Polistil Ford Taunus XL

Ma egy olyan gyártótól jövő kisautóval foglalkozunk, mely céggel még csak mutatóban, egyetlen – amúgy remek – felújításos postban találkozhattatok. A történetét akkor sem érintettük érdemben. Ezt most bepótoljuk.

Német Ford

A Ford Taunus TC sorozat 1970-től, 1982-ig készült a Ford Germany-nál. Az európai mércével nagy családi autó a brit Ford Cortina sorozatára épült és a „TC” név is innen jön: Taunus Cortina. Két- és négyajtós szedán, illetve kombi változatban kínálták. 1975-ig készült egy csapott hátú kupé (fastback) verzió is, mivel a németek láttak fantáziát egy a Caprinál élhetőbb sportmodellben. Ez a szedánéval vetekedő méretű csomagtartóval, meg hátsó üléssorral bírt.

Érdekesség, hogy a Taunust felszereltségi változatokban kínálták – ahhoz hasonlóan ahogy mondjuk a Suzuki is teszi ezt a jelenben, vagy az Opel is tette akkoriban. A legpuritánabb az „N” volt, ezt követték az „L”, „XL”, „GT” és „GLX” felszereltségek. „Nincs új a nap alatt”, a Ford arra számított, hogy a fapados „N”-ből nem fogy majd sok ezért ez elég alacsony számban készült – ez a megközelítés azóta sincs másként.

Sikerült kitúrnom a típusról egy 1973-as, svájci brosúrát, így a műszaki paraméterek sorolását ellustálkodhatom. Mivel én is a dobozautókon szocializálódtam, nagyon szépnek találom a Taunust, különösen a GLX felszereltségűek pofásak. A katalógusban látható krémszínű belteret pedig igazi telitalálatnak gondolom, tegye fel a kezét aki nem venne benne egy üléspróbát? Senki? Gondoltam! Ami meg a katalógust illeti, én robbantott ábra fetisiszta vagyok, szóval ezt is nagyra értékelem.

Német tévéreklám 1973-ból, az 1974-es modellévről. STIMMT!

Milánói játékgyártó

A Polistil egy az olaszországi Milánóban székelő járművekre specializálódott játékgyártó volt, melyet 1960-ban alapítottak. Története során együttműködött az amerikai Tonkával, akiket két évvel sikerült túlélni. Míg a Tonkát a Hasbro kebelezte be, a Polistilt a May Cheong Group akiket a Maisto terméknév mögött állnak. Érdekesség, hogy a legnagyobb olasz konkurenst, a Bburagot is ők kebelezték be.

Nem kertelek, a Polistil nekem teljesen kimaradt az életemből addig, míg ezekben a kisautókra nem tettem szert. Breki gyűjtő barátunktól annyit tudtam meg róluk, hogy hajlamosak a rozsdásodásra, de ezt két minta alapján sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Őszintén szólva nem emlékszem, hogy ezek nekem honnan lettek, talán börzés beszerzések akkoriból, amikor még jártam ilyen helyekre, vagy az Autómánia is szóba jöhet még, mint forrás. De az is rémlik, hogy mintha az egyik Rájentől a Szirszarjaim blog pontifex maximusától lenne – bár nála nem találtam meg, de nyilván nem szentírás, hogy meg is írta, ha birtokolta.

Nem tudok információval szolgálni arról, hogy mettől-meddig és milyen változatokban készült a Taunus XL kupé. Általánosságban be kell érnetek azzal, hogy ez a két példány simán felveszi a versenyt minőségben a 70-es évekből való Matchboxokkal, vagy Majorette-kkel. Érdekesség, hogy az egyiknek nyithatóak az ajtajai, a másiknak nem.

Ritka madár – legalábbis én nem nagyon találkozom hazai forrásokban még Polistil cuccokkal – és szép is!

A barnának nyílik az ajtaja, a kéknek nem.

Nagyon elégedett vagyok a kidolgozottsággal,...

...belül,...

...de kívül is hozzák azt, amit a 70-es évekből való Majorette-ek, vagy Matchboxok.

