Super9 (Welly) Autólegendák Dacia 1300

A közelmúltban írtam a Majorette Dacia 1300-as értelmezéséről. A legnagyobb örömömre megint írhatok a típusról egy másik gyártó feldolgozásában!

Arra kérlek benneteket, hogy a Majorette Daciáról szóló posttal kezdjétek az olvasást, mert ez a mostani itt annak logikusan a folytatása.

A múltban már ejtettünk szót arról, hogy a Welly üzletpolitikája számomra teljesen érthetetlen. Tele vannak szoci autó licencekkel, de irgalmatlanul nehéz őket beszerezni, nem csak nálunk, bárhol! Betegre kereshetnék magukat ezekkel a volt keleti blokkban, de okos üzletpolitikával azon túl is. A Daciájuk sem kivétel!

Attól függően, hogy melyik ország újságosainál kerestük, „Classic Cars”, vagy „Legendary Cars” néven futott egy kiadvány az adott ország nyelvére fordított címmel, amihez 1:64 körüli méretarányú, Welly gyártmányú kisautókat csomagoltak „Super9” márkanév alatt – úgy DeAgostini módra, csak más a méretarány. Nálunk „Autólegendák” néven futott, ami remek fordítás. A sajtótermék minőségét inkább ne firtassuk, de sokat elmond, hogy a második generációs VW Golf GTI-ről szóló magazin mellé az első generációs modelljét csomagolták – amúgy szerintem kimondottan jó minőségű – ami nagyon kínos. Ha a Welly modellek árait tekintjük, akkor amikor megjelent a kiadvány erősen túlárazottnak számított, és bár mára a hipermarketes kisautó árak beérték a lapét, akkor mindenképpen nagyon rossz bolt lett volna előfizetni rá. Az ok, hogy a tartalom játékautó része abból a szempontból vegyes volt, hogy Wellyként mennyire volt hozzáférhető. A Mercedes-Benz 190SL, a Porsche 356B, VW T1 busz, vagy a szocik közül a Trabi például egyáltalán nem számít beszerezhetetlennek, de a Dacia már annál inkább! Az én példányom már kisautóbörzéről érkezett. Bőven lenne még mit kimazsolázni a kínálatból, de a kiadónál már lezárult az értékesítés.

Kézenfekvő az összehasonlítás a Majorette-el. Nekem mind a kettő tetszik, de a Welly egy okból befutó: a kerekei miatt! A színben mondhatni fej-fej mellett teljesítenek, de hiába nyitható ajtós és legalább ilyen részletgazdag a Majorette, a könnyűfém felninek tűnő kerekei már-már anakronisztikusak. A részletgazdagság mindkettőnél megvan, a Majo egy picit nagyobb, 1:53 léptékű, a Welly a weboldalán pontos adat nincs, de az 1:60 – 1:64 méretarányú modellek közt említi.

Remek kisautó ez is, csak érthetetlen módon nagyon nehéz beszerezni pedig igény lenne rá!

Aprólékosan részletes, nem spóroltak a festékkel és a krómozással sem.

Az arányai ennek is becsapósak - legalábbis az én szememnek. Azt mondom, hogy túl magasra van húzva a teteje, de ha megnézek egy képet az eredetiről, akkor be kell lássam, hogy érzéki csalódás amit tapasztalok.

Nagyon tetszenek a kerekei! Nyilván nem tökéletes másolat, ez is egyfajta "egyenkerék" a Wellynél - lásd a Trabit a fenti linkeknél - de hozzák az eredeti, acél felni, krómozott dísztárcsával hangulatát.

Nem látszik elég jól, de a beltér csillagos ötösre vizsgázik! A kormány nem pizza, hozza a jellegzetes formájú eredetit. A műszerfal pedig egyenesen tökéletesen utánozza az eredetit, míg az ülések a nagytesó amúgy nagyon kényelmes, "hurkás" első foteljeit és hátsó kanapéját!

Nagyon elégedett vagyok a részletekkel hátul is! A piros szín miatt nem hiányzik festékes kiemelés a hátsó lámpákra, rendszám nélkül is jól mutat. A típusjelzés nálam telitalálat és ellenpontozza az előbb felsoroltakat.

