Matchbox MB-40 Chevy Van

A Matchbox Chevy Van függőségem nem nagy titok, így gondolom az sem nagy meglepetés, hogy az idei, 1-120-as sor negyvenedik tagját csont nélkül dobtam a kosaramba, amikor megjelent nálunk. Apropó negyven. Csak engem zavar, hogy mostanában izomból lemaradnak a számozások a csomagolások mindkét oldaláról? Nem tudom, hogy miért van ez így, de engem zavar, hogy mindig valahonnan ki kell keresnem az éppen aktuális beszerzésem MB számát, eddig elég volt csak ránéznem a még bontatlan példányról készült fotómra. No, de végtére is nem ezen van a hangsúly, hanem szeretett játékfurgonomon, ami ezúttal szép, hupikék színbe öltözött. Tulajdonosa Wifi hálózatokkal foglalkozik, amit büszkén hirdet is az autója oldalán, egy jó kiállású dekorációval. Egyedül csak elérhetőséget nem adott meg, legalább egy három ötössel kezdődő telefonszámot firkanthatott volna rá. A színharmóniát nem megtörve az alváz, és vele együtt a hűtőrács és a lökhárítók fehér színűek. Nem rossz, de azért a bliszterképen levő fém szín meggyőzőbb, szerencsére a kerekekre azért jutott a krómból. Hátrányként említeném még a motorháztető élét, ami kicsit anyaghiányos, de ilyenre már korábban is volt példa - hiába no, drágák azok szerszámok, amikbe öntik a fémet.

 Az öntőforma már kezdi feladni a harcot

 

Vezeték nélküli hálózatok javítására sietnek vele

Matchbox MB-40 Chevy Van

Matchbox MB-14 és MB-33 Lamborghini Miura

Régi kedvencem a Lamborghini Miura. Első fogalmam a kocsiról éppen az aranyszínű Matchboxom alapján alakult ki. Ilyennek hittem sokáig, mígnem – már az internetkor hajnalán – láttam egy képet az eredetiről. És megdöbbentem. Mennyire más is a valóságban ez a kocsi. Laposabb, izmosabb. Talán a vékony kerekek miatt? Ki tudja? És akkor kicsit utánanéztem a Miura történetnek, ahogy most is tettem, annak apropóján, hogy egymás mellé gurult a tesztasztalomon egy ősi és egy frissnek mondható kiadás.

Lamborghini: Narancs és fekete

A Lamborghini a Miurát 1966 és 1972 között gyártotta. A kocsi terveit Marcello Gandini készítette akinek már történt említése ezen blogon is. Maga a kocsi az európai kétüléses, csúcsminőségű középmotoros sportkocsi kategória vezető darabja hivatott lenni a gyáriak elgondolása szerint. Megjelenésekor a leggyorsabb kapható közúti autó volt, a V12-es négyliteres, középen keresztben elhelyezett motorjával. Érdekesség, hogy a gyár mérnökei szinte stikában, a szabadidejükben csiszolgatták a terveket, mert a cégtulajdonos Ferruccio Lamborghini egy nagykategóriás luxusautót kívánt gyártani inkább. A sportkocsikat a szomszédban már gyártották őszerinte, és itt a nagy konkurensére a Ferrarira gondolt. De mint az már történelemként ismert, valahogy mégis csak sikerült megnyerni a főnököt az ügynek, hogy bízzon a három mérnöke tudásában, és így elkészült a bemutató darab P400 néven. Sok vesztenivalója végül is nem volt, mert a motor a korábbi modellekből jött, így „csak” a többi alkatrészt kellett kitalálni és összeilleszteni.

A kocsinak előző évben csak az önhordó alvázát a beépített impozáns látványú motorral együtt villantották meg. Apránként méricskélték tehát a fogadtatást. Az 1966-os Genfi Autoshow szakmai közönsége elismerően nyilatkozott immár a Bertone iroda által tervezett alumínium és acél kombinációjából készült karosszériával kompletten megjelenő kocsiról. A kecses megjelenésről, a pillekönnyű karosszériáról és az ígért hatalmas teljesítményről beszéltek leginkább. Tulajdonképpen ez alkotja a sportkocsit magát - ha szűken vesszük. Meg a jóvágású belső tér. Tehát – a következő évtől - elkezdték gyártani Miura néven és a Countach megjelenéséig a legsikeresebb Lamborghini volt. Ekkor újult meg a Lamborghinik jelvénye is. A Miura szó egyébként bikát jelent. Filmes karrierje többek között az Olasz meló című filmben tárgyiasult. 

Érdekesség, hogy készült gyárilag egy targatetős változat is ami egy alumínium cég bemutató autója ZN75 néven. A többi tető nélküli modell csak egyedi átalakítás. Az autó egyébként biztosan nagyon vonzó még mindig gazdagabb körökben, hiszen az egykori sah féltve őrzött példányát Nicolas Cage vette meg nemrég 490.000 dollárért. A modell története során több fejlesztés is történt, motorikusan, technikailag és külsőleg is egyaránt -ahogy ez lenni szokott – így különböző kódú modellekkel találkozhatunk. Érdekes megemlíteni a kocsi első és hátsó nyíló elemeit, nagyon tetszetős megjelenésűek.

A formája teljesen keresztülhatol a történelmen, mert néhány éve egy retrováltozat is megjelent belőle. És láss csodát: addig reszelték a mai modern formákat és szélcsatornás szappanalakú cad-es dizájnokat, míg a végén kijött ugyanaz a kocsi. Biztos, hogy már modern technika van a még modernebb anyagú karosszéria alatt, de a forma időtállónak bizonyult. Ha egy Miurát elkezdenek megváltoztatni, az már nem Miura lesz. És ezt így tartom helyesnek, őrizz(ü/é)k meg ami szép és jó volt régen és ne akarjunk mai stílusokat sablonosan ráerőltetni.

Dualteszt

Még az is lehet, hogy talán ez az aranyszínű kisautó volt az első Matchboxom annak idején, vagy a második a kis kék Land Roverem után. Mindegy is, a lényeg, hogy elsőtulajos a kocsi, bár több, mint két évtizeddel ezelőtt már átesett egy kezdő restaurátor (én) által történt megújításon. Bér a hibák szembetűnőek, a kocsi mit sem vesztett számomra értékéből. Érik a helyzet egy második megújulásra is, addig azonban nézzük meg, mit mutat az új verziójához képest. Talán már nem szokatlan, hogy időnként összehasonlítok régi és új verziókat, valamint az eredeti mellé is odateszem őket. Úgy gondolom, ez a blog némileg technikainak is nevezhető, így ez a látásmód nem esik messze az olvasóktól sem. Amúgy meg egy autómodellnek el kell viselnie az eredetivel való összehasonlítás során felszínre törő kritikákat is.

Nos, nézzük a formát és az arányokat. A rajzhoz hasonlítottam az eredetit, a negyvennégy éveset és a mostanit. A rajz az eredetihez képest kicsit csúcsosabbnak mutatja az elejét, így ha az új kiadáshoz mérjük akkor az teljesen rendben van. Érdekes, hogy a régi kiadás is szinte teljesen a helyén van ebből a szempontból. Ez alól talán csak az alul kiszögletesített hátulja a kivétel. Valószínűleg a keskeny kerekek bontják meg a kocsiról kialakult „aránytalanságot” sugalmazó korábbi véleményemet.

A rajz és az eredeti: teljesen jó

A rajz és az új kiadás: elöl mintha rövidebb lenne a kisautó

A rajz és a régi: elöl jó, hátul viszont erősen lekerekítették az anyagot

Tartom ugyanis, hogy egy autón levő kerék döntően befolyásolja az egész kocsi megjelenését. Leronthatja de fel is emelheti magasságokba is a látványt. A blog elején előadott reakcióm tehát ennek köszönhető, mivel az ősi kiskocsi így elnézve mai szemmel is rendben van.

