Matchbox MB-102 '95 Custom Chevy Van 2018

A mai post dilemma elé állítja majd a nyájas olvasót! Az eldöntendő kérdés, hogy attól, hogy tudom a történetét és valós járművet mintáz, jobb lesz-e egy Matchbox ami amúgy több sebből vérzik mint a gyerekdalból boci, aki tarka és nincs neki se füle, se farka. Természetesen mint mindig: „Vanitiszesek szevasztok!”

Pedig van ilyen!

A Chevrolet Van állandó szereplőnk, évjárattól függetlenül nagyjából ugyanazt tudja stabilan, nem is vesztegetnék rá szót. Viszont ami 2017-ben először megjelent a Matchboxnál az egy, egyetlen példányban létező konkrét jármű, aminek története van. Gerry Cody 2014 októberében csatlakozott a Mattelhez. 2016 decemberéig senior design managerként ténykedett a Matchbox részlegnél El Segundóban, illetve a Tyco rádiótávirányítós játékok tervezéséből is kivette a részét. Jelenleg is a cégnél dolgozik, de már Los Angelesben a termék dizájnért, jármű fejlesztésért és rádió távirányításért felelős igazgató szerepét tölti be.

Gerry „Codyman” Cody óriási bringás. Olyannyira hogy egy időben saját csapata is volt Bike Blood néven – a múltidő egészen a Matchbox 2017-es premierjéhez képest értendő. Akkoriban vásárolta meg az 1995-ös évjáratú „leselejtezett” mentőautót, mely piros fényezést kapott és a „Big Red” (Nagy Piros) becenevet.

Az eredeti Big Red. (Fotó: Lamley Group / Gerry Cody)

Volna benne még lehetőség

Őszintén szólva nem tartottam sokra ezt az öntvényt, míg meg nem ismertem a történetét. 2017-ben debütál az 1-125 sorban mint MB-87. Gyakorlatilag Big Redet kapjuk meg kicsiben, egy fehér, „Matchbox” felirattal az emelt tető oldalán, egy sorban az oldalsó megkülönböztető jelzésekkel. Ugyanolyan harsány pirosban, mint az eredeti és... Nos, kimondom: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze”, a festés kimondottan részletes és gazdag bizonyos értelemben. Eleve az alváz és az azzal közös alkatrészek (frontend) krómozott, ami mérföldeket ver a megjelenésében jelen post tárgyára. Az oldalsó kilincsek és zárak krómozottak, az oldalsó világítótestek ezüst és narancssárga kiemelést kaptak. Nice job, Gerry!

2018-ban debütál jelen post tárgya, 2019 és 2020 kimarad, majd 2021-ben tér vissza egy 24 tagú, amerikai Target áruházlánc exkluzív kiadásként, civil(izált) festéssel. Érdekesség, hogy ugyanebben a Retro Series nevű sorban a '75-ös Chevy Van öntvény is szerepel egy sorozat exkluzív festéssel. Mindez idáig utolsó ismert változata is 2021-es, egy 9-es csomag exkluzív festéssel. Ez az egyetlen változata, ahol nem civil festést kap, hanem egy Forest Ranger Search & Rescue motívumot – megkockáztatom egész pofás.

Az öntvénynek két változata létezik. Az, amit ebben a bejegyzésben láthattok a hátsó lökhárító felett pótkerékkel és csuda tudja mikkel – talán benzinkannák? Illetve egy másik, egy az én ízlésemnek túlságosan is elnagyolt, szerintem a Chevyhez képest aránytalanul nagy terepmotorral. Mind a négy változata előfordulhat mindkét öntvény verzióban.

Öntvényverziók. Ez a 2017-es premiermodell, ami nem más mint maga Big Red. (Fotó: Lamley Group)

Az öntvényről nincs jó véleményem. Egyrészt eléggé pici, az 1:87-hez közelebb áll, mint az 1:64-hez. A Mattel költségcsökkentős időszakából való, már nincs beltere, ami nem lenne feltétlenül ördögtől való, hiszen az ős-Chevy Vannak és derivátumainak sem volt. Ugyanakkor a teljesen átlátszatlan, fekete szélvédő Maisto territórium, ami nagyon más kávéház. A Matchboxtól egyértelműen többet várunk, a magam részéről ez az egyik ok, amiért elfordulóban vagyok a Mattel termékektől. Igazából az is kisebb csoda, hogy ennek a Chevy Vannak egyáltalán még fém a karosszériája. A napfénytető közepén lévő légkürtöt a tetőn apró, de ostoba bakinak gondolom. A négy verzióból kettő kapott krómot a kritikus helyekre, kettő – köztük jelen post tárgya sem – azonban nem, amit szintén nem tudok megbocsátani a cégnek.

Az eredeti történetét most már ismerve értem, hogy miért a „leszerelt mentő” kinézet, de változatlanul nem kedvelem. A fentebb felsorolt hibái ellenére azonban bőven lenne benne potenciál még mint mentőautó – igaz ahhoz ismét változtatni kéne az öntvényen és eltüntetni a hátsó lökhárítóról az akszesszoárokat. Erre azonban vajmi kevés a remény, hiszen mint tudjuk egyrészt a retooling igen költséges, másrészt a jelen Mattel költségcsökkentési törekvéseivel mérve ez jelenleg is egy drága öntvénynek számít a fémtartalma miatt.

A négy létező változata közül kettőre került króm a kritikus helyekre, kettőre meg nem - mint a mellékelt ábra mutatja.

Az átálátszatlan, fekete oldalablakok még csak-csak, de az így kialakított szélvédő és megkülönböztető jelzés szörnyű megoldás egy Matchboxon.

A történetét nem ismerve borzasztónak gondoltam az identitászavaros mentőautót. Most már csak nem tetszik. Ez a retro festés amúgy szerintem nem rossz - ezért vettem meg végül.

Ezzel az akszesszoár szettel jobban tetszik.

Amiért valószínűtlennek gondolom, hogy valaha is viszont látjuk: a jelen mércéjével mérve "túl sok" benne a fém, magas lehet az előállítási költsége. Persze egy műanyag retool nem kizárt.

(egy fél) Légkürt a napfénytetőn. Apró, de felettébb buta baki.

A hibái ellenére még lehetne belőle egészen kitűnő mentőautó!

Matchbox MB-55 '33 Plymouth PC Sedan Police

A Matchbox Memories elkötelezetten támogatja a fényhíd ipart, így nem fordítunk különösebben sok figyelmet az olyan járművekre, melyeknek kéne hogy legyen valamiféle megkülönböztető jelzése de mégsincs. Ez alkalommal nem fogok emiatt puffogni!

A típusismertetőt egy linkkel tudhatom le, 2021-ben írtunk a 2020-as civil változatáról, tessenek kedves lenni visszakattintani!

Amit ebben a postban láthattok, az a 2018-as premierverzió. A nevében a PC-t a gyanútlan szemlélődő „Police Car”-ként is értelmezheti, de nem is tévedhetne nagyobbat. A PC a gyári kódja volt ennek az autónak. A valóságban is viselt rendőregyenruhát, erre bizonyíték ez a szépség, ami valaha Chicagoban szolgált.

Egész oldalas újsághirdetés 1933-ból, a főszerepben egy rendőrrel. A jármű a történet szerint a sajátja, nem járőrkocsi. Kiemeli a gyorsulást, a végsebességet és hogy nem eszi a gép az olajat.

Érdekesség, hogy ez a verzió is egy Plymouth gyári színt visel, mint a fentebb már linkelt „Radio Blue” színű utódja. Azt hiszem, ha bármelyikünket megkérdeznének, hogy ez milyen szín, rávágnánk, hogy barna. Nos, akármennyire is hihetetlen, a gyár ezt „Chrysler Light Grey”-nek hívja! Aki nem hiszi, könnyen utána járhat, a Ditzler „Ditz-Lac Intermix System” szerinti kódja IM-680, a Dupont Duco szerinti 246-30355.

