Mások gyűjteményei: Peti Jo Tek Matchbox MB-75 Seasprite másolat

Peti gyűjteményének darabjai időnként felbukkannak e lapokon, mint David Attenborough a kenguru erszényéből. Ez úttal egy olyan Matchbox másolatot mutatok, aminek semmit nem tudok az eredetéről, de számítok rátok, hogy majd ti igen!

Az eredeti
Gyerekkoromban borzasztóan vágytam egy helikopterre a kisautóim mellé, de akkoriban az 1-75 szériában 1977 és 1981 közt csak az MB-75 Seasprite létezett, amit soha nem szerettem. Kisebb is volt sokkal, mint az autóim, meg béna kereke volt az oldalán. Fehér teste volt, piros alvázzal, brit felségjellel és „Rescue” matricával az oldalán. Az öntvény elkerült aztán Bulgáriába, ahol készült mindenféle tarka változata.

Azt hiszem a legmenőbb dolog vele kapcsolatban, hogy TV Macinak is volt, mint a mellékelt ábra mutatja.

A legmenőbb a Matchbox Seasprite-ban, hogy TV Macinak volt. Rendes, jogkövető medveként eredeti!

A másolat

Nos, nekem teljesen újdonság, hogy ebből készült illegális másolat! Biztos, hogy ez is magyar cég műve, amely „Jo Tek” néven legalább három termékét jelezte így. A vonatkozó, ezt bizonyító képek a merevlemezem legalsó bugyraiból kerültek elő. Az bizonyos hogy 2011 szeptemberében készültek, de hogy kinek a gyűjteményéről és ki által, azt – nagyon szégyellem – de nem tudom megmondani! Ha az illető látja ezt a bejegyzést, kérem jelentkezzék!

Próbáltam a vajmi kevés rendelkezésre állón túl információt találni róla, de sikertelenül, ezért ez egy információt kérő, mintsem információt szolgáltató post. Ha van róla infótok, akkor bátran használjátok a kommentszekciót!

A fotók – a két nyilvánvaló kivétellel – porsche kolléga munkái, Petinek pedig köszönet, hogy kölcsönadta a dokumentálásához!

A színezése megegyezik az eredetiével, ezért ebből a szögből leginkább csak az öntvény szemlátomást gyatra minősége buktatja le, hogy ez nem lehet eredeti Matchbox! A szélvédő is sokkal világosabb, mint az eredetin, de ehhez azért jól kell ismerni azt.

A forgószárnyat a Matchboxon fém szegecs tartja a helyén. Ezen szemlátomást nincs ilyen.

A Matchbox kerekeit simán "le regular wheel-ezném", ha nem már bőven a SuperFast érában készült volna, de valami olyasmik. Vastag fém tengelyen gombkerekek. Nos, ez nem olyan!

Az eredeti alváza is műanyag és nagyon hasonló formájú, de azon ott vannak azok az információk, amiket a Matchboxokon megszoktunk - a bolgár kiadáson is. Ezen pedig semmi.

A fentebb említett ismeretlen forrásból nekem meglévő fotókból ez az első. A gyártó "Jo Tek"-ként jelölte magát. A másik két járműből a - már elnézést - porszívótestű az ikonikus, de nálunk nagyjából egyáltalán nem ismert brit "Thunderbirds" sorozatból a Thunderbird 3-as. A Matchbox is készített járműveket, amiből a Rolls-Royce Fab 1 szerepelt is nálunk. Hogy a mintát hozzá miről vették, azt nem tudom megmondani, de a Corgi is szóba jöhet. A másik, lifting body repülőszerkezet származásáról elképzelésem sincs. Az már nem csak "Jo Tek", de "Fantom Metal" is.

Ez pedig a másik kép, mely szerint Peti valószínűleg három matricát is eltávolított a saját példányáról.

Matchbox Fire 5-Pack 1994 – Helicopter

1994-ben a Matchbox egy olyan ötös pakkot passzított össze, amihez ritka szép festést terveztek és ami talán fontosabb, hogy mint játékszer is remek válogatás. Nem mellékesen aminek kereke van benne, az mind a legendás nyolclyukúakat viseli.

Nem csupán azért, mert ez van legfelül a dobozban, de dramaturgiai okokból – úgy is mondhatnám, hogy „a jó pecás beetet” – a legkevésbé látványos darabbal kezdeném a sort.

Még egészen a blog kezdeteikor mindent megírtam az MB-75 Helicopterről. Ebben a postban egy füst alatt rögtön több verziót is bemutattam. Azért az évek során még előfordult ITT, meg ITT és ITT is. Érdemben nem tudok mit hozzáfűzni az ezekben már leírtakhoz. Megfordult a fejemben, hogy beágyazom ezt a videót, de elvetettem a dolgot, mert egyrészt ez egy családbarát blog, másfelől mint zenei produktum ez olyan, hogy tömeget lehet vele oszlatni.

Tárolási állapotában.

Felszállásra készen.

Ennyire kicsi helyre nehéz komoly designt tervezni, de amit lehetett kihozták belőle!

Nyilván aszimmetrikus, nincs mind a két oldalán farokrotorja - fura is lenne.

A csomag amiben lakik. Ritka szép design és remek válogatás, ezért külön tag-et is kapott.

Matchbox MB-75 és Super Color Changers Ferrari Testarossa

A nyolcvanas évek fiúszobáinak falait két szupersportautó posztere dominálta: A Lamborghini Countach és a Ferrari Testarossa nézett vissza azokra, akik olyan szerencsések voltak, hogy birtokoltak ilyen plakátokat.

39 de bármennyit letagadhatna
Egészen hihetetlen, a Ferrari Testarossa jövőre lesz 40 éves – már ahhoz képest, amikor e sorokat írom – és még mindig teljesen elképesztő, valószínűtlen űr-vadászgépnek tűnik. A forma 100%-ig időtlen, bár az nekem döbbenetes, hogy az aerodinamikus ellenállás-tényezője 0,36 ami ékes példája annak, hogy az, ami döbbenetesen jól néz ki, az nem biztos hogy jól is funkcionál. Egy Tesla Model S Plaid-nél ez az érték 0,21, egy Lamborghini Countach-nál – ha már a bevezetőben emlegettem – 0,42. A típusismertetőt ellazsálnám, aminek két oka van. Egyrészt alább láthatjátok a premierév Testarossa katalógusát. Nem puffogtatnak túlzó szóvirágokat benne, ez tény, de hogy miért van benne egymás után három oldalon is ugyanaz a kép, az számomra rejtély.

Illetve érdemes még a figyelmetekre egy TotalCar-os videó, amiben Sturcz Tóni nagyjából mindent elmond az autóról, amit én is fontosnak tartottam volna leírni. (Most én bolondultam meg, vagy tényleg keveri a jobbot és a balt?)

1986-1994
Az 1-75 sorba egészen hamar, az eredeti premierje után két évvel bekerül a Testarossa és 8 évig ott is marad, mint MB-75. A megjelenésben ez idő alatt nincs változás, ugyanezzel a motívummal készül, függetlenül attól, hogy Makaón, vagy Tájföldön lát napvilágot. 1994-ben és 1995-ben még mindig MB-75, de már egy olyan fluoreszkáló sárga alapra ráhányt, fekete és rózsaszín csíkokkal aljasítják, amiért a Ferrarinak vissza kellett volna vonnia a licencet. 96-ban ugyanez MB-78. Jön pár év kihagyás, aztán 1999-ben visszatér sárgában mint MB-27, 2000-ben mint MB-25 – az USÁ-ban MB-20 – feketében. Ezek amúgy szépek. A köztes időben lesz belőle Laser Wheels, pár speciális kiadás, hullámzó esztétikai értékkel.

1988-ban bekerül a Super Color Changers sorba, amiről itt írtunk bővebben. Érdekessége, hogy itt sem változtattak az alapvető motívumon. Onnan lehet rájönni hogy SCC-vel van az embernek dolga, hogyha kézbe veszi és a keze melegétől változik a színe, illetve szobahőmérsékleten egészen lehetetlen színe van.

Mint kisautó, nagyon jónak tartom. Részletes, igényes kívül-belül – bár pizzakormánya van. A legendás 8-dot kerekek a Testarossának is jól állnak, bár nyilvánvalóan az eredeti, speciális felnikhez semmi közük.

Ez a leggyakoribb változata, de szerintem egyben az egyik-, ha nem egyenesen a legjobb.

A dög nagy embléma gyerekként biztos tetszett volna.

Az 8-dot kerék jól áll neki, bár persze az eredetivel köszönő viszonyban sincs.

Ezek azok az oldalsó légbeömlők, amik csak és kizárólag a Testarossának állnak jól, de a nyolcvanas évek tuningstílusát meghatározták. Mindenre megpróbálták ráhenkölni, olyasmire is, amire EGYÁLTALÁN NEM kellett volna.

Két darabom is van belőle és meg is fogom mindkettő tartani, ha már így alakult, mert van egy érzékelhető árnyalatnyi színkülönbség köztük.

Nagyjából egyformán is vannak leütve. Igen, az ott egy sorja. #regensemvoltmindenjobb

Megérkeztünk a Super Color Changers változathoz. Ilyen lehetetlen színe van amikor hajszárítóval felmelegíted.