A hátsó lámpák viszont kihívást jelentettek a Matchbox embereinek, az kifogott rajtuk. Akkor is és most is. Ezért is csodálkozom, hogy az újabb kiadás hátsó lámpáit sem reszelték addig, amíg az eredetihez nem kezdett hasonlítani. A réginél sem sikerült, de legalább ez motiválhatta volna őket a helyes irányba. A rendszámok helye is valahol a hasra ütés és a „csukott szemmel rábökök a helyére” típusú helymeghatározás következményeként lett ott ahol lettek végül is. A réginél a kipufogókra is rádobtak még egy adaggal, de ez még elmegy a vonzóvá tétel miatt. Az oldalsó légbeömlőt csak az újabbikon alakították ki. 

Biztosan már péntek késő délután volt amikor a hátsó homlokfalat mintázták meg. Mindkét esetben

Elölről nézve viszont van különbség az új javára. Az optikai szélesítő hatást is szolgáló hűtőrács az újabbikon hozza a valós arányt, a réginél erősen lecsökkentették. Talán ezzel csaptak be engem is optikailag? A jól beazonosítható első lámpáit szépen kialakították mindkét modellnél, a narancs színű példánynál gyári festést is kapott, ami nagyban dob az összképen. 

A kerék nagyon meg tudja változtatni egy autó megjelenését: a bénától a dögösig képes átalakítani egy közel azonos kasznit is

A régi kerekekről most nem szólok, mert önmagukban mutatják a kort melyben hozzácsatolták a kocsihoz őket. Az újnál meg ott vannak a részletek, az osztások a helyükön, csak nem látszanak a kifestés nélkül. Megérte volna, mert szépen adja az ötös/hármas osztás az összhatást.

Az ajtók - a régivel szemben - az újnál nem nyílnak. Nem is bánom, nem tartom jónak a mozgó részeket ilyen léptékben. A beltér mindkettőnél kiváló, ami még jobban feltűnik a kidolgozottságában mindkét esetben, az a műszerek kettős fekvőhenger árnyékolója. A lapos szélvédőn jól látszanak is.

Jobban megfigyelve látszik a korrekt műszeregység árnyékolás

Itt még nyílt, de minek

Végezetül jó érzés, hogy mindkettő verzió itt lapul a polcon, mert egy ilyen szép formatervű autóra öröm rápillantani bármikor. A kisebb hibák nem rontanak az összképen, és jogosan lehet némi nosztalgikus érzésem is rájuk pillantva. Végül is a hobbim ettől az autótól indult el...

Mintha más lenne a "motorablak" dőlésszöge, de nem!

Szép, időtálló formák

Még szerencs, hogy oldalról nem látszik, hogy melyiken van a virslikerék

Kár, hogy a felni nincs kifestve, mert amúgy korrekt kialakítású

Talán azért narancsban szebb

Érdemes volt újra megmintázni az időtálló formát

Ez ám a cápaorr, nem a bajor márkáé

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels - '70 Chevrolet Chevelle SS - UPDATE

Ha amerikai izomautókról van szó, Joe mindig odateszi magát a történelmi ismertetésben. Nincs ez másképpen a címben említett Chevelle esetében sem, melyről minden lényeges információt olvashattunk már itt a blog hasábjain.

1999 First Editions #4
A jelenlegi bemutatónkban tárgyalt példány az alcímben jelzett évben, szériában és sorszámmal jelent meg. Legfontosabb ismertetőjele, hogy még fémből van az alváza a későbbi műanyaghoz képest. Sokkal masszívabbnak tűnik tőle a kisautó, sokkal nehezebb, kellemesebb gurítani és kellemesebb kézben tartani is. Alapszíne kék, fehér dekorcsíkokkal. Az ablakai világoskékek, a beltér pedig szintén fehér, pizzakormánnyal és elöl két sportüléssel.

Kék-fehér. Klasszikus izomautó dekoráció.

Jól látszik, hogy fém alváza van.

Pizzakormány és sportülések. A tetőn nincsenek csíkok.

Hot Wheels logo a dekorcsíkban.

Matchbox Collectibles - 2000 Motor Trend - 1964½ Ford Mustang Convertible

Amikor e posthoz válogattam az előzményként linkelhető korábbiakat, pontosabban kerestem az ide illő modelleket, akkor rájöttem, hogy már majdnem kikiáltottam egy első generációs Mustangot az 1:64-es méretarány királyának. Csak azért nem hibáztam, mert ott szerepelt a „legjobb” előtt egy másik szó is a jelzős szerkezetben. Az, hogy „eddig”. Jól tettem.

A legeslegelső

Amikor a legendás Ford Mustang történetéről írtam a legelső itt szereplő póni kapcsán, nem tértem ki a történet „1964 és feledik évi” részére, mert akkor nem tartottam fontosnak és álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen keltezésű kisautó kerül a kezembe. Nos, pont ez történt. Tehát a történet nagyon röviden, amivel adós maradtam: A legelső Mustangokat öt hónappal az 1965-ös modellév hivatalos kezdete előtt hozták ki. A sorozatgyártás 1964 március 9-én kezdődött a Michigan állam, Dearborn városában található Ford üzemben. Az autó hivatalos premierje meg bő egy hónappal később, 1964 április 17-én, a Világkiállításon volt, New York-ban. Bár a VIN-jük (VIN – Vehicle Identification Number, minden az Egyesült Államokban forgalomba hozott gépkocsin kötelezően szereplő azonosítószám.) alapján ezek a korai autók is 1965-ös modellek, 1964½ modellként szoktak rájuk hivatkozni. Röviden összefoglalva: Ezek a legelső Mustangok. Ezt mintázták meg a Matchboxnál egy speciális sorozatban.

1964½ évi Mustang katalógus. Tessenek kiélvezni és az apró részleteket is összehasonlítani a modellel!

Matchbox Collectibles Motor Trend

Őrülten nehéz egy mondatba foglalni, hogy mi fán is terem a Matchbox Collectibles márkanév, mert a cég modellek változatos sorára használta azt. Plusz lehetett az illető modell postán rendelős, de üzletben megvásárolható is. Talán akkor lőjük a legkisebb bakot, ha azt mondjuk, hogy speciális kiadás, jellemzően feljavított, részletesebb kisautókkal, mint amik a játékszernek szánt, 1-75/1-100, vagy Convoy szériában szerepeltek, de nem csak ilyenekkel. 2000-ben a cég kihozott egy 14 tagból álló, „Motor Trend” sorozatot. A Motor Trend egy 1949 óta létező, amerikai autós lap és a Matchbox sorozat is az ő logójukat viseli. Azt viszont ne kérdezzétek, hogy a széria hogy és miként volt beszerezhető! A 14 kisautó spéci dobozban és abban spéci kis állványon érkezett. Az állványokat össze lehetett állítani horizontálisan és vertikálisan is – ezt elképzelni nehéz, de egy NRFB darabról készített fotó egyértelművé teszi, hogy miről van szó. Nagyon érdekes, hogy az első generációs kabrió Mustang csak ebben a szériában szerepel, sehol máshol és itt rögtön kétszer is. A post tárgyát képező fekete, lenyitott tetejű darab mellett egy zöld, felhúzott rongytetejű változat is volt a sorozatban, ami legalább ilyen jól néz ki. Néha nem értem, hogy mi vezeti egy-egy gyártó kezét, hiszen pontosan tudjuk, hogy egy kisautó megmintázásának szerszámozása egy vagyon, valamit csak egy szériában szerepeltetni így elég drága mulattság. Persze az is biztos, hogy ez a példány tele van nagyon apró részletekkel, ezért túl drága játékszernek, illetve nem is felelnek meg a szigorú „védjük meg herpeszes Ödönkét a saját butaságától szabványoknak”. Cserébe gyűjtői darabnak egészen zseniális!

