Matchboxon kívüliek: Corgi Ford Transit Wrecker autómentő

Volt már szó kampóban végződő kisautókról a blog oldalain, sőt konkrétan ez a vontató is szóba került már, de én egy kicsit alakítottam rajta, hogy még szebb legyen. Azon túl, hogy szinte teljesen hiányzó jobb hátsó kerékkel kaptam, teljesen újszerű állapotban volt a kisautó.

Na ki ismeri fel innen?

Kívülről Transit

Ahogy akkor is leíródott, valóban a Transit - Mk2 jelű - harmadik generációja (1978-86) képezi az autó alapját. Volt egy ezt megelőző Ford furgon is Taunus Transit (Mk1) néven, viszont okkal elfelejtődött a múlt homályában és mindenki a csőrős és megnyerő orrkiképzésű változatot tartja az első valódi Transitnak. Ezért harmadik a miénk. Jóval konzervatívabb de még mindig kellően transitos megjelenés. Kevésbé struktúrált a kocsi eleje, jóval inkább hozza a kor elvárásainak megfelelő, közel egyenes vonalakkal és nagy síkokkal határolt fülkeformát. Nagyobb, fekete (esetleg sötétszürke) műanyag hűtőrács, integrált szögletes lámpák és indexek. A hátsó lámpája is kissé nagyobb felületű lett, viszont a jellege még mindig a régi: robusztus, de formás. Megnyerő külseje jó beltartalommal párosult és talán ezért is indult el olyan határozottan a máig tartó sikersorozat felé.

Miért pont autómentő ne készült volna Transitból? 

Belülről Ford

Beltartalom alatt a Cortinából jött Pinto motort kell érteni, amely 1,6-2 literes változatokban volt elérhető, és a Sierráktól az Escortig szinte minden személykocsiban is előfordult időközben. Ugyan a legerősebb is csak 86 lóerőt tudott, de az egyéb paraméterei mégis alkalmassá tették a furgonokba való használatra is. Speciális változatokban 3 literes V6-os, az ausztrál verziókban pedig 4 literes is előfordult. Természetesen dízelmotorral (2,5 literes York becenevű erőmű) is kapható volt. A furgon kétféle tengelytávval is készült, többféle teherbírással, hatféle karosszériaváltozatban (Van, Kombi, Chassis Cab, Parcel Van, Bus and Crewbus), 32-féle ajtóváltozattal. Akinek ez a szédületes kombinációs lehetőség nem volt elég az nem is érdemelte meg. Nekem a kedvencem a hátul duplakerekes furgon változat közepes tetőmagasítással.

Ravasz ez a rejtett mechanika, de jól működik (amíg el nem fárad a rugó)

Kozmetika után

A Matchbox ezt a szériát csak a meglehetősen egyedi, azaz összesen egy darabban megépült Supervan-verziójában adja ki, holott bizonyosan megérdemelt volna egy körablakos kisbusz verziót is például. A korábbi verzió egy platós kisteherautót mintázott, a következő generáció – mint azt már így utólag tudjuk - egy zárt furgont formázott meg. De legalább a Corgi ott volt és átnyújtotta nekünk ezt a változatot. A részletek a helyükön vannak, a kocsi teljesen rendben van. Az extrákhoz tartozik az automatikus gémmagasság-állítás is. A gémről lelógó - kimondottan kisautók vontatásához „torzított” - kampó az egyik legjobb dolog rajta. Igen ez egy jó ötlet tőlük, mert így biztos, hogy beakad a legtöbb kisautó alsó részébe (szegecsbe legtöbbször) és stabilan vontatható lesz. Más verzióknál egy sokkal szabályosabb, körhöz hasonlító kampó van, ami amellett, hogy szintén nem jellemzi a valóságot még a legtöbb esetben használhatatlan is. Pirospont kiosztva.

A szögletes Transit

Másik oldalon viszont ott a gyenge kerék, ami nem csak nem szép, de törik is. Az én példányomon egyszerűen letört, pedig a nyomok alapján nem is játszottak vele, a festés teljesen ép. A tetőre biggyesztett villogót meg egyszerűbb és szebb is lett volna talán a fülkeüvegből kialakítani mert így rettenetes. Ezt is átfestettem, hogy valamiképpen hasonlítson a funkciójára. A dekorációja teljesen jó, semmi fantáziadús agymenés csak a szigorú valóság amely jól illeszthető a versenykörnyezetbe is akár, de a képeken látható hétköznapi feladatokhoz is elfogadható.

Íme, a gyenge pont

Titkok nyitja

Csak szétszedve látható, hogy mi „mozgatja” a gémet. Egy kis acéllemez van beillesztve egy tüskére és ennek a lemeznek a rugalmassága - eredetileg - elegendő arra, hogy használaton kívül a gémet a legmagasabb pozícióba emelje. Terhelés esetén meg a vontatott jármű súlyától függően áll be valamilyen szintre.

A rossz kereket természetesen cseréltem, de ha már szétszedtem akkor egy-két dolgot föl is javítottam rajta. Az új kerék valamivel szélesebb, de nem bántottam, mert ez a sportosabb, terpesztősebb megjelenés szerintem előnyére válik a Transitnak is. A lámpák és a hűtőrács kifestése még markánsabbá teszi a Ford Transit megjelenését.

A léptékek kicsit összekeveredtek, de sebaj, a látványért mindent elnézünk

Nagyon jó a kampó, mert még a hiányzó elejű romokba is bőven beleakad

A szín szép volt, maradt is

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 257 - Mazda RX-7 - UPDATE

A "régi szép időkben", vagyis 2-3 évvel ezelőtt, amikor még írtam az azóta törölt saját blogomra, illetve aktívabban látogattam az Index Fórum "Matchbox-ok, modellek" topikját, híressé tettem nagymamámat, hogy micsoda kincseket talált már nekem a helyi lomis piacon. Ez az update sem jöhetett volna létre nélküle.

Mivel az előző, Majorette RX-7-ről szóló bejegyzésben mindent leírtam, ami érdekesnek található a kisautóról, ezért ez megint egy szokásosan ultrarövid update lesz. Annyira rövid, hogy innentől következnek a képek, ugyanis 1991 után nem leltem nyomát a katalógusokban a Wankel-motoros sportkocsinak, viszont előtte sem szerepelt ebben a színben sehol.

Kék alapszín,...

...piros beltér.

Hátulról ugyanolyan, mint a fentebb linkelt narancssárga.

Tudom, barbárság, de annyira kopott volt a tamponnyomás, hogy inkább leszedtem.

Szolgálati közlemény: "Rízsrakéta álomgarázs" - 20 új letölthető háttérkép

Japánautó rajongóknak kötelező, a többieknek fakultatív. Letölthetők innen, vagy a képre kattintva! Az átalakítások és a fotók Andrew0807 kollégát dicsérik.

Átalakítás: Matchbox MB-17 Leyland Titan

A helyijáratú buszok nagyon egyformák tudnak lenni viszont nagy felületekkel rendelkeznek, melyek reklámozásra csábítanak a világ minden táján. Az emeletes buszoknál ez a felület talán még nagyobb, még jobban kihasználható. Használjuk ki mi is léptékhelyesen a rendelkezésre álló helyet. Mutassuk meg, hogy az unalmas és sokszor primitív Matchbox dekoráción túl is van élet.

Mindehhez szükségünk van egy kopottas Leyland Titan buszra. A busz célállomása ezúttal a felújító műhely. Szétszedés után… írhatnám le hirtelen, átugorva ezt a jelentéktelennek tűnő mozzanatot. De nem! Mert egy ilyen busz nagyon ravaszul van összerakva. Minden eddigi általam látott és szétszedett Matchbox kisautón is túltett a ravaszságával. Az rendben van, hogy szegecselték, az bontható kötésnek számít a Matchbox-restaurátorok szemében. De ha nem lehet a szegecshez hozzáférni az összepattintott alkatrészek miatt, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. A pattintás meg, a spiáter esetében minimum torzulással vagy rosszabb esetben töréssel is járhat. Nem volt kis feladat kitalálni a kibontás módját. De miután a legkisebb roncsolással ez megoldódott, innen már a hagyományos módon történt minden.