Érdekes ez a lyuk az aljukon. A korabeli Majorette-knek volt hasonló azzal a funkcióval, hogy a helyén maradjon a csomagolásban. A Polistilek azonban az eredetiről készített fényképpel dekorált papírdobozban voltak. Tudja valaki mire szolgálhat?

Felújítás: Polistil Renault 12 TL / Dacia 1300

Valamely furcsa ok folytán vonzódok a régi keleti autókhoz. Bár tény, hogy én már nem az a korosztály vagyok, akit csak a vasfüggöny ezen oldaláról érkező négykerekűihez szoktak. Talán az játszik közre, hogy több mint 10 évig panellakó voltam és hozzá tartozott ennek a környezetnek a természetes összképéhez. Ráadásul nekünk is volt egy Trabant 601S-ünk. Úgyhogy szerintem ennek köszönhető az, hogy meglátom bennük a szépséget. Ezt igazából olyan nem is nagyon értheti meg, aki nem élt benne.

"Román Renault"

Számos esetben fordult elő az, hogy egy nyugati autó kisebb butításokkal változtatásokkal a keleti régióban végzi. Jó példa erre a Lada 1500-as a Lada 1200-as vagy jelen posztunk alanya a Dacia 1300-as. Magát a formát nem kell bemutatnom, de egy kis típusismertetőért érdemes ellátogatni a Dacia Fan Club oldalára. Itt az elődről is találhatók információk.

Hiányt pótol

Sajnos a kisautógyártók 1:64-es méretarányban nem nagyon foglalkoztak a keleti autókkal. Persze akadnak kivételek. Az itt tárgyalt Polistil is a nagy tömegek közé tartozik. Szerencsére olyan modelleket viszont elő vesz, amikről a szocialista államok mintázták az eredetit. Jelen esetben a Renault 12-őt. A formára nem lehet panasz, tökéletesen visszaadja az eredeti autó vonalait. Az orr és a lökhárítók az alvázból vannak példásan kialakítva, bár a jel a hűtőrácsról már lemaradt - de ez nem nagy gond. Hátul hiányzik a tolatólámpa, ellenben a tanksapka és a rendszámtábla helye is megtalálható. A beltér elég egyszerű, műszerfal nincs, a kormány pedig középről van kivezetve Z alakban. Ez nem különösebben esztétikus látvány. A kereke - amikor még volt neki - jól állt, bár talán egy kicsit kicsi, igaz ez viszont nálam nem volt szempont, hiszen amikor megtaláltam már tudtam, hogy átalakításra érkezik.

Oxid

Konkrét elképzelésem még nem volt, de tudtam, hogy hasonlóan a Trabanthoz ez is egy rozsdaboglya lesz. Bár én Dacia-ként kezeltem, a bal sárvédőre és a csomagtartóra „Gordini” imitációt festettem. Tudom, hogy az dupla csík, de ilyen kis méretben ezt kimaszkolni nem lett volna egyszerű. Ezzel egy időben csináltam meg a tető pepita mintájának fehér alapját is, amit ezután alkoholos filccel fejeztem be. A rozsdát jelen esetben három színből kevertem ki. Barna narancs és fekete. Ezt végül egy kis darab szivaccsal vittem föl, hogy egyenetlen legyen a felület. A végén egy kis narancsot is tettem hozzá, a frissebb rozsda miatt. A lakkozással viszont bajban voltam. Ugyanis akármennyi időt is hagytam a festéknek a száradásra, mindig feloldotta kicsit és így elkerülhetetlen volt a fémtiszta felület. A lakkozás viszont mindenképp kellett, hogy a felület jobban bírja a gyűrődést és a másik ami zavaróbb volt, hogy a rozsda „fényes” volt. Végül az olajos Revell lakk helyett akril spray-vel próbálkoztam. Annak ellenére, hogy matt volt ráírva semmilyen változás nem történt. De ezek után már a két olajos réteg között húzódó akril hártya megakadályozta, hogy feloldja a festéket a lakk. Miután ezzel elkészültem kifestettem és öregítettem a részleteket, majd végső kiegészítőként felkerült egy kissé torz vaskereszt is a motorháztető sarkára.