A király

Szerepeltek e lapokon már első generációs, lenyitható tetejű Mustangok az 1:6x közeli méretarányból. A Hot Wheels „kicsit feljavított, de még mindig játékszer” értelmezését egyértelműen megeszi reggelire az eddigi bajnok, Johnny Lightning kiadás. Persze nem ugyanabban az árligában indulnak és nem is ugyanannak a közönségnek szánják őket, a JL egy gyűjtői darab. Elégedett is voltam vele, de azt hiszem nem vagyok vádolható elfogultsággal, hogyha azt mondom, hogy a Matchbox Collectibles verzió még jobb. Ezen is rengeteg apró részletet képeztek ki legalább olyan remek minőségben, mint a JL-on, de pont a kabrióknál igencsak hektikus ponton, a beltérnél nagyságrendekkel többet nyújt, mint az. Itt minden részletes! Az ajtópanelek a váltókar, a kormánykerék, a napellenzők. Nagyon érdekes, hogy mindhárom modell ugyanolyan extrát tud: nyitható a motorháztetejük, ami alatt ott is figyel az erőmű. Nos, itt is a Matchbox viszi a pálmát!

Nehéz lesz egy ilyen részletes modellt felülmúlni, de eddig ebben a méretarányban ez a változat a király!

 Ha az Ördög a részletekben lakozik, akkor itt van neki bőven hol laknia, az fix!

 Az a jó a kisautók fotózásában, hogy egészen apró feliratok is olvashatóvá válnak, amihez amúgy óriásnagyító kéne. A "260" az első kerék előtt, a 260 köbhüvelykes, azaz 4,3 literes, 164 lóerős Windsor V8-as blokkot jelenti. Igazi telitalálat, mert ez a blokk csak az 1964½ évjáratra jellemző, 1965-ben egy 289 köbhüvelykes, 200 lovas blokk váltja. A sorozatban ez a leggyengébb V8-as, igaz alatta - teljesítményben és hengerűrtartalomban is - volt még két sorhatos. Szóval ez ízig-vérig pony car és még nem muscle car.

 V8.

 Fehér falú abroncsok, fekete karosszéria, ezüst dísztárcsák és vörös beltér. Merje valaki mondani, hogy nem gyönyörű!

 Ezzel a kis állvánnyal érkezik együtt. Csoda, hogy Telefonos Csávó azon tette ki a boltba?

 Itt lakik Ördög úr és a családja. Mármint hogy a részletekben.

 Beltér mindig hektikus pont a kabrió kisautóknál. Ez szerintem ebben a méretarányban ötös! A méretes váltóbotról látszik, hogy ezt az autót a 3-sebességes automatával szerelték.

 Ilyen lenne, ha meglenne a doboza. (Kép: eBay.com)

 Így lehet összepasszintani az állványokat. (Kép: eBay.com)

Matchboxon kívüliek: Global Way Shares Limited – Iveco Stralis (?) Auchan Kamion

Nyafogtam én itt a Convoytalanság felett, aminek újabb tünete ez a beszerzés. Egyetlen mentségem, hogy iszonyú olcsó volt!

Global Way Shares Limited aka. Guangzhou Chang Sheng Toys Manufactured Co. Ltd. (sic!)

Szóval az úgy volt, hogy karácsony után csapáztunk a madarasteszkóban és elém állt ez a holmi. Láttam én már akkor is hogy fémet csak nyomokban tartalmaz, abban is több metál van, amikor Pataki Attila mulatós slágereket énekel, de mivel meglehetősen Convoy közeli méretarány, én bizony rákívántam, amikor érzékeltem, hogy mindössze 300 jó kis válságforint. Az elkövetője az alcímben szereplő nevű társulat, akik annyira komoly manufaktúra, hogy a saját nevüket sem tudják leírni – vagy a fejlécüket ugyanaz a csávó csinálta, mint aki ezt a cégtáblát. A weboldalukon rengeteg érdekes termék van, a pofátlan koppintás és az ipari hulladék közt, mindenféle szórásban, ennek a holminak konkrétan ez a lapja.

Minek nevezzelek?

