Mint a tévésorozatok elején, a gyors összefoglalót az előző részek tartalmából – mi az a kamionkórság, mi köze a griffmadárhoz és egyáltalán mi az az ETS2 – letudhatom egyetlen linkkel. Tessenek kedves lenni visszakattintani igény szerint.
Kisgriff
Nagyjából
annyira nem számítottam arra, hogy nekem daycab Scaniám lesz, mint
a viccbéli, műrepülni vitt parasztbácsi arra, hogy bizonyos
dolgok megtörténnek. A „daycab” igazából amerikai kamionos
szleng. Az olyan fülkéjű vontatókat hívják ennek, amiben
egyáltalán nincs hálóhely, mert csak rövid távon, jellemzően
nappal közlekednek városon, vagy egy bizonyos területen belül.
Délután a sofőr leteszi a gépet és este otthon alszik. Tehát
innen a „nappali fülke” elnevezés. A nagy vízen innen sem
ismeretlen teljességében a dolog, de a modern nehézvontatók közt
nagyítóval kell keresni olyat melyben valóban egyáltalán nincs
fekhely. A jellemző, hogy egy van, csak a fülke felfelé irányba
nem terjeszkedik, nincs sok rakodóhely, illetve második ágy
emeletes elrendezésben. A hazai szleng ezeket hívja kis fülkének.
Ilyenem érkezett, ugyanabból a generációból, amit a fenti linken
is bemutattam, de teljesen másik (kisautó)gyártótól.
A brit eb
Tulajdonképpen
állandó bűntársam és egyben felhajtóm a kisautóhalmozásban,
porsche kolléga tehet arról, hogy felfigyeltem az 1:64-es Corgi
Superhaulers sorozatra. A Welly Transporterekről is ő tehet,
szóval „bosszúból” én meg rákapattam a SnowRunner
című PC-s, árkon-bokron átteherautózós játékra. És ezzel azt
hiszem mindenki nyert!
A Wellyket is nagyon szeretem, ár-minőség viszonyban nagyon rendben vannak, de ezek a cirka húsz éves Corgik egy ligával feljebb játszanak. Igen, #regenmindenjobbvolt, #venvagyok, #protkocsattogas és a többi, de az egyértelműen a játékszer kategóriában indulva masszívságban messze lekörözik a kortársakat, mert abban a korban készültek, amikor még belefért, hogy alapvetően valamiféle fémből legyenek, ne pedig műanyagból.
Hozzá ez a tartályszerelvény olyan trükköket is tud, ami bizony Matchbox SuperKings-magasságokba emeli a minőséget, amit én az abszolút csúcsnak gondolok játékszer kategóriában. Gumik feszülnek minden kerekén, ami gurítási szempontból kevésbé előnyös, de mi gyűjtők nagyon szeretjük, mert szép. Stratégiai helyeken festékkel vannak kiemelve apró részletek – gondolok itt a világítótestekre. A tartály két oldalán még a töltő gumicsövek is ott vannak egy tartóban – Matchboxnál volt olyan megoldás, hogy le lehet őket venni a helyükről és csatlakoztatni az öntvényben kialakított csőcsonkokhoz, de azért ilyen magasságokat nem várok el –, ami apró, de nagyon szerethető részlet. A tartály nem szimmetrikus, az alsó dobozok, akszesszoárok és aláfutásgátlókban bizony különbözik, amiről megint azt gondolom, hogy igényes részlet. Nem utolsó sorban a rajta lévő motívum – tamponnyomás a fülkén, matrica a tartályon – pedig kifejezetten szép, a nagymacskával engem megvettek kilóra.
Nincs mese, rácsavarodtam erre a sorozatra, ami amúgy meglehetősen ritkának számít a mi földrajzi koordinátáinkon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése