Matchbox MB-75 és Super Color Changers Ferrari Testarossa

A nyolcvanas évek fiúszobáinak falait két szupersportautó posztere dominálta: A Lamborghini Countach és a Ferrari Testarossa nézett vissza azokra, akik olyan szerencsések voltak, hogy birtokoltak ilyen plakátokat.

39 de bármennyit letagadhatna
Egészen hihetetlen, a Ferrari Testarossa jövőre lesz 40 éves – már ahhoz képest, amikor e sorokat írom – és még mindig teljesen elképesztő, valószínűtlen űr-vadászgépnek tűnik. A forma 100%-ig időtlen, bár az nekem döbbenetes, hogy az aerodinamikus ellenállás-tényezője 0,36 ami ékes példája annak, hogy az, ami döbbenetesen jól néz ki, az nem biztos hogy jól is funkcionál. Egy Tesla Model S Plaid-nél ez az érték 0,21, egy Lamborghini Countach-nál – ha már a bevezetőben emlegettem – 0,42. A típusismertetőt ellazsálnám, aminek két oka van. Egyrészt alább láthatjátok a premierév Testarossa katalógusát. Nem puffogtatnak túlzó szóvirágokat benne, ez tény, de hogy miért van benne egymás után három oldalon is ugyanaz a kép, az számomra rejtély.

Illetve érdemes még a figyelmetekre egy TotalCar-os videó, amiben Sturcz Tóni nagyjából mindent elmond az autóról, amit én is fontosnak tartottam volna leírni. (Most én bolondultam meg, vagy tényleg keveri a jobbot és a balt?)

1986-1994
Az 1-75 sorba egészen hamar, az eredeti premierje után két évvel bekerül a Testarossa és 8 évig ott is marad, mint MB-75. A megjelenésben ez idő alatt nincs változás, ugyanezzel a motívummal készül, függetlenül attól, hogy Makaón, vagy Tájföldön lát napvilágot. 1994-ben és 1995-ben még mindig MB-75, de már egy olyan fluoreszkáló sárga alapra ráhányt, fekete és rózsaszín csíkokkal aljasítják, amiért a Ferrarinak vissza kellett volna vonnia a licencet. 96-ban ugyanez MB-78. Jön pár év kihagyás, aztán 1999-ben visszatér sárgában mint MB-27, 2000-ben mint MB-25 – az USÁ-ban MB-20 – feketében. Ezek amúgy szépek. A köztes időben lesz belőle Laser Wheels, pár speciális kiadás, hullámzó esztétikai értékkel.

1988-ban bekerül a Super Color Changers sorba, amiről itt írtunk bővebben. Érdekessége, hogy itt sem változtattak az alapvető motívumon. Onnan lehet rájönni hogy SCC-vel van az embernek dolga, hogyha kézbe veszi és a keze melegétől változik a színe, illetve szobahőmérsékleten egészen lehetetlen színe van.

Mint kisautó, nagyon jónak tartom. Részletes, igényes kívül-belül – bár pizzakormánya van. A legendás 8-dot kerekek a Testarossának is jól állnak, bár nyilvánvalóan az eredeti, speciális felnikhez semmi közük.

Ez a leggyakoribb változata, de szerintem egyben az egyik-, ha nem egyenesen a legjobb.

A dög nagy embléma gyerekként biztos tetszett volna.

Az 8-dot kerék jól áll neki, bár persze az eredetivel köszönő viszonyban sincs.

Ezek azok az oldalsó légbeömlők, amik csak és kizárólag a Testarossának állnak jól, de a nyolcvanas évek tuningstílusát meghatározták. Mindenre megpróbálták ráhenkölni, olyasmire is, amire EGYÁLTALÁN NEM kellett volna.

Két darabom is van belőle és meg is fogom mindkettő tartani, ha már így alakult, mert van egy érzékelhető árnyalatnyi színkülönbség köztük.

Nagyjából egyformán is vannak leütve. Igen, az ott egy sorja. #regensemvoltmindenjobb

Megérkeztünk a Super Color Changers változathoz. Ilyen lehetetlen színe van amikor hajszárítóval felmelegíted.

-20 celsius fokon ilyen gyönyörű árnyalatú piros. Ez az infó nem került volna ide, ha nincs Inge, a hűtőgépünk, aki kiírja, hogy hány fok van a mélyhűtőjében.

Ez az ellenkező véglet, hajszárítóval addig melegítve, míg a kezem bírta, meg ameddig mertem melengetni. Már majdnem sárga.

Itt már hűlt egy kicsit.

Szobahőmérsékleten amúgy nagyon napszítta rózsaszínű.