Réges-régen, egy nem is annyira messzi galaxisban alaposan körbejártuk már a témát a nagy, német tepsivel kapcsolatban. Ez a mostani frissítés post leginkább arról szól, hogy mennyire másként viszonyulunk mi Európa keleti végein a kiszolgált kisautókhoz.
A történeti hűséghez hozzá tartozik, hogy ez a példány a Vateráról származik, egy olyan eladótól aki arról híresült el, hogy nem tartotta fontosnak feltüntetni, hogy amit árul, azok általa kipofozott kisautók. (Ami azért is butaság, mert van tőle olyasmim, amibe lényegesen több ötlet és esztétika szorult, mint a gyári változataiba.) Nem mintha ezzel bármi baj lenne, sőt én lelkesen támogatom a levitézlett kisautók felújítását és átalakítását, halmozom és csodálom modder barátaim műveit. De az nem éppen szép dolog, hogy ő az elektronikus piacterek leggyakoribb jelzőjét használta, a „ritkát”, úgy beállítva, mintha nem mindennapi gyakoriságú, gyári darabokról lenne szó. Én nem figyeltem és belesétáltam a csapdába, mert egyrészt nem voltam benne biztos, hogy csak tamponnyomott verzióban készültek ezek, vagy matricával is. Másrészt tetszett a rend német őrei által használt zöldre sokkal jobban emlékeztető árnyalatú színezés. Tehát ha úgy vesszük, pont úgy jártam, mint Gaben az Üvegtigrisben a napszemcsivel – bár úgy emlékszem nem adtam érte igazán nagy pénzt. Lehet önámítok, de idővel igazából megszerettem, mert elkezdtem értékelni a bele feccölt munkát – bár ezúttal új ötlet nincs benne.
2 megjegyzés:
Pont nemrég végül megvettem egy nagy "Moving parts" felirattal ékesített bliszterben árúsított Chevy pickupot, de közben azért eléggé elszomorított, hogy a nyitható motorháztető dupla áras extra lett (bár a Matchbox már az én gyerekkoromban se nagyon csinált nyitható akármit, más gyártóknál még előfordult "mainline" autón ilyesmi). Még nem döntöttem el, hogy szokásomhoz híven kibontsam-e ezt is.
Na igen, az nagy dilemma! Ahhoz már túl drágák, hogy duplán vegye őket az ember.
Megjegyzés küldése