Olyan sok szép színt és színkombinációt lehetett találni az ilyen korú buszok képei között, hogy igazán nehéz volt választani. A londoniak jobbára pirosak, de más városok ezt egyáltalán nem tartották követendőnek és ezért a legkülönbözőbb színekre festették a buszparkjukat. Ezért is döntöttem egy halvány krémszín – mint a kor egyik jellemzője - és a középkék - mint a városom buszainak színe - kombinációja mellett. Direkt egy olyan fantáziabusz készül, amiben van egy kicsi valóság, egy kicsi fantázia, egy kicsi konkrétum és egy kicsi kitaláció.

Ravasz módon kellett visszaszorítanom a belsőrészt

Átváltozás

A fehér műanyag belteret közepes árnyalatú szürkékre festettem, így némileg plasztikusabbá vált a nagy felület. Az ablakok körben „üvegezést” kaptak. Ez érdekes módon sokkal életszerűbbé tette az egész jármű megjelenését.

A dekoráció egy része a kijelző, a másik a reklámok. A kijelző megjelenése talán kissé maibbnak mondható mint korhűnek. Tartalma viszont teljesen mai és teljesen valós adatokat tartalmaz, némi kis hazatekintéssel lakhelyünk tömegközlekedési kódrendszerére.

Ez itt a reklám helye

A reklámokat teljesen szabadon választottam a korabeli londoni emlékeim és a mai kor számomra látványosabb képes hirdetéseiből, azok átszerkesztéséből, valamint újak kitalálásából. Ezért lehet kissé eklektikusabbnak találni, tér- és időugrásokkal tarkítva, ha valaki belemélyed a tartalmak kielemzésébe és a pixelek is mutatják még.

Technikai információként még annyit megosztanék, hogy a fölső és alsó rész illesztésénél valamint a pattintási résnél egy alsó matricaréteget is felraktam, hogy a rés ne látszódjon a fölső dekorációs rétegen. Amúgy technikailag muszáj volt ugyanígy összerakni a karosszériát, bár sokat gondolkoztam egy másik vágási+illesztési verzión is. De ez a bepattintós megoldás nem könnyített a helyzetemen.

Az alja és teteje, összepattintás előtt

Mindazonáltal a busz megjelenése ütősebb lett a korábbihoz képest. Igazán nem értem, hogy gyárilag miért szalasztottak el ekkora lehetőséget a feltűnéshez és miért csak egyszerűbb reklámokat tettek a doubledecker Matchboxok oldalára.

Csak az a hatalmas illesztési hézag ne lenne

Reklámozzon ön is itt!

Nem rosszabb mint a piros

A járattábla valós adatokkal

Éppen Y fordulóban van

Lehet, hogy nem korhű, de jól néz ki a járattábla

Reklám a másik oldalon

Matchboxon kívüliek - RMZ City: BMW M5 (F10)

Bár alapvetően nem szeretem a XXI. század autóit, azért van néhány olyan forma, illetve műszaki megoldás, amelyek felé elcsábulok. A címben említett F10-szériából származó 5-ös BMW pont ilyen. Nem tudom megmondani, miért tetszik, de tetszik.

F10

A jelenlegi 5-ös még annyira új, hogy nem is igazán tudom, mit írjak róla. Az E60-as szériát váltotta le 2010 elején. A felső középkategóriás típus minden dimenziójában jobb lett, mint az előd. A tengelytáv 10, a teljes hossz 4 cm-rel lett több, az autó teljes tömege viszont ehhez képest alig növekedett.

Legérdekesebb alváltozata a három turbóval szerelt M550 xDrive, a jelenlegi legbonyolultabb, személyautóba szerelt dízelmotorral. Persze a rendes M5-höz természetesen ennek sok köze nincs.

Karotta M5-tesztvideója Szeljak György által fotografálva.

RMZ City

Feltörekvő, félprémium kínai gyártó. Félprémium, mert vannak olyan megoldásai, amiket mondjuk egy Tomica Limited Vintage kisautónál szoknánk meg, de olyanok is, amik még mondjuk egy Majorette-en is gázosak.

