A Matchbox ismét egy olyan autót mintázott meg, amiről első pillantásra nem is gondolnánk, hogy mennyire érdekes története van. Hozzá egy olyan ötös csomagból származik, aminek a tartalmát kivétel nélkül vonzónak találom.
1963 – 1991
A
Jeep mint autómárka sorsa igencsak hányatott. Kezdetben a Kaiser
Jeep tulajdona volt, majd az American Motorshoz (AMC), végül a
Chryslerhez került. A Wagoneer mindhárom tulajdonos regnálása
alatt készült és ezzel dobogós helyezett a számottevő
strukturális változtatás nélkül legtovább gyártott, amerikai
automobilok nem létező versenyében. 29 modelléven át – ami 30
naptári évet jelent – készült csupán kozmetikai
változtatásokkal, illetve a hajtásláncban a motort és a váltót
érintő változtatásokkal – de ez ennél sokkal rövidebb
modellciklus alatt is normális lenne. Az SJ kódú Jeep Wagoneer
nagyon népszerű autó volt az Egyesült Államokban azok körében
akiknek valódi terepjáró képességre volt szükségük öt
személy, személyautó jellegű kényelemben történő
szállításához. Meg azokéban akik nagyobbacska lakókocsit,
utánfutót – nem véletlenül van a 2022-es, Hitch and Haul MBX
Rodeo pakkban egy lószállító utánakötve – hajót vagy valami
hasonlót akartak vontatni. Arra már nem esküszöm meg, hogy a
focimamák is szerették, ők
inkább a Cherokee célcsoportja voltak. Jenki barátaink jó
időben fedezték fel ezt a piaci igényt: hét évvel azelőtt, hogy
a Land Rover piacra dobta volna az első Range Rovert, 18 évvel
azelőtt, hogy az első ötajtóst és huszonnéggyel azelőtt hogy
az amerikai piacon is megjelent volna.
Ebben a műfajban nem ritka a hosszú modellciklus lásd a fentebb említett Landyk, a Lada Nivák, G-Mercik. Azonban a Wagoneer a frontendjének megjelenésében sokkal többet változott az évek során mint az előbb említettek együttvéve. Kezdetben úgy nézett ki, mint ahogy azt már e lapokon már láthattátok a Jeep Gladiator-nál – közösek a gének, naná! Volt egy időszak, amikor szakasztott olyan hűtőrácsa és lámpái voltak mint a GAZ-M24 Volgának – felháborító, hogy milyen szemérmetlenül lenyúlták a dizájnt a Szovjetektől a jenkik! De szerintem a legvagányabb pont a modellciklus végére lett, abban az állapotában ahogy a Matchboxnál megjelenik.
Ez már a Chrysler éra és az új tulajdonos a kínálatban tartotta az öreg csatalovat, mert nem csak jól fogyott, de 5-6000 (!) dollár profitot realizáltak minden egyes darabon. Az 1989-1991-es modellek voltak a leggazdagabban felszereltek. A Chrysler annyira nem nyúlt a látványos csingilingiken túl az autóhoz, hogy megtartotta az AMC karburátoros, 5,9 literes V8-asát – az egyetlen motoropciót a modellciklus végén – és nem cserélte le a saját, vitathatóan modernebb, befecskendezős erőforrására.
A Wagoneer koporsójába két dolog verte az első szöget. Az egyik a 11-13 mérföld per gallonos fogyasztása. Ez 100 kilométerenként cirka 21,3 - 18,09 liter. Szerintem ez egy ekkora böhöm nagy téglától, egy majdnem hatliteres V8-assal az orrában nagyon is jó adat. De 1990-ben beütött az olajválság, az üzemanyagárak 11 százalékot nőttek kevesebb mint egy év alatt, az amerikaiak meg bepánikoltak. (Azért mi most kicsit röhögünk kínunkban ezen a számon, nemde?) De a pánik inkább szólt az ellátási zavaroknak, amikor valóban nem volt egy rövid ideig benzin a kutakon. Az eladások 89 és 90 közt nagyjából a felére estek vissza, több mint 10 000 darabról 6449-re. Másfelől az Egyesült Államokban az akkoriban bevezetett új, biztonsági szabályozásoknak már csak akkor felelt volna meg az autó, ha teljesen áttervezik. A Chrysler érthető módon inkább megszüntette a modellt. Az utolsó példány 1991, június 21-én gördült le a cég toledoi üzemének gyártósoráról.
Érdekes módon nem találtam 1989-ből a Grand Wagoneer-ről katalógust, csak a teljes Jeep termékskáláról. Cserébe viszont ott a magyarázat, hogy miként lett a Wagoneer-ből – amúgy a szó jelentése fuvaros, lovaskocsit hajtó személy – Grand. Még az AMC nevezte el 1984-ben a modell premierjekor a legjobban felszerelt Cherokee-t Wagonernek. Kézenfekvő volt, hogy a nála egy számmal nagyobb modellt ilyen módon kereszteljék át. Igazság szerint nekem tetszik is az észjárásuk.
A fehér verzió csak erre az idei ötös csomagra jellemző. Maga az öntvény 2018-ban debütál az 1-120 sorban, mint MB-88, barna színben, fa (utánzat) oldalpanelekkel, mely az összes változatán megjelenik. 2019-ben metálfekete lesz és MB-14 és ki és került a rendes, éves sorozatból. 2020-ban ötös csomagba kerül kékben, 2021-ben egy másikba krémszínben. 2021-ben és 2022-ben kerül a fentebb már említett Hitch and Haul: MBX Rodeo duplapakkba egy színben passzoló lószállító utánfutó társaságában. A színét tekintve a tudományos matchoxológia „rézszínt” emleget, szerintem világosbarna.
Érdekes, hogy a Matchbox elég lazán értelmezte a saját elnevezését, hiszen „MBX Kombik II”-nek híja ezt az ötös csomagot. Jó, hát értem én, hogy „nomen est omen”, ezt a járgányt meg Grand Wagoneer-nek hívják és tényleg olyan „kombis” a karosszériája. Tény, hogy van még két másik autó is ebben a szettben ami még jobban a „határeset, elfogadom” kategória. Mivel a pakk teljes tartalmát feldolgoztuk, ezért ez is megkapta a saját tag-jét a címkefelhőbe.
Nagyon elégedett vagyok vele, szép, részletes modell, tényleg vagány, de... Csak és kizárólag a legelső, premierverzió visel ott krómot, ahol az eredeti is! Minden más verzióján szürke az, aminek krómozva kéne lennie és ez nagyon sokat ront a megjelenésén. Ha megnézitek az eredetiről készült képeket, akkor azon bizony dominál a króm! Nagy sajnálom, mert amúgy ez egy kitűnő kisautó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése