méretben viszonylag ritkák az autószállító trélerek -, szerintem egy kis munkával sokkal vonzóbbá lehet varázsolni, amiben segít, hogy csavarokkal van összefogatva. A rámpa természetesen lehajtható, amit akár egy külön kis kar segítségével is végrehajthatunk. Erre igazából nem nagy szükség van, hiszen eléggé kézre áll maga a rámpa is, több értelmét látnám ha a kihajtható talpakhoz biggyesztettek volna ilyen segédkart. A másik ilyen kallantyúnak már több értelme van, azok mozgatásával ugyanis kis karmok nyílnak az utánfutó trepnijéből. Céljuk gondolom az eredeti rakomány precíz rögzítése lehetett, én majd mindenesetre eltávolítom onnan, nem lesz rá szükség. Összességében nézve szerintem kitűnő kiegészítő egy kisautós flottához- még ha nem is Siku minőség.

 Kicsit alacsonyan van a pickup vonóhorga hozzá

 Andrew műve ez a leharcolt 914-es Porsche, amiért ezúton is köszönet

Rámpa lehajtva

 Lehajtás közben

 Vannak rajta ilyen kis kampók is, gondolom az eredeti rakományhoz jól passzolt

Kapott kihajtható lábakat is

Fékező kampók lent, rámpa fent

Vendégpost: Matchbox MB-25 1968 Ford Mustang GT CS

Eredetileg viccelődésnek indult, de aztán komollyá fajult a dolog és a közelmúltban megjelent nálunk az első vendégpost. Az ötletet továbbgondolva úgy döntöttem, hogy időről-időre a hazai többi kisautós blog terméséből fogok szemezgetni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy így ismerjem el a munkájukat. Természetesen ezt nem önkényesen teszem, csak akkor ha a szerzők megengedik ezt nekem. Persze egy percig sem gondolom, hogy mi lennénk itt a helyi érdekű puzsérrobik, de mivel én is fogyasztója vagyok az ő produktumaiknak, van egy egészen magasan lévő mércém azzal kapcsolatban, hogy mi az ami jó. Nos, ami ide kerül mástól, az bizony jó, és úgy gondolom, hogy érdemes fogyasztani a kollégák többi művét is úgy általában.

Mára a Matchboxaddikt blog, Matchbox Ford Mustang GT California Special postja vendégeskedik nálunk. A kisautóval kapcsolatban nekem mindössze annyi hozzáfűzni valóm van az ő mondandójukhoz, hogy amikor megjelent, nagyon örültem, mert bár a köz hajlamos a fastback Mustangot többre értékelni, nekem a kupé mindig is jobban tetszett - mit csináljak, lehet hogy fordítva vagyok bekötve? Hogy egészen őszinte legyek, nekem a saját példányom beszerzéséig fel sem tűnt, hogy a Mattel kitett magáért és egy viszonylag ritka, kb. 5000 darabos speciális szériát mintázott meg, nem is akármilyen minőségben. Pontosabban a kollégák nyitották fel a szemem - merthogy az ő postjuk előbb volt, mint az én vásárlásom -, hogy ez bizony valami spéci. A postról csak annyit, hogy szerintem mind a mai napig a Matchboxaddiktos kollégák legjobb munkájának tartom, mert jól körüljárja az eredeti autót és a kisautót is.

California Special

Nagy várakozások közepette, limitált darabszámban látott napvilágot 1968-ban a Ford Mustang GT/CS avagy a California Special. Rendkívül rövid időintervallum alatt, - 1968 február/augusztus - mindösszesen 4118 darab gördült le a gyártószalagról. A "California Special" elnevezés annak köszönhető, hogy az autó marketing kampánya nagyrészt Kaliforniára összpontosult, köszönhetően annak, hogy az ottani márkakereskedők oroszlánrészt vállaltak a Mustangok értékesítési sikereiben. Ennek köszönhetően kaptak egy "saját" Mustangot, amelyek egyes elemeikben markánsan különböztek a nagyobb szériában gyártott modellektől. Ezzel hagyományt teremtett a Ford, 2007-ben illetve 2011-ben is napvilágot láttak "California Special" modellek.