Nem szeretek belerúgni gyártókba, de ami tény, az tény: A Mattel márkák jelenlegi színvonalán egyértelműen túlmutat ez a "csak" Welly játékautó!

Nem méregdrága gyűjtői kiadás - az hogy újság mellé volt csomagolva ne tévesszen meg senkit - ez egy játékautó és mégis - kevés kivétellel- a 2020-as évek Matchboxait meg Hot Wheelseit reggelizi minőségre és külső-belső részletességre is.

Rossz helyen van a fókusz, ezért úgy csinálok, mintha direkt lenne: Az ülések hűen idézik a kimondottan kényelmes eredetieket!

Újabb al-márka a Wellytől, ez úttal az Autólegendák - és verziói - újsághoz kifejlesztve.

Officiális Dacia.

A gyártó a Welly - na nem mintha ez titok lett volna bármikor is.

Majorette Dacia 1300

Mindig nagy öröm szoci autókat 1:64 körüli méretarányban viszontlátni, hiszen ezeken nőttünk fel, évtizedekig részei voltak az utcaképnek. Igen, kimondom, nosztalgikus birtokolni ezeket kicsiben. Még akkor is, ha az adott modell gúnyneve teljesen jogosan volt Ceaușescu bosszúja!

Franciából románosítva
Kemény dió egy olyan típusról írni, amiről mindenkinek van valamiféle emléke és benyomása. A típusismertetőt én ellustálkodhatom, mert az Autó-Motornál teljesen tárgyilagos visszatekintés készült az 1300-asokról annak ötvenedik születésnapja alkalmából, 2019-ben. Minden szavát meg tudom erősíteni! Emlékszem az 1300-asokra abból az időből, amikor a kezdetekben még jó autónak számítottak – nyilván a szocialista autók speciális mércéjével. És arra is, amikor az 1310-esek már borzalmasan rossz új autónak, szintén a nem túl magas elvárásokat támasztó mércével vizsgálva. Az erről szóló legendák annyira nem túloznak, hogy anno titkosszolgálati jelentés is készült az ügyben! Pár éves jogsival vezettem először 1310 kombit – akkor már túl pár „nyugati” autó terelgetésének élményén – és bár tényleg kényelmes volt, de nem túl fürge ámde büdös. Szemérmesen hallgat róla az Autó-Motor és a lejjebb beágyazott videó ítészei is, de az 1310-esek beltere nem tudom, hogy milyen anyagból volt, de olyan jellegzetes, átható, orrfacsaró műanyag szaguk volt, ami képes volt beinni magát az utasok ruhájába is. Nem, nem a „jó” újautó-szag, hanem egy rossz.

Találtam egy remek képet a neten arról, hogy a Dacia milyen kiviteleket fejlesztett a Renault 12-ből. Ezek közül csak a szedán és a kombi volt kapható nálunk, a többit csak azok ismerték, akik átruccantak a határon Romániába.

Beágyazok ide egy videót egy korabeli összehasonlító tesztről, elképesztő korlelet. Döbbenetes, hogy elmesélték az autót, ahelyett, hogy megmutatták volna. #regensemvoltmindenjobb

Hú, de fura ez ennyi év távlatából! Egy mai autós vloggert megköveznék egy ilyen anyagért!

Román franciául*
Nagyon-nagyon becsapós tud lenni, hogy egy kisautó hogyan hat az ember érzékeire. Azt már régóta tudjuk, hogy az 1:64 körüli méretarányban például fényhidat túlméretesen szabad csak feltenni a kisautókra, mert a méretpontosak nem mutatnak jól, túl kicsinek tűnnek.

A Majorette Daciája is átverte az érzékeim, mert „túl púposnak” tűnt, mintha túlságosan is fel lenne húzva a teteje. Illetve a C-oszlopról is az volt az emlékem, hogy az nem ilyen íves volt, hanem szögletes. Aztán megnéztem a képeket az Autó-Motor-nál – különösen a cikk kezdőképe mutatja jó szögből az autókat – és be kellett látnom, hogy a Majorette tervezőinek van igaza, jó ez!

Nagyon tetszik, hogy az első világítótestek a szélvédő anyagából vannak – ez még a szögletes lámpás 1300-as, nem 1310-es – ami manapság egyre ritkább. A nyitható első ajtók szintén örvendetesek. Az apró részletek ott vannak a helyükön festékből és nem csak az egészen apró feliratok, de például az első, irányjelző-helyzetjelző kombó is.

Egyetlen részlet nem tetszik, mert meglepő módon túl jó! A felnik. Egyszerűen túl menők ehhez az autóhoz és a korszakhoz – bár pont a fentebb látható változatokat bemutató képen valami egészen hasonlót visel a szedán, még ha valószínűleg dísztárcsa is.

Szóval jó ez, ajánlom figyelmetekbe és nem beszerezhetetlen itthon – más színekben is létezik, köztük a román trikolorban is, ami nekem irtózatosan sok. Mi több létezik rendőrségi verziója is, rendesen ahogy kell megkülönböztető jelzéssel a tetején – bár pont egy román rendőrautó engem egyáltalán nem vonz.

(*Igen, tudom, hogy ma már a Samba-Dickie group tulajdonolja a márkát, ami egykoron volt csak francia, de ennyi költői szabadságot kérek egy jópofa, de nyilván pontatlan alcímhez.)

Ez egy korai 1300-as, látszik a lökhárítójából, amiről hiányolom a krómot. Ellenpontozza a sok apró részlet.

Az első irányjelző-helyzetjelző kombó festékkel történő megjelenítéséért odáig vagyok!

A kerekek túl csicsásak a korhoz, a korai 1300-asok acélfelnit hordtak krómozott dísztárcsával.

Az első ajtók meg nyithatóak. Csak úgy alapból, nem felárért. Rád nézek szúrós szemmel Mattel fiam!

És még a kormány sem csak egy pizza! Nahát! Szellőzők kiemelve a C-oszlopon.

Pici felirat van, világítótest kiemelés, meg króm a lökhárítón nincs.

A méretarány 1:53, szóval ez a "súlycsoportjában" picikét nagyobbacska.

Matchboxon kívüliek: Majorette Dacia Duster

Ha pár évvel ezelőtt nekem valaki azt mondja, hogy egy Dacia számomra kívánatos autó lesz, olyan szinten, hogy szeretném úgy birtokolni, hogy önként pénzt adok érte, egyszerűen körberöhögöm. Pedig pont ez történt.

Töprengtem kicsit, hogy hány olyan kisautó szerepelt e lapokon, melyek eredetijét volt szerencsém vezetni. Nos, nem sok, mindössze a Toyota Prius és a negyedik generációs Ford Mustang ugrott be ilyen. Ezt a sajnálatos módon minimális létszámú klubot szeretném most új taggal bővíteni. Egy Daciával. Őrület!

Román, francia apától és japán anyától

A Renault csoport még 1999-ben szerzett többségi tulajdont a Daciában azért, hogy nagyjából ugyanazt csinálják vele, mint a VW konszern az eredeti koncepció szerint a Skodával. Európán messze kívülre is kacsingattak és az észak-afrikai régióban is forgalmazzák ezen a márkanéven a megfizethető személyautókat – sőt, de erről majd kicsit bővebben alább.

Dacia Duster Urban Explorer speciális kiadás. Mostanában futott ki, tehát bőven a ráncfelvarrás utáni széria. Bár a Majorette az első generációt mintázta meg, a szín és a felni erre hajaz.
(Kép: Dacia sajtófotó)

Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy vajon a franciák tudták-e, hogy Európa keleti felében milyen aura lengi körül a márkanevet. Ha igen, akkor azt is tudniuk kellett, hogy iszonyú magasra tették maguknak az átugrandó lécet, mert ha nem sikerül igazán jó ajánlatokkal és jó min őségű termékekkel előrukkolni, de még a Lajtától keletre is megfizethető áron, akkor mehetnek vissza a balettba ugrálni. Úgy fest, hogy a Dusterrel betaláltak a 100-as körbe.

A crossover – vagy kompakt SUV, kinek hogy tetszik – 2010-ben debütált a Genfi Autószalonon. Az autós újságírók azonnal felkapják a modellt, gyanítom eredetileg azért, hogy trollvér és vitriol keverékébe mártott szövegszerkesztőjük hegyére tűzzék a Daciát. Aztán tapasztalniuk kellett, hogy ez a holmi az elvárásaikon túl teljesít. Ha rákeresünk a Dacia Duster tesztekre, akkor alapvetően csupa pozitív kicsengésű értékelést fogunk találni. Kíváncsi voltam, hogy külföldön is ennyire szerették-e a kicsi SUV-ot. Én az angol nyelvű szaksajtót értem és kicsit körülkattintgatva meglepődve tapasztaltam, hogy ezen a nyelvterületen sem volt másként, például 2012-ben a Duster triplázott és bezsebelte a skót autós újságíróktól az „Év Autója”, az „Év SUV-ja” és még az „Év Megfizethető Autója” díjakat is.

 Mint fent, csak oldalról. (Kép: Dacia sajtófotó)

Nem véletlen, hogy viszik mint a cukrot, Európa nyugati felében rengeteget lehet látni belőle az utakon, igaz nem mind Dacia emblémával szaladgál, hanem épp ellenkezőleg. 2014-ben az értékesített autók 60-, 2013-ban 70 százaléka került forgalomba Renaultként. Az öreg kontinensen kívül többek között Oroszországban, Brazíliában, Indiában és a Perzsa Öböl országaiban is forgalmazzák – hogy csak az egzotikusabb helyeket emeljem ki. Igazi érdekesség, hogy Indiában Nissan Terranónak hívják – igaz az orra annyira más, hogy magamtól lehet, hogy nem is jövök rá rögtön a turpisságra. Ugyanakkor Renault Dusterként is létezik ott, szóval Obelix most merje mondani, hogy "Hülyék ezek a rómaiak!"

Én biztos nem jövök rá elsőre, hogy egy Duster látható a képen. Indiai Nissan Terrano.

(Kép: Wikipédia)

A Renault titka, hogy a Duster hét évvel ezelőtt kapott egy tetszetős testet, melynek a formája azóta sem kopott meg, és sem ufótojásnak, sem a focimami minitankjának nem akar látszani. Amit pedig a test rejt, az a Renault-Nissan közös alkatrészraktárából lett összeválogatva. Semmi forradalmi újdonság, „csak” jól bevált technika a megfizethetőség receptje. 2013-ban kapott egy ráncfelvarrást. A leglátványosabb változások kívülről az új hűtőmaszk, belülről a módosított műszeregység, illetve az új műszerfal. Állítólag ez utóbbi anyagában is ég és föld az első generációhoz képest.

Szóval a román crossover úgy francia, mint ahogy japán is, a főegységek – motorok, váltó, hajtáslánc – a kiviteltől és az évjárattól függően származhat a Renaulttól és a Nissantól is.

Apropó, mindezek a belsőségek! A benzint fogyasztó erőforrásokból kétfélével rendelhető a jármű e sorok megszületésekor, a 16-szelepes, 1,6 literes szívó négyhengeres ami 114 lóerőre elegendő, illetve a downsizing jegyében az 1,2 literes, turbó négyhengeres ami 125 pacis ménest terelget. Mindkettő tudja az Euro 6-os normát és rendelkezik start-stop rendszerrel – ez utóbbi néhol rosszul jelenik meg a Dacia honlapon. Mint ahogy az 1,5 dCi dízel erőforrás is, ami felszereltségtől függően 90-, vagy 109 lóerős.

Hátulja is van.  (Kép: Dacia sajtófotó)

Váltóból – ismét csak motor és hajtáslánctól függően – 5-, vagy 6 gangos manuális a kínálat. Az utóbbi a gyakoribb, az előbbi csak az 1,6-os, benzines 4x2-höz jár. Más piacokon rendelhető háromsebességes, hagyományos automatával is. A Dacia nagyon óvatosan változtat a bevált csapaton, de ha fogadni kéne akkor én arra tennék, hogy még a lassan esedékes modellfrissítés – lásd majd még alább – előtt megkapja a Duster az új, robotizált manuális váltót, úgy ahogy a Sandero Stepway is. Erről azt kell tudni, hogy új(nak tekinthető) konstruckció, Easy-R a neve és nem a Renault... hogy is fogalmazzak... nem éppen legjobban sikerült, hidraulikus kapcsolású Quickshift váltója, amit a Twingoban, meg a Clio II-ben használtak. Ebben elektromotorok – szám szerint 3 darab – végzi a váltást, így egyszerűbb és talán mintha kisebb kiterjedésű szerkezet, mint a Quickshift volt. UPDATE: Majdnem bejött a jóslat, hozzánk (2017) márciusban egy duplakuplungos szerkezettel érkezik majd. Más piacokon már kapható az Easy-R-el, például indiában.

Megtapasztalva

Fentebb utaltam arra, hogy a sajtó meglepő egységességgel szeretni tűnik a Dustert. Éppen ezért csokorba szedtem a kifogásokat – mert hogy ezek is meglepően egységesek – és megspékeltem a saját tapasztalataimmal, amit úgy szereztem, hogy nyár végén egy hétig vendégeskedett nálam egy kereskedői tesztautó. Ez úton is köszönet érte a 4x4online.hu-nak!

- Gyenge világítás 
Ezt mindössze egyetlen helyen olvastam és a premierváltozattal kapcsolatban. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mert nálam a ráncfelvarrott változat volt és amikor este közlekedtem vele, akkor azt jó közvilágítású helyen tettem, ott viszont nem vettem észre semmi gondot. 

- Kopogós, ronda műszerfal, vacak anyagok a beltérben
Na ez az, amit én soha nem értettem! Eszembe nem jutott még soha magamtól autó műszerfalat kopogtatni, nem vagyok én harkály. Állítólag a ráncfelvarráskor sokat javítottak a felhasznált anyagok minőségén. Így vagy úgy, nekem nem volt bajom a szövetekkel, a váltógomb, a kezelőszervek, vagy a kormánykerék – szóval azoknak a dolgoknak, amiket napi, rendeltetésszerű használat közben megérint az ember – tapintásával. Az átlagos, európai alsó-középkategóriás szintet hozza. Láttam képeket az első generáció belteréről, a középkonzol ott tényleg nem szép – az az ezüst színű, műanyag betét hát... –, mint azt már fentebb is mondtam: az újabb ég és föld

- Pocsék ergonómia 
Részben igaz. A ráncfelvarráskor az ablakemelők kapcsolói kikerültek az ajtók könyöklőire, ami jó. A fűtés-szellőztetés-klíma kapcsolói nagyon mélyen laknak, abból a pozícióból, ahol nekem volt kényelmes, nem lehetett látni a levegőáramoltatás kapcsolóján a piktogramokat – bár a saját autóján az ember megtanulja az ilyesmit elég hamar nem odanézve kezelni. A baloldali bajuszkapcsoló végén lévő dudagomb borzasztó, de hát ez Renault sajátosság, azokban is az. A gyári navi – elég jó felszereltségű autó volt nálam, tény és való – annyira lentre lett helyezve, hogy menet közben már-már veszélyesnek gondolom a nézegetését. Sem a vezetőnek, sem az utasnak nem esik a pusztán csak szemmozgatással lefedhető látóterébe. Én nem is rendelnék ilyet – bár azt a pénzt, amit az LG gyártotta cumóért kérnek teljes egészében megéri – pont ezért. Az már más kérdés, hogy az összes jóárasított spéci kiadásban benne van – az Urban Explorer most futott ki, a Black Shadow most jött be és abban már benne van a tolatókamera is, amihez kell a navi képernyője, szóval lehet, hogy mégis kéne. Viszont a bajuszkapcsolók, kormánykerék, pedálok, váltókar jó helyen vannak, tehát a valóban fontos kezelőszervekkel nincs baj.

Dacia Duster beltér. Egyáltalán nem csúnya, csak a navi van már-már veszélyesen alacsonyan. (Kép: Dacia sajtófotó)

- Rövid az első ülések ülőlapja és a kormányoszlop csak fel-le állítható
Így igaz. Azzal együtt én nem találtam kényelmetlennek az üléspozíciót. 187 centi magas vagyok és úgy éreztem sikerült kényelmesre állítanom mindent. A leghosszabb táv amit egyszerre megtettem az autóval úgy 200 km lehetett, tehát nem tudok arról nyilatkozni, hogy valóban hosszú úton hogyan esik benne ülni, de egy hét alatt nem tűnt kényelmetlennek. Az különösen tetszett, hogy az anyósülés magassága is állítható.

- Rövidek a váltó fokozatai, autópálya tempónál túl magas fordulaton jár a motor 
A helyzet az, hogy a Duster háromféle motorral és kétféle – sőt, ugye van ahol van automata is – váltóval jöhet. Ezt a hatsebességes váltóval kapcsolatban olvastam. Nálam az 1,6-os, szívó benzines változat volt, ötsebességes váltóval és csak fronthajtással. Ott nem tűnt fel, hogy nagyon magas fordulaton járna a motor autópálya tempónál, de az is igaz, hogy nem vagyok én Rezesova. 110-120-as utazó tűnt az autó magas építése miatt egészségesnek és így a külső sáv – merthogy olyan sem vagyok aki már az Osztyapenkónál behúzódik a belső sávba, mert majd Siófokon balra kell fordulnia egyszer. Szóval aki 130 felé akarja küldeni hosszú távon, azt kérdezzétek, hogy milyen. Még egy gondolat ehhez: A tervezők egészen komolyan vették, hogy ez egy olyan autó, amit le fognak vinni az aszfaltozott utakról. Ehhez van paraméterezve a váltó, mivel a hajtásláncban nincs felező, ezért nagyon rövid áttételű egyes fokozat szükségszerű volt. (Érdemes megnézni az első videót erről, úgy 9 perc környékén van a Duster – bár hasonló anyag van a neten kismillió.)

Nyilván nem gondolom, hogy a Dacia Duster a legjobb autó a világon, de mindenképpen kiemelkedően jó ár-érték arányú járműnek gondolom, különösen a mini-SUV-ok közt, beszéljünk akár a 4x2, akár a 4x4 változatokról.

Ez persze szubjektív, de nagyon tetszik a formája, olyannyira, hogy az egyes találgatások szerint 2017 év végén érkező következő generációról fellelhető képeken látható autó sem annyira – bár az sem csúf, csak sokkal bálnább.

Nekem a pocsék hazai utakra kellene a kátyúk és a fekvőrendőrök ellen, családhordozónak, ami jó eséllyel sohasem menne le az aszfaltról. Az összes hárombetűs vezetéssegítő elektronika benne van, légzsákok szintén – jó, hát ebből végtelenül sokat bele lehet tenni egy autóba, szóval az vitatható, hogy mennyi az üdvös mennyiség – tehát nem ezeken spórolt a gyártó. Igen, vannak pontok, ahol látszik az olcsósága, de nekem igazából egyetlen egy helyen fájt és ez az ötödik ajtó küszöbének pucér, burkolatlan lemeze, amiről valószínűleg az ember az első bevásárláskor leveri a fényezést a Tesco Gazdaságos Hobbibeton dobozával. (Erre meg biztos van valami utólagos, filléres akszesszoár, amit ha nem lelek meg magamtól, akkor kérnék tanácsot a Dacia klub tagjaitól – a thread vége felé van is egy jópofa megoldás, bár ahhoz én kétbalkezes lennék.)

Ezen kívül nagyon meggyőző, hogy mindenhol azt olvastam vásárlói tapasztalatként, hogy ami hibája volt – ha volt – azt a garanciás időn belül orvosolták. Garancia meg 3 év jár rá, ami kitolható 5-re egy szerintem teljesen vállalható összegért.

Számomra a Duster azt nyújtja ami kell. Nem mintha távol állnának tőlem az elektronikai ketyerék, de semmi olyat nem tudok mondani ésszerű keretek közt, ami hiányzott volna nekem – a fentebb már vázolt célra kellő – autóból. (Nem ésszerű keretek között tudok: Waze alapú navigáció, meg ülésszellőztetés. Jó-jó, vicceltem.)

