Ha az elmúlt két évtizedet nézzük, az egyik legsikeresebb megülése a retró-paripának, minden kétséget kizáróan az új és még újabb Minik története.
Fődi'
A
retró hullám meglovaglásával az a baj, hogy nagyon könnyű
leesni róla. A Chryser anno hatalmasat
ment a PT Cruiser-el, a GM-nek már annyira nem szólt nagyot sem
a HHR ágyú, se
az SSR. A Fiat minden létező bőrt lenyúzott már az új
500-asról és bár a kétajtósak nagyon jól sikerültek,
kifejezetten szép és kívánatos járműnek tartom, a többajtós
derivátumaitól lábrázásom van.
A 2010-ben bemutatott Mini Countryman nálam afféle határeset. Látom benne az új-Mini ismertetőjegyeit, aminek mindenképpen van sportértéke, mert ez egy szabadidő-autó. De igazából nem mozgat meg bennem semmit, se szépek, se csúnyának nem látom. A nevét szerintem amúgy jobb, hogy sokan nem értik, hogy mit jelent, hiszen az alcímben szereplő „földi” mellett más is lehet és még rosszindulat sem kell hozzá, hogy más jelentését értse bele az ember. (Gonosz vigyor.)
Amit a Matchbox megmintázott, az első generáció, aminek a Cooper S kivitele 1,6 literes, sornégyes, turbómotort hordott az orrában. Ez 181 lóerőt adott le 5500-as fordulaton, de a 240 newtonméteres nyomatéka már 1600-as percenkénti fordulaton megjött, amiből a turbó túltöltéssel 260 newtonmétert is tudott csinálni rövid ideig. A váltója hatfokozatú automata és manuális is lehet. Amúgy nem ez a csúcsmodell, 2012-ben jött a John Cooper Works, 208 lóerővel és 280/300 Nm teljesítménnyel.
Az Autópult pont egy 2011-es Cooper S-t vett anno górcső alá, tessenek fogyasztani ízlés szerint a tesztjüket.
A magam részéről csak egy olyan videót tudok hozzátenni, amelyben egy svéd hölgy vágyakozik a Countryman-je után.
Szép, de...
A
Countryman 2019-ben debütál az 1-100 sorban. 2022-ig marad is, de
minden évben 5-ös-, 9/10-es csomagok és spéci kiadások lakója
változatos színekben – néha egy évben többször is. Az első
év amikor csak 5-ös pakkban lelhető fel, az pont az idei – igaz
idén kétszer is. A post fekete tárgya csak erre a csomagra
jellemző.
A kortárs Matchboxok egy részénél azzal próbálkoznak, hogy az övvonal feletti rész egyetlen, jellemzően túlszínezett, karcérzékeny műanyag alkatrészből készül. A szerintem amúgy is szörnyű Citroën Ami-nál ez borzasztóan sikerült, a Nissan Leaf-nél sok szódával elmegy. A Countryman az első Matchbox ami a kezeim közt landolt és ez a megoldás jól áll neki. Az ok, hogy az eredetin is feketék az A-B-C-D oszlopok, hogy optikailag hangsúlytalannak tűnjenek, mi több hatalmas üvegteteje is lehet / van a járgánynak.
Most jön az a gigantikus „DE”! Változatlanul azt gondolom, hogy ezt az olcsósításról szóló megoldást egyszer és mindenkorra el kéne felejtenie a Mattelnek és ez nem a szokásos #regenmindenjobbvolt nyafi. Na jó, nem csak.
A vadonatúj, dobozból kivett kisautó teteje nem csak karcos, de a hátsó szélvédőnél repedt! Tehát a fentebb elkövetett mondatomat kiegészíteném: ez a megoldás jól áll neki, de nem tartós, sérülékeny, már újként hibás terméket eredményez. Ettől eltekintve nem lenne ez csúnya kisautó ez, de hogy a csudába tekintsünk el tőle?! Igazából belegondolva abba, hogy a 4-5 éves kisgyerekek – akikkel a Matchbox fogyasztók tápláléklánca kezdődik – jellemzően úgy kisautóznak, hogy négykézláb haladva, az egyik kezükkel és így teljes súlyukkal ránehezednek, nem vagyok biztos abban, hogy ez a műanyag ezt elviseli. A korábbi kisautóknak legfeljebb elhajlott az ilyesmitől a tengelye, de nem okozott sérülést. Ennél? Nem mernék mérget venni rá, hogy mi történik!