Azt egészen konkrétan nem tudnám megmondani, hogy mi akar ez lenni, de gyanítom ez lehetett a gyártó szánédka is – megspórolva a licencdíjakat. Nekem leginkább az Iveco Stralist adja ki – a nyilvánvaló eltérések ellenére is – és persze nem vetélkedhet egy olyan minőségű holmival, mint ez itt. Tényleg mindene műanyag, kivéve a fülkét és hát... Szóval büdös is szegény, az a bizonyos nagyon olcsó műanyag szaga van, ami persze csak a dobozából kibontva derül ki róla. Gyerek kezébe nem adnám, mert másodpercek alatt szilánkos törést tudna neki okozni bármelyik gyerkőc a rendeltetésszerű használat közben. Nézegetni pont jó, meg – vessetek meg – nekem nagyon tetszett, hogy egy olyan hipermarket logóját viseli, ahová be szoktunk térni vásárolni.

 Nagyjából bármit bele lehet magyarázni, de szerintem Iveco Stralis.

 Sokkal nevesebb gyártók sokkal drágább termékeivel szemben ennek VAN beltere és NEM PIZZA a kormánya!

 Van aláfutásgátlója, de sajna nagyon-nagyon műanyag szegény. Olcsósága ellenére kerékdonornak is csak olyasmihez ajánlom, amit nem szándékoztok tologatni. Ja, igen! Madarasteszkó színekben.

 Szét lehet őket kapcsolni. A félpót vonószemével nem sokat vacakoltak, egy csavar az, ami egyúttal össze is tartja az alvázat a felépítménnyel.

 Azért a hátsó ajtók lespórolása még ebben az árfekvésben is az ultraciki kategóriában indul.

Matchbox 2013 Exotic Rides 5-pack – Ford Shelby Cobra Concept

Egészen könnyű dolgom lesz most, hiszen a Ford, Shelby Cobra koncepcióautójáról már értekeztünk 2009-ben, a 2008-as Best of Muscle spéci kiadás kapcsán értekeztünk és ott tárgyaltuk is amit az eredeti autóról tudni érdemes.

Ez a példány az idei, Egzotikus Verdák, 5-ös csomagból való – melynek első darabját, egy TVR Tuscan S-t már tárgyaltuk pár napja. Az idei verziót elég gazdagon díszítették az oldalán, miközben a frontend dekorálatlan maradt, amiért nagy kár. A modellt magát mindig is szerettem, a bébicipő-kék szín, meg a fehér díszítésű kerekek meg ízlés kérdése – nekem az előbbi nem tetszik, az utóbbi igen. A beltere kifejezetten részletes és szép, a hófehér azonban felfalja a részleteket – legalábbis képken mindenképpen.

Ha valakit ez a darab érdekelné, akkor forduljon bátran porsche kollégához, mivel szívesen túladna rajta, csakúgy mint a fentebb már linkelt másik autón a csomagból!

 Ez a bébicipő-kék árnyalat a metál szemcsékkel... Fogalmazzunk úgy, hogy ízlés kérdése!

 A fehér felnik viszont kifejezetten tetszenek!

 

 Az oldala kapott díszítést gazdagon - a Ford embléma kifejezetten jók!

 A frontend viszont fájóan kopasz maradt.

Matchboxon kívüliek: Corgi - Renault Trafic UPDATE

Egy vallomással tartozom: Menthetetlenül Renault Trafic-mániás lettem. A Loctite-verzió mellé újabb három parkolt be a garázsomba a legutóbbi börzén. :-)

Kisbusz sok embernek

A fent linkelt változat bemutatójában már pedzegettem, hogy belül több ülés van a kelleténél, és persze egyik névtelen kommentelőnk meg is fejtette a turpisságot, mi szerint készült személyszállító verzió is, de ilyet mindezidáig nem láttam. Sok újdonságot nem tudok leírni róla a zárt áruszállítóhoz képest. Az alapszín az én példányomon fehér, az oldalán pedig a Holiday Inn szállodaláncot reklámozza. Gondolom egy olyan példányt mintáz, mint amit bizonyos szállodáknál arra használtak, hogy kérésre kimentek a vendégért a reptérre, vasútállomásra, vagy ahová a hotel látogatója kérte.

 Az alapforma ugyanaz.

Mindenhonnan belátunk.

Ha jól számoltam, akkor tíz személy plusz a sofőr fér be.