Playart Toyota Corona Mark II 1900 Hardtop SL Police

A hatvanas évek végéről, és a hetvenes évekből származó japán autóknak van egy olyan sajátságos bája, ami engem teljesen le tud venni a lábamról. Egyáltalán nem értek hozzájuk, de csodálom a külső-belső dizájnjukat. Ebből az érából származó kétajtós, Toyota kupé a mai bejegyzés sztárja, egy alsó polcos gyártótól. Hozzá még gyerekkori példányom is!

Corona Mark II hardtop coupe (T70)

A címben azt az elnevezést követtem, amit a kisautó aljára írtak, de nevezzük nevén a gyereket, a pontos neve az, amit az alcímben olvashattok. A Toyota Mark II kezdetben egy kompakt, később közepes méretű szedán volt, melyet 1968 és 2004 közt forgalmaztak. Természetesen idővel más karosszériaváltozatok is megjelentek, a névhasználaton is változtattak de mindig a szedán, és a névben a Mark II volt a hangsúlyos. A kilenc generációja közül mi most koncentráljunk a legelsőre!

Az 1968 szeptemberében debütáló, első generációs Corona Mark II afféle köztes modell volt, ügyesen beillesztve a kínálatba a valamivel kisebb és kevésbé jól felszerelt Corona fölé és a Crown alá. A négyajtós szedán kódneve T60. Nagyon nem akarok elkalandozni a post tárgyától, de említésre méltó, hogy akkoriban ez volt a Toyota kínálatában az egyetlen típus, melynek pickup változat is volt. Mi több, duplakabinos, de még mindig kétajtós verzióban is kínálták, ami egy eléggé érdekes megjelenésű autót adott ki.

Az 1965-ben piacra dobott Crown 1600GT hardtop kupéra épülő Mark II hardtop kupét 1965 szeptemberében mutatták be – ennek a kódneve a T70. Kétféle felszereltségi szint és kétféle motor közül választhatott a kedves vásárló. A csúcsot az 1900SL (Sport Luxury) képviselte, az olcsóbb kivitel az 1900 Deluxe volt. Az SL olyan hívságokat is felvonultatott, mint a motoros odalablak-mozgatás, fűtőszál a hátsó ablakban. Négyféle színből állt a választék, de a beltér mindenképp fekete volt. A műszerezettség tekintetében nagyon is jól felszereltnek számított. Alapáras volt a kör alakú fordulatszámmérő, sebességmérő – jóhogy –, feszültségmérő, hűtővíz hőmérő, olajnyomásmérő és természetesen üzemanyagszint kijelző. A Deluxe-hoz szintén négyféle színpaletta társult, a beltere lehetett piros, vagy szürke, de az 1970-es években divatos, egészen „Lada-stílusú” sebességmérője volt, vízhőmérővel és üzemanyagszint kijelzővel.

Mindkét felszereltségi szint ugyanazt a négyhengeres, SOHC, 8R-C kódjelű motort kapta, mely maximum 109 lóerőt adott le 5500-as fordulaton, de a maximális 174 Newtonméteres nyomatéka már 3600-as fordulaton rendelkezésre állt. (Ezek az Kaliforniába szánt modellek adatai.) A Mark II a hátsó kerekeit hajtja, de az piaconként eltérő, hogy hány sebességes és milyen kialakítású váltón keresztül! Japánban a manuális váltó lehetett négy- és háromsebességes is, míg az automataváltó csak kétsebességes. A háromgangos automatával csak az exportpiacokra gyártották! A „születési helyén” még Toyopetnek hívták, az exportpiacokon viselte a Toyota nevet.

1969-es szeptemberében a kupé kap egy ráncfelvarrást. Az 1900SL lesz az alapmodell melyhez társul az 1900GSL és az 1900GSS is. Az utóbbi erősebb motort is kap. 1972-ben váltja a második generáció.

Azt gondolom, hogy a Matchbox Memories egyik egyedi vonása, hogy mindig igyekszünk katalógusokat is prezentálni a bemutatott kisautók eredetijéről. Az alább látható USA brossúrát a forrás az 1970-es modellévre datálja, tehát 1969-ból való kell, hogy legyen és még pont azt a premierverziót mutatja, ami minket érdekel. Ugyanakkor a Toyota japán oldalán található egy egészen szenzációs katalógusgyűjtemény is, amivel kapcsolatban arra biztatnálak benneteket, hogy semmiképp se hagyjátok ki, lapozgassátok végig!

Saját kútfőből?

E post főszereplője gyerekkori darabom. Azt hiszem ráfoghatjuk, hogy egészen vigyáztam rá. Ugyanabból a szettből való, amit ebben a postban említettem a Camaro kapcsán. Igen, ez az a „más” ami a képen látható szedán járőrautó helyett szerepelt az én csomagomban.

Érdekesen ellentmondásos darab. Magának az öntvénynek a minőségével én teljesen elégedett vagyok és rá merem fogni, hogy felveszi a versenyt gyerekkorom „pedigrés” kisautóival. Még az alváza is fém. Ugyanakkor az összeszerelés minősége gyalázatos! A hátsó futómű gyárilag leszakítva érkezett hozzám – becs' szó nem én voltam – és a szélvédő is furán áll benne, ami leginkább a hátsó ablakon látszik. Gyanítom ez az impozáns fényhíd pontatlan belső rögzítése miatt van, egyszerűen lenyomja a másik műanyagot. Civil változata is van, 10 körüli változatot adnak ki a különböző szín- és kerékváltozatok.

Hogy úgy fogalmazzak, a Playart szellemiségétől nem áll távol, hogy más kútfőből merítsenek. Sokkal jobban kéne ismernem a távol-keleti kisautók világát, hogy magabiztosan ki merjem jelenteni, hogy másolták-e valakiről a Mark II értelmezésüket, vagy sem. Az biztos, hogy a Tomica is megmintázta a típust, de az ő feldolgozásuk nyitható ajtókat is felvonultat, illetve az első-hátsó lökhárítók is az alvázzal képeznek egy alkatrészt. Hogy a Playartnál vettek-e mintát a Tomicáról? Nos, erre a válaszom egy magabiztos „talán”.

Tomica Toyota Corona Mark II hardtop coupe. (Kép: eBay)

Az a kérdés is felmerül, hogy a Mark II kupé hiteles-e mint rendőrautó. Próbáltam kideríteni, hogy a szigetország rendőrei használtak-e Mark II-kat. Nos, úgy fest, hogy későbbi generációs, négyajtós szedánokat igen. A Yonezava készített 1:43-as méretarányú Diapet Mark II kupé járőrautót – már a ráncfelvarrás utánit. Sőt, a Tomy is dobott piacra második generációs Mark II kupéból fekete, Kojak-lámpás, jelöletlen rendőségi járművet – mocskosul vagány amúgy. De úgy tűnik, hogy az első generációs Mark II mint járőrautó teljesen légbőlkapott.

Elfogult vagyok vele, hiszen gyerekkori példány és összeszerelési bajai is vannak, de szívemnek kedves kisautó!

A króm nem pótolható semmivel. Szürke műanyaggal meg végképp nem. Hallod Mattel fiam? #regenmindenjobbvolt

A kisautókon az eltúlzott méretű fényhidak mutatnak jól. A Playartnál támogatták a fényhíd-ipart!
#regenmindenjobbvolt

Már leszakított hátsó futóművel vettem ki a dobozból. El is voltam miatta szontyolodva, emlékszem.

A szélvédő műanyag alkatrészét, a fényhíd pontatlan rögzítése nyomja le. Ilyen összeszerelési nyűgjei vannak, közben az öntvény remek és még az alváza is fém! #regensemvoltmindenjobb

Króm... Ja, már mondtam.

A kisautó civil változata gyakoribb, 10 körüli verziója van, amit a fényezés a kerékváltozatok adnak ki.

Japán rendőrei későbbi generációs Mark II szedánokat biztos használtak, de hogy első generációs kupéval felszerelték volna őket, arra nem találtam bizonyítékot. Mondjuk ez nem is japán "egyenruha"...

A 17-es rendőrőrs valószínűleg fantáziaországban terül el. De ettől ez még egy klassz játékszer.

Playart Chevrolet Camaro Police

Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy a statisztikák alapján szeretitek a kéklámpás járműveket, ezért gyakrabban kéne velük foglalkoznom. E post tárgya gyerekkori példányom, különösen kedves a szívemnek.

A második generációs Chevy Camaroval a Matchbox értelmezés kapcsán foglalkoztunk behatóbban. Típustörténeti ügyekben tessenek kedves lenni oda visszakattintani, hiszen jelen bejegyzés tárgya is ugyanez a generáció.

A Playart erősen másodvonalbeli gyártó volt, ezért blogunkon is piaci erejével – meg a mi földrajzi koordinátáinkon való elterjedtségével – arányosan reprezentált. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy abból ami „belőlük” nálunk látszik, egyáltalán nem rossz dolgok kerültek ki tőlük! A Bell Jet Ranger helikopterük egészen remek, olyannyira hogy csak miatta vettem meg anno a ritkán csordogáló, összegyűjtött zsebpénzemből egy Playart rendőrségi szettet a gyerekkoromra annyira jellemző „maszek” trafikok egyikében. Igen, jól sejtitek, ez a Camaro is abból a készletből való.

Egészen hasonló szettből való, de az enyémben nem volt buggy és csónak, de az összes többi cucc igen - kivéve a szedánt, ahelyett más volt. Mind megvannak, majd egyszer sor kerül rájuk is! (Fotó: Hobbytalk.com)

A Playart második generációs Chevy Camaro értelmezése egyáltalán nem pontos, sőt! Eléggé elnagyolt, de ettől függetlenül szerethető. Nyilván elfogult vagyok, hiszen gyerekkori példányom. Az eleje alapján korai, 1970-es, vagy 1971-es generációról nézegethettek képeket, amikor a terveket készítették, amit én több stílusjegyből – leginkább a kis, második lámpák hiányából – gondolok. Az oldalsó sziluettjébe nem tudok belekötni, de a hátulja teljesen rossz. Ilyen hátsó világítótest egyetlen Camaron sem volt, az első két modellévben pedig egyenesen a C3-as Corvettéhez hasonló, kör alakúakat viselt.

Rugózása egyáltalán nincs, a rendőrségi festésbe sem öltek túl sok energiát. Felmerül a kérdés, hogy szolgált-e ez a Camaro generáció rendőrségi járműként. Nos, a California Highway Patrol vásárolt tesztelésre 12 darab, 1979-es Z-28-as Camarot. Nos, fogalmazzunk úgy, hogy „nem váltak be”. Kilencnek tönkrement a motorja úgy, hogy egyik sem érte még el a 26 000 mérföldes futásteljesítményt mielőtt motort kellett bennük cserélni – némelyikben kettőt is a selejtezés előtt. (Végül aztán a CHP a Ford Mustangok beszerzése mellett döntött, de ez már egy teljesen másik történet.)

Tehát a rendőr-uniformis nem teljesen légből kapott, de a „Kojak-villogó” a legteljesebb mértékben. A CHP is belső fényeket használt az első-hátsó szélvédő mögött. Erről mit sem tudva gyerekként én imádtam ezt a részletét.

Nyilván elfogult vagyok, de szívemnek kedves kisautó!

A második generációs Camaro, első két modelléve után vették a méretet hozzá. Az eleje többé-kevésbé jó.

Gyerekkori példányom és annyira nem is látszik rajta, hogy játszottam vele. Pedig de!

A rendőregyenruha nem teljesen légbőlkapott - történet fentebb - de a "Kojak-villogó" annál inkább. Gyerekként imádtam.

A hátsó Police matrica az én gyerekkori tuningom. Egy keletnémet PeBe - borzasztó éles szélű, rossz tapintású, ócska műanyag, vetemedő, rosszul illeszkedő -, Lego koppintás építőjátékból van.

A repedés a hátsó szélvédőn a helytelen tárolás következménye. Ilyen hátsó lámpája egyetlen Camaronak sem volt, az első két évjáratnak kör alakú, dupla lámpája volt hátul, a la Corvette C3.

A belterének a részletessége felveszi a versenyt a jelen Mattel termékeiével. És nem azért mert ez olyan jó, ha értitek, hogy mire gondolok.

Rugózása az egyáltalán nincs és az alváza műanyag. Mondom, mintha a Mattel gyárotta volna a jelenben.

Visszamenőleges hatállyal válonveregetem a gyerekkori önmagamat: Játszottam vele, de nem laktam le.

BadBoy Custom Diecast Garage – Szezon 1 Epizód 10

 

A BBC mai videójából az derül ki, hogy nem a gyártója teszi a kisautót!

Matchboxon kívüliek: Playart - Jensen (Interceptor) FF mk. II.

Előre bocsátom, hogy ez a bejegyzés a régi, azóta megszüntetett blogomról lett átemelve és kicsit átdolgozva, így akinek ismerős a szöveg, az ne lepődjön meg. 

Jensen (Interceptor) FF

Bár sokan úgy gondolják, hogy az Audi Quattro volt az első összkerék-hajtással gyártott európai személyautó, ki kell ábrándítanom őket. Való igaz, hogy az első, viszonylag megfizethető európai összkerekes az Audi dicsősége, az elsőség viszont nem. Egyrészt ott volt a Lohner (vagy Löhner)-Porsche az autózás hajnalán, amikor mindenki kisérletezett mindennel és Ferdinand Porsche az elektromos meghajtás mellett tette le a voksát

Másrészt 1966-ban egy kis brit manufaktúra - a Jensen - úgy gondolta, elhozza a sportautók világába a négykerék-meghajtást. Ekkor született meg a Jensen FF, az első, nem off-road célokra szánt összkerék-hajtású jármű.
Ehhez kiváló alapot szolgáltatott az azévben bemutatott Jensen Interceptor. Sok helyen olvastam már emiatt Jensen Interceptor FF-nek, ami téves, hiszen az FF csak a formát örökölte kétkerék-hajtású testvérétől, a nevet nem. FF egyébként annyit tesz, mint "Ferguson Formula" melyet a hajtási rendszert fejlesztő Ferguson Research cég tiszteletére kapta a sportkocsi.

Bár az Interceptor és az FF külsőre megegyezik, az FF 127 mm-rel hosszabb és az összkerék-hajtás miatt a padlólemezt és a futóművet is át kellett tervezni. Az FF csak a kisebbik (ami így is 6276 köbcenti) V8-as motorral volt rendelhető, de a bonyolultabb futómű, a negykerék-hajtás, a szervokormány és a szervo-ABS fékek miatt 30%-kal volt drágább az azonos felszereltségi szintű Interceptornál. Ez rá is nyomta a bélyegét az FF-re. 1971-ben, 320 legyártott példány után abbahagyták a gyártását, míg az Interceptor 1976-ig készült és több, mint 6400 db épült meg. Ennek köszönhetően az FF nem az az autó, amivel elveszel a márkatársak között egy indexes topiktalálkozón (de régen írta már le bármelyikőnk is ezt a mondatot ezen a blogon).

FF, mint kisautó 

Sajnos én "csak" a címben is megemlített Playart-gyártmánnyal rendelkezem. 1968-ban kezdte meg a játékautó gyártását a Hong Kong-i székhelyű cég. Akit érdekel, a Jensen FF első kiadása ezen a linken érhető el, a cég történetének és modellválasztékának folytatásos leírása pedig itt, itt és itt.
A saját példányom még egy bolhapiaci túra során került hozzám igen jutányos áron. Alig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a plüssállatok és barbibabák között árválkodni egy papírdobozban.

Kidolgozási minősége szerintem azonos szinten van az akkori időszak bármelyik kisautógyártójának termékeivel. A kormány és a beltér műanyagja különbözik egymástól, a váltókar egy nagy bot, kézifékkar nincs, a műszerfal is csak jelképes, ablaktörlők nincsenek. Mindezek ellenére a kor színvonalának megfelel.

 Méretaránya mindössze 1:67

 Olyan, mint az eredeti.

 Az az "üvegkalitka" biztosan hőcsapdaként üzemel.

 Mint írtam, a kormány és a beltér különbözik. Az a kis rudacska lenne a váltóbot.

 A V8 spiáterből is V8.

Ilyen az eredeti.