M5 (F10) kicsiben
Kezdhetjük például az orr- és a farrész ellentétével. Elöl szépen, a szélvédő műanyagjából kialakítva jelennek meg a lámpák, vállalható a vesék és az embléma tamponnyomása, hátul enyhén elcsúszott minden, a lámpák tamponozva vannak, de nem fed rendesen a piros. Abba most nem megyek bele, mennyi részletet lehetett volna még kiemelni, a fotókon látni fogjátok. A beltérben is kettősség van: a kormány és a műszerfal formája szépen hajaz az eredetire az ülésekkel együtt, de nincs váltókarunk az első ülések között, csak két kis bumszli. Jó, az egyikre ráfoghatjuk, hogy az iDrive tekerentyűje, de annak szerintem nem kellene ekkorának látszódnia. Az apró sorjákat meg sem említem. Az ülések alatt már csak a padlólemez, a kipufogórendszer egy része és a futómű található. Nem lehet panaszunk, de tökéletesen elégedettek sem lehetünk. Egész tűrhető, bár gondolom máshol talapzattal és nem dobozban árulják őket, mert van egy furat középen, ami a rögzítésre szolgál. A kerekek gumiköpenyeket és szépen kidolgozott (hunyorítva még az eredetire is hasonlító) felniket kaptak az RMZ City polcáról, de nem egyediek, más gyártmányuk alatt is szerepel ugyanez. Összességében véve azért úgy gondolom, hogy megérte a 690 Ft-os árát a kis M5, mert hiánypótló és polcdíszként például egész jól muzsikál.

 

A lökhárító rácsai kaphattak volna egy kis feketét.

A vesék viszont egész vállalhatóak.

A lámpák csúnyák, de a kicsi cápauszony antenna megvan.

Bár az élesség valahol elrejtőzött, azért látszik, hogy a tamponozás nem sikerült hibátlanra.

Szétszedhető.

Tényleg!

A beltér végülis egész jó.

A lényeg látszik.

Kipufogók és diffúzor.

Dobozban lakik.

Az eredeti M5 (F10).

Újabb letölthető háttérképek és Börze beszámoló - 2013. 06. 09.

Mea culpa, mea maxima culpa! Nem most volt, amikor megkértem wmormo kollégát, hogy készítsen háttereket az offroaderekről készült anyagaiból. Ő lelkesen teljesítette a kérésem én meg arcátlan módon eddig kallasztottam a képeit a merevlemezem egy távol eső zugában. Elfeledkeztem róluk, nagyon röstellem! Viszont Ti fogyasszátok őket legyetek kedvesek, hozzáférhetőek a szokott helyen, illetve az alábbi képre kattintva!

Ellenben voltunk ma Börzén és hát mesélnem kell, na! Általános benyomásom, hogy érdemesebb börzére járni és azt a pénzt, amit az ember a boltban verne el, inkább ott elkölteni. Atti mondta meg a tutit: „Nem tudom mikor vettem utoljára (boltban, új) Matchboxot!” A baj az, hogy nem vele van baj, miszerint kificamodott az ízlése, hanem olyan lett a kínálat.

Természetesen vannak agyament áru dolgok változatlanul, de népszerűek a turkálók, illetve ha valaki nem feltétlen dobozfetisiszta – mint például én is – akkor nagyon remek dolgokat tud beszerezni. Én ma két csomagolás nélküli GreenLight modellel is gazdagodtam a „kisautó érdekel, nem a doboza” elv mentén. (Mindazonáltal akinek fontos a doboz, meg NRFB, azt is meg tudom érteni. Néha én sem bontok fel dolgokat, mert csak.)

Megint csak azt kell mondjam, hogy nagy alapvetés ám az, hogy aki a kiberűrben szimpatikus és jól elvagytok, azt érdemes megismerned a való életben is! Tommi, Andrew0807, porsche kollégákkal – vagy Rájennel a szomszédból – már teljesen alap és programszámba megy, hogy nem is azért megyünk ám börzére, hogy elverjünk pénzt, hanem hogy dumcsizzunk egy kicsit. Most például kifejezetten hiányoltam Matchbox kollégát, de cserébe összefutottunk Gyula úrral, az Autómánia mindenható urával, aki Új Belváros – vagy mi a gyösz – program miatt kényszerűen zárva tart.

Apropó Rájen! Ezt el kell mesélnem! Rájen segéderőt is hozott a börzén történő értékesítéséhez. Tündéri a kislánya, de megvan az a rossz szokása, hogy amikor a felnőttek alkudnak, akkor ő véletlenszerű, százas nagyságrendű árakat nyög be az eladni szánt portékára, míg a megvásárolni szándékozottra már ezres nagyságrendben köp ki az összegeket a buksijában működő véletlenszám generátor. Én javasoltam neki, hogy szaladjon ki az udvarra, ahol piros pöttyös labdákat osztogatnak, de bedobta a „csak a nők tudnak így nézni”, megsemmisítő tekintetet. Én állítom, hogy ez genetikailag kódolt dolog, már Éva így tudott nézni Ádámra, a modern korban amikor mi fiúk, technika órán pléhhamutartót hajtogattunk, akkor a csajoknak a „csak a nők tudnak így nézni” tekintet gyakorlása van a szomszéd teremben. Szóval vigyázzatok a csajszival, ha Rájennel boltoltok, mert tüneményes, de veszélyes!

Aztán persze remek dolog új embereket is megismerni, például Attival biztos nem beszélgettünk még annyit soha, mint most. Nem is tudtam ellenállni valaminek, amit ő bocsátott áruba. Régi szófordulat, hogy „örülök, hogy megismerhettelek” és gyakran akkor is mondják, amikor nem is így van, de ma pont az történt, hogy abszolút így gondoltam. Megismerhettem Alecwolfot, akit az Autótörténelem blog miatt, a hazai autós blogger szcéna egyik legnagyobb alakjának tartok!

A nap drámája az volt, amikor láttam, hogy valaki beletett egy komplett Container Port Playset dobozt egy a bejáratnál álló padok egyikén összegyűlt esővízbe. Nem látta meg a pocsétát... Jajj.

Ja, aztán láttam azt is személyesen azt a személyt, akinek nem mondjuk ki a nevét! Ő igazi összekovácsoló személyiség, mert én még olyan embert nem láttam, akit ennyire egyetértésben nem bírna elviselni ennyire sok ember.

Matchbox MB-75 Frost Fighter

Ami a kisautókat illeti, vallom, hogy a szerelem vak. Megint valami olyat vettem, amiről nehezen tudom megmagyarázni, hogy miért tetszik, merthogy tetszik, pedig...

Fagyharcos

Alapvetően nem vagyunk különösebben oda a sohasem volt, fantáziamobilokért a kisautók világában. Vannak kivételek, amik erősítik a szabályt, de engem személy szerint sokkal jobban lázba tud hozni egy létező autó miniatúrája, mint valami – legyen akármilyen szépséges is – jobbára fantázaszülte izé.

Mai szeánszunk tárgya úgy van megalkotva, hogy azt a bizonyos határt súrolja, hogy egyértelmű legyen, hogy nem valós járművet mintáz, közben meg nagyon hasonlítson egy valós járműre. 2008-ban a SEMA shown tűnt fel egy átalakított Hummer, egy biodízel hójáró. Akkor még azt mondták róla, hogy egy világ körüli expedíció északi sarkra induló részében vesz majd részt, belekeverték Buzz Aldrint, Steve Wozniakot meg Jey Leno-t is. A 2010-es SEMÁ-n már mint hibrid tűnik fel ugyanez. (A fene tudja mi van velem, egyszerűen képtelen vagyok rávenni magam, hogy kitúrjam, hogy pontosan mi is történt. Irigy vagyok a „gazdag és híres csávók autókáznak” dolgokra?) A lényeg: Szerintem erre a dologra emlékeztet az a kisautó, amiről ma szó van.

 Biodízel Hummer a 2008-as...