 A matchbox az első, -hagyományteremtő- 1968-as modellt vette fel a kisautó palettára. Tette mindezt -ár/érték arányát figyelembe véve- kifogástalan módon. Néhány apróbb negatívum azért felróható a kisautónak, vagyis inkább a szűkös büdzsének: az olcsóságra törekvés leginkább a beltér kivitelezése kapcsán érhető tetten: a kormány egyszerűen förmedvény. Erre az  oszlopszerű amorf izére, amit volt képük odaapplikálni nincsenek is szavak. A krómos beltér amúgy sem tartozik a kedvenceim közé - gondolom, a költségvetésrét felelős designereknek meg igen - mert elnagyolt, és jelzésértékű kezelőszervekkel sem kecsegtető, sivár utastér kialakítását teszi lehetővé. Ennyit a sirámokról. Illetve...a "rendszámtábla" funkciót betöltő sima, mindennemű feliratot nélkülöző kockákért is kár volt, eléggé illúziórombolóan hatnak. Mindezeket leszámítva - külcsín/belbecs aránya ugye - az autó rendkívül szépen, részletesen kidolgozott. A designer-i figyelemből jutott az autentikus feliratok - California Special, GT/CS - elhelyezésére, az oldalt, a karosszéria oldalán végigfutó fémszínű elem kialakításra. A markáns orr rész híven tükrözi az eredetiét-szerintem. A felni is jó választásnak tűnik, bár az eredeti modelleken jobbára sokküllős felnik futnak, ezzel sem mutat rosszul a kisautó. Sőt! Dacára a kissé halovány, kevésbé élénk fényezésnek, az autó kimondottan látványos megjelenésűnek hat. Szerencsére tükör is van - belső is! - így az autó külső megjelenését -ebben az árfekvésben - nem illetheti kritika. Képek:

Változatok egy témára: Matchbox MB-60 Lotus Super Seven és Hobby-Cars Lotus Super Seven

A Lotus autóépítési alapelve mindig is nagyon tetszett, azaz könnyű autóba, (relatíve) kis motort építeni, aminek az eredménye egy (relatíve) könnyen kezelhető, ámde jól gyorsuló élményautó. Ez a pofonegyszerű építési alapelv számos csodálatos járművet eredményezett az angol eredetű gyártótól. Colin Chapman - az alapító - nagyon ráérzett erre a receptre, ha jól emlékszem nála akkor lett volna tökéletes egy versenyautó, ha az szétesik, miután áthaladt a célvonalon. Szerencsére a versenyautók építéséből ezt nem, de sok minden mást átvett az utcai sportautók építéséhez, melyek közül talán a leghíresebb a Seven típus volt. Szerintem mindenki ismeri ezt a minimál sportautót, hiszen a Caterham még mindig gyártja és fejleszti a típust, ráadásul rengeteg kisebb manufaktúra készít hasonló autókat - replikákat -, illetve otthon összerakható kiteket.

A Hetes
Az első hetes 1957-ben, az utolsó - Lotus márkanév alatt - 1972-ben gördül ki a gyár kapuján. Ez idő alatt összesen négy generációt élt meg a típus, amik külsőre főként az első sárvédőkben különböznek. Az 500 kilogramm tömegű járművek mechanikai alkatrészeit főként a Ford termékei adták, többek között a hosszában beépített motort, a váltót és a differenciálművet is. Először csak egy 1,2 literes, 49 lóerős erőforrás hajtotta a hátsó kerekeket. Később jött egy ezerhármas és egy ezerötös is, 86- illetve 105 pacival. Ezeket a Cosworth által kezelésbe vett mocikat a Super Seven típus kapta meg, amiket aztán egy 135 lóerős, 1700 köbcentiméteres blokk váltott fel. Az alacsony súly többek között az üvegszálas karosszériának - első generációnál még alumínium - és a nyitott, oldalablakok nélküli utastérnek volt köszönhető. A beltér elég puritán, kárpitozás alig, a tető pedig egy felcsatolható ponyva volt. A gyorsulásra és a menetdinamikára nem lehetett panasz, a hét másodperces százas sprint igen meggyőző értéknek számított akkoriban - igaz most se olyan rossz -, a 140 km/h-ás végsebesség pedig szerintem bőven elég egy ilyen huzatos járműben. Egy viszonylag olcsó és gyors sportautó, ami azért némi áldozatokkal jár, de hétvégékre tökéletes élményautó. (Itt egy kitűnő teszt egy Lotus Super Seven replikáról, videóval, kiegészítendő a fentieket.)

