Matchboxon kívüliek: Grell Wartburg 353 Tourist - Intercamp 440 és Barkas B1000

A Grell kisautóknak meg van az a bája, hogy többnyire olyan járműveket mintáznak, amik között felnőttem(tünk). Ennek ellenére abszolút nem foglalkoztatott a dolog, míg nem a "Retróautók a Keleti blokkból" című kiadványban meg nem jelent a Barkas B1000. Nem sokon múlt, hogy az amúgy 1/43-as méretarányú modellből ne vegyek magamnak egyet, mivel valahogy már gyerekkoromban is megfogott, egyszerűen tetszik és kész. Sokáig azt gondoltam, hogy ha majd felnövök, veszek egy ötszemélyes Barkast, ami tök jó családi autó, mert nem túl nagy, belül meg igencsak tágas. Persze ez csak gyermeki ábránd maradt, de ekkor jött nálam képbe a Grell, mint lehetőség, hogy legyen egy 1/64 méretarányhoz közeli Barkasom.

Első körben Joe saját, postás kivitelűre alakított példányát vettem szemügyre a blog hasábjain, majd a kettővel ezelőtti börzén már végre sikerült élőben is találkoznom egy olyannal, illetve jó pár eredeti kiadású Grell modellekkel. Szerelem volt első látásra, így elhatároztam, hogy bizony nekem kelleni fog civil változatú Grell Barkas B1000. Sajnos a legutóbbi börzéig várnom kellett a beszerzésével, és ha már ott voltam, akkor mellécsaptam egy Wartburg 353 Tuorist kivitelt is, amihez ráadásul egy pofás és korhű lakókocsit is mellékeltek. Természetesen vérszemet kaptam, így egy Trabant 601 Universal erősen wanted listára került, de már pedzegetek magamban egy IFA-t is, hogy lefedjem az NDK-s ipar gyöngyszemeit. Addig is nézzük azokat, amik már a birtokomban vannak!

Wartburg 353 Tourist
Elsőként a Warnyúval kezdeném, aminek lépcsős hátú változatáról a blogazda már értekezett. Igazából a bontatlan csomagoláson keresztül is minden szépségét felfedte, egyedül az nem derülhetett ki, hogy tükör csak a bal oldalra került. Ez számomra egy kedves megoldás, ugyanis abban az időben vagy extraként, vagy utólagos barkácsolással kerültek visszapillantók a jobb oldalra is. Az enyém is metálzöld festést kapott, amihez jól passzolnak a krómozott lökhárítók és dísztárcsák. Extra festésre is futotta, elöl a hűtőrács a lámpákkal kapott egy kis szürkét, míg hátul egy túl szögletesre vett piros téglatestet a lámpatestekre. Utóbbi közelről nem túl szép, de kis távolságból már jobban fest, a semminél azért jobb. Az ablakokon betekintve hasonlóan részletgazdag a beltér, amit kibontva is nehéz megörökíteni a sok fekete műanyagnak köszönhetően, azonban a kombiságnak köszönhetően a tágas csomagterét így is jól látni. Ha azonban még sem lenne elég ez a temérdek hely, akkor utánfutót is köthetünk rá, hogy jól leizzaszthassuk az ezres háromhengerest. Jelen esetben azon a horog itt inkább lyuk, a horog az utánfutóra került, ami inkább személy, mint sem teherszállításra lett kitalálva.

Wartburg Werbung

Intercamp 440

Kívülről igencsak mutatós a teljesen műanyag lakókocsi, részletgazdag, kidekorálták famintával a két oldalát és még a hátulján is kifestették a lámpatesteket/prizmákat. A vonórész is tisztességesen el van látva részlettel, van ott gumiharang és letekerhető támasztó kerék is. Azonban ha benézünk az ablakok egyikén, akkor első körben feltűnhet, hogy nincs is üveg az ablakokban, ami által még inkább a szemünk elé tárul a csont üres beltér. Oké, hogy csak egy kis műanyag darab koloncnak az autó mellé, hogy az messziről jobban mutasson, de valami matt, átláthatatlan plexit igazán faraghattak volna bele. No de sebaj, majd megpróbálom óvatosan szétpattintani és kezdeni ezzel az ablak témával valamit, mert amúgy tényleg mutatós, csak vigyázni kell a vonórészre, hogy el ne törjön.

Barkas B1000

Végére hagytam a kedvencemet, azaz a Barkast, amiből egy platós kivitelt sikerült bezsákolnom. Egyszerűen csodaszép, jó a formája, találó a színe, ízléses a céglogó, valamint az első fényszórók külön kis műanyagok, nem festettek. Sajnos a platós rész már nem ennyire összeszedett. Rendszámtábla és lámpák ugyan vannak hátul, de a fekete műanyag megeszi őket, mondjuk ez a legkisebb baj ezzel a résszel. Az jobban zavar, hogy a plató oldalába belemarták a kerékívet, ami tökre felesleges volt, mondjuk inkább helytelennek. Valószínűleg eredetileg máshova szánhatták, vagy az iparos elszúrta az öntőmintát, de drága lett volna kidobni - ne feledjük, reklám célokra készült modellekről van szó -, vagy valami hasonlóak jutnak eszembe észérvként. Rakományként sörös rekeszeket - mi mást -, pakoltak fel a platóra, elég idétlen módon. Kicsit fura, hogy középen feé van tornyozva úgy, hogy a plató oldalfala és a rakás között körben elfért volna még pár darab, de így legalább biztos, hogy csúszkálni fog. No de ezek a bibik ellenére bőven meg van az "oda vagyok érte" érzésem, amit már csak egy dobozossal lehetne még fokozni.

 

 Dokumentumfilm a Barkas gyártásáról, annak is a középső darabja. Azért ez, mert egy platós fut benne. Német nyelvtudók előnyben!

Egy kicsivel több kifestéssel igazi vitrinmodell válna belőle

A pléhdoboz minden részlete meg van rajta

A hátsó lámpa festése elég egyszerű, de legalább van

Jól mutatnak így együtt

Valamilyen matt üvegezést kénytelen leszek neki csinálni

Amilyen mutatós kívülről, annyira üres belül

 Mindig is tetszett a formája

 A platón a sárvédő ív felesleges, a rekeszek elhelyezése is elég érdekesre sikeredett

 Hátul is meg van minden, csak nincs kifestve

 Még a nagyobb és kisebb testvérük hiányzik

 Ez a kép csak a Grell modell méreteinek szemléltetése végett készült

Ilyenek voltak bontatlan állapotban

Matchboxon kívüliek: Braustolz / Grell Modell Wartburg 353W

Legyen akármilyen határozottan márkahű gyűjtő valaki, bizonyosan vannak pillanatok, amikor az egész „én márpedig csak és kizárólag Matchboxot gyűjtök” elhatározás kártyavárként dől össze, mert valami olyasmi jön vele szembe valami más gyártótól, ami egyszerűen kell. Legnagyobb szívfájdalmamra a Matchbox mindössze egyetlen keleti blokkból való gyártó, egyetlen személyautóját mintázta meg fennállása alatt - ezen kívül még egy Ikarust buszt, mint arra Ikarus256 kolléga nagyon helyesen emlékeztetett - és a jó ég tudja csak, hogy ez változni fog-e valaha. Így vagy úgy, kedvenc pénztemetőm polcán a minap egy 1:64 méretarányú Wartburg 353W nézett velem farkasszemet és nem tudtam otthagyni!

A típusismertetőt kihagynám, lévén gyanítom, hogy Matchbox Memories látogatóinak túlnyomó többsége az elmúlt 40 évet nem dobozba zárva töltötte. (Aki mégis annak a TotalCar-t tudom javasolni.)

A blister feliratai felérnek egy előre megfontolt gyilkossággal! Amikor bevittem magammal fotózódni a céghez, még azok a kollégák is hangos röhögésben törtek ki a „Traumautos der DDR” (Német Demokratikus Köztársaság álomautói) felirat láttán, akik amúgy immúnisak a négykerekűek iránt. A gyártó kiléte kissé rejtélyes, a Braustolz egy Németország keleti felében működő sörfőzde, mely kiterjedt autós mörcsöndájzinggal népszerűsíti magát. A blister egyik csücskében egy www.heed.de felirat olvasható, ami egy kommunikációs ügynökség oldalára visz, tehát ez sem a gyártó. Az utolsó nyom az autó alján a Grell Modell China – Muhahahaha, ha szabad megjegyeznem – felirat. Ez pedig egy újabb német céghez vezet, mely ha jól veszem ki, mörcsöndájzingból él. Innentől nem tartom valószínűnek, hogy a Braustolz kínálatában szereplő többi „must have” darab – kombi és limó Trabi utánfutóval – kapható lenne egy játékboltban, de ha mégis, akkor nekem szóljatok először! Úgyhogy az egyszerűség kedvéért a gyűjteménybe a sörfőzde nevével kerül be. Ja, ha valaki mostanában menne Chemnitz felé – egy köpésre van Zwickau, amiről ha valaki nem tudja, hogy miért híres, akkor két hetes bünti eltiltást kap a Matchbox Memories-ról –, akkor megkérném, hogy vásároljon ezt-azt! Köszi!

Természetesen nem fogom kibontani a csomagot, merthogy így gyilkos, ahogy kinéz, de ettől még van mit elemezni a Wartyogón. Elképzelésem sincs, hogy létezett-e olyan gyári, Erich Honecker extracsomag, mint amit ez a modell felvonultat, hogy voltak-e ilyen csuda-króm lökhárítók és dísztárcsák, metálzöld fényezés hófehér tetővel kombinálva, vonóhoroggal spékelve. Gyanítom nem. De tényleg ez a „jobb mint az eredeti” minőség legyen minden modell legnagyobb baja, nem? Előröl tökéletes, hátulról egy ici-picit nagynak tűnnek a lámpái, bár lehet, hogy csak az teszi, hogy tele-pirosak a világítótestek. Ebben a léptékben nem várok túl sokat a belső tértől, de a kétütemű kocka ebben is jeleskedik! Apró, műszerész zseblámpa kell hozzá, hogy a blisteren keresztül alaposan szemügyre tudd venni, ezért fotókon megmutatni nem tudom, de még az ablakokat mozgató kurblik és a jellegzetes könyöklőket is kialakították!

Most őszintén! Hát nem vadállat!?

Taumautos der DDR. Muhahaha!

Mondtam már, hogy gyűlölök blistert fotózni?

Létezett a valóságban ilyen kivitelű Wartburg?

Előröl tökéletes!

Hátulról meg majdnem - mintha kicsit nagyok lennének a világítótestek. De van vonóhorog!

Ezen kívül van még három sorozatnyi ilyen! A kombi Trabi + lakókocsi azonnal kéne!

Átalakítás: Matchbox MB-39 BMW 323i Cabrio

A címben szereplő járgány duplán értendő, ugyanis két példány párhuzamos átalakításáról lesz szó a továbbiakban. Az egyikből csak elvettem, a másikhoz hozzá is adtam valamicskét. Maga az alapmodell szerintem mindenki előtt ismert, de aki átalakítással vagy restaurálással foglakozik az nagyon is ismerheti ezt a típust, mert elég sérülékeny. A tető és az oszlopok nagyon filigrán kialakításúak, miként az eredeti autón is láthatjuk. És ez a veszte is a kisautónak, ha „játszósok” keze közé kerül. Óhatatlanul leejtik, megnyomják és az oszlopok törnek, hajlanak. Itt jegyzem meg a törésteszt eredményét: Az „A” oszlopok mindig kifelé előre púposodnak, míg az ajtó fölötti él mindig befelé lefelé hajlik. Na innen szép kihívás ismét életre kelteni. Kiváltképpen olyan formában, ahogy matchbox méretben még nem létezett. Sőt a második számú kocsi még a valóságban is csak tuning műhelyek egyedi munkái közül valók.

Kezdjük az elején. A két hozzám került rom tényleg elhasznált volt. Szétszedve őket - plusz még egy harmadikat is, de az egy külön történetté kerekedik majd - egy komplett alkatrészmátrix rajzolódott ki előttem. Érdekesség, hogy az alvázak sem belül sem kívül nem voltak egyformák, eltértek a részletekben. 

A kiindulás, a kissé deformált karosszéria. Másképpen nevezve: a lehetőség bármire

Nem kímélték a kispajtások ezt sem

Alkatrészmátrix BMW módra

Az alvázdifferenciák itt tanulmányozhatók

Izgatta a fantáziámat ez a kocsi, mit is lehetne kezdeni vele, hiszen a tökéletes állapotú eredeti (v1.0) már bent figyel a vitrinemben, tehát valami másnak kell következnie. Az egyik kedvencem a BMW, így tudtam, hogy a kabrió kialakítás náluk nem egyfélét jelent, hanem egy variálási lehetőséget ebben a kategóriában. Olyannyira, hogy még négyajtós verziók is készültek, ami azért már komoly riadalmat kelthet egyes jóérzésű BMW fan-eknél. Annyit még tudni kell az eredeti kocsikról, hogy nem a BMW gyárban hanem Baur autóépítő cégnél, a gyár kisszériás modelljeit gyártó alvállalkozójuknál készülnek.

Itt egy megjegyzés az elnevezésekkel kapcsolatban: Szerintem a szóban forgó Matchbox BMW 323i nem Cabrio hanem Targa. Míg az előbbinél a tető vászonból van és teljes egészében – egyben - lenyitható vagy fölcsukható, addig a Targa esetében van egy fix fém keret a fülke körül és külön levehető a – vászon vagy néhol kemény műanyagból készült - fölső tető illetve a bonyolult szerkezettel működtethető hátsó ponyvarész. Ez utóbbi kialakítás jóval több variációs lehetőséget biztosít. 

Lehet ilyen kabrió vagy olyan, lényeg, hogy mindnek ugyanaz a kocsi az alapja. Az én egyik változatom a teljesen elhagyott tető esete. Ebben az esetben még a bukókeret (esetleg másképpen megfogalmazva a „B” oszlop) is hiányzik. Mint az igazinál, a valódi kabrió érzést ez a változat biztosítja a legjobban. Az én példányomnál sem volt túl nagy munka a bontás. Finoman el kellett távolítani a még meglévő, de megtört tetőelemeket és tulajdonképpen kész is voltam. Kapott egy sötétkék festést valamint a belső terét javítottam fel, kissé talán jobban a valósághoz illő kárpitszínnel. Kapott egy új szélvédőt a karcos régi, sárga helyett, újrafestettem a kerekeit és máris egy új változat (v2.0) jött létre.

Kabrió érzés. Érzed?

Az igazi kihívást azonban a pickup kialakítás jelentette. Amerikásan El Camino-nak hívják egy valamikor így kialakított Ford Ranchero ihlette Chevrolet így elnevezett modellje kapcsán. Nálunk ilyen – elöl kétszemélyes fülke, hátul nyitott plató – autó (vagy kishaszonjármű) először talán a Moszkvics-IZS volt anno valamikor a 70-es évek vége felé, és csak később jöttek a Wartburg-Dacia vonal mentén a Skodák, Fiatok, Golfok ebben a változatban. De egy BMW-ből ilyet csinálni... Igen, ez már nem festékes vödrök és krumplis zsákok szállítására szolgál a ködös hajnali munkakezdés óráiban, hanem igenis az elit réteg hobbiautója a javából. Biciklit, szörföt vagy siklóernyőt lehet lazán bedobni hátra a kárpitozott raktérbe és irány a jól kiérdemelt aktív hétvége a hasonló érdeklődésű sporttársakkal. De aki csak sima egyterűvel jön, vagy netán csak kombival az máris lemaradt. A feltűnőség a lényeg. Egy BMW, de mégis más. Ott vannak a lóerők, a feeling, a minőség, de mégis az előbbiekkel egy össze nem illő megjelenés. Ez adja a sava-borsát a dolognak.

Az én pickupomnál ezért egy platót kellett csinálni (mint már korábban is megesett velem). De ehhez előbb a meglévő csomagtér fedelet vágtam ki a helyéről. A kerékíveknek szerencsére nem kellett nagyobb magasítást csinálni. Pontosabban úgy alakítottam ki a szinteket, hogy ne kelljen ebbe belebonyolódni. Sokkal lejjebb a plató síkját sem tehettem a futómű tartóelemek miatt. A fülke részre egy tetőt ragasztottam be, valamint egy ablakkal kombinált hátfalat. A belteret megrövidítve kapott egy elegánsabb kárpitot meg egy szép színes szélvédőt egy másik kisautóból ideillesztve. Ezzel létrejött az eredeti targa tetősnek a v3.0 változata.

A plató új alapja, a minimális kerékdobokkal

Tetőbefedés és a hiányzó hátsó-fölső traktus

Összeállítva, festéshez készülődve

Az eredeti és a rövidített belsőtér panel

Örülök, hogy bővült a BMW állományom, méghozzá nem is akármilyen verziókkal. Tulajdonképpen ez is egy sorozat, mint a színek vagy kerékváltozatok elhivatott szakértőinek hajszállal mérhető differenciákkal rendelkező sorozatai ugyanannál a modellnél. Nekem ez a sor jutott és ennek különösen örülök. Ahogy elnézem a BMW sort, a kombi még hiányzik. Vajon kétajtósból lehet kombit csinálni?

Háttérben az őssel

Nincs mit magyarázni a verziók közötti különbségen

Azért a BMW-k dögössége valahogy minden verziónál ott van és érezhető

A Matchbox BMW-knél nem jellemző valahogy az útra lapuló alváz és futóműkiképzés

Jól mutat a világos színű kárpit mindkét színverziónál

Lehengerlőek

v1.0, v3.0, v2.0

Targa, pickup, kabrió

Így várják a következő változat megjelenését...

Matchboxon kívüliek: Grell Modell Barkas B1000 Magyar Posta

„Egész úton hazafelé, azon gondolkodám”, hogy mi szépet és jót írhatnék a Német Demokratikus Köztársaságban készült kétütemű motorral szerelt kisáruszállítóról, a Barkas B1000-ről. Bár 1991-ben felhagytak a készítésével, az 1961-től készült 175 740 példányból még mind a mai napig szeli útjainkat számos példány, javarészt immár mint építőiparban tevékenykedő brigádok és felszerelésük nemtörődömségtől megrúgott mobilizáló eszköze. Tehát ha 17 évvel a gyártásuk felfüggesztése után is részei még az utcaképnek, akkor kell ezeket úgy igazán bemutatni? Röhögjetek ki, de ez a félig elszopogatott savanyúcukor alakú forma nekem tetszik. Annak azért örülök, hogy nálunk nem használták a mentőautó kivitelt, mert hát a háromhengeres kétütemű ködfüggönygyárral mindent lehetett, csak sietni nem és akkor még nem is beszéltünk az alá szerkesztett futóműről! A gyártás legvége felé, még készült közel 2000 darab Barkas – B1000/1-jelzéssel, hoppácska! – a VW-től vásárolt négyütemű motorral, de szerintem ilyennel szerelt példány hozzánk már nem került.

Tehát hála a KGST-nek a Barkas mentő mifelénk kimaradt, de annál több volt a Magyar Posta emblémájával felszerelt, jellegzetes zöld dobozból. Ezek közös vonása volt, hogy pilótáik ütötték-vágták őket és igyekeztek bebizonyítani, hogy a háromhengeres kétütemű ködfüggönygyárral igenis lehet sietni és akkor még nem is beszéltünk az alá szerkesztet futóműről! Abban biztos vagyok, hogy a „hű de gyorsan megyünk” élménye megvolt odabent. Én egyszer utaztam ilyen cuccban és megmaradt bennem, hogy a kéziféke az valahogy nagyon murisan volt elhelyezve, a pilóta hónaljáig kellett nagyjából felhúzni a kart. Hogy ez aztán annak az egy darabnak volt a sajátossága, vagy mind ilyen volt, azt nem tudhatom.

A mütyür még a Matchbox börzén került hozzám, a szomszédos asztalnál árusító úrral cseréltem. Ő azt mesélte, hogy az extra kivitelű Wartburg 353W kapcsán már említett Grell Modell gyártotta járgányt „ő szitáztatta fel a Magyar Posta korhű emblémájával”. Így volt vagy másként, a példány és a kivitel telitalálat, nem tudtam neki ellenállni, elcserélődött.

A Barkas, ahogy Lóránt Barnabás szakavatottan feleleveníti. (Kb. 1:45-nél.)

Barkas B1000 a Grell Modell-től. A Magyar Posta korhű emblémájával.

Nekem ez a forma még mindig tetszik és nem csak nosztalgiából.

Nagyjából 2000 példány készült négyütemű motorral is. Meglepne, ha kerültek volna belőlük hozzánk.

Welly Trabant 601S Polizei

A mai post lehetne update is, mert tulajdonképpen a tavaly december végi anyag afféle folytatása – tessenek fogyasztani belátás szerint. Városkánk apró játékboltjában – a helyi pénztárcákhoz igazodva alapvetően kínai szemétben olcsó játékokban utaznak – jött velem szembe ez a példány. Alapvetően nem is járok hozzájuk kisautóra portyázva, mert még a Hot Wheels is a „drága” kategóriában indul ott – nem is adják olcsón, ha néha van is pár mutatóba –, de a farsangi időszakban jelmez kellett a legkisebbeknek. Szóval teljesen váratlanul jött szembe velem ez a Welly. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy létezik rendőrségi gúnyába bújtatott változat 1:64-ben náluk Trabiból, tehát kellemes volt a meglepetés.

„Ilyen állat pedig nincs!”
A helyzet az, hogy ez a kisautó jó is, meg nem is. Irtózatos mennyiségű internetes keresés – és még több Google Translate koptatás – után nagy biztonsággal kijelenthetem, hogy a Német Demokratikus Köztársaság rendőségének állományában (Volkspolizei) Trabant járőrautó sohasem volt rendszeresítve. A keletnémet ipar gyártmányai közül kéklámpásként volt Wartburg, Barkas, IFA, Robur, még MZ motorkerékpár is. Trabi csak és kizárólag civil ügyintézői, illetve a kombi – mit is beszélek – Universal azonban igen. Utóbbiból rendőrkutyák szállítására is (?) alakítottak át, „bedeszkázott” hátsó oldalablakkal. Az újraegyesítés után azonban készültek „showcarok” az előbbi linken látható hivatalos rendőrségi járművek stílusában.

Ha lett volna a Volkspolizei flottájában Trabi járőrautó, az valahogy így nézett volna ki. De nem volt. Ez is egy "showcar", mint a többi amit a neten lehet látni. Ha fenti linken lévő más járműveket alaposabban megnézitek, akkor fogjátok látni, hogy itt még arra is törekedtek, hogy a tetőn lévő akszesszoárok olyanok legyenek, vagy legalábbis hasonlítsanak azokhoz, amit a Volkspolizei járművein használtak - beleértve a tartókonzolt is. (Kép: Wikipédia)

Mi több, a Német Szövettségi Köztársagág rendőrségének (Bundespolizei) azóta már túlhaladott amúgy szög egyszerű zöld-fehér – mostanság már a kék-metálszürke/ezüst színséma dívik – festésével is készült ilyen járgány szép számmal. Az előbbire még csak-csak van magyarázat, még akkor is, ha a valóságban sohasem létezett ilyen Trabi, de az utóbbi előtt én értetlenül állok, holott igyekszem megértően viszonyulni mások nem destruktív elmebajához.