 ...SEMÁ-ról. Szerintem ez az. (Kép: GreenAutoblog.Com)

Felemás

2012-ben mint MB-76 már szerepelt ez az expedíciós jármű az 1-120 szériában, de akkor egyáltalán nem tetszett – sőt, az is lehet, hogy össze se futottam vele boltban. De az idén már nem hagytam ott az üzletben. Szeretem a kéket, rémelett a SEMA-s szörny, meg távolról, hóviharban, este emlékeztet a Delta főcímében szereplő gépezetre. Ezek miatt velem jött haza.

Régi Delta főcím. Úgy 0:20-nál tűnik fel a jármű, amire engem emlékeztet és amit egész gyerekkoromban állati menőnek találtam. Bónuszkérdés: Mit mond közvetlenül ez előtt a jelenet előtt a sarkkutató?

Ami nagyon tetszik, az az ötlet, hogy egy ennyire különleges járművet kisautóba öntöttek. A nem működő hernyótalpakat megbocsátom. Vannak ezek a „herpeszes Ödönke nem tehet magában kárt” szabályok, ha lefejtene egy gumi hernyótalpat és feltüffködné valahová a testébe, ahová az nem való, a gondos szülők szénné perelnék a Mattelt. Húsz-harminc évvel ezelőtt kapott volna két irtózatos nagy pofont és vitték volna az ügyeletre. Most az van, hogy hívnák az ügyvédet, majd amikor kitalálták, hogy mennyire pereljenek, vinnék az ügyeletre. Ez van, lehet ezért haragudni, de szerintem ne a cégre tessék, hanem Ödönke szüleire. Viszont vannak apró kerekei a hernyótalpak mögé dugva, tehát gurul sík felületen.

Bár túlnyomórészt műanyag ez az izé – ami fém az a kék – legalább sok részlet van rajta kialakítva. A kék-fekete színösszeállítás nekem bejön, mert zord. Az „MBX Megye”, „Sheriff – Vadon divizió” feliratok ízlés kérdése, szerintem kölyökként ki tudtam volna valamit fundálni mögé, hogy ez miért is jó. A megkülönböztető jelzések hiánya sem fáj ez esetben, mert hogy ugye az erdőbe minek? „Mókusok, félre az útból!” Ugyan már! A festékkel kiemelt részleteket szeretem, például az ásót is, csak szerintem irtózatosan nagyra sikerült – legalább akkora, mint a vezető ajtaja. Az is jópofa, hogy aszimmetrikus a holmi, a vezető ajtaja mögött poroltó van – mindig vigyetek ilyesmit magatokkal a sarkkörön túlra, kedves gyerekek! – a másik oldalt meg ablak. Viszont a szélvédő műanyagjából kialakított tetőt én bizony nem értem! Sokkal jobban tetszene, ha nem akartak volna tetőcsomagtartót kanyarítani oda. Meghát... Szóval nem vagyok az az Amudsen, de azt még én is tudom, hogyha valamit oda feltesznek, az meg fog fagyni.

Van baja bőven, ami javarészt abból jön, hogy olcsónak kell lennie az előállításának, de mindent összevetve nekem tetszik.

 Szerintem ez Hummer.

 A tetőt én sem értem, hogy miért így.

 Érdekes, hogy nem szimmetrikus, a másik oldalon ablak van az első ajtó mögött, nem porraloltó.

 Az az ásó gigantikus, de legalább ki van emelve festékkel!

Megszavaztátok:

A Matchbox MB-75 Frost Fighter:

Hummer!	14 (93%)
Nem Hummer!	1 (6%)

Szavazatok száma: 15

Matchbox MB-55 Ford Galaxie Police Car

Egyszer valamikor eszembe jutott, hogy utánanézzek, hogy mikor készített a Matchbox először rendőrautót. Az év 1966 1963, ami ahhoz képest, hogy az 1-75 széria 1953-ban kezdte meg hódító útját, elég béna teljesítmény. Tényleg 13 10 év kellett ahhoz, hogy kapcsoljanak, hogy a gyerekember az olyan, hogy imád „víjjjú-víjjjú” hangokat végtelenítve lejátszva tologatni rendőrautót a szőnyegen? A jármű pedig egy amerikai csatahajó, nevesítve egy Ford Fairlane. Na, ilyenem sajnos nincs – bár már megtanultam gyűjtemény szempontból, hogy soha ne mondd, hogy soha –, és nem is úgy néz ki, hogy lesz ilyenem mostanság, pedig igencsak kívánatos darabnak gondolom. Ellenben a következő a sorban van, és az árakat tekintve ez nem kis fegyvertény.

