A fejembe vettem, hogy végre befejezem már ezt a kitűnő ötös csomagot, úgyhogy dobpergés, fanfárok, itt az utolsó – de annál figyelemre méltóbb – darab belőle!
Kecske
A
Pontiac GTO-t 1963 és 1974 közt gyártották. Négy generációt
ért meg, de csak azért, hogy az mondhassam, hogy: „meg se
nézzétek, szörnyű, én szóltam” egy kicsit előre ugrok
2003-ba, amikor átcímkézett ausztrál Holden Monarokat árultak
ezen a néven egészen 2006-ig. Tehát létezett egy ötödik
generáció is, de meg se nézzétek, szörnyű, én szóltam! Az
első generáció az izomautó éra szülötte, egyesek egyenesen az
első muscle car-ként tartják számon. A történethez hozzá
tartozik, hogy az első generáció a Pontiac Tempest opciós
csomagjaként létezett, mint különálló modell 1966 és 1971
regnált. 1972 és 1973 közt a LeMans-, 1974-re pedig a Ventura
felszereltségi csomagjává halványult. Minket csak az első két
generáció érdekel, hallgassatok rám, a harmadiktól felfelé...
ajjaj!
Amit nem gondoltam volna, hogy magyarul találok pont az 1970-es – tehát már második generációs – GTO-ról olvasni, meg nézegetni valót, de legnagyobb meglepetésemre leltem. Javaslom fogyasszátok, aztán térjetek ide vissza!
1970-ben a Pontiac nem készített a GTO-ról katalógust, de külön brosúrát szentel a nagy teljesítményű modelljeinek, úgyis mint a közepes méretű GTO-nak, az arra épülő „The Judge”-nak ami afféle „csúcs GTO” illetve a Grand Prix-nek, ami teljes méretű – értsd csatahajó – kupé.
Hogy mi ez a kecske az alcímben? Nos, bizonyos körökben – sejthetitek, hogy nem a hegedűkészítők, könyvtárosok és részecskefizikusokra gondolok – divat (volt?) a GTO-t úgy emlegetni, hogy „goat”, ami bizony kecskét jelent. De hogy honnan jön ez a – mondjuk ki – marhaság? Nos, hát nem az eredeti név kiötlőjétől, aki bizony-bizony ugyanaz a John DeLorean volt, mint a későbbi DMC-12 atyja. Neki a Ferrari ikonikus 250 GTO-jától jött a... ööö... sugallat. Olaszul „Gran Turismo Omologato” azaz „homologizált nagy túraautó” ami arra utalás, hogy a FIA hivatalosan is elfogadta a GT-osztályba mint versenygépet, aminek feltétele volt száz utcai változat készüljön belőle. „Amerikaiul” meg pont nincs ráhúzva a GTO-ra semmi jelentés, fogadni mernék, hogy DeLoreannak egyszerűen csak tetszett a három betű kiejtett hangzása „dzsitíó”, a jogi csoport meg utána nézhetett a dolognak és tapasztalhatta, hogy nincs levédve. De hogy a gúnynév honnan jön? Nos, ha eléggé diszlexiásak vagyunk, akkor a GTO leírva (messziről, éjjel, ködben) hasonlít a GOAT-ra. A rövidítés és összevonás-szexuális USÁ-ban így csupa nagybetűvel afféle rövidítésként is működik, miszerint „Greatest of All Times”, azaz „minden idők legjobbja”. Így már megbocsátható.
A legjobb a húszból
A
Matchbox 1996-ban rukkolt elő a második generációs GTO-val az
1-75 szériában mint MB-70. Cirka húsz verziója létezik az 1-75
szériában és spéci kiadásokban, de megkockáztatom, hogy mind
közül a legvagányabb az pont ez, az egyszerű fekete a vadító
piros beltérrel és ezzel a 10 dupla-küllős felnivel. Szerintem
nem nagyon akad még olyan verziója, ahol a normális felni és a
normális szín metszésben van.
Bele tudok kötni, mert szerintem némileg rövidre, ezért tojásdadra sikerült. A konkurens Hot Wheels – természetesen – szintén megmintázta és az az értelmezés sokkal jobbra sikerült, de mégis a Matchbox is szerethető.
Érdekesség, hogy ugyanezt az öntvényt időnként „The Judge”-nak is elsütötték, amihez párosul a jellegzetes festés, ami az eredetin bizony matrica.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése