Schucho DAF 95XF Xpart

A Convoy elvonási korszakom egy beszerzését láthatjátok ebben a bejegyzésben. A börzére járás kvintesszenciája ez a darab: van hibája, de gombokért volt és nem volt lelkem otthagyni.

„Vótmá'”
Nem lennék meglepve, ha nem én lennék az egyetlen, aki némileg elveszve érzi magát a DAF kamion generációk jelöléseinek tengerén – főleg úgy, hogy a játékautó gyártók is képesek ebben zűrt és zavart okozni. Amivel ebben a postban dolgunk van, az az a generáció, amivel ebben az 1:64-es, Corgi Superhaulers szerelvényről szóló bejegyzésben foglalkoztunk részletesen. Ezt a Matchbox is elkészítette az aktuális előtti Convoy generációban, amihez ott a link a Corgiról szóló postban.

Fura szerzet
Ennek a szerelvénynek a gyártója a Schucho, a méretaránya az 1:87, ami a H0-ás modellvasút léptéke. Erről a konkrét példányról az a véleményem, hogy megállja a helyét egy terepasztalon – bár ez inkább a középmezőny alsóháza, közel sem a csúcs –, és akár játékszerként is, ha már a csemete túl van a rombolós korszakán. Előbbi szerepkörhöz mellékelik a felragasztható külső tükröket is.

Ezt a példányt egy Search-Impex nevű brit cég csomagolta. Mint azt az előző link bizonyítja, köszönik szépen jól vannak a mai napig. Brit cégek színeibe öltöztetett járművek a profiljuk, a jellemző méretarány amiben dolgoznak sokkal nagyobb, mint ez az 1:87, bár némi kattintgatás után lehet ilyeneket is találni náluk. Az árak a sokkoló és a mellbeverő közti területre esnek. Egyértelműen készítenek promóciós modelleket is, de jól kell állnia annak a cégnek anyagilag, akik velük dolgoztat.

Az Xpart szintén brit cég, MG és Rover alkatrészekkel és kiegészítőkkel kereskednek és szervizelnek is ilyen gyártmányú járműveket. A doboz hátulján lévő felirat arra utal, hogy ez a szerelvény promóciós célzattal készült nekik.

A nyergesvontató az ős-Convoy minőséget hozza, csak az alváz műanyag, de a felniken gumiabroncs feszül. A felragasztható akszesszoárok nyilván túlmutatnak ezen a minőségen és a játékszer szerepkörön.

A félpót azonban tetőtől-talpig műanyag, ami eléggé látszik is rajta. Nem üti meg a Herpa Scania szerelvény minőségét, ami szintén műanyag, terepasztalra szánt kiegészítő. Ez a példány sok időt tölthetett egy polcon, mert az UV sugárzás alaposan megdolgozta a doboz „ablakát” és sajnos a félpótkocsi oldalát is – nyilván ezért volt abban az árban, amiben. Érdekes darab, de semmiképp nem fizetném ki érte azt az árat, amibe újonnan kerülhetett.

Impresszív. Ami fémnek látszik, az az is. A felső lőrés-ablak festékből van odacsalva, de láttunk már ilyet.

Elég masszív játékszernek, már elég részletes egy H0-ás terepasztalra.

A felniken gumi feszül.

Nagyon brit, de nem úgy cirkuszoskocsisan, mint rengeteg brit szerelvény. A vontató hátsó lámpái külön műanyag alkatrészek. Ez a napszítta oldala.

Nagyon jól látszik, hogy elbánt vele az UV. Itt minden festékből van. Elmegy, de jól áll neki a távolság.

Ez a szép oldala. Nem rossz, de az eredeti árát soha nem fizetném ki érte.

A felragasztható akszesszoárok mellékelve. Két külső tükör és talán-talán két fényszóró-törlő is.

"Mert ez műanyag" - már ami a félpótot illeti.

A dobozát sem kímélte az UV.

Ebből a feliratból gondolom, hogy ez egy promóciós modell.

Gyártó(k), infók, kár hogy évszám nincs.

Matchboxon kívüliek: Schuco BMW Formel 2

Nagyon régóta birtoklom ezt a kis versenyautót. Olyan kis törékeny, arányosan kecses formája van, hogy tulajdonképpen játszani nem is igen lehetett vele. Én sem tettem oly sokszor, így többé-kevésbé jó állapotban megmaradt. A korabeli Matchbox F1 masszív versenyszivarral összevetve tulajdonképpen még inkább a finom kidolgozás, a törékenység a jellemző rá.

F2 anno 1970

 BMW Racing

A BMW mindig is ismert és elismert volt az autóversenyzés világában mind autóépítő mind motorbeszállítói minőségében egyaránt. Nem meglepő tehát, hogy az F2-es motorjainak és később a Forma 1-es turbo motornak is az őse egy hatvanas évekbeli utcai kocsiból vett másfél literes blokk. A cég első F2-es kalandja 1967-ben volt. Jóllehet egy Lola kasznit használtak, de már egy 1,6 literes 248 lóerős BMW M10 erőforrás volt benne. Ez egy tizenkettedik helyre volt elég akkor. A következő évben már BMW T102 néven gurult rajtvonalhoz a cég két versenyautója, egyre több sikeres helyezéssel. Igazán nem volt megbízható a gép, a kaszni nem tudta azt a minőséget produkálni, amit az erős motor elvárt volna. A kaszni problémákat kiküszöbölendő a cég úgy döntött, hogy saját konstrukcióval áll elő. 

Az 1970-es év hozza meg tehát az átütő sikert a bajor autógyárnak a Formula 2-ben. Olyan nevek voltak ekkor a csapatnál mint Jacky Ickx és Dieter Quester. Később a motorok már kétliteresek voltak és egyre több versenyen értek el jó pozíciókat, győzelmeket. A cégvezetés mégis úgy döntött, hogy inkább csak a motorokat biztosítják. Az autóépítést másra hagyják. Így a rövid életű BMW Formel 2 sikerei ellenére inkább csak történelmi momentum lett, a harsogó siker helyett.

Törékeny lendület

A fenti rövid történeti áttekintés is olyan kis szerény mint maga az autó vagy maga a modellautó. A Schuco mindezek ellenére kitett magáért és jól megmintázta a versenygépet. Jóllehet az eredeti autó is többféle módosításon ment keresztül a lemodellezett verzió is valahol ott áll a sorban. Finom kis részlet például a kocsi elején fölül kialakított kis légbeszívó nyílások. A kocsi kecsességét inkább sikerült visszaadni a fehér (majd később metálkék!? színben) kisautóban, mint a motor komoly teljesítményét. Ahogy az a Schuco modelleknél szokásos az autó alján feltüntetnek néhány műszaki adatot is. Innen kiderülhet, hogy a 295 lóerős változatot mintázták meg. 

Adattábla a hasán kidomborítva

A Schuco kisautóknál a tengely a gyenge pont véleményem szerint, mert az mindig elhajlik, bármilyen óvatos kezelést is kapjon. Ez az autó alig játszott, így jobbára a műanyag doboz által a tartószivacsba nyomva töltötte ideje nagy részét. Mivel maga a kocsi súlya jelentéktelen, valószínűleg a hosszas dobozos előfeszítés hatott a tengelyek egyenességére. Nem feltűnő, de látszik egy kicsit, hogy a kerekek „trapézosan” állnak. Mindazonáltal jól gurulnak. A kerekek kidolgozása is részletes, bár nem áttört a felni. Ennek nyilván technológiai okai is vannak, hiszen akkoriban ebben a léptékben áttört felnit még senki sem készített. 

Jól látni a kissé trapézosan álló kerekeket. Lehet, hogy az igaziaknál is így volt korrekt a futómű?

A kaszni fém része két részből tevődik össze. Ez elég határozottan látszódik, ami nem tesz jót az összképnek. Nagyok az illesztési hézagok, ami messze nem az eredeti szivar simaságát hozza vissza. Az első és hátsó stabilizátor szárnyak a helyükön vannak, csakúgy mint a rajtszám körül levő különböző szellőzőnyílások. 

A mini szélvédő pontosnak tűnik, bár léptékhelyesen nyilván vékonyabbnak kellene lennie. A tükrök a helyükön vannak méretben, formában kialakításban egyaránt. Érdekes, hogy erre – egy versenyautónál - hangsúlyt fektettek, holott sokszor utcai autóknál is lemarad. A tükröket a küllősre kiképzett kormány köti össze, egy panelt alkotva. Belegondolva, nem is lehetne más módon megoldani ezt a helyzetet ennél az autónál. 

Űrhajós vagy pilóta a sofőr?

