Brazíliáról minden
autószexuális tudja, hogy a régi, kívánatos VW-ket gyártottak
ott sokkal-sokkal tovább, mint az öreg kontinensen és szerintem
nagyjából mindenki ácsingózott is egy-egy régi-új Bogár, vagy
T2-után. A mai napra pont egy ilyen ácsingóznivalót
tartogatok, de nem a VW csoporttól, hanem a General Motorstól,
közelebbről az Opeltől, amiről megkockáztatom, hogy többeknek
lesz újdonság.
Nagyon szeretem az Opel Rekord C-szériáját. Soha nem ültem még
ilyenben, de szerintem gyönyörű autók. Mindegy, hogy melyik
karosszériaváltozat. A két-, meg a négyajtós szedán pont
annyira szépek, mint a kombik, vagy a non-plus ultra a kupé. Nem
hiába, ez a kólásüveg design ez működik, függetlenül attól,
hogy amerikai izomautóról van szó, vagy európai
középkategóriásról. Anno az ős-Rekord postomban egyenesen
a Dodge Chargerhez hasonlítottam az Opelt, pedig akkor még
becsszóra fogalmam sem volt a Rekord karrierjéről dél-Amerikában.
A Rekord C-sorozatot 1966 és 1971 között gyártották
Rüsselsheimben és ez idő alatt 1 276 681 példány készült
belőle összesen. Ezzel némiképp párhuzamosan, egészen pontosan
1969-ben, a GM brazíliai üzemeiben elkészül az első Chevrolet
Opala, ami nem más, mint a Rekord egy némiképp átdolgozott
változata. Az ottani General Motors már az 1920-as évek óta működött, a kínálata pedig meglehetősen tarka, mert keveredtek benne a nagy,
amerikai GM termékek és a sokkal kisebb, egyúttal olcsóbb európai
GM produktumok az Opeltől, hasonló „badge engineering” révén,
mint ahogy az Opelek, Vauxhall néven jelennek meg az Egyesült
Királyságban. Az előző mondatban a hangsúly a hasonló szón
van, mert – mint látni fogjuk – azért a Rekordon dolgoztak
annyit, hogy az Opala sokkal izgalmasabb legyen, mint az eredeti Opel
volt.
Chevrolet Opala katalógus, 1972. Itt az ideje rágyúrni a portugálra!
Hogy gyorsan letudjuk a történeti részt: Az Opalákat egészen
1992-ig (!) gyártják, több szörnyűséges faceliften is átesik,
ami javarészt azt jelenti, hogy az aktuális divatnak megfelelő
frontendet kap, amik az eredetihez képest bűn rondák. (Nem, nem
rakok be róluk képet, guglizzátok meg, nem lesz szép, én
szóltam!) Román barátaink bántak el hasonlóképp az évek során
a Daciával.
Az Opalának amúgy elég érdekes imidzse lehet odaát, a
megbízhatósága és egyszerű karbantartása miatt nem csak a
taxisofőrök kedvelték, de
a rendőrség is használta, míg a katonai diktatúra évei
alatt Opalák voltak az ottani „nagy, fekete autók”, miközben a
versenyekről sem hiányoztak.
De miben más egy Chevrolet Opala, mint egy Opel Rekord?
A
német (dél-)amerikai
Ami a külső megjelenést illeti, az Opala olyan hűtőrácsot
kapott, ami leginkább a
korabeli, amerikai Chevelle-ekre emlékeztet, egy csipetnyi,
harmadik
generációs, (Axel Foley) Chevy Novával fűszerezve. Nekem a
Rekord frontendje is nagyon tetszik, de bevallom, hogy a „Chevelle
nózi” is nagyon kedvemre való. A neten látható képeket elnézve
a jellegzetes, Opel hátsó világítótestekkel is szerelték az
Opalákat, de az idő múlásával ezeken is változtattak, kétszer
két, kör alakú világítótesttel is láttam, amiről meg megint a
Dodge Charger ugrik be. Aztán persze a kor előrehaladtával persze
megint a frontend az, amit birizgálnak, de azokat a verziókat már
közel sem gondolom kívánatosnak.
Ami azonban sokkal izgalmasabb, hogy mi történik a motorháztető
alatt. Az évek során az Opel Rekordokat 1492-, 1698-, 1897
köbcentis sornégyes motorokkal szerelik, illetve 2239 köbcentis
sorhatossal. Sőt! Bátran ide vehetjük az 1967-ben debütáló Opel
Commodore A-t is, ami nem más, mint a C Rekord két- és négyajtós
szedán, illetve kupé változata, gazdagabb felszereltséggel és
2,2-, 2,5-, illetve 2,8 literes sorhatos motorral szerelve.
Az Opala ezzel szemben a premierjekor alapvetően kétféle kivitelű
motorral létezett, amelyek szintén sorosak, de a GM észak-amerikai
kínálatából származnak. A négyhengeres, 2,5 literes, ebben a
változatában 80 lovas, Chevrolet 153-assal, ami a Chevy II-ből,
illetve Novából érkezett – később ezt kissé átalakítják és
már 151-esnek hívják. Illetve a hathengeres, 3,8 literes, 125
lóerős 230-assal, ami számos korabeli amerikai Chevrolet
személyautóban és kisteherautóban is szolgálatot teljesített. A
jó értelemben véve egyszerű, öntöttvas konstrukciót, a
jóindulatúan túlméretezett mozgó alkatrészei, a hét helyen
csapágyazott főtengelye, a hidraulikus szelepemelői nagyon finom
járásúvá tették. Ráadásul a premierjekor a sorhatossal szerelt
Opala a leggyorsabb brazil autó volt, amit üzletben kapni lehetett.
A végsebessége körülbelül 180 km/h óra volt, 0-ról 100-ra
pedig 11 másodperc alatt gyorsult fel.
Pont a számunkra izgalmas változatról készült reklámfilm.
A sorhatos amúgy a Chevrolet Impalában debütált, ezért sokan úgy magyarázzák a nevet, hogy az eleje az Opelből, a vége meg az Impalából jön, ami nem hangzik így elsőre butaságnak, de az. Igazság szerint a jelentése opál, ami egy az oxidok-hidroxidok osztályába tartozó krisztobalit ásvány víztartalmú, gyengén kristályos változata. Elnevezése görög közvetítéssel (opaliosz) az óindiai upala (kő, drágakő) szóból származik. (Közszolgálati jelleg: pipa.)
Bevallom őszintén, elképzelésem sincs, hogy az Opel Rekordok,
illetve Commodore-ok extralistáján szerepeltek-e olyan világi
hívságok, mint a légkondi, de az Opaláén igen. Isten bizony nem
sértődnék meg, ha valaki meg akarna lepni egyel az Opelek közül,
de nálam a különlegessége, meg a felszereltsége miatt a
Chevrolet Opala előrébb tanyázik a vágyott autók listáján,
mint azok, vagy egy brazil VW T2!
Minek
nevezzelek?
Tudnotok kell, hogy a Hot Wheels második legnagyobb piaca az
Egyesült Államok után nem más, mint Brazília. A napnál
világosabb, hogy a cég a brazil vásárlók kedvéért rukkolt
elő az Opalával 2012-ben, egy nekem amúgy annyira nem
szimpatikus színű verzióban. (Aki most arra tippel, hogy a
VW Brasilia is éppen ebből az okból került bele a kínálatba,
az bizony nem jár messze a valóságtól!) 2013-ban
egy versenyfestésű változat következett, ami nekem nem
indította be a nyálelválasztásomat, de az idei, kék színű már
annál inkább, csak a „Mainline
Limited Edition” kéne jobban.
Egészen pontosan amit megmintáztak az a Chevrolet Opala SS kupé
változata. Az SS név itt megint az amerikai piac hagyatéka, minttudjuk ami Super Sport (SS) az menő. Az SS első modellévében a
csomag a nagyobb motort, a négy tárcsaféket, négysebességes
manuális váltót, fordulatszámmérőt, és tonnányi matt-fekete
dekorelemet jelentett. (Később aztán az SS csomag rendelhető volt
a négyajtós karosszériaváltozathoz is.)
Hot Wheels szokás szerint az autóra ráírták a legmagasabb
kivitel jelét, amit az öntvény elviselt (SS), de a kivitelre
jellemző, gyári dekorációs elemek áldozatául estek a Hot Wheels
csicsának. A nagyobb hátsó kerékre már csak legyintek, teljesen
típusidegen az ilyesmi, már csak a hátsó kerékjárati ív
kialakítása miatt is, de hát ez ugye HW, ez ilyen. A beltér
szerencse, hogy fekete, mert így nem látszik, hogy milyen
elnagyolt. Ezeket leszámítva a kisautóval összességében nem
vagyok elégedetlen, még akkor sem, ha
az eredeti autóval kortárs Siku fényéveket ver rá – igen,
a Siku Opel, de a karosszéria mint tudjuk ugyanaz – és
talán-talán az oldala is lehetne egy kicsit domborúbb.
Amit viszont nagyjából annyira nem értek, mint busman a
távíróoszlopot, hogy a csomagoláson vajon milyen megfontolásból
szerepel mindössze „Chevrolet SS” felirat! Azokat a vásárlókat
próbálnák finoman megvezetni vele, akik így valamiféle amerikai
izomautónak gondolják és hajlamosabbak ezért inkább
megvásárolni? A brazil kollégáknak meg úgyis mindegy, ők
megismerik?
Az idei Hot Wheels Chevrolet Opala SS kupé egy kevéssé ismert,
érdekes történetű, szívemnek kedves kisautó. Nagy örömmel
látnék egy az eredetit sokkal pontosabban követő festésű,
azonos átmérőjű kerekekkel szerelt változatot is belőle!
Előröl mintha egy Chevy Nova, vagy Chevelle lenne...
Pedig ez egy Opala SS! Kár, hogy a legtöbb ismertetőjegy áldozatul esett a HW csicsázásnak. A hátsó nagyobb kerékért körmöst kéne kapnia valakinek!
Nem tudom mi teszi, de nekem egyszerűen nem jön át, hogy ez amúgy egy Opel Rekord C kupé, sokkal inkább tűnik valamelyik amerikai izomautónak.
A hátulja stimmel, az teljesen rendben van.
8 megjegyzés:
Nem akarok gonosz lenni de ha nem mondod hogy ez Opala akkor bizony esküdni mertem volna hogy ez egy 68-as Nova amit szintén ők gyártanak. Megmerném kockáztatni hogy ugyanaz az öntvény mint a Nováé. És Itt már újra elérkeztünk a spórolás jól ismert területére. Egébként nekem van Opel Rekord C taxim Bush-tól, és tényleg van valami hasonlóság a Chargerrel.
Viktor: Annyira szeretném most azt mondani, hogy "áhh, létezhetetlen, kizárt". Közben meg ha egymás mellé teszed a kettőt - nekem nincs Novám, de lehet róla jó képeket találni a neten - és elkezded összenézni őket, akkor elkezd felhorgadni benned a gyanú, hogy ha nem is ugyanaz a két öntvény de mintha lenne hozzá közük! Na, az jó móka lesz, nem nyugszom addig, míg fizikai valójukban egymás mellé nem tudom tenni a kettőt!
Hát igen úgy tűnik öket is elérte ez a hullám.
Viktor: Közben tudományos bizonyítást nyert, hogy a két öntvénynek SEMMI KÖZE egymáshoz, ellenben van olyan Hot Wheels, aminek igen. Elvben lesz is róla post, ha Andrew0807 kolléga ráér majd egy kicsit.
kíváncsian várom mi lehet az a hot wheels aminek ugyanaz az öntvénye? Shevelle talán? Olyanod mintha lenne is. Kiváncsi lennék egy együtállásra. :) Ám az eredeti kocsiról készült képeket elnézve az a határozott benyomás támad a embernek mintha a tervező akit megbíztak vele, az bement a raktárba és elkezdte összeszórni az éppen aktuális raktárkészletből az új autót. Tudom hogy a gyártóknál ez bevált recept de itt nagyon tetten érhető ez.
Viktor: "Tudom hogy a gyártóknál ez bevált recept de itt nagyon tetten érhető ez."
???
Te is írtad már sokszor hogy az autógyártók rengetegszer használják az új tipusoknál a meglévő többi típus alkarészeit. Lámpák, alváz, stb.
Viktor: Jaaa, értem! Úgy értettem, hogy a kisautóra gondolsz.
Megjegyzés küldése