Újabb autó, ami szélsőséges érzelmeket fog kiváltani. A PT Cruiserbe az ember vagy azonnal szerelmes lesz, vagy komplett borsólevesek közlekednek végig a hátán az iszonyattól, a kettő között meg semmi.
Kéne? Nem kéne?
2000-ben a Chrysler nagyon belenyúlt, jó helyre a jó időre időzítette az 1930-as éveket idéző retro – rohadtul utálom ezt a szót – megjelenésű autót. Az emberek meg vették mint a cukrot, az elején nem tudtak eleget gyártani belőle, várólistákra kellett feliratkoznia annak aki ilyet akart. Az autót egyértelműen a megjelenése adta el. Akkoriban és azóta is divat az Egyesült Államokban a SUV, mert jól pakolható, magas üléshelyzetet biztosít és könnyű belepasszírozni a két gyereket minden akszeszoárral, plusz a kutyát. A PT Cruiser praktikussági szempontból ugyanez kicsiben. A (viszonylag) magas üléshelyzet megvan, jól pakolhatóság – köszönhetően a változatosan dönthető és hajtogatható hátsó üléseknek – megvan, közben egy 2, vagy 2,4 literes benzines sornégyes hajtja – az utóbbi turbóval is akár – vagy egy 2,2-es dízel, attól függően, hogy melyik kontinensen hasítja az utakat. Nem egy versenygép, de a vásárlói zöme valószínűleg nem is azért vette, hanem arra, amit a neve sugall: cirkálni. Winkler Robi még 2001-ből jegyez egy PT Cruiser tesztet a TotalCar-on, amit még akkor is érdemes elolvasni, ha nem értek vele maradéktalanul egyet. A PT Cruiser szerintem „csak” az 1930-as évek megjelenésére hajt, nem a rodságra. A Chrysler, gyári Hot Rod-ja, amúgy már szerepelt e lapokon. Igen, a Plymouth Prowler. A Cruisert meglepően sokáig gyártották igazán jelentős változtatás nélkül – a forma akkora telitalálat, hogy képtelen vagyok olyan faceliftet elképzelni, ami ne rontana rajta –, a súlyos anyagi gondokkal küzdő cég idén januárban állította le a gyártását.
„Nagyi kicsi kosárkája”
Nem csinálok belőle titkot, a PT Cruiser rajta van a titkos toplistámon, nagyon tetszik. Sajnálom, hogy a Matchboxnál nem mintázták meg. Ellenben elkészítették a sorozatgyártású változatában a 2004-es Detroiti Motorshow-n bemutatott PT Cruiser Convertible-t. (Meg a áruszállító verziót a Panel Cruiser-t is. Van olyanom is, csak azt egyfelől le kéne fotózni, amihez most nincs elég jó fény, másrészt nem találom, hogy hová tettem.) Ha az ötajtós Cruiserre azt mondtam, hogy megosztó modell, akkor a kabriolet sokszorosan az. Én erről sohasem tudtam igazán eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, aminek leginkább tán az az oka, hogy sohasem voltam oda a kabriózásért. (Vagy megégsz, vagy cúg van. Szépnek szép, de nem praktikus.) A B-oszlopig oké, de onnan valahogy furák az arányok, tényleg nem tudom, hogy tetszik-e vagy sem.
Matchboxnál ugyanez
Azt sohasem tudhatjuk, hogy a Matchboxnál éppen mi befolyásolja a döntnököket abban, hogy mely típusok kerülnek be az 1-75 vagy 1-100 szériákba. Hogy miért pont a 2003-as katalógusban bukkan fel először az MB-72 PT Cruiser Convertible? Sohasem fog kiderülni! Mint ahogy az sem, hogy egy évvel később miért tűnik el az alvázán 2002-es keltezést viselő, 1:60 méretarányú autó. Később már csak borzasztó, tematikus csomagokban bukkan fel, aztán még a 2004-es és 2005-ös amerikai Superfast sorokban, meg egy 2004-es Matchbox Collectibles kiadásban. A cakk-pakk egy évet gyártott 1-75 verzióval teljesen elégedett vagyok. A belterét is is szépen, egészen aprólékosan kialakították – ami egy cabrioletnél fontos –, ha az ember nagyon erőlteti a szemét, még a műszerfal ívelt betétei is kivehetőek. Érdekessége, hogy a festése nem szimmetrikus, a két oldalán eltérő tamponnyomás látható.
Matchbox MB-72 Chrysler PT Cruiser Convertible. Az egyik oldalon Matchbox logóval.
A másik oldalon meg 72-es "rajtszámmal". Nem is tudok másik, asszimetrikus festésű Matchboxot mondani most nagy hirtelenséggel.
Egy nyitott autónál fontos, hogy szépen kidolgozzák a belterét. Ennél sikerült.
Sohasem tudtam eldönteni, hogy a nyitott változat tetszik-e vagy sem.