Sajnálom, hogy ebből is csak NRFB változatot tudok mutatni, de már dolgozom a problémán.

Végre nem spórolták le a krómot a lökhárítóról. Lehet, hogy innen hiányzik pár piros lámpa, mint megkülönböztető jelzés, de ez az a korszak, amikor még gyerekcipőben járt a fényhíd ipar!

Az elnevezésében a "PC" nem rendőrautót jelent.

Pót.

NRFB.

Matchbox MB-08 1955 GMC Scenicruiser

Ritka, de szívemnek kedves, amikor a Matchbox visszanyúl a gyökereihez és újra-feldolgozik egy-egy olyan járművet, amit akár 30-50 évvel ezelőtt is megmintázott már. Mostanság van egy ilyen irányzat a cégnél és én örülnék ha meg is maradna. Első fecskeként egy 57 évvel ezelőtti modell újraértelmezését mutatom meg ezek közül.

Kilátásoscirkáló
A GMC PD-4501 Scenicruiser-t a General Motors a Greyhound busztársaság számára gyártotta 1954 és 1956 között. Az önhordó karosszériás, háromtengelyes – melyből a középső volt hajtott – buszt egészen a hetvenes évek közepéig használta a cég.

Az utazóközönség szerette, de ez közel sem jelentette, hogy problémamentes lett volna. A légrugós, légkondicionált busz remekül festett és kitűnő kilátás is esett belőle. Az ötvenes években közel sem volt magától értetődő az az utazási komfort, amit az alsó szinten 10, a felsőn 33 utas számára nyújtott és a Greyhound ezt nem habozott alaposan promótálni.

Greyhound promóciós kiadvány a Scenicruiser gyártásának utolsó évéből, 1956-ból. Egy Highway Traveller nevű busz is szerepel benne, de nyilván a zászlóshajóra koncentrál.

1961-es Greyhound képeslap. Ebben az évben kezdték átépíteni a hajtásláncot rajtuk.

A hajtáslánc azonban bonyolult volt, hajlamos a meghibásodásra a sofőrök és a karbantartók is utálták. Mivel a GM nem rendelkezett megfelelő teljesítményű és méretű dízelmotorral akkoriban, más beszállítótól származó használata meg szóba se jöhetett, két négyhengeres, egyenként 160 lóerős dízelmotort építettek a buszba, egymás mellé. Hidraulikus tengelykapcsoló kötötte össze a kettőt. A hat előremeneti sebesség úgy jött össze, hogy volt egy háromsebességes manuális váltója és egy kétsebességes manuális kuplungja is. A cég addigi buszainak négysebességes váltója volt, ami azt jelentette, hogy a Scenicruiserekre át kellett képezni a vezetőket. Már a kézi kuplung is előrelépés volt, mert eredetileg egy elektromos kapcsolású egysége volt, ami „digitálisan” működött, vagy zárt, vagy nem. Minden váltás és elindulás rántott egy nagyot a járművön, feleslegesen igénybe véve a hajtásláncot. Nyilván az utasok sem szerették. 1955-ben cserélte le a GM az érintett alkatrészt és azt az addig legyártott buszokban is kicserélték.

1961 és 1962 között az akkorra megmaradt 979 busz hajtásláncát teljesen átépítették. A GM 9,3 literes V8-as, 8V-71 motorját építették be, ami kiviteltől függően 304-370 lóerő közti teljesítményű, – csak széljegyzetként: az Ikarus 280-as, amerikai piacra szánt csuklósában (Crown Ikarus 286) is ilyen dolgozott. A váltóját pedig egy négysebességes manuálisra cserélték. 13 millió (!) akkori dollárjába fájt a cégnek a beavatkozás.

Kicsit sokallottam, hogy hét év alatt az eredetileg legyártott 1001 buszból 22 „fogyott”, de a rossz nyelvek szerint a sofőrök és a szerelők is annyira utálták a típust, hogy előbbiek nem bántak velük kesztyűs kézzel, utóbbiak meg elhanyagolták a karbantartásukat.

Újratöltve
Mint arra a bevezetőben utaltam, a Matchbox nem először dolgozza fel a típust. 1966 és 1969 közt MB-66-ként futott a Regular Wheel verziója, amiről itt írtunk, ki sem merem számolni hogy hány évvel ezelőtt. Ugyanezzel a számmal és dekorral 1970 és 1971 közt vékony Superfast kerekű verziója is létezett, de sajnos olyannal nem szolgálhatok. Különlegességük, hogy a Matchbox azért, hogy beférjen az 1-75 széria dobozaiba, illetve ne kelljen nevetségesen apró méretarányban – így se valami nagy, 1:159 a méretaránya – elkészíteni, lecsalt egyet az oldalablakok közül. Ha megnézitek az eredetiről készült képeket, azon az „emeleten” négy oldalablakot számolhattok meg, a Matchboxon csak hármat.

Az újrafeldolgozás továbbviszi ezt a jellegzetességet és én pont ezért szeretem. Afféle belsős visszakacsintás a múltba. 2018-ban debütál az a változat az 1-125 sorban, amit ebben a postban láthattok. Egy kicsit nagyobb mint az elődje, 1:125 a méretaránya. 2019-ben még egyszer szerepel az 1-100-as sorban egy kék-ezüst dizájnnal, ami nem fogott meg, de csúnyának sem nevezném. Két további változata ismert, az egyik a 2021-es Collectors Series-ből, a másik pedig egy Code 2, de őszintén szólva azokat én kifejezetten csúnyának találom.

A Matchbox elrontotta azonban az elnevezését. A buszt Scenicruisernek híják, hasonlóan a Macskafogó „Macskond” nevű járművéhez, aminek a neve a „macska” és a „vakond” szavak összevonásával született, a GM is összevonta a „scenic” (festői /kilátás/, tájképi) és „cruiser” (cirkáló) szavakat és egybe írta őket. A Matchbox következetesen „Scenic Cruiser”-nek hívja ami tévedés és én ezt voltam bátor javítani is a címben. Először arra gondoltam, hogy a Mattel meg akarta úszni a licencelést, de ez kizárt, hiszen ott van a GMC a blisteren, de annyira hogy még a copyright kis „r” betűs jele is. (Senkiháziak kezében van a popszakma.)

Egy Greyhound festésű verzióra vevő lennék, de a magam részéről én azt hiszem megállok a jelenlegi készletnél. Az a helyzet, hogy teljesen véletlenül sikerült mindkét kerékváltozatát beszereznem. Csak itthon tűnt fel, hogy az NRFB „megtartósnak” és a „felbontósnak” szánt darabok bizony eltérnek, ezért maradnak mindketten NRFB-k.

A "szépkerekű" verzió nózija.

Ezzel a kerékkel tetszik. Egy ablak lecsalva, úgy mint az ősön.

A "szépkerekű" verzió popója. Igen, ő is oszlopot szállít. (sóhaj)

"Szépekerekű" NRFB. Jól olvasható a "Scenic Cruiser" ami butaság.

A "nem szépkerekű" változat nózija. Nyilván teljesen egyformák.

Ezt a kerékválasztás én nem is értem...

Itt még jobban olvasható a felirat. Copyright, Trademark és mégsem sikerült jól leírni és senkinek sem észrevenni. Ejnye, no!

Tetőablakok, amiből szintén lecsaltak egyet, de ezen sikerült jobban belőni a méretüket, mint az ősön.

A "nem szépkerekű" NRFB - ha már.