-20 celsius fokon ilyen gyönyörű árnyalatú piros. Ez az infó nem került volna ide, ha nincs Inge, a hűtőgépünk, aki kiírja, hogy hány fok van a mélyhűtőjében.

Ez az ellenkező véglet, hajszárítóval addig melegítve, míg a kezem bírta, meg ameddig mertem melengetni. Már majdnem sárga.

Itt már hűlt egy kicsit.

Szobahőmérsékleten amúgy nagyon napszítta rózsaszínű.

Matchbox MB-75 Frost Fighter

Ami a kisautókat illeti, vallom, hogy a szerelem vak. Megint valami olyat vettem, amiről nehezen tudom megmagyarázni, hogy miért tetszik, merthogy tetszik, pedig...

Fagyharcos

Alapvetően nem vagyunk különösebben oda a sohasem volt, fantáziamobilokért a kisautók világában. Vannak kivételek, amik erősítik a szabályt, de engem személy szerint sokkal jobban lázba tud hozni egy létező autó miniatúrája, mint valami – legyen akármilyen szépséges is – jobbára fantázaszülte izé.

Mai szeánszunk tárgya úgy van megalkotva, hogy azt a bizonyos határt súrolja, hogy egyértelmű legyen, hogy nem valós járművet mintáz, közben meg nagyon hasonlítson egy valós járműre. 2008-ban a SEMA shown tűnt fel egy átalakított Hummer, egy biodízel hójáró. Akkor még azt mondták róla, hogy egy világ körüli expedíció északi sarkra induló részében vesz majd részt, belekeverték Buzz Aldrint, Steve Wozniakot meg Jey Leno-t is. A 2010-es SEMÁ-n már mint hibrid tűnik fel ugyanez. (A fene tudja mi van velem, egyszerűen képtelen vagyok rávenni magam, hogy kitúrjam, hogy pontosan mi is történt. Irigy vagyok a „gazdag és híres csávók autókáznak” dolgokra?) A lényeg: Szerintem erre a dologra emlékeztet az a kisautó, amiről ma szó van.

 Biodízel Hummer a 2008-as...

 ...SEMÁ-ról. Szerintem ez az. (Kép: GreenAutoblog.Com)

Felemás

2012-ben mint MB-76 már szerepelt ez az expedíciós jármű az 1-120 szériában, de akkor egyáltalán nem tetszett – sőt, az is lehet, hogy össze se futottam vele boltban. De az idén már nem hagytam ott az üzletben. Szeretem a kéket, rémelett a SEMA-s szörny, meg távolról, hóviharban, este emlékeztet a Delta főcímében szereplő gépezetre. Ezek miatt velem jött haza.

Régi Delta főcím. Úgy 0:20-nál tűnik fel a jármű, amire engem emlékeztet és amit egész gyerekkoromban állati menőnek találtam. Bónuszkérdés: Mit mond közvetlenül ez előtt a jelenet előtt a sarkkutató?

Ami nagyon tetszik, az az ötlet, hogy egy ennyire különleges járművet kisautóba öntöttek. A nem működő hernyótalpakat megbocsátom. Vannak ezek a „herpeszes Ödönke nem tehet magában kárt” szabályok, ha lefejtene egy gumi hernyótalpat és feltüffködné valahová a testébe, ahová az nem való, a gondos szülők szénné perelnék a Mattelt. Húsz-harminc évvel ezelőtt kapott volna két irtózatos nagy pofont és vitték volna az ügyeletre. Most az van, hogy hívnák az ügyvédet, majd amikor kitalálták, hogy mennyire pereljenek, vinnék az ügyeletre. Ez van, lehet ezért haragudni, de szerintem ne a cégre tessék, hanem Ödönke szüleire. Viszont vannak apró kerekei a hernyótalpak mögé dugva, tehát gurul sík felületen.

Bár túlnyomórészt műanyag ez az izé – ami fém az a kék – legalább sok részlet van rajta kialakítva. A kék-fekete színösszeállítás nekem bejön, mert zord. Az „MBX Megye”, „Sheriff – Vadon divizió” feliratok ízlés kérdése, szerintem kölyökként ki tudtam volna valamit fundálni mögé, hogy ez miért is jó. A megkülönböztető jelzések hiánya sem fáj ez esetben, mert hogy ugye az erdőbe minek? „Mókusok, félre az útból!” Ugyan már! A festékkel kiemelt részleteket szeretem, például az ásót is, csak szerintem irtózatosan nagyra sikerült – legalább akkora, mint a vezető ajtaja. Az is jópofa, hogy aszimmetrikus a holmi, a vezető ajtaja mögött poroltó van – mindig vigyetek ilyesmit magatokkal a sarkkörön túlra, kedves gyerekek! – a másik oldalt meg ablak. Viszont a szélvédő műanyagjából kialakított tetőt én bizony nem értem! Sokkal jobban tetszene, ha nem akartak volna tetőcsomagtartót kanyarítani oda. Meghát... Szóval nem vagyok az az Amudsen, de azt még én is tudom, hogyha valamit oda feltesznek, az meg fog fagyni.