Az eredeti és a másolat

A Matchbox 1971-től 1977-es év végéig készítette a saját Lotus Super Seven adaptációját, MB-60-as sorszámmal. Egy egy eleve puritán autót nem nehéz lemásolni, az a kevés részlet ami jellemző a negyedik generációra, azt többnyire sikerült átvinni a kisautóra is. Azért mai szemmel kicsit hiányosnak tűnhet, hiszen az első fényszórók is lemaradtak, de a hetvenes évek színvonalának tökéletesen megfelel. Azt hinné az ember, hogy ezen már nem nagyon van mit egyszerűsíteni, ám erre a magyar kisipar rácáfolt. Beczl korábban már bőven taglalta a hazai kisautógyártás remekeit, többek között a Matchbox másolatokat is. Ez a Matchbox Super Seven is áldozatul esett a "honosítási eljárásnak", vagyis a Metal Playmobil és a Hobby-Cars is elkészítette a maga másolatot. Ezek közül nekem az utóbbi gyártótól volt egy kölyökkoromban, ami csúfosan leharcolódott, de szereztem belőle egy viszonylag ép, ám szélvédő nélküli, de vonóhorgos darabot - enyémen utóbbi nem volt. Persze Matchboxból is kellett egy példány, hogy elkészülhessen egy újabb ilyen összehasonítás a Porsche 928, Mazda RX-7, Caravan összevetése után. Az erre a célra szánt szűkös költségvetésem itt is kompromisszumra kényszerített, vagyis egy picit kopott, matrica nélküli Matchboxot zsákmányoltam. (Bár ha megkérdik én is magas összegbe mertem volna fogadni, hogy a Matchbox Lotus Super Seveneken mind kell, hogy legyen matrica, vagy valamiféle festés, úgy fest, hogy ami porschénak van, az egy teljes, legitim darab. Ahogy elnézem a festés árnyalatát és a kerekeket, a Bamca.org listáz egy teljesen ugyanilyen változatot, csicsamicsa nélkül. Sam. Joe) Tehát az állapotaiktól tekintsetek el, koncentráljatok inkább a lényegre, vagyis a kisebb-nagyobb különbségekre.

Balra a Matchbox, jobbra a Hobby-Cars

 Már az elején is jókora egyszerűsítés érhető tetten. Az alvázból kialakított hűtőrács a magyar kivitelnél telibe látszik, nincs előtte az alsó keret a rendszámmal.

 Oldalról főként a kipufogó és a kerekek mérete között van eltérés

 Háttal egymásnak. Vonóhoroggal és anélkül

 Nem sok részlet van a Matchboxon, a Hobby-Cars-on viszont még annyi sincs, szép sima a hátulja

 A beltér is kicsit "eldurvult", ami főként a kormánykeréken érhető tetten. A másolatnál a műszerfalnak van egy kis íve az angollal ellentétben, aminél az sík.

 Kisebb méretbeli különbségek akadnak, de befoglalójuk azonos

 Az alvázon is egyszerűsítettek, természetesen a feliratok is mások lettek

 A Matchboxnak még megvan, de már kivehetővé alakult a szélvédő

Matchbox 1998 Jeep Wrangler

Gyerekként nekem minden terepjáró "dzsip" volt, akkor ez a két dolog teljesen egybeolvadt. Fogalmam sem volt róla, hogy honnan jött ez a név. Persze mára tudom, hogy az amerikai Jeep magyarosított neve, a könnyű terepjárók ősanyja, ha úgy tetszik. Természetesen a Matchbox kínálatából sem hiányzik a márka, ráadásul számos kivitelben készült, nálunk is megfordult már jó pár kivitel ezek közül. Az aktuális darab felvezetőjeként kettőt kiemelnék Joe írásai közül, az egyik az első Willys Jeep reinkarnáció - mert van belőle újabb feldolgozás is -, a másik pedig a Jeep 4x4-re keresztelt CJ-5-ös ismertetője, hogy az időrendiséget megtartsam.

Csikós, csordás, veszekedő
Az első Wrangler (YJ) 1987-ben váltotta le az elődjét, vagyis a CJ-ket. Jelen alanyunk már a második generációs modellt mintázza (TJ), ami 1997-es évre datálható, ekkor még Chrysler tulajdonban volt a Jeep. 1998-ban "egyesül" a Daimler a Chryslerrel, ám ez a Jeepeket vajmi kevéssé érintette hiszen egy friss modellről volt szó. Vagyis inkább frissített, mert olyan nagyon sok lényeges változás nem történt az elődjéhez képest. A leginkább szembeötlő változás a kerek fényszórók visszakerülése volt az autó elejére, aminek szerintem nagyon sok rajongó örült. A tulajdonosváltásokat a motorpalettát abszolút nem érintette, még mindig az AMC motorokat örökölte meg, egy 2,5 literes sornégyes (105-120 LE) és a négyliteres V6-os (177-190 LE) jött az őstől. Később harmadiknak csatlakozott egy Chrysler fejlesztésű, szintén sornégyes motor, 2,4 literes űrtartalommal és 150 lóerővel. Váltókat tekintve a háromsebességes automatától a hatsebességes kézi váltóig terjedt a sor. Számottevő változás az elődjéhez képest a feljavított futómű. Egy új rugós felfüggesztést kapott, ami által sokat javult az autó kezelhetősége. (Az alcím onnan jön, hogy a "wrangler" kifejezésre ezeket a találatokat dobta fel a SZTAKI szótár. Tegye fel a kezét az, aki amúgy tudta, hogy a wrangler mit jelent!)