A Dacia Duster a szó jó értelmében vett egyszerűségével nyert meg engem magának. Ja és van még egy erénye: A lemezfelnijei az élő példák rá, hogy lehet szép felnit készíteni acélból! Egyenesen a legolcsóbb verzióra – az a bizonyos, csak az óriásplakátnak létező – szerelt szerintem a legszebb. (Ajánlott irodalom könnyűfém felni és gumiabroncs témában.)

Mindez kicsiben

A Majorette még az első generációt mintázta meg, ami egyértelmű a hűtőmaszkból. Mondom a két negatívumot vele kapcsolatban – ami inkább csak egy: Túl peresre sikerültek a kerekei, de legalább a „felnik” mintája távolról emlékeztet az Urban Explorer kiadás könnyűfém kerekeire. A vonóhorog gigantikus, de ez azért van, hogy játszani lehessen vele, ne törjön le az első vontatási próbálkozáskor, hiszen ez játékautó és nem statikus modell.

Ez(eke)t leszámítva csillagos ötös. A hűtőmaszk részletes és már-már makett szintű kifestést kapott, a fényszórók a szélvédő anyagából készültek, szerintem úgy általában az első fertály tökéletesen hozza az eredetit. A szélvédőn ott vannak az ablaktörlő lapátok bekarcolva. Tükrök, oldalsó irányjelzők, ajtók, kilincsek mind rendben a helyükön. Ez egy jobb felszereltségű változat, mert megvan rajta minden, ami a Look külső design csomagban az eredetin. A tetősínek szintén a helyükön, hűen imitálják az eredetit, azt meg egy játéktól ne várjuk el, hogy a sín és a tető közt rés legyen, az makett szint – és ár. Hátsó világítótestek kifestve, a nyitható (!) – de kár, hogy ez manapság ekkora szó – ötödik ajtón Duster felirat, embléma, tökéletes. A fényezés eredeti Dacia szín – most lusta vagyok kikeresni, hogy mi a neve, de van ilyen, ez a lényeg. Beltér a játékszer kategóriában csillagos ötös, a műszerfal, a kormánykerék a helyén és mindkettő meglepően részletes.

Kitűnő kisautó és elvben még ki lehet túrni Majorette-et forgalmazó játékboltokban és hipermarketekben, még nem gyűjtői darab, de biztosan az lesz.

 Remek, részletes az orra körül.

 A világítás és a fényképezőgép teszi, a valóságban nincs ilyen csillámos műköröm színe, hanem nagyon hasonló a fentebb már látható igazi autóhoz. Még a tetősínek is olyanok, mint az igazin.

 A beltér meglepően részletes.

 Hátsó fertály is gazdag a részletek kiemelésében.

Nyílik az ötödik ajtó. Manapság ritkaságszámba megy az ilyesmi.

Felújítás: Polistil Renault 12 TL / Dacia 1300

Valamely furcsa ok folytán vonzódok a régi keleti autókhoz. Bár tény, hogy én már nem az a korosztály vagyok, akit csak a vasfüggöny ezen oldaláról érkező négykerekűihez szoktak. Talán az játszik közre, hogy több mint 10 évig panellakó voltam és hozzá tartozott ennek a környezetnek a természetes összképéhez. Ráadásul nekünk is volt egy Trabant 601S-ünk. Úgyhogy szerintem ennek köszönhető az, hogy meglátom bennük a szépséget. Ezt igazából olyan nem is nagyon értheti meg, aki nem élt benne.

"Román Renault"

Számos esetben fordult elő az, hogy egy nyugati autó kisebb butításokkal változtatásokkal a keleti régióban végzi. Jó példa erre a Lada 1500-as a Lada 1200-as vagy jelen posztunk alanya a Dacia 1300-as. Magát a formát nem kell bemutatnom, de egy kis típusismertetőért érdemes ellátogatni a Dacia Fan Club oldalára. Itt az elődről is találhatók információk.

Hiányt pótol

Sajnos a kisautógyártók 1:64-es méretarányban nem nagyon foglalkoztak a keleti autókkal. Persze akadnak kivételek. Az itt tárgyalt Polistil is a nagy tömegek közé tartozik. Szerencsére olyan modelleket viszont elő vesz, amikről a szocialista államok mintázták az eredetit. Jelen esetben a Renault 12-őt. A formára nem lehet panasz, tökéletesen visszaadja az eredeti autó vonalait. Az orr és a lökhárítók az alvázból vannak példásan kialakítva, bár a jel a hűtőrácsról már lemaradt - de ez nem nagy gond. Hátul hiányzik a tolatólámpa, ellenben a tanksapka és a rendszámtábla helye is megtalálható. A beltér elég egyszerű, műszerfal nincs, a kormány pedig középről van kivezetve Z alakban. Ez nem különösebben esztétikus látvány. A kereke - amikor még volt neki - jól állt, bár talán egy kicsit kicsi, igaz ez viszont nálam nem volt szempont, hiszen amikor megtaláltam már tudtam, hogy átalakításra érkezik.

Oxid

Konkrét elképzelésem még nem volt, de tudtam, hogy hasonlóan a Trabanthoz ez is egy rozsdaboglya lesz. Bár én Dacia-ként kezeltem, a bal sárvédőre és a csomagtartóra „Gordini” imitációt festettem. Tudom, hogy az dupla csík, de ilyen kis méretben ezt kimaszkolni nem lett volna egyszerű. Ezzel egy időben csináltam meg a tető pepita mintájának fehér alapját is, amit ezután alkoholos filccel fejeztem be. A rozsdát jelen esetben három színből kevertem ki. Barna narancs és fekete. Ezt végül egy kis darab szivaccsal vittem föl, hogy egyenetlen legyen a felület. A végén egy kis narancsot is tettem hozzá, a frissebb rozsda miatt. A lakkozással viszont bajban voltam. Ugyanis akármennyi időt is hagytam a festéknek a száradásra, mindig feloldotta kicsit és így elkerülhetetlen volt a fémtiszta felület. A lakkozás viszont mindenképp kellett, hogy a felület jobban bírja a gyűrődést és a másik ami zavaróbb volt, hogy a rozsda „fényes” volt. Végül az olajos Revell lakk helyett akril spray-vel próbálkoztam. Annak ellenére, hogy matt volt ráírva semmilyen változás nem történt. De ezek után már a két olajos réteg között húzódó akril hártya megakadályozta, hogy feloldja a festéket a lakk. Miután ezzel elkészültem kifestettem és öregítettem a részleteket, majd végső kiegészítőként felkerült egy kissé torz vaskereszt is a motorháztető sarkára.

A festés után jött a szerkezeti átalakítás. Jelen esetben csak a kerékcsere. Viszont itt még a legkeskenyebb Matchbox donornak is túl nagy volt a tengelytávja. Így mindkettő tengelyéből kivágtam egy kis darabot, majd a végét elkalapáltam és lefestettem feketére, hogy ne legyen feltűnő. Hátul egy kicsivel még tovább mentem, mert itt még a kerék hátsó részéből is levágtam egy darabot hogy beférjen. Ezután már csak ragasztópisztollyal kellett rögzíteni és kész is volt - bár nem egyszer előfordult, hogy elengedte a "takony" és így szedhettem szét újra. Valószínűleg amiatt, hogy az alváz fém és ebben nem tud olyan jól rögzülni. Végül egy kis műanyag merevítéssel ezt is sikerült megoldani.

A végeredmény egy újabb „ratroautó a keleti blokkból.”

Az eredeti szomorú állapotról a forrás hirdetési képeit használtam fel.
Sokan pillantásra sem méltatnák...
...hiszen így nem egy polcdísz.
Itt hirtelen lendületemben még a tetőt is lemaszkoltam.
Gordini imitáció és a pepita alap.

De szépen, lassan...
...egy kis odafigyeléssel...
... azzá válik.
"Z" alakú kormány.

Éjszakai kültéri kép.
A kedvenc fotóhelyem, egy bogrács elemlámpával kombinálva...
...csodákra képes.
"Ratroautók a keleti blokkból"