Van baja bőven, ami javarészt abból jön, hogy olcsónak kell lennie az előállításának, de mindent összevetve nekem tetszik.

 Szerintem ez Hummer.

 A tetőt én sem értem, hogy miért így.

 Érdekes, hogy nem szimmetrikus, a másik oldalon ablak van az első ajtó mögött, nem porraloltó.

 Az az ásó gigantikus, de legalább ki van emelve festékkel!

Megszavaztátok:

A Matchbox MB-75 Frost Fighter:

Hummer!	14 (93%)
Nem Hummer!	1 (6%)

Szavazatok száma: 15

Matchbox MB-75 Quick Sander

A Matchbox 2009-es évi újdonságai között a valódi autókat formázó modellek mellett akad fantázia szülte jármű is, bár ezzel gondolom semmi újdonságot nem mondtam. Az ilyen járműveket általában övezi egy kis ellenszenv jellegükből adódóan, ám mára azért érdemes némelyikük mellett megállni. Mondom ezt úgy, hogy én sem vagyok oda az ilyen fejből kipattant modellekért, az ok amiért még is ezt gondolom az az, hogy egyre kevésbé hagyatkoznak a tervezők teljes mértékben a saját fantáziájukra, gyakran inkább keresnek egy létező autót, amit kis átalakítással általánossá, vagy márkafüggetlenné lehet tenni - mint például a Jungle Crawlert. Ezzel a módszerrel tehát olyan kisautókat tudnak készíteni, ami ránézésre márt az sugallja, hogy "láttam én ezt már valahol, hasonlít valamire". Leginkább egy versenyzésre szánt jármű megalkotása tűnik kézenfekvőnek, hisz ott gyakran elég rendesen átalakítják őket, szabadabban lehet garázdálkodni a formával, jelen alanyom is ezek közé tartozik.

Futóhomok
Quick Sander-re keresztelődött ez a terepralira, vagy nevéből adódóan talán a Dakar-ra szánt autó, amiből nem ő az első a kínálatban, hiszen ott van a Ridge Raider, illetve szervizkamionként be lehet fogni a Desert Thunder V16-ot. A név egy nehezen fordítható szójáték, a "quicksand" futóhomokot jelent, úgyhogy ha át akarnánk ültetni ugyanezt a mi nyelvünkre, akkor a "futóhomok-homokfutó" lenne tán a legközelebbi fordítás. Tehát az autó szükségessége megkérdőjelezhető, de van, megcsinálták, és nem is akárhogyan. A lényeg az utóbbi felvetésemen van, ugyanis beleadtak apait-anyait, aminek egy jól átgondolt, részletekben gazdag kisautó lett a végeredménye. A forma jól sikerült, szinte bármelyik Dakar-os autó így néz ki, egybenyíló orr és farrész, hatalmas reflektorok elöl, de az alap dolgok, mint a tükrök kilincsek, levegő beömlők sem hiányoznak. A fém kasztnit számos helyen feldobták egy kis műanyag betéttel, ami kivételesen nem a beltér műanyagjából, hanem a szélvédő anyagából készült. Az első lámpáknál ez még érthető is, a tetőn található hűtőrács, valamint a két pótkerék esetében már kicsit furán hat - utóbbiak mintája és mérete megegyezik a rendes kerekeivel. Mivel sötétített szélvédőről van szó, így elsőre nem nagyon tűnik fel a dolog, de a sárga alapszín erősebb fénynél gyorsan lebuktatja. Az imént szóba került járműbelső versenyautósan puritán, de igényes, a műszerfalon megtalálható a navigációs berendezés is, egyedül a kormány nagy ovális mivoltát nem értem, kár érte. A por ellen kapott mind a négy kerék mögé sárvédő gumikat, ami a beltérrel képez egy darabot. A futóművet is sikerült feldobni azzal, hogy rugózik, bár az első tengely jóval nagyobb ellenállást tanúsít, mint a hátsó. Összességében szerintem egy igen jól sikerült darabról beszélünk, ami fantázia modellhez képest részletekben igen csak bővelkedik, nem véletlenül ez lett a 2010-es Toy Fair modell.

Matchbox MB-75 Quick Sander

Semmivel nem nyújt kevesebbet, mint egy valós járművet mintázó modell

Itt is felbukkan az Asada logó, főszponzora saját maga

Erős fényben áttetszővé válnak a pótkerekek