Újabb autóipari mérföldkőhöz érkeztünk el ezzel a posttal, a legendás Chevy Corvette negyedik generációjához. Hogy miért csak most, arra nagyon jó apropónk van. A jeles alkalomhoz egy nagyon különleges történetű C4 feldolgozást választottunk!
C4
Egy
tökéletes világban a kisautógyűjtés – és arról a blogolás
– is úgy működne, hogy a megmintázott eredetik időrendi
sorrendjében kerülnének be a gyűjteménybe a darabok és a postok
is így születnének. A valóságban ez sajnos nem így működik. A
C6-ig már mindegyik Corvette generációról találtok itt postot,
de a C4-ről ez az első. A C7-ről és C8-ról így értelemszerűen
szintén nincs még post, de ez a tény már csak azért sem nyomaszt
egy kicsit sem, mert azok nem tetszenek annyira mint a C4, ami maga a
nyolcvanas évek.
Az 1984-es modellévben – tehát az 1983-as naptáriban – debütáló C4, a Ferrari Testarossával, a Lamborghini Countach LP 500 S-el és a Porsche 959-el osztozott azon a dicsőségen, hogy a róluk készült poszterek uralták a fiúszobák falait szerte a világon. Vagy ha nem, akkor a fiúk szerte a világon ezekről készült poszterekre vágytak a szobájuk falára. Semmi más nem képviseli az autóiparban (szuper)sportautó fronton a nyolcvanas éveket, mint ez a négyes. (Említésre méltó még a Pontiac Trans Am második generáció legvége és a harmadik generáció.)
Bár nekem mindig is a C3 marad a kedvenc Corvette generációm, átérzem a C4 jelentőségét és elismerem a szépségét, mégis húztam-halasztottam, hogy írjak róla, pedig számos feldolgozása van a tarsolyomban. Arra vártam, hogy valaki a hazai autós újságírók közül méltó bemutatót készítsen róla. Persze, a Vezess.HU jegyez róla ismertetőt, az Origón is olvasható egy a Veterán Autóból átvett nagyon is tisztességes anyag, Csikós Zsolt is jegyez egy már faceliftes példányról egy színvonalas anyagot még a TotalCar színeiben. De valahogy mindegyikből hiányoltam a rajongást, ilyen anyag nem volt a hazai sajtóban. Mostanáig. Mármint ahhoz képest nagyjából mostanáig, amikor e sorokat szövegszerkesztőbe gépelem 2025 augusztusának elején.
Teljesen
érthetetlen módon Bolla Gyuri mentegetődzik amiatt, hogy „nem
olyan összeszedett” a C4 Corvette videójuk, mint amit
megszokhattunk tőlük. De, összeszedett! Csak átsüt belőle egy
olyan rajongás, amire vártam. Kitűnő anyag, semmiképp se
hagyjátok ki és ráadásul olyan autóról forgatták, ami még
első generációs és aminek olyan műszerfala van, mintha
K.I.T.T.-nek tervezték volna a Knight Rider-be!
Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy prezentálhatom a premierév hosszú, úgynevezett Prestige katalógusát. Létezik és hozzáférhető – későbbi C4 postokban szándékozom is elsütni majd – pár oldalas brossúra is ebből az évből, de ez olyan, hogy látnotok KELL! Az autó brosúrák hagyományosan a kitűnő képek tárházai, de valahogy ez az 1984-es Corvette katalógus kiemelkedik mind közül. Számos olyan képet tartalmaz, amitől térdre kell esni – az addigi Corvette generációkat összefoglaló dupla oldalas montázst most azonnal kérem keretben a dolgozószobám falára – és közben meg informatív, a műszaki adatokat sem nyeli le és számos részletet feltár – köztük a már citált műszerfalat is.
Corgi volt Hot Wheels
lett
Nagyon sokszor érzem úgy a Mattel kapcsán, hogy nehezen magyarázható meg, hogy mit, miért csinálnak. A Corgi C3 öntvény átvétele pont ilyen közel megmagyarázhatatlan.
1983-ban, azaz az eredeti premierjének naptári évében a Hot Wheels is előrukkol a C3-al. Ez úgy lehetséges, hogy a már 1982 szeptemberében legyártott, 43 prototípusról vettek mintát. Megjegyzem: Ha a Mattel és a GM közt ilyen bizalmi viszony volt, akkor mennyi lehet igaz a Mako Shark II sztoriból? Úgy marketingmutatvány volt az is, hogy a fal adta a másikat!
Az öntvényt a legendás Larry Wood tervezi és a Hot Wheelstől szokatlan módon szó sincs kokós virággyerekek kedélyes nyáresti dürrögése során elkövetett tervekről, hanem nagyon pontosan követi az eredeti megjelenését. A beltere kétszínű festést kap (!), nyitható a motorházteteje – előrefelé ahogy kell, hallod Mattel fiam a jelenben? Á, dehogy hallod! A kivehető „nem-Targa” tető külön festést kap. Nincs visszapillantó tükre, de van csomag a beltér hátuljában. Sajnos még csak képen láttam, de azok alapján azt gondolom hogy egészen kitűnő! Egészen 1990-ig készülnek az eredeti öntvény felhasználásával változatai. Ekkor retoolingon esik át – szerintem kitaláljátok – eltűnik róla a legnagyobb attrakciója, a nyitható gépháztető. Hat év szünet után 1996-ban veszik elő újra és egészen 2016-ig használják.
Na, ezzel szemben a Corgi szakasztott ugyanilyen! Annak is nyitható a motorházteteje, és ugyan a belterében nincs csomag, de van visszapillantó tükre és a hátsó lámpái a beltér anyagából kerülnek kialakításra. Mint már mondtam, igen rövid életű mint Hot Wheels, csak 1996-ban és 1997-ben használják az öntvényt. Hogy mi a búbánat jó abban, hogy két öntvényt használ a cég párhuzamosan ugyanarról az autóról, melyek cirka ugyanazokat a featúrákat hordozzák, azt ne tőlem kérdezzétek, mert elképzelésem sincs!
Nagyon jó lenne őket egymás mellé tenni, de sajnos a Larry Wood verzióból nincs – pontosabban van, de már a retoolból, egy példányban, az is NRFB amit nem szándékozom kibontani. De a képek alapján azt mondom, hogy mindkettő kiemelkedően jól sikerült!
Az eredetileg Corgi öntvény változatból összesen kilenc változatot ismer a tudományos Hot Wheelsológia és ebben benne vannak az azonos színű kerékváltozatok is. Meglepő módon az 1996-os, Chevrolet kereskedések számra készült promóciós darabokhoz is ezt az öntvényt használják és nem a saját tervezésűt. Mi több, a Corgi saját, a Hot Wheels-éhez képest nem annyira csinos kerekével. Ennek én két okát sejtem: A már említett tükrök meglétét, illetve azt, hogy a Corgi öntvényen ott a Corvette embléma.
Az összes létező verzió közül nekem ez amit ebben a postban láthattok tetszik a legjobban, ezzel a festéssel, ezekkel a kerekekkel a legszebb, bár azért a Fao Schwartz exkluzív, fekete, arany kerekekkel sem kutya.
Érdekes történetű, nem különösebben gyakori, nagyon igényes kialakítású megmintázása egy nem mindennapos sportautónak!
Váratlan fordulat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése