Hot Wheels '91 Mazda MX-5 Miata

A közelmúltban foglalkoztunk már az első generációs Mazda Miatával. Akkor is egy Hot Wheels értelmezés kapcsán, de ez egy teljesen másik, sokkal újabb öntvény!

Már a fentebb linkelt postban – melyben típusismertetőt is találtok – utaltam erre a verzióra, mely a fiatalon elhunyt, zseniális tervező, Ryu Asada munkája. 2019-ben debütál, 2022-ig jobbnál-jobb festésekkel szerepel a mainline-ban. 2023-ban Japanese Classics és Car Culture kiadásokba kerül be – nagyon szép mind a kettő. Idén, azaz 2024-ben tér vissza a mainline-ba. Ezt láthatjátok ebben a bejegyzésben.

Remeknek találom ezt az öntvényt is. Gondolom a bukókeret megjelenítését ami egyértelműen rontja az összhatást én szükséges rossznak gondolom. Szebb lenne nélküle, de gyanítom jó okkal került oda.

Egy ideje már kísérletezem a rövid videókkal, első sorban az ilyen, bontatlan kisautók megjelenítésének okán. Ez egy hibrid post, amiben fotókat is láthattok, de már videót is. Azt hiszem nem kell jobb példa rá, hogy mennyivel jobb egy ilyen videó, mint csak a képek!

NRFB

A bukókeret a szükséges rossz, nélküle sokkal szebb lenne az öntvény.

Pont az ilyen, vicik-vacak képek miatt...

...kezdtem bele a videózásba! A különbség magáért beszél.

Hot Wheels Mazda MX-5 Miata (NA)

Én valahogy pont azokat a Hot Wheels kisautókat szeretem a legjobban, amivel úgy érzem, hogy kiléptek a komfortzónájukból. Azokat meg különösen amik autóipari legendákat mintáznak meg!

:マツダMX-5 ミアタ
Mindig óvatosan közelítek a legendákhoz, különösen akkor, ha nincs személyes tapasztalatom velük kapcsolatban. A típusismertetőt hosszas mérlegelés után az akkor még a TotalCar színeiben játszó Winkler Robinak szervezném ki, aki húsz éve (!) írt használt tesztet a saját, akkor már 13 (!) éves autójáról. Azért rá, mert az utólagos javítások után összeszedett, típustörténetet is tartalmazó mű lett.

A magam részéről az 1996-os, amerikai brosúrát tudom hozzátenni az élményhez. Azért ezt mert az első oldal grafikájával engem megvettek kilóra, pont ilyen színű autót mintáz meg a Hot Wheels. Illetve a Miatán kívül, az utolsó oldalán felsorolja az akkor aktuális teljes, észak-amerikai Mazda kínálatot, ami nagyszerű korkép.

A katalóguson kívül muszáj volt ezt a német nyelvű tévéreklámot is elsütnöm, mert nagyszerűen igazolja, hogy a bukólámpa csajozós!

1991-2003

Legnagyobb meglepetésemre a Hot Wheels kétszer is megmintázta az első generációs (NA) Miatát. E post tárgyát a legendás Larry Wood tervezte és az alcímben szereplő periódusban szerepelt a mainlineban és spéci kiadásokban. Ez az 1991-es premierévből való és az akkor megjelent három, piros alapszínű változat közül a legmenőbb, merthogy nincs rajta semmiféle „hotwheelszes” csicsa. Rengeteg változata közül talán még három-négy olyan van, amiknél metszésben van ehhez hasonlóan az, hogy normális színük van, nincs rajtuk semmiféle borzasztó dekor és szép kerekek vannak alattuk. Viszont azt, hogy az egyik legnépszerűbb, gyári MX-5 színben pompázzon, csak ez tudja.

Alapvetően nagyon szeretem, nagyon jól sikerült öntvény, bár a beltér elnagyolt, ami egy roadsternél nagyon szembetűnő.

Csak széljegyzetként: A másik MX-5 NA öntvény a szintén legendás Ryu Asada munkája, 2019 óta van használatban és idén, azaz 2024-ben is szerepelt a mainlineban. (Van ilyenem, lesz róla post, becs szó!) Az sem rossz, sőt nagyon is jó, de a Larry Wood készítette változat egy szempontból ráver – de ez már egy másik történet lesz.

Az egyik leggyakoribb, gyári Miata NA szín.

A rengeteg verzió közül a kevesek egyikke, ami nincs agyonvágva csicsamicsa dekorral,...

...és / vagy szekérkerekekkel.

A beltér lehetne részletesebb - egy roadsternél eléggé feltűnő az ilyesmi.

De ez a kérmszín annyira jó, hogy megbocsátom!

Matchbox MB-68 Mazda RX-500 – Update

Egy tavalyi, eléggé alapos postunk kap most kiegészítést abból a vitathatóan fontos alkalomból, hogy az addig meztelenül fagyoskodó Mazda RX-500-asom kap egy eredeti dobozt. Sohasem voltam dobozgyűjtő, de valamikor réges-régen kaptam ajándékba egy kollégámtól egy szatyornyi, eredeti Matchbox dobozt. Most jutottam el oda, hogy a kabátot párosítsam a gombjával.

Rajongok ezekért a grafikákért - ezért is döntöttem úgy, hogy egy vacak kis doboz megér egy postot.

Van ám nekünk mélytudományosan szakcikkünk a régi Superfast dobozokon előforduló piktogramokról! Akit érdekel, hogy mit jelent a vasaló és a felborult lakókocsi, tessenszives ide klattyintani!

Fedezze fel az apró különbségeket a dobozfül és a legnagyobb oldal képei közt!

Matchbox MB-68 Mazda RX-500

A Matchbox történetében volt egy hosszú korszak, amikor előszeretettel készítettek sohasem létezett, fantázia szülte kisautókat, vagy mintáztak meg futurisztikus formájú tanulmányautókat. Mentségükre szolgáljon, hogy az utóbbiak akkoriban ultramenőségnek számítottak. Nekem alapvetően mindkettőtől lábrázásom van. Nem úgy ettől a Mazda tanulmánytól. Már gyerekként elcsavarta a fejem.

Azok a 70-es évek
Nem kétséges, hogy a koncepcióautók aranykora a korai hetvenes évek. Az autó showké szintúgy. Felettébb költséges kellékei ezeknek a tanulmányautók a nagy gyártók számára. A Mazda 1970-ben mutatja be az RX-500 tanulmányt Tokióban és el is lopja vele a showt. A tesztelők.hu részletesen ír a gépről és sorsáról, így javaslom, hogy folytassátok ott az olvasást róla és aztán térjetek vissza ide. A cikk megemlíti a többszínű hátsó lámpát – ez az egyetlen részlet ami amúgy hiányzik a Matchboxról, mert egyszerűen túl vékony a motortér fedele ahhoz, hogy kialakítsák. Egy közlekedésbiztonsági tanulmány formába öntésével kísérleteztek így. Ha az RX-500 gyorsított, akkor zölden világított, ha folyamatos sebességgel haladt, akkor narancssárgán, míg ha fékezett – sohasem fogjátok kitalálni – pirosan.

Ezt sejtem az eredeti, 1970-es Tokyo Motor Show megjelenésének - legalábbis a felnik stimmelnek a Tesztelők.hu-s, fekete-fehér standfotón látható verzióéval. Nem látszik, de ekkor még nincsenek első lámpái. Érdekes, hogy mindenhol narancssárgát említenek az eredeti színeként, de ez - nekem legalábbis - inkább citromsárga. Lehet, hogy csak kifakult a fotó az évek során, mire beszkennelték?

Később átfényezték ezüstre - nyilván ezt lehetetlen biztosra megmondani egy fekete-fehér fotóról - de valószínűleg ez már az az állapot - más felniken is gurul. (Képek: The Gentlemen Racer, Reddit)

Népszerű tévedés, hogy az RX-500-ból három példány is készült. Nos, ez nem igaz. Az első Matchbox inkarnációja (többé-kevésbé) pontos, az első megjelenésekor narancssárgában pompázott és nem volt első lámpája. Később ezüst színűre fényezték át – én láttam róla fotókat zöldben is, de az könnyedén lehet retusálás eredménye is. Már eleve az kisebb csoda, hogy az autó önerőből mozgásképes. Akkoriban nem volt ritka, hogy a tanulmányok csak négykerekű szobrok voltak és akár még csak funkcionális kormányművük sem volt. Gondoljátok el hogy mennyire lehetett jó meló mozgatni ezeket a kiállítóhelyre. Láttam egy videót erről, valami olasz tanulmány kerekeit úgynevezett rugdosás által próbálták a megfelelő irányba fordítani, miközben próbálták feltolni egy meredek rámpán. Nos, ezzel szemben az RX-500 150 mérföld per órás csúcssebességgel (kb. 240 km/h) képes repeszteni.

 

Így jön-megy 2009 júliusában. Nem akarok bálványokat döntögetni, de egyrészt nem működik a hátulján a karácsonyfa-világítás - már ha az működött valaha is -, illetve... Szóval nincs szép hangja na! A csodaszép testhez valami öblös mély hangot, esetleg végletekig húzott, versenymotor visítást vár az ember. Hogy a mindössze 982 köbcentis - a Tesztelőknél lévő adat téves -, kétrotoros Wankel motor ilyen, haldokló turmixgép hangot adjon, arra nem számítottam.

ピンプマイライド (Pinpumairaido)
Az RX-500 mint MB-68 debütál 1972-ben. Övvonal felett narancssárga, alatta fehér, a szélvédője lila, szóval a színezése inkább csak utal az eredetire, mint követi azt, de maga a járgány egészen meglepő részletességgel igyekszik visszaadni a valódi autót. Ez egyértelműen a leggyakoribb verzió, amit három évig készítenek ebben a formában. A zsanérok miatt a képek alapján azt gondolnánk, hogy az utaskabin fedele nyílik felfelé úgy, mint a fentebb már linkelt Dodge Charger Mk lll esetében. Nos, legalábbis én ezt gondoltam sokáig, mert soha nem volt ilyenem, aztán valamelyik osztálytársam tulajdonában lévő darab segítségével világosodtam meg, hogy az bizony a motorházfedélhez tartozik.

Az 1975-ös és 1976-os modellévekben bepirosodik az RX-500-as és rajtszámot, meg racsingcsíkokat kap, teljes a megőrülés a motortér és az azzal egy darabot képező beltér krómozásában és nem krómozásában is, de a legtöbb végeredmény olyan, mintha akkor esett volna le éppen a falunapos ringlispílről a táltos egyszarvú paripa és a repülő csészealj közül. Az én piros verzióm is ekkoriból származik, de óriási mázlimra semmi ilyesmi nincs rajta. Ezzel pont az egyik legritkább verzió ebből a két évből. (Ez úton is köszi Matchbox kollégának, hogy segített mindenféle adatbázisokból kitúrni, hogy egyáltalán ismert ez a változat.) Angliában aztán nem is készül belőle több.

1981-ben még egyszer visszatér, Hong Kong-ból. Sötétzöld alapszínben, éretlencitrom-zöld és sárga menjgyorsan-csíkkal és 66-os rajtszámmal aljasítva. Igazából ízlésesnek nem nevezném, de hogy őszinte legyek, a valóságban nem olyan veszélyes, mint ahogy elmondva hangzik, ugyanakkor kicsit sem vágyom rá.

1987-től pedig jönnek a teljesen az AS2-es (Ahogy Sikerül 2) szabvány szerint színezett bolgár verziók. Korábban már írtunk a kezdetben legitim Matchbox gyártásról Bulgáriában, ami később nagyon nem lett az. Itt aztán nagyjából követhetetlen színváltozatokban készülnek ki tudja meddig – az sincs kizárva, hogy még talán jelenleg is. Az én zöld alapszínű, citromsárga és bordó csíkos változatom is innen származik. Ezeknek az ára amúgy olyan esztelen magasságokba kezd emelkedni, hamarosan a gazdag ficsúrok nem Cristal pezsgőt fognak az óceánba locsolni papa jachtjának fedélzetéről, hanem bolgár Matchboxokat fognak parittyázni szupermodellek bikinibugyijainak gumijával. Amúgy én bevallom nem becsülöm őket sokra és becs' szó, hogy nem a szőlő savanyú. Van nekem is pár ilyen darabom, de alapvetően rém ízléstelennek találom a zömük színvilágát, a nyolcvanas évek óta tönkrehasznált öntőszerszámok pedig egyre gyengébb minőségű darabokat szülnek.

Az eredeti ízig-vérig klasszikus Matchbox, gyerekkorom egyik vágyott darabja.

Gyakori tévedés, hogy három példány is készült az eredetiből, de ez sajnos nem igaz, valószínű annak köszönhető, hogy az eredeti színéről átfényezték és a rajongók különböző példányoknak hiszik az új színt. A kisautók világában azonban minden lehetséges, még egy ilyen "Cars and Coffee" találkozó is. Balról-jobbra a megjelenésük fordított időrendi sorrendjében.

Meg nem tudom mondani, hogy a motortérben lévő dolog autentikus-e. De köszönhetően kedvenc kisautós blogotoknak most már azt is tudjátok, hogy az eredetin nem így nyílt a motorház fedele. Ismerek olyan gyűjtőt, aki arra is hajt, hogy egy ilyen alkatrész, mint a motorfedél, mely sorszámú szerszámmal készült és abból neki változata legyen. Ezúttal ez a négyes. (Nem, nem én vagyok az a gyűjtő.)

Pont a sebességfüggő karácsonyfa-világítás koncepció nem fért már el a motorházfedél peremén - ami az eredetin nem a motorházfedél pereme.

Figyeljétek csak meg a motorházfedél peremének vastagságát! A narancssárga a legkorábbi változat, a piros már 3-4 évvel a premier után készült verzió, míg a zöld a legkésőbbi, bolgár gyártmány. Gyanítom ez az öntőforma elhasználódásának (is) köszönhető. Bár pokoli áruk kezd lenni, a kétes eredetű bolgár Matchboxok minősége nem tükrözi azt.

Matchbox MB-35 2015 Mazda MX-5

Arra jöttem rá, hogy a kisautógyűjtésben az is jó, hogy bármilyen verdát megengedhetsz magadnak. Nem csak anyagilag, mert a Bentley Matchbox pont annyiba kerül, mint mondjuk a Honda, hanem a szeterotípiák sem játszanak. Például nem fogsz kapuzárási pánikos szánalomnak tűnni, aki utoljára próbál kétségbeesetten becsajozni egy roadsterben ülve, kevés sikerrel a kormány mögé beerőszakolt pocakkal, mint ahogy én tenném.

1989-óta
Kevés autó maradt a mai világban, ami a vezetési élményről szól úgy, hogy nem akar mintegy mellékszolgáltatásként meggyilkolni. Az MX-5 a kezdeteitől fogva ilyen. Azt szeretem benne, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. Azt mondják, hogy kicsit olyan mint a legdurvább kábszer, egyszer kipróbálod és vagy azonnal beszippant és nem ereszt, vagy egyáltalán nem fogod érteni.

 

Annyira jó ez a reklám, ami végigszalad az MX-5 generációkon, hogy szinte nem is érződik rajta, hogy reklám. Gyönyörűen fotografált, jól vágott, itt a helye!

Kerestem egy jó cikket a hazai sajtóban a 2014-ben debütáló, legfrissebb MX-5 generációról az ND-ről. Kérlek fogyasszátok típusismertetőként, majd térjetek vissza ide!

 

Két sajtófotónak sem tudtam ellenállni...

2016-óta
A Matchboxnál az ND széria 2016-ban debütál. 2017-ben és 2018-ban is megjelenik egy-egy verziója, de aztán csak 2020-ban tér vissza. Ez utóbbi az, amit ebben a postban igyekszem bemutatni nektek.

Nagyjából ez az a szint, amit én egy játékszernek szánt kisautótól és 2021-ben elvárok. Jó arányok, szép szín, festékkel szépen kiemelt részletek, a beltérben is azonosítható részletek. Egyetlen ponton tudok belekötni: Az a nyomorult pizzakormány, az ne lenne! Egy nyitott tetejű autóban ez egy fájóan elnagyolt pont, ami nélkül egy jelző illene rá: Tökéletes.

2020-as MB-35 verzió. Jó szín, szép kerekek.

Szépen kiemelt részletek a nózin...

...és a püspökfalatján is!

A szélvédő a helyén, a belső részletek is, csak a pizzakormányért kár.

Matchboxon kívüliek: Tomica No. 38 – Mazda Cosmo L Limited

Egy japán autó, japán játékgyártó által megmintázva, 1978-ból milyen lehet? Természetesen csak tökéletes!

Minek nevezzelek?

Őrületes bajban vagyok a típusismertetővel, mert japánul kéne tudnom bármi részletesebbhez! Az biztos, hogy a Mazda Cosmo második generációja 1975 és 1981 között regnált. Japánban Cosmo AP-nak hívták, ahol az AP az „Anti-Pollution”, azaz „szennyezésellenesből” jön. Más piacokon Mazda RX-5-nek hívták, míg a dugattyús motorral szerelt verziókat meg Mazda 121-nek. Nos igen, a soknevű Mazda alapvetően kéttárcsás, 1146-, illetve 1308 köbcentis Wankel motorral készült.

Őrületes meló van ennek a két képnek a fellelésében! Holland katalógus a 121-es, tehát a négyhengeres, soros motorral szerelt verzióról. Halogén lámpa, a kor xenonja.

Beltér. Megkockáztatom, hogy pofás.

A Mazda America a Mazda Cosmo nevet használta 1976 és 1978 között, mikor is megérkezett az RX-7, melynek nem akarták rombolni a piacát, hiszen az szintén Wankel motoros volt de sportkupé. Postunk tárgya kétféle kivitelben létezett, mint púposhátú, és mint lépcsőshátú kupé. Ez utóbbit Landaunak hívták, a B-oszloptól hátrafelé lévő, bélelt vinylborítás – ha ez nem óriási rozsdacsapda, akkor nem tudom mi az –, és oldalsó kisablak miatt – ezt meg „opera windownak” nevezték.

Őszintén szólva nekem nagyon tetszenek a korabeli japán autók, melyek őrületes kavalkádját nyújtják az innen-onnan ollózott stíluselemeknek. A rossz nyelvek szerint ez az egész Landau dolog onnan jön, hogy a japán tervezők látták a kortárs Lincoln Continentalokat.

Érdekes módon az exportpiacokon nem volt túl népszerű az autó, miközben japánban csak a forgalmazás első évében 55 000 feletti számban értékesítették. Pont a gyenge nemzetközi eladások miatt – ezért is vetették be az RX-7-et – csak a hazai piacon értékesítették tovább.

Csodás reklám videókat találtam az autóról - igaz, nem a lépcsőshátú verzióról, hanem a másikról! Az első 1976-os.

Ez már 1979-es és az alapján gyanús, hogy a belpiacos modellé válás egyben azt is jelentette, hogy a kör alakú ikerfényszórók helyett szögleteseket kapott. Rémlik valami, hogy akkoriban a kör alakú fényszórókat követelt meg az USA szabvány...

Végül pedig a kedvencem 1980-ból, lengén öltözött japán hölggyel és kitűnő muzsikával!

Akkor ez most mi is?

Nem vagyok egy nagy dobozfotós, de muszáj volt megörökítenem a dobozt, hiszen mint a mellékelt ábra mutatja, azon zömmel csak japán feliratokat olvasni. Így csak a kisautó alján lévő feliratokból tudok következtetéseket levonni abból, hogy mi az, amit japán barátaink megmintáztak.

Ott a Mazda Cosmo L Limited felirat és 1978-as keltezés olvasható, tehát ez alapján ez az amerikai kivitel kellene, hogy legyen. Ennek viszont ellentmond, hogy a kormánya meg a jobb oldalon található. A lecke fel van adva, hogy ez most mi is, de a fentebb olvashatók alapján ez most vagy valami, vagy megy valahová.

Hogy amúgy milyen? Kívül részletgazdag, precíz, finom kivitelű. Mesésen rugózik, csodásan gurul. Belül picit elnagyolt, de még így sem bántja a pizzakormány betegség. Japános precizitással kidolgozott, csodás kisautó, mely egy kevéssé ismert, inkább csak a belpiacon népszerű autót mintáz.

 Részletek, részletek, részletek!

 Teljesítményfokozó dekorcsík, hajszálpontosan kifestve.

 A beltér egy pöttyet elnagyolt, a kormány meg a jobb oldalon van, ami nincs összhangban az elnevezéssel.

 A bélelt vinyltetőt némi rücsivel jelzik és pont annyival vastagabb ott, hogy kiadja. Nekem bejön.

 Nem vagyok valami nagy dobozhalmozó, vagy dobozfotós...

 ...de ezt a dobozt...

 látnotok kell!

 Naná, hogy a szóviccek miatt!

Matchboxon kívüliek: Realtoy Mazda RX-8

Az eladhatóság a cél mindenek előtt! Megcélozva a kisgyerekeket, minden blődséggel felcsicsázva egy különben normális kisautót is – vélhetően – jobban értékesíthetnek, a sima egyszínűnél. A komolyabb vevőket, vagy gyűjtőket meg nem kicsit bosszantja a lehetetlen megjelenés, a fölösleges és olykor csak nagyobb munkával eltüntethető tamponnyomat. Ennél a kisautónál is ez a helyzet.

Mint egy közepesnél gyengébb vidéki versenyautó dekorja a hetvenes évekből

Hengersor helyett tárcsák

Adott egy olyan viszonylag kis szériában gyártott és annyira nem is ismert középkategóriás sportkocsi a Mazdától. Talán két dolog miatt érdemes pár mondatot rászánni a típusismertetésre: egyik kuriózum a Wankel motor. Korábban is már pakolt a cég (meg más cég is) ilyen forgódugattyús motort sorozatgyártású autókba és úgy tűnt számukra, hogy sikeres a dolog, ezért folytatták az RX-8-al is a tendenciát 2003-ban. Ebbe egy Renesis nevű Wankel motor került. Reszeltek a korábbi motorokon annyit, hogy (nagyon)kicsit takarékosabb és valamennyivel erősebb, modernebb lett az új. Mármint önmagához képest. Nyilván übertudományos alapokon bebizonyították a japán mérnökök a főnökeiknek és a cégvezetőknek, hogy jó ez a motorfajta, érdemes belefeccölni időt, pénzt, energiát. Mégis elgondolkodtató, hogy csak a Mazda és csak ennél a modellnél alkalmazza az ilyen elvű motort. Talán vannak hibái is?

1308 köbcentis motor, 231 lóerővel (hétezres fordulatszám környékén), hátsókerék hajtással, öt- és hatsebességes váltóval (opcióként hatfokozatú automatával).

Mindehhez jóval több, mint tizenkét literes fogyasztás, gyakori olajcsere és pótlás, még gyakoribb karbantartások, gyors kopás, drága alkatrészek és viszonylag kis nyomaték járul. Viszont exkluzív. Már ha ezt át is tudja vinni a szemlélőbe, aki csak egy autót lát, ami olyan kívülről mint a többi és csak a hangjában van valami furcsa.

Több kis szériás alváltozata/speciális sorozata is volt viszont a legérdekesebb egy harmincdarabos kiadás, amit hidrogénnel hajtottak meg. A második generációját apróbb - inkább szerkezeti és motorikus - módosításokkal 2009-2011 között gyártották és utána végleg lekerült a Mazda-palettáról. Hmm... Bár voltak versenysikerei is meg különböző autós díjakat is nyertek vele mégis körvonalazódik a tény, ez a motor nem az, ami nagy tömegben el tudna terjedni, ezért nem is forszírozzák tovább.

Talán egy picit magasabb a valóságos arányoknál de így is szép a sziluett

Ahogy a bolygómozgásból forgás lesz

A Felix Wankel által kitalált és elkészített motor rotorja domború íves oldalú háromszög alakú tárcsa. Ez a rotor excentrikusan köröz az állórészen belül egy helyhez kötött fogaskerék körül oly módon, hogy csúcsainak három pontja folyamatos kapcsolatban áll a ház belső falával, vagyis súrlódik és folyamatosan kopik (talán ez a rész felel meg leginkább a hagyományos dugattyúk gyűrűjének). Ez az elrendezés három munkateret eredményez, amelyek térfogata folyamatosan változik a dugattyú mozgása közben. A dugattyú egyetlen fordulata alatt az alternáló dugattyús motorok teljes négyütemű ciklusa lezajlik. A szívó és kipufogócsatornák nyílásait maga a forgó dugattyú nyitja, illetve zárja. Ez a működési elv azt jelenti, hogy a három kamrában a négy ütem valamelyike párhuzamosan megy végbe. Ez a folyamat mindhárom kamrában 120 fokkal eltolva, egyidejűleg zajlik. A dugattyú minden egyes fordulatára a házban három gyújtás és munkaütem jut. A Mazda Renesis motorja két forgódugattyúval rendelkezik.

A sok egyéb festék helyett egy hátsó lámpa színezés inkább ráfért volna

Na ki hol száll/fér be?

A másik említésre méltó pontja az autónak a szokatlan ajtókialakítás. Valójában négyajtós a karosszéria. De ha kekeckedünk akkor csak 2x1,5 ajtós. A két hátsó nyíló elem ugyanis az én olvasatomban csak egy amolyan pótmegoldás, ami olybá tűnik, hogy utólag kellett belenyisszantani a kész koncepcióba, mert a valós nagyságú modellbe nem tudtak hátulra beszállni. Önállóan nem működik, ha meg már nyitunk egy ajtót akkor – az összes többi autógyártóhoz hasonlóan – meg kell oldani a hátra való bejutást azokon keresztül is. Ha másnak nem is, de megosztónak mindenképpen jellemezhetjük ezt a megoldást. Nem kis meglepetést okozva, ez az ajtó hátrafelé nyílik, de ez teljesen logikus. Csak szokatlan. Egy sportkocsitól meg pláne.