A Top Gear 17. évad 5. rész: The Interceptors

Matchbox Skybusters és Playart helikopterek

1973-ban a Matchbox piacra dobta a Skybusters sorozatot, mely 16 civil és katonai repülőgép miniatúrájából állt. Gyerekként nem nagyon érdekeltek, mert rém bénának találtam, hogy az apró gépek zöme alá az 1-75 sorozat regular wheel-jeit szerkesztették, aztán egy Matchbox katalógusban – amiről tudvalevő, hogy a gyerekember Playboya – szembetaláltam magam a sorozat helikoptereivel. Akkoriban az 1-75 sorozatban egyetlen csoffadt helikopter volt csak, amik meg később bekerültek azok sem tetszettek igazán. (Ez így nem teljesen pontos és igaz, de egyszer majd foglalkozom az 1-75 helikoptereivel is.) Ellenben az SB-20 néven futó helikopter meg annál inkább. Bár nem tűnik egyetlen igazi gép másolatának sem, hasonló méretű volt az 1-75 sorozat tagjaihoz, amikhez nekem nagyon hiányzott egy helikopter, amikor még a szőnyegen tologattam őket. Mit sem tudtam én még akkor arról, hogy a Matchbox a népszerű Dinky repülőgépek konkurenseként hozta létre a sorozatot, mely a gyenge népszerűsítése és annak okán, hogy a Matchbox termékfejlesztési üzletága nem igazán foglalkozott vele, népszerűtlenségbe fulladt.

Találtam egy Skybusters összefoglaló oldalt, melyet fel is tettem a linkek közé, itt nagy részükről kép is látható és valamennyi információ is olvasható róluk. Érdekesség, hogy emlékeim szerint több Skybusternek is készült teljesen illegális, viszont felettébb jó minőségű hazai koppintása is. Az SB-8 Spitfire rémlik, az SB-9 Cessna 402-re határozottan emlékszem, hogy létezett, míg az SB-17 Ram Rod-ban is 90 százalékig biztos vagyok, hogy nem kerülte el a hazai kisipari másolást. (Ha valaki lel ezek közül a ládafiában, nagyon örülnék nekik, mint ahogy minden Matchbox cuccnak.)

Viszont örömmel jelenthetem, hogy EG-nek köszönhetően – aki nem habozott harcba bocsátkozni tulajdon testvéröccsével emiatt –, szert tettem a hőn áhított SB-20 egy példányára. Ez úton is hálás köszi neki. Az SB-20 – természetesen számos festésvariáción túl – létezett kerekekkel és négytollú forgószárnnyal is, mely változatokra változatlanul fáj a fogam.

Minden amerikai akciófilm sztárjából, a Bell Jet Ranger-ből is készült Skybusters feldolgozás. Az SB-33-ból egy gyönyörűséges, dobozos darab van a birtokomban. Nem is lenne vele semmi bajom, ha gyerekkoromból nem maradt volna meg egy abszolút névtelen, kínai gagyigyártótól származó darab, ami egy pár járgányból álló rendőrségi készlet tagja volt. Ez a kínai értelmezés pedig sokkal korrektebbnek tűnik, mint a Matchbox-é – attól az apróságtól eltekintve, hogy a súlypontja túl hátul van és a farkára huppan, nem áll meg a lábán. Érdemes a két változat forgószárnyát – pontosabban annak tengelyét – az eredetihez hasonlítani. Ezen kívül az arányai sokkal jobban eltaláltnak tűnnek, a szerelési minőségéről már nem is beszélve, mert a Matchbox két fém része között gyakorlatilag átlátni.

Skybusters SB-20 helikopter három nézetből. Go well, go Shell!

Skybusters SB-33 Bell Jet Ranger. A doboz már nem a premier pilótafejjel ékesített változata, de még nem is a Mattel féle blister.

Playart Bell Jet Ranger értelmezés LAPD (Los Angeles Police Dept.) színekben. Farokra esik, de szerintem szebb és pontosabb kivitel, mint a Matchbox.

Végezetül pedig itt az igazi, hogy mindenki eldönthesse, hogy kivételesen a "kínai gagyi", vagy a Matchbox a jobb.