Ilyen "rendőrségi" showcar Trabival is Rajnát lehet rekeszteni. Ez abból a szempontból sem "jó", hogy a Szövettségi Németország rendőrségének az azóta már túlhaladott festési sémáját követi. Ezt még Bréma városának címerével is aljasították szegényt - a rendszáma is brémai - mely a háború után az amerikai megszálási zónához tartozott, szóval végképp nem lehet azzal gyanusítani őket, hogy sok közük lett volna a DDR-hez. A tetőn lévő cumók is nyugatiak, 1-es Golfokon, meg B1-es Passatokon használt ilyesmiket (is) a Bundespolizei.

Tehát ez a kis Welly úgy jó, hogy sosem volt rendőrségi festésű, Trabi showcarokat mintáz. Ha pedig megguglizzátok a „Trabant Polizei” kifejezést, akkor láthatjátok, hogy abból bizony van annyi mint égen a csillag.

Ha már nem volt ilyen a valóságban, mellé tettem egy zöld egyenruhás rendőrt, ha már a Volkspolizei zöldben nyomta.

A Welly bezzeg tudott kék lámpát tenni a Trabira, a Matchbox 1-es Golfra a Mattel meg...

NRFB. Még újabb fajta Welly doboz. Vicces, hogy az inzert nagyobb, mint a doboz, egyszerűen nem fér bele rendesen, az egyik oldalsó fület tehát kinyomja egy kicsit.

Matchboxon kívüliek: Grell - IFA W50L

Szerintem senkinek sem kell bemutatni az NDK legjelentősebb teherautóját, az IFA W50-est, amit 1965-tól egészen 1990-ig gyártottak. A kétféle tengelytávval, szimpla, dupla vagy tripla fülkével készülő teherautóra rengeteg fajta felépítményt készítettek, melyek közül talán a platósból - rövid és hosszú kivitelben - és  a billencsesből készült a legtöbb. Utóbbit szinte mindenféle ömlesztett árú szállítására használták, így szinte mindenhol felbukkant a maga idejében - mezőgazdaság, útépítés, stb. Ezeken kívül még gyakori volt a darus kivitel, a tűzoltóautó, a szippantós, a hókotró, a szemetes konténer szállító és a terepjárásra átalakított példány is. Készült belőle nyergesvontató - az is csak két tengellyel -, amiből összesen egyet láttam eddig, gyanítom ez az idő előrehaladtával egyre inkább így fog maradni. Mivel erősen beleivódott gyerekkoromban a látványa eme dombok rémének, ezért egyértelművé vált, hogy a Grell sorozatból ő sem maradhat ki számomra a Trabant, a Wartburg és a Barkas mellett.

A Grell modellek beszerezhetősége többnyire az aukciós oldalakra és a börzékre korlátozódik, így nem nagyon nyílik lehetőség a különféle festésű és kivitelű példányok között válogatni. Szerencsére találtam egy nekem tetsző darabot, ami egy ponyvával ellátott rövid platós változat, megfejelve egy pótkocsival is. A festésére sincs panaszom, persze valami hazai vonatkozású azért jobb lenne, de ez a zöld szín az arany kerekekkel teljesen elfogadható. A kidolgozás minősége a megszokottat hozza a gyártótól, vagyis minden részlet meg van, a hűtőrács és a logó a típusjelzéssel külön kiemelést kaptak, a fényszórók külön műanyag elemek. Külön tetszik a fellépő megléte, valamint a hátsó tengely dupla kivitelezése, ami hiányzik az a tükör, illetve a fülke és a vonóhorog is kicsit alacsonyan van. A felépítmény és a pótkocsi már egy kicsit egyszerűbb történet, de még tűréshatáron innen van mindkettő. Vele teljessé vált az IFA járműgyár által készített járművek modelljeinek beszerzése, ami a négy márka egy-egy kivitelére vonatkozott. Persze tudnék még válogatni a felhozatalból, de ami a leginkább hiányzik, az egy ötödik márka, vagyes egy kocka Multicar.

A jól ismert forma

Kicsit lejjebb van a fülke a kelleténél

Minden részlet a helyén

Jól áll neki a pótkocsi

Ez a rész picit csúnya lett

Természetesen a dolly is forog, azonban a vonórúd nagyon mélyre került

 

Krómozott alkatrészek nem nagyon fordultak elő egy W50-en

 Grell - IFA W50L