A kocsi többi része rendben levőnek tűnik, a korának megfelelő stíluselemekkel fölruházva, de a két említett egyedi jellemző van akiket elriaszt. Ők a konzervatívak, van akinek viszont imponál az, hogy nekik – már gyárilag is – extrémebb más az autójuk, mint az összes többi tulajnak. Technikailag és esztétikailag egyaránt. Azért biztosan jó dolog lehet egy RX-8 elit klub tagjának lenni - és mélyen elhallgatva a kellemetlenségeket - a technikai és dizájn kunsztokon élvezkedni a dzsemborik alkalmával.

Kellemes, divatos alapszín, precíz kidolgozás

Agyondimenzionálódott

Ezt a kocsit megmintázza a Realtoy, a megszokott jó minőségben ügyelve arra is hogy a kerekek is szépek és autentikusak legyenek. Pipa. Választottak neki egy olyan színt (a többi szép élénk szín mellett), ami bár valóságban is létezett, nem igazán vonja magára a kisgyerek figyelmét a polcok között sétálva. Na jó. Nosza akkor tegyünk rá egy-két-három-négy színt hamar. Talán így versenyautónak nézik az illetékes kiskorúak. A nyári-gyakorlatos gyári dizájngyakornok-segéd helyettes neki is látott és elhelyezte a kocsin a power, super, racer, sports szavakat természetesen mindet más színben és más betűtípussal, más-más színű alapokon. Matt fekete motorházfedél festéssel máris kész a (verseny)mű. Itt is - egészében véve – a több lett volna a kevesebb, és ez már az ízlésrendőrség dolga.

Most akkor hány is a dimenzió?

A tamponnyomat jó dolog, de akárhogy hajlítják, akkor is gyakorlatilag kétdimenziós marad. Sokan (szinte mindenki!) elkövetik azt a hibát, hogy az első lámpák szuperül, több síkban hajlított felületére rátampozzák a mögötte levő, tényleges világítótestekre utaló(!) formákat. Na ekkor lesz nevetséges az egész. Mert maga a lámpatest szemből kereknek látszik a valóságban, fölülről viszont egy szélesebb vonalként, esetleg háromszögként jelenik meg. Ezt soha nem lehet ábrázolni egy ferde felületen rendesen. Mégis belecsúsznak sokan a lehetetlen megkísértésébe, és ekkor születnek a torz ellipszis-szerű foltocskák a lámpák helyén és mutatnak egy elcsodálkozásra, szörnyülködésre, nevetésre (kinek-kinek mire) ingerlő látványt.

A lámpatampora továbbra sem kellene ilyen formában időt fecsérelni

Aki teheti, tisztítsa meg a kocsit a fölösleges dekortól és máris egy tisztességes kisautót állíthat be a vitrinébe. Mi több egy technikailag is ritka megoldású autó modelljét birtokolhatja. Én még az első lámpáját is befesteném teljesen ezüstre/krómszínre.

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 257 - Mazda RX-7 - UPDATE

A "régi szép időkben", vagyis 2-3 évvel ezelőtt, amikor még írtam az azóta törölt saját blogomra, illetve aktívabban látogattam az Index Fórum "Matchbox-ok, modellek" topikját, híressé tettem nagymamámat, hogy micsoda kincseket talált már nekem a helyi lomis piacon. Ez az update sem jöhetett volna létre nélküle.

Mivel az előző, Majorette RX-7-ről szóló bejegyzésben mindent leírtam, ami érdekesnek található a kisautóról, ezért ez megint egy szokásosan ultrarövid update lesz. Annyira rövid, hogy innentől következnek a képek, ugyanis 1991 után nem leltem nyomát a katalógusokban a Wankel-motoros sportkocsinak, viszont előtte sem szerepelt ebben a színben sehol.

Kék alapszín,...

...piros beltér.

Hátulról ugyanolyan, mint a fentebb linkelt narancssárga.

Tudom, barbárság, de annyira kopott volt a tamponnyomás, hogy inkább leszedtem.