A la Matchbox
A Matchbox 1998-ban mintázta meg a második generációs Wranglert, vagyis 1999-től lehet megvásárolni. Összesen háromféle kivitelben készült, elsőként hagyományos bukókerettel, majd kapott a bukókeret egy megtömött tetőcsomagtartót, végül csupaszon is kiadták, mindenféle bukókeret nélkül. Pályafutása ebből is adódóan elég szerteágazó, az 1-75 és 1-100-on kívül természetesen a különféle pakkok és spéci kiadások sem kerülték el. Jelen alanyunk az ezredfordulóról származik és eredetileg egy ötös pakk tagja volt. Hozzám már csak egymaga érkezett, amit ne mis bánok, mivel szerintem ez a pakk legjobb darabja, és különféle változatok közül is szerintem ez az egyik legjobb. Maga a kisautó kivitelezése példásan sikeredett, a tükröket leszámítva minden apró részlet a helyén, az alvázból kialakítva kapott vonóhorgot és pótkereket is hátulra. Nyitott autó lévén kritikus rész a beltér, ami itt szerintem illeszkedik a karosszéria részletességéhez, amiben a küllős kormány és a bukókereten kialakított napellenzők is nagyban hozzájárulnak. Ezeket leszámítva engem igazából a festése fogott meg, ami erősen bekoszolt, eredetileg ezüst színű autót takar. Egyik kedvenc részletem a szélvédő, amin csak az ablaktörlők nyomain lehet kilátni. Lámpafestést nem kaptunk, amit hátra azért elviselne - elöl koszos - cserébe van oldalt márkajelzésünk, ami kicsit illúzióromboló, mivel túl tiszta. Persze ezek csak kukacoskodások, ugyanis a kerekek tekintetében sem nyúlt mellé a Matchbox, a jól bevált Convoy/terep kerékszettből kapott egy garnitúrát, ami ritkamód jól áll neki. még szerencse, hogy az utolsó pocsolya, amin áthaladt, szépen lemosta róla a koszt :-)

 Igazi sárdagasztó

 Pótkerék és vonóhorog is van, mindkettő az alvázból "nőtt ki"

 Ha lemosnám, ezüst lenne?

A beltere is korrektül sikerült

Átalakítás: Matchbox Articulated Trailer

Nem a nevenincs műanyag tartálykocsi volt az egyetlen, amit Joe adott nekem átalakításra, hanem többek között még egy, szintén névtelen műanyag, félpótkocsi felépítményt is. A szabvány Matchbox mérettől kicsit hosszabb, így simán nem lehetett rátenni egy rakomány nélküli Matchbox pótra. A terv egyszerű volt, két leharcolt Articulated Trailerből kell csinálni egy kicsiivel hosszabbat, amire pont ráfér. Először is a két donor egyikének levágtam a végét, majd mindkettőnek lereszeltem a plató széleinél a peremet. Előbbire nem volt szükség a felépítmény kiképzése miatt, a peremek közé meg nem feküdt be, azoknak azért kellett menniük. Végül egy kis méricskélés, majd a pontos vágási hely meghatározása után jött a szabdalás, méretre igazítás, majd végül a két fél összeragasztása. A nagyobb stabilitás érdekében egy kis merevítőt is ragasztottam a csatlakozáshoz - ami innen maradt meg. Festés előtt még kicsit igazítottam a széleken, az elejét kicsit lekerekítettem, hogy jobban passzoljon a leendő felépítményéhez. Igazából már csak a két alkatrész rögzítését kellet megoldanom, aminél végül a csavaros megoldást találtam a legjobbnak. A pótkocsin fúrtam két lyukat - az egyiket a tengelyekhez, hogy ne látszódjon a végén -, amit átjelöltem a műanyagra. Arra két helyre csináltam egy akkora nyílást, amibe a kisebb anyát bele tudtam ragasztani. Miután ezzel megvoltam, lefestettem, összecsavaroztam és visszaraktam a kerekeket, amivel el is készült ez a kis újrahasznosításos átalakítás.

 Itt már egyben van a két fél

 A kis piros elem a plusz merevítő

 Festés és csavarozás után

 Ennyivel lett hosszabb a kiindulási méretnél

 Így néz ki a végeredmény

 A felépítmény elölről...

... és hátulról