Matchbox MB-56 Speed Trapper

2017-ben kezdett el újra utánfutókat készíteni a Matchbox, amiket a normál - akkor éppen - 1-125-ös sorba is besorolt. Magának a tendenciának örültem, de valljuk be, talán ennél gyengébb kezdést nehéz lett volna elképzelni!

A Speed Trapper nem más, mint egy sebesség mérésre szolgáló utánfutó. Nálunk mondhatni nem túl gyakoriak - én konkrétan még nem találkoztam vele -, de például a Mattel hazájában előfordulnak. Nem is feltétlen a gyorshajtók levadászására használatos az eszköz, hanem mondjuk útjavításoknál, vagy útszéli munkáknál látványosan felhívható velük az autósok figyelme, hogy bizony lassítani kéne azon a szakaszon. Elég egyszerű szerkezetek, könnyedén mozgathatók és szinte bárhol elhelyezhetők. Ezzel szemben a Matchbox értelmezése elég drabálisra sikeredett szerintem, nem is mindegy mekkora autót fogunk be elé. A kitámasztótalpak hatalmasak és mivel a vonószem is magasra kerül, alig emelkedik el a földtől vontatás közben. Cserébe legalább letámasztva nagyon stabil. Ezen kívül a fő erénye, hogy néhány érték között állíthatjuk is a kijelzett sebességet. Igaz elég nehézkes kivenni a forgatható dobon az értékeket, erre azért jobban odafigyelhettek volna. Nem kétlem, hogy esetleg arra gondolt a tervezője, hogy a majdani tulajdonosa átrajzolja a digitális számokat egy filccel, a neki tetsző értékekre. Például a képen is látható 080 számból csinálhatunk akár 150-et is, ami mérföldben mérve (is) már egy igen szép érték. Persze ügyeltek rá, hogy mértékegység ne kerüljön rá sehova, így mindenhol megállja a helyét. Részleteket tekintve rendben van, ami kell az helyet kapott rajta, a hátuljára bőven jutott extra festés, így a lámpák és a rendszám sem hiányozhat róla.

Összességében egy játszható utánfutó, kellő indokot ad egy jó kis autós üldözésre, de azért valljuk be, nem túl kívánatos darab. Általában ez és az utódai maradnak rendszerint ott az áruházak polcain.

Az alváz első része eléggé eltúlzott lett

Hátrafelé dől, cserébe nagyon magasan van a vonószem, ergo nehéz vontatni

Innen nézve rendben van, minden lényeges elemet megtalálunk rajta

Ez a kék dob forgatható, többféle érték közül választhatunk, amit talán egyéni értékekre is átírhatunk. A rendszám nem fog fejtörést okozni.

Direkt beszereztem hozzá egy utánfutós rendőrautót is. Csak éppen túl kicsi hozzá.

Ilyen egy igazi sebességmérős utánfutó (kép: fleetsafety.com)

Ugyanaz működés közben (kép: fleetsafety.com)

Matchbox MB-30 Glass King

Jellemző módon a Matchbox fantáziaszülte teherautóinak a neve King-re végződik - pár példa innen a blogról: Aqua King, Trash King, Flatbed King, Pit King -, ám sokszor merőben eltérő járművekről van szó. Van azonban köztük néhány olyan, amik igencsak hasonlítanak egymásra.