A versenyző figura nagyon merev és egy betuszkolt űrhajós látszatát kelti a nézőben. Szögben sem áll jól és túl sokat is mutat. Emellett feltűnő ezüst színű, ami aztán végképp nem egy színes overálba bújt versenyzőt juttat az eszünkbe, sokkal inkább valamilyen ég(felett)i járműkormányost. A motor és a vele együtt levő hátsó futómű kidolgozása inkább sematikus, mint pontos, de nem is zavaró. Nyilván ma már ennél pontosabban is meg lehet jelentetni egy ilyen versenyautó erőforrást de ez a kisautó már több, mint negyven évvel ezelőtt készült. Jobban megnézve valószínűsíthető, hogy csillogó alkatrészek egyetlen panelból vannak kialakítva. Ennek megfelelően nem csak a motor és a kormány-tükör kombó tartozik egybe, hanem az első futómű egyes részei illetve a hátsó kerékmerevítő rudak is. Nem zavaró, mégis jó ötlet. 

Itt látszik a szkafanderes szakember

Arányos könnyed formák

A motor lehetne pontosabb is

A pirosból rózsaszínné fakult dekoráció ifjúkorom tuningolási alkalmainak eredménye. Ismét dicséret a filctollgyártónak, mert annyira beleitta magát a fehér festékbe a szín, hogy semmivel sem tudtam eltávolítani onnan. Összességében egy szép kis modellautóról beszélhetünk, finomságával ma is megállja a helyét. Csak a játszás tilos vele.

 Lehet, hogy az eredeti még közelebb lapult a pályához? Nehéz eldönteni

 Az illesztés nagyon erősen ront a képen

Ezekre még igaz volt a lapított szivar forma

A kerekek így is szépek

Ahogy a többi hasonló versenyautó is kinézett profilból annak idején

Matchboxon kívüliek: Schuco VW Käfer 1302 S ADAC (302833)

Kissé nosztalgiába révedve nézegettem a gyűjteményem oldtimer darabjait, és megállapítottam, hogy némelyik elég becsületesen el van készítve. Hozza a műszaki tartalmat, a hozzáértést, a hangulatot. Innen visszanézve, az adott kor hangulatát. És ez egy jó érzés, hogy egy ilyen kis fémdarab, komoly emlékeket villanthat föl a memóriákban.

Bogár-e vagy angyal?

Természetesen mindkettő, hiszen az univerzális Volkswagen kafer erre is alkalmas volt. Ezért a német ADAC segélykocsinak használta. Csak összehasonlításként, mifelénk akkoriban a segélykocsik – sárgaangyalnak hívták többnyire – kis Steyr Puch-ok voltak, amiket aztán fokozatosan váltottak le a Trabant kombik. Tény, hogy sok felszerelést még a Volkswagen sem vihetett magával, jobbára inkább a szerelő tudására és tapasztalatára lehetett támaszkodni. Jó dolog - az elsősorban német - modellautó gyártók részéről, hogy igyekeznek a mindennapok járműveit megjelentetni kicsiben.

Indulásra készen a segélyszolgálat

Bogár vagy (sárga)angyal

A – közel negyven éve – a birtokomban levő példány, kisebb kopásoktól eltekintve, elfogadható állapotban maradt fenn. Annak ellenére jól megőrizte eredetiségét, hogy anno olykor-olykor még elő is vettem a szivacsbetétes műanyag(!) dobozából és kicsit játszottam vele. Olyan nagyon eredeti korában sem gurult, ennek valószínűleg a lágy tengely korai elgörbülése, a gyárilag a műanyag doboztető által a szivacsba szorított kerekek voltak az okai. Ez a legtöbb Schuco kisautónál jellemző volt, mert így rögzítették a kisautót a dobozban, hogy ne mozogjon. A doboz aljába egy kis kartonlap volt illesztve amin az aktuális modellkínálat volt fölsorolva. Akkoriban én itt jelölgettem be a kívánságlistámat.