A festés után jött a szerkezeti átalakítás. Jelen esetben csak a kerékcsere. Viszont itt még a legkeskenyebb Matchbox donornak is túl nagy volt a tengelytávja. Így mindkettő tengelyéből kivágtam egy kis darabot, majd a végét elkalapáltam és lefestettem feketére, hogy ne legyen feltűnő. Hátul egy kicsivel még tovább mentem, mert itt még a kerék hátsó részéből is levágtam egy darabot hogy beférjen. Ezután már csak ragasztópisztollyal kellett rögzíteni és kész is volt - bár nem egyszer előfordult, hogy elengedte a "takony" és így szedhettem szét újra. Valószínűleg amiatt, hogy az alváz fém és ebben nem tud olyan jól rögzülni. Végül egy kis műanyag merevítéssel ezt is sikerült megoldani.

A végeredmény egy újabb „ratroautó a keleti blokkból.”

Az eredeti szomorú állapotról a forrás hirdetési képeit használtam fel.
Sokan pillantásra sem méltatnák...
...hiszen így nem egy polcdísz.
Itt hirtelen lendületemben még a tetőt is lemaszkoltam.
Gordini imitáció és a pepita alap.

De szépen, lassan...
...egy kis odafigyeléssel...
... azzá válik.
"Z" alakú kormány.

Éjszakai kültéri kép.
A kedvenc fotóhelyem, egy bogrács elemlámpával kombinálva...
...csodákra képes.
"Ratroautók a keleti blokkból"

Vasárnapi fejtörő - MEGFEJTVE!

A királyi tévé nagyjából kétszázadszorra ismételte az 1975-ös, "Utánam Srácok!" című ifjúsági tévéfilmsorozatot. A feleségem éppen vasalt, nem engedte elkapcsolni, mert állította, hogy ez vasaláshoz pont ideális. A "Mesterdetektív" című epizód ment, ami közepesen rossz minőségben megtekinthető az MTV Videótárban is. Anélkül, hogy igazán spoilereznék, az epizód arról szól, hogy "ne vigyél az iskolába oda nem illő tárgyakat, mert az csúnya dolog". Az oda nem illő tárgyak között volt két - három - olyan, ami szerintem tetszeni fog Nektek. Az első a sorozatban "Lolalemnek" hívott versenyautó. A kérdés az, hogy mi ez és ki gyártotta. (Nem árulok zsákbamacskát, az első kérdésre tudom a választ, a másodikra nem.). A másodikat a sorozatban úgy emlegetik, hogy a "Fantomasz kocsija" (muhahahahaha). Erről pontosan tudom, hogy mi és ki gyártotta és szerintem Ti is azonnal fogjátok tudni, úgyhogy ehhez csak bónuszkérdés, hogy mi ez és ki a gyártó. A tag-eket majd a helyes megfejtések beérkezése után fogom rá kicsapni, szóval hajrá, lehet találgatni!

A díj? Nos, az egy virtuális pajzson körbehordozás.

"Lolalem".

Határozottan nem rossz! De mi ez és ki gyártotta?

 Idézem Charlie Brown megfejtését: "Polistil, 1:26 L&M Lola T260 Jackie Stewartal a volán mögött". Érdekes, hogy mintha picit más felnik lennének rajta, mint a sorozatban lévő darabon. Vagy csak más szögből látszik, azért tűnik úgy?

"A Fantomasz kocsija." A három gyufa nem gyári tartozék. Ez könnyű, szóval itt csak bónusz kérdés, hogy mi ez és ki gyártotta. Beczl megfejtette - mondjuk őrülten csalódott lettem volna, ha nem ő, "Mr. Corgi" lesz a helyes megfejtő. Tehát: "Corgi Toys GiftSet3 5a (267 Batmobile + 107 Batboat & Trailer) 1967"