Utóbbi megállapításom nem új keletű, hiszen Pit King és az utána megjelenő Urban Tow Truck - aka T.O.W. 50T - kapcsán említettem a kettejük közti hasonlóságot. Nos, a 2017-ben megjelenő Glass King is szinte ugyanolyan formavilággal, jellemzőkkel rendelkezik, mint az a két modell. Nincs is mondjuk semmi baj, sőt, nekem tetszik is, hogy egy kitalált formavilágot tovább visz a gyártó, még ha köztük akad is pár különbség a részletekben. Mondjuk ha már eddig eljutottak a Matchboxnál, akkor azt nem értem, hogy eleve miért nem olyan alapot csináltak, amin csak a felépítményeket kell cserélgetni - ahogy teszi ezt más kisautó gyártó is. Sokkal olcsóbb és többrétűbb termékkínálatot tudtak volna létrehozni. Például ez a tábla üvegek szállítására készített felépítmény eleve csak egy nagy darab műanyag, ami akár csereszabatos is lehetne a Pit King platójával. Mert azért valljuk be, attól függetlenül, hogy más nem nagyon csinált még ilyen üveg szállítós teherautót, túl sok lehetőség nincsen benne a termék vonalat illetően. Mutatja ezt az is, hogy a Matchbox saját építőipari cégének - INC - flottájába, illetve egy ezüst változat  - 5-ös csomagba  - készült még csak belőle ezen a fehéren kívül. Én nem próbáltam feszegetni, de mint a fenti linken is látható, nem túl bonyolult levenni a felépítményt, ami alatt szintén vannak hasonló vonások a már említett platós teherautóval.

Első ránézésre elég pofás kis teherautónak néz ki

Az ablaktáblák miatt világos árnyalatú lett az üvegezés, ami azonban kendőzetlenül megmutatja az üres fülke belsejét. Illetve dehogy üres, a vak is láthatja azt a nagy oszlopot középen, ami az alvázon átbújva szegecselésben végződik.

Na, innen nézve kifejezetten nem szép, amit erősít a műanyag színe is. Igyekeztek a hátulját is részletgazdaggá tenni, kevés sikerrel.

Jókora védelemmel látták el az üvegtáblákat. Az autóra festett cégnévként itt is visszaköszön az autó neve.

Matchbox MB-30 Glass King, NRFB

Matchbox MB-16 '62 Volkswagen Beetle

A Volkswagen "Bogár" igen hálás téma, hiszen ez egy örök klasszikus, kisautó gyártóként igen sok bőrt le lehet húzni róla hosszú éveken keresztül. Pont ugyanígy tettek a Matchboxnál is, ugyanis az első színvariáció 1999-ben került a boltok polcaira, majd sok verziót megélve jutott el a mostani, 2018-as változathoz - és még idén is leakaszthatjuk az aktuális verziót.

Mutattunk mi is már belőle jópárat, azon belül is külön kiemelném a 2006-os pirosat. Abban az időben azt találtam az egyik legjobb kiadásának, így be is szereztem belőle egyet, majd a nagy tisztogatásomban túl is adtam rajta. Nem is terveztem pótolni, egészen addig, míg ez a kék példány 290 Ft-ért elém nem ugrott. Jó a szín, jó a kerék, a lényeges dolgok kifestve, semmi csicsa. Ezek tükrében nem volt kérdés, hogy hazajön velem. Egyszerűen tökéletes az összkép, egyedül a krómozott lökhárítók hiányát lehet felróni neki, de - szerintem - annyira jól passzol ez a szürke a kék színhez, hogy még az sem zavar.

Szinte a gyári felnivel megegyezik ez a kerék szett

A krómozást elhagyták, de a lényeges dolgokat kifestették

Hátul is minden lényeges kifestve

Matchbox MB-16 '62 Volkswagen Beetle, NRFB

Matchbox MB-01, MB-23, MB-124 és MBX Highway 5 pack Porsche Cayman

Kicsit elmaradtam a Matchbox Porsche modelljeinek bemutatásával, amit igyekszem szép lassan bepótolni - szerencsére van mit -, kezdésnek ezt a kis kupét választottam.

Van pénze tetőre!
Ugyan a Boxsterhez is készült kemény tető, hogy minden évszakban használható maradhasson, de adta magát a dolog, hogy egy rendes kemény tetős kivitelt faragjanak belőle. 2005-ben jelent meg a roadster második generációja, amiből 2006-ra el is készítették a kupé változatot Cayman néven. A Boxster a középmotoros kialakításával egy eleve nagyon jól kezelhető autó, ami egy még merevebb karosszériával megspékelve csak még jobb lehet. Természetesen a Porsche mérnökei is tudták ezt, így vigyázniuk kellett, hogy ne legyen a 911-nek házon belüli konkurenciája.