A műanyag doboz immáron a szétporladt szivacs nélkül

A doboz aljában levő kis terméklista a megjelölt óhajokkal

Mindezeken felül én inkább finoman tologattam anno a járműveimet az autópályás gyorsulások és a korabeli filmekből ellesett karambolos akciók léptékhelyes lemodellezése helyett. De nem is ezért okozott örömet a kézbevétele. Valahogy nagyon éreztem vele azt a németes precizitást, ahogy arrafelé a műszaki dolgokat megálmodják és elkészítik, legyen az eredeti méretű vagy modell nagyságú. Nagyon aprólékos, nagyon arányos. Mindenesetre érdemes elidőzni a részleteken, a hűtőrácsok finomságán, a lámpakiképzéseken a vékony ablakokon, a sárga villogó finom kidolgozásán vagy az autentikus öntapadós matrica apró, olvasható betűin.

Szépek a feliratok

Az alján a pontos típusmegnevezés és a főbb adatok találhatóak, a műszaki részek inkább csak jelképesek

Meg kell jegyezni, hogy a modell matricázása hiányos az eredeti autóhoz képest, de ez valószínűleg gyárilag volt ilyen, nem az idő során kopott le róla. A katalógusfotó alapján még a tetejének is fehérnek kellene lennie, de ez is csak sárga maradt. Még a dísztárcsáit is igyekeztek Volkswagenesre kialakítani. Ez is egyébként jellemző volt a Schuco modellekre, külön dísztárcsa járt az egyes típusoknak. A nyitható ajtók finoman, pattanásmentesen nyílnak-záródnak.
 

Ilyen egy finom Schuco ajtómechanika. Az a kis műszerfal öntvény megérdemel egy komolyabb rátekintést, mert nagyon finom kialakítású

Belső tér kidolgozása minimális, de az eredetihez hasonló. Érdekesség, hogy a Schuco modelleknél a főbb adatokat megjelenítették a kocsik alján is. A kocsi állapota ennyi év után is jónak mondható, némi játszási kopás természetesen előfordul rajta. Igazából nincs is mit ragozni rajta, beszéljenek a képek és nosztalgiázzunk egy kicsit.

Azok a hetvenes évek, persze tőlünk kissé nyugatabbra

Testvérek, unokatestvérek, rokonok

Talán a keréktávolság egy kissé szűk, de a többi rész rendben van

Nagyon finoman nyílnak az ajtók és igen stabilak is

Elindult szolgálatba

A kormány fémből van, az ülések műanyagból

Átalakítás: Hot Wheels '65 Ford Mustang Convertible

Tommi már említette az első Group Building kihívást, aminek alanya a Ford Mustang lett. Én is egy '65-ös példányt használtam fel, de a nyitott tetejű változatot - aminek a Super Treasure Hunt változata már szerepelt e lapokon. Mivel semmilyen megkötés nem volt, így azt csináltam, amit a legtöbbször: lepusztítottam egy kicsit.

Ám kipróbáltam rajta egy pár új dolgot is. Mivel nyitott, valamint a motorháztető is nyitható, kezelésbe kellett vennem a belteret és a motorteret is. A leginkább feltűnő változás, hogy kifúrtam az egyik fényszóró helyét is, illetve meghagytam az eredeti mintát, majd azt lepusztítottam kicsit. Ezt úgy oldottam meg, hogy fültisztítóval vittem föl kromofágot a felületre és így sikerült elérnem a lepattogzást. Azután barnával és naranccsal készítettem rozsdát. A motortérben híg fekete és vörösesbarna festéket kentem föl, hogy ott is érzékeltessem az eltelt időt. A kereke Siku, ami szerintem nagyon passzol hozzá, mert volt eredeti dísztárcsa is, ami emlékeztet erre. Az első kerék viszont csak azért lett kicserélve, mert az annyira rossz állapotban volt, hogy még erre sem lett volna jó. Így egy hasonló szett egy darabja került alá. Az egyik panelt is más színűre cseréltem. Végül a puha plexinek köszönhetően lassacskán áttoltam rajta egy tengelyt (amelyik a plusz Siku kereket adta) köré pedig tűvel próbáltam „pókháló” mintát is létrehozni. Úgyhogy ez volt az egyik legösszetettebb öregítésem. Egy pár óránál így sem volt több, szerintem mégis elég valóságos lett.

Fénykorában (Forrás: southtexasdiecast.com)

Az enyém sem volt rossz állapotban. Itt már kromofágoztam.

Első kerék cserélve lett és még "csak" olajos a motortér.

Itt még csak az alap rozsdaminták.

Már rozsdázva van a motor.

Eljárt fölötte az idő.

Ez nem is kérdéses.

A trailer szerepében egy Schuco Mercedes-Benz Actros.