Matchbox 2007 US Classics 5-pack (K9625) 1970 Pontiac GTO

A fejembe vettem, hogy végre befejezem már ezt a kitűnő ötös csomagot, úgyhogy dobpergés, fanfárok, itt az utolsó – de annál figyelemre méltóbb – darab belőle!

Kecske
A Pontiac GTO-t 1963 és 1974 közt gyártották. Négy generációt ért meg, de csak azért, hogy az mondhassam, hogy: „meg se nézzétek, szörnyű, én szóltam” egy kicsit előre ugrok 2003-ba, amikor átcímkézett ausztrál Holden Monarokat árultak ezen a néven egészen 2006-ig. Tehát létezett egy ötödik generáció is, de meg se nézzétek, szörnyű, én szóltam! Az első generáció az izomautó éra szülötte, egyesek egyenesen az első muscle car-ként tartják számon. A történethez hozzá tartozik, hogy az első generáció a Pontiac Tempest opciós csomagjaként létezett, mint különálló modell 1966 és 1971 regnált. 1972 és 1973 közt a LeMans-, 1974-re pedig a Ventura felszereltségi csomagjává halványult. Minket csak az első két generáció érdekel, hallgassatok rám, a harmadiktól felfelé... ajjaj!

Amit nem gondoltam volna, hogy magyarul találok pont az 1970-es – tehát már második generációs – GTO-ról olvasni, meg nézegetni valót, de legnagyobb meglepetésemre leltem. Javaslom fogyasszátok, aztán térjetek ide vissza!

1970-ben a Pontiac nem készített a GTO-ról katalógust, de külön brosúrát szentel a nagy teljesítményű modelljeinek, úgyis mint a közepes méretű GTO-nak, az arra épülő „The Judge”-nak ami afféle „csúcs GTO” illetve a Grand Prix-nek, ami teljes méretű – értsd csatahajó – kupé.

 

Hogy mi ez a kecske az alcímben? Nos, bizonyos körökben – sejthetitek, hogy nem a hegedűkészítők, könyvtárosok és részecskefizikusokra gondolok – divat (volt?) a GTO-t úgy emlegetni, hogy „goat”, ami bizony kecskét jelent. De hogy honnan jön ez a – mondjuk ki – marhaság? Nos, hát nem az eredeti név kiötlőjétől, aki bizony-bizony ugyanaz a John DeLorean volt, mint a későbbi DMC-12 atyja. Neki a Ferrari ikonikus 250 GTO-jától jött a... ööö... sugallat. Olaszul „Gran Turismo Omologato” azaz „homologizált nagy túraautó” ami arra utalás, hogy a FIA hivatalosan is elfogadta a GT-osztályba mint versenygépet, aminek feltétele volt száz utcai változat készüljön belőle. „Amerikaiul” meg pont nincs ráhúzva a GTO-ra semmi jelentés, fogadni mernék, hogy DeLoreannak egyszerűen csak tetszett a három betű kiejtett hangzása „dzsitíó”, a jogi csoport meg utána nézhetett a dolognak és tapasztalhatta, hogy nincs levédve. De hogy a gúnynév honnan jön? Nos, ha eléggé diszlexiásak vagyunk, akkor a GTO leírva (messziről, éjjel, ködben) hasonlít a GOAT-ra. A rövidítés és összevonás-szexuális USÁ-ban így csupa nagybetűvel afféle rövidítésként is működik, miszerint „Greatest of All Times”, azaz „minden idők legjobbja”. Így már megbocsátható.

A legjobb a húszból
A Matchbox 1996-ban rukkolt elő a második generációs GTO-val az 1-75 szériában mint MB-70. Cirka húsz verziója létezik az 1-75 szériában és spéci kiadásokban, de megkockáztatom, hogy mind közül a legvagányabb az pont ez, az egyszerű fekete a vadító piros beltérrel és ezzel a 10 dupla-küllős felnivel. Szerintem nem nagyon akad még olyan verziója, ahol a normális felni és a normális szín metszésben van.

Bele tudok kötni, mert szerintem némileg rövidre, ezért tojásdadra sikerült. A konkurens Hot Wheels – természetesen – szintén megmintázta és az az értelmezés sokkal jobbra sikerült, de mégis a Matchbox is szerethető.

Érdekesség, hogy ugyanezt az öntvényt időnként „The Judge”-nak is elsütötték, amihez párosul a jellegzetes festés, ami az eredetin bizony matrica.

Hogy volt a fentebb linkelt anyagban? "Lökhárító nélküli Mustang?" Még kisautónak is veszedelmes ez, én mondom!

Cirka húsz változata ismert, de szerintem mind közül ez a legsikerültebb szín és felni kombináció, megfejelve a piros beltérrel, ami közepesen részletes amúgy.

Ugyanezt az öntvényt a Matchbox elsüti "The Judge"-nak is joggal, mert a motorháztetőn a három dudor, illetve a hátsó szárny bizony inkább arra jellemző, de GTO-n sem feltétlenül idegen. Nem vagyok kibékülve amúgy az arányaival, szerintem túl rövid és ezért némileg tojásdad.

Nem ér röhögni és vonatkoztassatok el a következő mondat marhaság tartalmától, de: nagyon Mad Max, nem?

Matchbox 2007 US Classics 5-pack (K9625): 1957 Ford Thunderbird

Réges-régen elkezdtem egy olyan 5-ös Matchbox csomagról írni, ami annyira kivételesen jóra sikerült, hogy még külön tag-et is kapott. Így 11-évvel később itt az ideje, hogy befejezzem, amit elkezdtem!

A Matchbox első Ford Thunderbird értelmezése kapcsán behatóan foglalkoztunk a típussal is. Az átdolgozott öntvényről is írtunk már egy szintén egy 5-ös pakkból származó darab kapcsán.

Nos, a fentiek után sok hozzáfűzni való nem maradt, élvezzétek a képeket!

Babakék. Nem anutámnak, nekem.

A részletek rendben vannak, a kerekek is illenek hozzá.

A "Continental Wheel" nevű extra. Kár, hogy hajlamos volt elemelni tőle az első kerekeket az útról, úgy elrontotta a súlypontját.

Ez a beltér botrányos!

Matchbox 2007 US Classics 5-pack (K9625): 1956 Cadillac Eldorado Biarritz

Nem gyakori, de a Matchboxnál előfordulnak olyan modellek, melyek meglepően rövid ideig szerepelnek csak a kínálatban, hogy aztán végképp eltűnjenek nyom nélkül, vagy hogy spéci kiadásokban bukkanjanak fel újra.

Az 1956-os Caddy Eldorado Biarritz mindössze egyetlen évig szerepelt az 1-75, illetve 1-100 sorozatban, mint MB-18 2006-ban. A világoskék autó, a nagyon peres malomkerekekkel – mondjuk a szándékot látom benne, hogy utánozni akarták az eredeti turbinaszerű dísztárcsáit – nem feltétlenül a legszebb verziója ennek a Matchboxnak. Viszont a speciális kiadásokban sokkal jobban sikerült darabok is felbukkannak, no meg sokkal bénábbak is. Mi több igazából már nálunk is szerepelt egy változata, Elvis Presley „kedvenc járműveit” összefoglaló ajándékdobozban.

Nagyon nehéz erről az autóról bármiféle izgalmasat írni, mert igazán nincs benne semmi izgalmas. Pont az, aminek látszik, egy 5,6 méteres, rettentő, kétajtós kabrió luxusbálna. Ebben a modellévben debütál a 90 fokos, 365 köbhüvelykes (5,9 literes) V8-as erőmű, ami az Eldorado modellekben 305 lóerőt ad le. (Igen, a fentebb linkelt postban szereplő adatok pontatlanok, mentségemre szóljon, hogy most találtam meg a modell eredeti brosúráját, amiből alább láthattok majd oldalakat.) Ehhez egyetlen váltót kínáltak, egy kétsebességes automatát.

A Matchboxnál közepesen jó munkát végeztek. A korszak autóihoz hasonlóan ez is két óriási függőleges vezérsíkban végződik. Az eredetihez képest a Matchboxnál elrontották ennek a kialakítását, bár a dolog nem igazán veszélyes. Az oldalra kivezetett kipufogókkal (sidepipes) azonban nem tudok megbarátkozni, mert egy ilyen alkatrész több szempontból is valószínűtlen. Egyrészt ez egy drága, tohonya, akkoriban az elegancia csúcsának számító luxusautó, nem különösebben valószínű, hogy ilyen teljesítményfokozó, feltűnő, hangos és hát ami a stílust illeti erősen vitatható „extrával” látná el bárki is. Annál is inkább, mert a hátsó lökhárító szerves részét képezi (tailpipe) a blokkból kétoldalt kifutó kettős kipufogó. (Pici magyarázat: Az ötvenes évek autóin jellemző stíluselem az akkor aranykorukat élő, a high-tech csúcsát jelentő, jethajtású vadászgépekre emlékeztető részletek. A függőleges vezérsíkok, az utánégetővel ellátott, teljes teljesítményre állított hajtóművekből kicsapó lángot mintázó hátsó lámpák, vagy a szintén a jethajtóművekre emlékeztető lökhárítókba integrált kipufogók.) Egyébként pont a hátsó fertálya az, amiből tudható, hogy ez egy Eldorado Biarritz, bár az autó fenekére csak Eldoradót írtak.

A continental wheel nem szériafelszereltség ennél az autónál és bár a brosúrában nem találtam rá utalást, több mint valószínű, hogy létezett ilyen. Viszont más részletekben meglepően pontos. A motorházfedélen ott a két gyalogosszeletelő vezérsík, a kerekeken az aranyozás – az autó rendelhető volt aranyszínű dísztárcsákkal és hűtőráccsal –, az első és hátsó világítótestek is kifestettek. A beltér is teljesen elfogadható, még a kormány sem csak egy pizza. Nyilvánvalóan nem tökéletes, de a játékautó kategóriában és árfekvésben teljesen elfogadható, sőt!

Ez a piros változat abból a 2007-es, amerikai klasszikusok 5-ös csomagból származik, amely az amerikai autók rajongóinak szerintem kötelező darab.

Szép, részletes frontend, kifestett világítótestek és Caddy pajzs.

A gyalogosszeletelő vezérsíkok a motorháztetőn és az aranyozás a dísztárcsákon jellemző és szerethető részlet...

...az oldalsó kipufogók azonban nagyon valószínűtlenek. A függőleges vezérsíkok azonban el vannak szabva.

A belső megint csak teljesen jó, még a kormánykerék sem csak egy pizza.

A continental wheel hozza az eredeti turbinákra emlékeztető dísztárcsájának mintáját. A hátsó világítótestekre is jutott festék és jól látszik a lökhárítóba integrált kipufogó.

Az eredetin ez így fest.

Az 5,9 literes, 305 lóerős V8-as.

1956-os Cadillac Eldorado Biarritz a katalógusban.

Matchbox 2007 US Classics 5-pack (K9625): 1957 Chevrolet Bel Air Convertible

Rendszeres látogatóinknak nem mondok újat azzal, hogy 1957-es Chevy fertőzésben szenvedek. Igyekszem óvatosan adagolni az ezt a típust megmintázó modelleket úgy, hogy ne érjem el a kritikus tömeget. Korábban már kimerítően tárgyaltam a típus történetét, ezért ezt most egy linkkel elintézhetem. Ez a kisautó már szerepelt itt egy spéci sorozatban megjelent változatában, a mostani verzió bemutatásához egy igazán jó apropó van: bitang jó a színösszeállítása! A kék beltér nagyon jól megy a karosszéria gyönyörű árnyalatú fényezéséhez. Az igazán jó az egészben, hogy ez nem egy drága spéci szériából való, hanem egy pár éves ötös csomagból, melyben amúgy szerintem egyébként is nagyon klassz járgányok vannak és az amerikai autók kedvelőinek amúgy is kötelező.

A színösszeállítás ütős, nekem ezek a kerekek is tetszenek.

Bel Air, ott olvasható rajta!

Még a beltérrel is elégedett vagyok. Ebben a méretarányban, meg a játékszer kategóriában nem kell több.

A kormány - nem pizza - mögött ott a váltó karja, ami egy pöttyet sorjás lett. A jellegzetes műszeregység viszont összetéveszthetetlen.

Matchbox 2007 US Classics 5-pack (K9625): 1969 Camaro SS-396

Annyira jó, hogy a múltban már tisztáztunk itt a blogon autószexualitási alapfogalmakat, mert ez alkalommal is elég lesz rájuk csak visszalinkelni. Márpedig ez alkalommal lesz jó sok ilyen, mert ami terítékre kerül egy Pony Car, ami Muscle Car is!

Mustangot reggelire

Amikor a General Motors 1966 június 28-án a Detroiti Statler-Hilton Hotelben leleplezte a Chevrolet Camarót, akkor a sajtó összegyűlt képviselői közül valaki arról érdeklődött, hogy mit jelent a név. A válasz úgy hangzott, hogy „Egy kicsi, harapós állat, mely musztángokat eszik”. A Camarót nem is lehetne frappánsabban összefoglalni. Nyilvánvalóan Pony Car, számos verziója Muscle Car és dedikáltan a Ford Mustang konkurensének szánták.

Az első generációs Camaro az 1967-1969 modellévekben volt a Chevrolet szalonok lakója. A 2+2 üléses már eleve kupé és kabrió kivitelben is kapható volt, motorizáltságát tekintve pedig 3,6 literes sorhatostól, 7 literes V8-ig terjedt a kínálat – már ha beleszámoljuk az egyes dealerek által kínált spéci kivitelű Camarokat is – és nem, nem volt belőle dízel, mielőtt valaki megkérdezné. Váltóját tekintve négysebességes manuális, illetve két és háromsebességes automata volt a palettán. (Egy forrás szerint háromsebességes manuális váltóval is szerelték.) Az első generációs Camaro nyolcvanféle (!) gyári, és további negyvenféle (!) kereskedői opcióval volt rendelhető, ezért katasztrofálisan nehéz általános érvényű kijelentéseket tenni arról, hogy a három fő gyári felszereltségi szint – SS, RS, Z/28 – pontosan mit is takar. (Egyébként az amerikai autóknál ez egy külön tudományág. Nagyon gyakori, hogy a különböző modellévekben apróbb változtatásokat hajtanak végre, ezért mindig szent borzadállyal olvasom kedvenc amerikai autós periodikám aukciókról szóló tudósításaiban az értekezéseket, hogy az ilyen és ilyen díszléc, vagy az olyan és olyan felni – vagy ezek tetszőleges kombinációja, olyan egészen agyament részletekig, hogy milyen színűre festették a szelepfedelet – évjárat helyes, vagy sem.) Nem is mernék belemenni egy ilyen fejtegetésbe, mert nagyon nagy az esélye, hogy bakot lövök, ugyanakkor a kisautó részleteinek értékeléséhez – mert a végén ez lesz a csattanó – azért nem árt tisztában lennünk az alapvető csomagok mibenlétével. Induljunk el a kályhától!

Az 1967-es modellévben az RS (Rally Sport) egy optikai tuning csomag, többek között spéci hátsó lámpákat, eltűnő első világítótesteket és RS emblémákat jelentett. Az SS (Super Sport) csomag már lényegesen több ennél, alapvetően egy 5,7 literes V8-as blokkot jelentett a motorháztető alatt – opcióként 6,5 literes erőmű is lehet az SS csomagban –, kamu légszipoltyúkat a fentebb említett alkatrészen, SS emblémát a hűtőmaszkon, az első kerék előtt, a tanksapkán és a duda gombján. Ugyanakkor lehetséges volt mindkét csomag megrendelésére. Az egymillió dolláros kérdés, hogy ez esetben melyik embléma jelent meg az autón, a magam részéről passzolom a dolgot. Eddig még nem is tűnik olyan bonyolultnak a dolog, de itt jön a képbe a Z/28 csomag. Ez egy „elvben versenyzésre kész” Camarot jelent, ami bármelyik Chevy dílertől megrendelhető volt, ugyanakkor semmilyen katalógusban sincs nyoma! (A fene sem érti.) Pedig nem akármi volt benne. Az első kerekeken szervós tárcsafékek, négysebességes manuális váltó, 4,9 literes V8 small block (muhahahaha), Holly karburátor és még jó pár teljesítménynövelő apróságot, racsingcsíkokat és tuning futóművet. Papíron a Z/28 290 lóerőt tudott, de a General Motors csalt, hogy alacsonyan tudja tartani az autó biztosítási besorolását – és így többet adjon el belőle – illetve, hogy beférjen bizonyos versenykategóriákba. A valóságban a 302 köbhüvelykes small block (Ezzel képtelen vagyok betelni, méghogy kicsi? Muhahahahahaha!) cirka 360 pacit tudott az egy négytorkú karburátorral és úgy 400-at a két darab négytorkúval. (Ízlelgessük ezt, emberek! „Két darab, négytorkú karburátor.” Nyamm!) Ami az emblémákat illeti, a korai Z/28-ak az első sárhányóin 302-őt viseltek emblémaként, 68-ban és 69-ben viszont már Z/28-at. Na, itt még mindig nem tűnik túl bonyolultnak a képlet, de a Z/28-ra is rendelhető volt az RS csomag. Ezek után ki ismeri ki magát a jelölések tengerében?

STYLO

Kikapcsolódásképp következzen itt öt perc és még két másodperc színtiszta autószexualitási óverdózis! Tessenek teljes képernyősre nyitni a videót, felcsavarni a hangerőt és hátradőlni! (Igen, az ott tényleg Bruce.)

[Mos Def:]
Love electricity,
Shockwave central,
Power on the motherboard,
Yes.

Push up,
Overload,
Legendary,
Heavy glow,
Sunshine,
Thunder-roll,
Keep this on,
Yes the lanturn burns firm and easy,
And broadcast so raw and neatly,
Thunder-roll,
Sunshine,
Work it out now, now, now...

[2D:]
Overload, overload, overload,
Coming on to the
Overload, overload, overload,
Coming on to the
Overload, overload, overload,
Coming on to the
Overload, overload, overload,
Coming on to the...

Oh Stylo, (juice)
Go for blossom in your soul.
When you know your heart is light,
Electric is the love.

When the mako flies, (Like a giant fish,)
Up from the bottom in your eyes, (As it leaps from the stream,)
Then I'll know the twilight skies, (Blood curdles, it's death row,)
Are not so broken hearted. (Hot from the end of the line.)

[Bobby Womack:]
If it's love, it's electric.
It'll be flowing on the streets,
Night after night,
Just to get through the week.
Sometimes it's hard.

Right now.

[2D:]
Sing yourself (juice) out of depression,
Rise above
All recession.
If I know your heart,
Electric is the love.

[Bobby Womack:]
There's only one way;
Let it play a little while longer.
It's got a way of passing through man and woman,
In another world,
In another world in the universe.
Ohhhhh...

[2D:]
(Overload, overload, overload,)
(Coming on to the)
(Overload, overload, overload,)
(Coming on to the)
(Overload, overload, overload,)
(Coming on to the)
(Overload, overload, overload,)
(Coming on to the...)

[Bobby Womack:]
Right now.
Here's what we got to do.

If it's love, it's electric.
It'll be flowing on the streets,
Night after night,
Just to get through the week.
Sometimes it's hard.

[2D:]
(Overload, overload, overload,)
(Coming on to the)
(Overload, overload, overload,)
(Coming on to the)
(Overload, overload, overload,)
(Coming on to the)
(Overload, overload, overload,)
(Coming on to the...)

[Mos Def:]
That's what I'm talking about.

Love electricity,
Shockwave central,
Power on the motherboard,
Yes

Push up,
Overload,
Legendary,
Heavy glow,
Sunshine,
Thunder-roll,
Keep this on,
Yes the lanturn burns so firm and easy,
And broadcast so raw and easy,
Thunder-roll,
Sunshine,
Work it out now, now, now...

Right now.

Az 1968-as modellév apróbb változásokat hoz csak a megjelenésben, de 69-ben változtatnak a karosszéria elemeken is. (Ezzel együtt én ugyan meg nem tudom különböztetni őket, ehhez a képességhez gondolom empirikus tapasztalatok kellenek.) Mi több ebben az évben számos új teljesítmény opció jelenik meg, amitől ez az évjárat vált a legvonzóbb gyűjtői darabbá. Rendelhető volt mind a négy kerékre tárcsafék – a rendszer javarészt a Corvette-ből származott. Az RS opció már nem csak kozmetikai változásokat hoz, hanem a 4,9-es V8-ast is, amit a már bevált módszer szerint papíron 290 pacis, a valóságban pedig mint fentebb, hozzá pedig négysebességes váltó jár. Ebben az évben 37 773 RS, 34 932 SS, és 20 302 Z/28 fogy, azaz összesen 243 085.

A la Matchbox

Az első generációs kabrió Camaro az 1-75 szériában mint MB-40 debütál 1997-ben. Az alváz felirata szerint „'69 Camaro SS-396”, szóval most nem alkalmazták a „legjobban felszerelt változat, amit a kivitel elbír” irányelvet. A kisautó részletgazdag, a kabrióknál mindig kritikus pont beltér is remek, még a kormánya sem pizza, a ráfestett csíkok is stimmelnek, mivel ilyenekkel is rendelhető volt az autó. Az 1-75 szériában aztán csak egy évvel később, 1998-ban fordul elő, mint MB-33, aztán legközelebb mint MB-21 2005-ben. Érdekes ez, mert számos olyan modellt tudunk, amiről minden létező bőrt lenyúz a cég az 1-75 és 1-100 sorokban, míg másokat alig-alig használ. Szerencsénkre a Camaroból harminc körüli változat jelenik meg spéci kiadásokban és ötös, meg tízes csomagokban, köztük zseniálisan jók és borzasztóak is. Az egyik legjobb egy kitűnő, ötös csomag része, ami az amerikai autók kedvelőinek kötelező darab – egyetlen szépséghibája, hogy 2007-ben jelent meg, szóval beszerezni most már nem biztos, hogy olyan egyszerű. Az ötös csomagból való Camaro sok extrát hordoz, ami az egyszerű játékszer szint fölé emeli. Alapvetően ez a narancssárga árnyalat – Hugger Orange – egy létező Camaro szín. Az autó RS emblémákat visel és ami ezzel kapcsolatban lévő festett részlet, az stimmelni is tűnik. Az én példányom egyik oldalán teljesen, a másikon csak javarészt elmosódott ez a részlet, de ha jól meresztgetem a szemem, akkor még az első sárhányókon lévő 302-es felirat is stimmel. A teljesítményfokozó dekorcsík szintúgy helyes, ilyen is rendelhető volt rá. Egyedül az első-hátsó SS (öntvény) feliratokról nem tudom eldönteni, hogy helyesek-e, de erről bővebben már értekeztem fentebb.

Az 1:62 méretarányú, első generációs Camaro Matchbox igazi telitalálat, ráadásul egy olyan ötös csomagból származik, aminek a többi tagja is kötelező az amerikai autók szerelmesei számára! Aki négy évvel ezelőtt kihagyta, az tényleg bánhatja!

"Lehunyja sok szemét..." 1969-es Chevy Camaro SS/RS zárt fényszórókkal. Az SS feliratról nem tudom, hogy helyes-e. Valaki?

 A teljesítményfokozó festékcsík is helyes, ilyennel is rendelhető volt.

 A nem kifestett részletek - például a szipoltyúk a motorháztetőn - meg a kifestettek is rendben vannak!

 Rallye-Sport felirat is jó helyen és ha az ott 302 az index előtt, akkor az is helyes.

 Hátul is SS embléma. Hogy helyes-e? Passz!

 A beltér is rendben és a kormány sem csak egy pizza.

 A 2007-es US Classics ötös pakk, amiből való.

 Egy 1969-es RS.

 Egy 1969-es SS.

 Itt pedig a teljes 1969-es Camaro katalógus!

 Ilyen csík van a Matchboxon is. Ja és ilyen, amikor "nyitva van a szeme".

 Cabrio.

 A gyári extrák garmadája.

 A csomagtértetőn lévő csomagtartó kéne valakinek?

 Csíkok még.

 Opciók, opciók.

Mixeljen Camarót ön is!