Ezt úgy próbálták kordában tartani, hogy kisebb, gyengébb motorokkal szerelték, alapként egy 2,7 literes 240 lóerős hathengeres boxert kapott. Az S modell ugyanakkor egy 3,4 literes 290 lovas motorral száguldozhatott. Mindkét motorhoz választható volt a hatsebességes manuális helyett a Tiptronic automata is. 2012-ben mutatták be a Boxster harmadik generációját, amiből szintén elkészül a kupé változat is, ezúttal is egy kis csúszással. Formailag kicsit jobban hozzá nyúltak, mint az előző generáció váltásakor, illetve a műszaki tartalom is igazítottak. Nagyobb lett a tengely és a nyomtáv is, amivel még jobb lett a vezethetősége, illetve választható extra lett a PDK 7 sebességes váltó is. Szerintem nagyon jó döntés volt ez a modell a gyártó részéről, amit mi sem bizonyít jobban, hogy már a harmadik generációnál tart a típus.

A második generáció a Matchboxban az első
A Matchbox a második generációt mintázta meg, ami 2015-ben került be a kínálatba. Az 1-120-as sorban mindjárt az első helyet kapta - MB-01 - a sárga kisautó, aminek színe 2016-ban pirosra változott és "lecsúszott" a 23-ik helyre a 125-re bővített kínálatban. Így lesznek elsőből majdnem utolsók, ugyanis egy év szünet után 2018-ban visszatér fehér színben mint MB-124. Aztán itt majdnem véget is ér a pályafutása, de végül 2020-ban újra előkerül és egy MBX Highway nevű ötös pakkban találnak neki helyet.

Eddig összesen ez a négy verzió jelent meg belőle és van egy olyan sanda gyanúm, hogy sajnos nem is igen várhatunk belőle többet, nem fog kelleni mind a két kezem, hogy leszámoljam a variációit.

Persze talán nem is olyan nagy baj, így legalább elkerülte a különféle nem hozzá illó dekorációkat, jelenleg mindegyik egy alapszínt kapott első és hátsó lámpa festésekkel, illetve az orrán az embléma és hátul a rendszám még amit nem spóroltak le róla. A formájával, kidolgozottságával és a méretével teljesen elégedett vagyok, egyedül talán a dupla kipufogóvég kaphatott volna kicsit nagyobb hangsúlyt.

A kerékválasztás is jól sikerült, a színük is jó, bár a fehér alatt az aranynál jobbat is el tudnék képzeli. Továbbra is a fehér kivitellel kell példálózzak, ugyanis a belterét szinte csak annál vehetjük szemügyre, a többinél annyira sötétek az ablakok - a barnánál már szinte fekete. Ezt leszámítva egy igazán szép Matchbox, sajnálom, hogy nem készül belőle még pár színvariáns.

A Matchboxnál szép munkát végeztek a megalkotásával

Szép kupét varázsoltak a roadsterből a Porsche tervezői

A dupla kipufogó látványa sajnos nem nagyon érvényesül

Rendszám- és lámpafestés módosítások is történtek a négy verziónál

Nem csak a kereke, az ablaka is fekete lett

Itt is nagyon jól néz ki, a gyöngyház fehér a barna belsővel!

Variációk egymás közt

Balról jobbra időrendi sorrendben

Kiváló ötlet volt ez a kis műanyag, így nem koptatja a papír a festést

Hátránya, hogy annyival több műanyag szemetet generál kibontáskor

Matchbox MB-01 Porsche Cayman - 2015 NRFB

Matchbox MB-23 Porsche Cayman - 2016 NRFB

Matchbox MB-124 Porsche Cayman - 2018 NRFB

Matchbox Highway 5 pack - 2020 NRFB