A Galaxis az Orion övén van!

A Ford Galaxie, a FoMoCo „full size car”, azaz a csatahajó méretbe tartozó terméke volt 1959 és 1974 közt. Hogy egy időrendben teljesen béna példát hozzak, a Galaxie ugyanaz volt az űrverseny korszakában – innen a név is – mint a velünk kortárs Ford Crown Victoria. A bennünket érdeklő, harmadik generációról semmi varázslatosan újat nem tudok róla mesélni, vérbeli amerikai csatahajó, alvázas konstrukcióval és nagy motorokkal, a „jómunkásember autója” kategóriából. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy előszeretettel alkalmazták taxinak – lásd a bevezető képet, amit a Times Square-hez közel lőttek New Yorkban, 1965-ben és ha megkattintjátok megnő – illetve rendőrautónak. A két- és négyajtós kemény tetős és szedán – az igazi különbséget a négyajtós verziók közt az jelenti, hogy volt-e B-oszlopuk vagy sem – változatokon kívül létezett kétajtós kabrió is, illetve bátran kijelenthetjük, hogy kombi is, csak éppen annak teljesen más nevet adott a cég. A motorkínálat legalján a 3,9 literes sorhatost találjuk, ettől északra a 4,7-, 4,9-, 5,8-, 6,4- és 7 literes V8-ak tanyáznak. A típus e generációját az 1965 és 1968 közti modellévekben kínálták észak-Amerikában, ami viszont teljesen elképesztő, hogy Brazíliában 1967-től egészen 1983-ig gyártották!

Alulreprezentálva

A Matchbox kínálatában 1966-ban jelenik meg a Galaxie, rendőr uniformisba bújtatva. Nekem külön tetszik, hogy az elődjéhez, a bevezetőben linkelt Fairlane-éhez illeszkedő feliratot és jelvényt kap, olyan mintha a helyi rendőrség állományát frissítették volna egy új modellel. A részleteiről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, ott van a szeren, aki bele tud kötni, annak nagyon kell igyekeznie. A vonóhorog ebben az érában kötelező extra, a kormány mögött pedig rendőr teljesít szolgálatot. Bár a szélvédője színezetlen, a megkülönböztető jelzése az, amit úgy értek el, hogy az külön darab – hol tartott már a tudomány a hatvanas években!? Még a fényhíd-ipart is támogatták. Ráadásul telitalálat abból a szempontból, hogy a valóságban is gyakori volt ez a típus uniformisba bújtatva, bár a korszak menő járőrkocsija a Dodge Polara volt a korabeli zsaruk szerint.

A Matchbox egy művészt is megihletett, ez bizony egy festmény! (Kép: Rettenetesen röstellem, de elvesztettem a forrást, hogy ki az amúgy amerikai festőművész.)

Mindössze két évig van a kínálatban, hogy átadja a helyét egy másik FoMoCo terméknek. Így a Galaxie RENDŐR változatából nem készül Superfast kerekű. Mondom a RENDŐR változatából, de ez majd egy későbbi történet lesz.

Sokféle verzió nem készül a rendőrségi Galaxieból, ha piros megkülönböztető jelzése van, akkor lehet rajta matrica vagy levonó, de ugyanazzal a motívummal. Viszont ha kék cici van a tetején, akkor csak levonója lehet és az ára messze északra van a józan ész határaitól.

Nagyon klassz játékszer a Matchbox fénykorából!

 Az a frontend barátaim! Remek, igazán remek!

 Meg nem mondom, hogy ez melyik verzió, a matrica, vagy a levonó, de talán az utóbbi. Ha kék lenne a megkülönböztető jelzése, akkor irtózatosan drága lenne, így csak kicsit sem olcsó.

 "Excuse me, Mister Officer!"

 A vonóhorog ebben az érában alapáras extra volt a Matchboxokon.

 Egy valódi példa. Ez a Galaxie az a Galaxie. (Kép: Flicker)