Már utaltam rá korábbi
postoknál, hogy kezdek kifogyni a Pocket Tomica készletből –
keresek diplomáciai futár melót a Budapest - Tokió viszonylatban
– és így elértünk ahhoz a ponthoz, hogy dekor változatot
mutatok egy olyan kisautóból amit már láthattatok.
A fentiek tükrében
kattintsatok
vissza az előzményekhez, mert jelen post úgy született, hogy
feltételeztem hogy tisztában vagytok az abban foglaltakkal.
Nos, a feliratokból így feltételezem,
hogy az Isuzu Elf jelentését ismeritek. Az „E-CARGO” a márka
elnevezése az Isuzu gyári, előre gyártott zárt dobozos
felépítményeire utal. Ahelyett, hogy a vásárló csak egy alvázat
venne és máshol csináltatna rá dobozt, az Isuzu "E-Cargo"
néven kínál kész megoldást.
A „MULTI MERIT PACKAGE” az Isuzu egyik speciális
felszereltségi csomagja. Olyan technikai optimalizálásokat takar,
amelyek javítják a jármű hatékonyságát, például a könnyebb
felépítmény révén nagyobb hasznos teherbírást vagy jobb
üzemanyag-fogyasztást tesznek lehetővé.
Viszonyítási pont nélkül nagyjából lehetetlen megmondani, hogy mennyire picike!
A fülke ablakai azért lebuktatják, hogy ez nem lehet mainline Tomica.
A feliratai alapján ez egy Isuzu demonstrációs jármű.
Szerintem egyetlen európai, vagy amerikai gyártónak sem jutna eszébe úgy elnevezni egy felszereltségi csomagot, hogy "érdem, érték, tehetség, kiválóság, jutalom". Egyáltalán nem találom rossznak sőt, szerintem találó, de nagyon japán!
Nagyon szeretem, hogy ennyire részletes.
A következő generáció neve Zwelf lesz. (A németesek értik. Tőlük bocsánatot kérek.)
Még ilyen piciben sem csalják el, a két oldal nem egyforma.
Én teljesen megértem, hogy van akit hidegen hagynak a teherautók, de én szeretem őket.
Kezdek a Pocket Tomica
készlet végére érni és lassacskán az is bekövetkezik, hogy az
„ugyanaz, más dekorral” változatok is előkerülnek. De most
még nem tartunk ott! A mai postban szereplő teherjármű az öreg
kontinensen sem ismeretlen, cserébe egy japán nagyvállalat színeit
viseli.
Világautó
Az
Isuzu Elf hatodik generációját 2006-ban mutatták be és 2023-ban
váltotta csak le a hetedik – azt már tisztán elektromos
változatban is. Az a kaliberű tehergépjármű, amit „három és
fél tonnásnak” szokás emlegetni. Stimmel is, de persze
kiviteltől – és piactól – függően 3-3,7 tonna teherbírású.
Amikről úgy tűnik, hogy minden piacon kapható azok az Isuzu
saját, soros, négyhengeres, turbódízel motorjai: a 3 literes, 150
lóerős és az 5,2 literes 189 lóerős. Japánban Nissan Atlasként
is forgalmazzák. Az Egyesült Államokban Chevrolet LCF (Low Cab
Forward) sorozatban konfigurációtól függően Chevrolet 3500,
4500, 5500 néven és GMC W sorozatként is kínálja a General
Motors. Az Egyesült Királyságban és egyes európai piacokon pedig
Isuzu Grafterként dobják piacra.
Hatodik generációs Isuzu Elf, hűtőkocsi felépítménnyal, a Sagawa Express színeiben, 2019-ben Sapporoban. Amiért (is) odáig vagyok japánért: Ék a jobb első kerék előtt. Mert a sofőrnek megtanították, hogy ezt így KELL. Nincs "jóvanazúgy", meg "sík terepen áll". A világ semelyik másik része nem fog ide eljutni, soha az életben! (Kép: Wikipédia)
Szett 14 A
mellé csomagolt apró katalógusból, azt biztosan tudjuk, hogy a
Vol. 14-ben jelent meg, mint
a Suzuki Every – a katalógus is megtekinthető itt, és ez a bejegyzés egyben a Pocket Tomica alapozó
is, tehát érdemes visszakattintani tisztázandó, hogy mi fán is
terem ez sorozat. Ez alapján szinte biztos, hogy 2020-ból való.
Sagawa
Express Co., Ltd. (佐川急便株式会社,
Sagawa Kyūbin Kabushiki-gaisha) melynek a színeit viseli, a
szigetország egyik legnagyobb szállítmányozási cége, mely
Kiotóban székel. Kiyoshi Sagawa úr alapította és 1957 március
22-én kezdte meg a működését, a -15. születésnapom
tiszteletére, amit ez úton is tisztelettel köszönök!
A
Tomica – ahogy nézem – az összes Isuzu Elf generációt
feldolgozta, változatos felépítményekkel, a „cseresznyeszedők”
és az autómentők kifejezetten izgalmas játékszerek.
Természetesen a Pocket verzió is egy „mainline” változat
feldolgozása. A Sagawa Express dekoros dobozos 2013 decembere és
2020 februárja közt regnált, mint No. 59.
Változatlanul
csak dicsérni tudom, a Pocket sort: az árához és méretéhez
képest a részletesség kitűnő! Nézzétek meg az eredetiről
készült fotót és ezt a műanyag apróságot! Szerintem nem lehet
belekötni és ebben a csöpp méretarányban az, hogy teljes
egészében műanyag, gyakorlatilag szükségszerű!
Hibátlan. Ezért sem lehet megsaccolni a valódi méretarányát a képek alapján! Részletes, aprólékos, makulátlan kivitelezésű, semmi fogódzkodó, hogy mekkora lehet - alább majd szolgáltatok fogódzót.
Oké, nekem becsípődésem lett a sorozat is, a teherautók meg már régen azok, de akkor is: Cuki.
Még ebben a méretarányban sem csalják el az alváz(ra függesztett akszesszoárok) asszimetriáját.
Mindig így járok: Elkezdtem kívánni az eredeti "mainline" Tomicát - annak részletesebb a festése.
Vesszőparipám, hogy az ilyen dobozos teherautók csak akkor jó játékszerek, ha nyithatóak az ajtajaik. Ennél a picurkánál ez nem lehetséges, mert a szerkezeti integritás rovására menne és ez nem terepasztal dekor, hanem játékszer. Persze a "mainline" verzión nyitható.
Mondom, nincs lecsalva! Ezen az oldalon sűrített levegő tartály van!
Igyekszem
nem túladagolni a maroknyi Pocket Tomicám bemutatását, mert
gyanítom, hogy kisebbségben vagyok azzal a véleményemmel, hogy
izgalmasak és érdekesek. A mai postban egy Japánban, de Ázsiában
is ismert teherautómárka dömperével foglalkozunk.
HINO
Dolphin
A
Hino Motors-t (日野自動車株式会社
-
Hino Jidōsha Kabushiki-gaisha) a Második Világháború alatt,
1942-ben alapították, más, többprofilú cégek dízelmotorok,
teherautók és buszok gyártásával foglalkozó részlegeinek
egyesítésével. A jelenben a cég többségi részvényese a
Toyota.
A
Hino Dolphin sorozatot, 1981-ben mutatták be Japánban. Számos
néven ismert a szigetországon kívül – 700-as sorozat, Super
Dolphin, Kia Granto – gyártása Japánon kívül Tajvanon, a Kínai
Népköztársaságban, Indonéziában, Malajziában, a
Fülöp-szigeteki Köztársaságban és még Írországban is folyt.
A Dolphin első generációja összesen hét ráncfelvarrást ért
meg, a sorozat pedig három generációt. A másodikat 2003-ban
mutatták be, a jelenleg is regnáló harmadikat pedig 2017-ben. A
második generációval át is keresztelték, az addig
„keresztnévként” használt Profia lépett előre a sorozat
nevének.
Első generációs Hino Super Dolphin GN dömper 2011-ben Tajvanon. A Tomica is ebbe a generációba tartozik, de mivel az hét (!) ráncfelvarrást ért meg 1981 és 2003 közt, ezért sok az apró eltérés. (Kép: Wikipédia)
A
Dolphin dömperhez is egy normál sorozatú Tomica adta a mintát, a
szintén 52-es számú, ugyanolyan színű és nevű dömper, amit
1989 márciusában mutattak be és egészen 2006 júniusáig
kínáltak. Természetesen az nagyobb, 1:102 léptékű és a
billenőplatója emelhető-süllyeszthető.
Azt
biztosan tudjuk, hogy a Pocket Tomica sorozatokból rögtön a
legelsőbe kerül be a Hino dömper, de hogy ez mikorra datálandó
az kérdéses. A tévedés jogát maximálisan fenntartva a legjobb
tippem 2006.
Azt biztosan tudjuk, hogy a Hino Dolphin Dumptruck az első Pocket Tomica sorozatban debütált, de a mikor erősen kérdőjeles. Mint ebből a kis katalógusból is kitűnik, valamikor P016 sorszámot is viselt. Az általam értett nyelveken gyakorlatilag nincs dokumentálva a sorozat.
Csak
ismételni tudom magam: Ez a Pocket Tomica gyösz is pont olyan, mint
amiket eddig láthattatok e lapokon, azaz bár műanyagból van,
szuper-részletes és minden porcikájában igényes. A kialakítása
nagyon hűen hozza a lemásolt nagy részleteit, teljesen
megtévesztően úgy tűnik, mintha működne a billenőplatója,
pedig nem.
Ázisában ismert, felénk csak annyira nem, hogy ez az első HINO gyártmány e lapokon.
Annyira részletes és precíz rajta minden, hogy nem is gondolná a képek alapján az ember, hogy teljes egészében műanyag, pedig az!
Nézzétek meg a "hol van a járdaszegély" ablakot az anyósülés - nyilván jobbkormányos - oldalon! Megmondanátok, hogy nem külön alkatrész a fülke és a belső üvegezés? Na, ilyen egy precíz festés!
Annyira megtévesztően hozza az eredeti "mainline" Tomica részleteit, hogy a billenőplató "zsanérja" is megvan.
Kémlelőnyílások a billenőplató végében. Odáig vagyok a részletességéért!
Ezen az oldalon is megvan a "zsanér", pedig a plató fix.
Még csak véletlenül sem "csaltak", a két oldala nem szimmetrikus.
A minőség 10/10!
Annyira részletes, hogy a képek alapján a mérete megítélhetetlen, ezért mellé állítottam egy Matchbox Volvo Container Truckot, hogy legyen mihez viszonyítani. Gondoltátok volna, hogy ennyire pici?
Nekem még olyan dobozú változatom van, amely a megtévesztésig hasonlít a „mainline” Tomicák dobozára. Ezen később változtattak, nyilván azért hogy ne lehessen véletlenül, vagy szándékosan összekeverni őket.
Ez a Pocket Tomica doboza
Ez pedig a "mainline" sorozaté. Érthető, hogy miért változtattak a Pocket Tomicák számozásán és dobozán később. (Kép: tomica.fandom.com)
Később ilyen stílusú dobozokat kapott a széria, mint amilyen a háttérben látható. Alább a doboz többi nézete, kommentár nélkül.
JDM, Kei Car, Pocket
Tomica – rögtön három „nagyon japán” dologgal indítom a
mai postot, hogy felhorgasszam, vagy éppenséggel lelohasszam –
ízlés kérdése – a kedves olvasó érdeklődését jelen
bejegyzés főszereplője iránt.
Leánykori neve: Daihatsu Boon Különösen
a
kei carok piacán egyáltalán nem ritka, hogy a japán gyártók
egymásnak is terveznek és gyártanak, hogy aztán hol kisebb, hol
nagyobb megjelenésbéli beavatkozások után a saját márkanevükön
értékesítsék kvázi ugyanazt.
A
Boon (kb. áldás, jótétemény, adomány, ajándék) tervezését a
Toyota főkonstruktőre Tetsuya Tada vezette. A belpiacon 996
köbcentis háromhengeres, és 1300 köbcentis négyhengeres
motorokkal kínálták. Két-, és négykerékhajtású változatban
is létezett, ötsebességes manuális és négysebességes automata
váltóval is szerelték. Az összes kerekét hajtó Boon X4
változatot sornégyes, 936 köbcentis turbómotor hajtotta.
A
badge engineering iskolapéldája, a nemzetközi piacon Daihatsu
Sirion néven forgalmazták – ide készült 1495 köbcentis
változata is –, Subaru Justy, Perodua Myvi (Malajzia és
Szingapúr), illetve ami minket ez alkalommal a legjobban érdekel,
Toyota Passo néven is.
Amit
a Tomica megmintázott az a Passo 2004 és 2006 között gyártott
első generációjának ráncfelvarrás előtti változata – a
változatok kódjele KGC10,QNC10. Az a szerencsés eset állott elő,
hogy rendelkezésünkre áll a premierév katalógusa, ami megegyezik
a Tomica premierévével is. JDM modellként nyilván csak japánul,
de a részletes és precíz katalógusból még így is kikereshetők
a műszaki adatai.
Rettentően kíváncsi lennék rá élőben, leginkább arra, hogy a 187 centimmel mennyire élhető! Vidám színek - talán egy ilyen cuki, itthon egészen biztosan "csajosnak" elkönyvelt autóka meg tudná törni az utcákon naponta látható autófolyam már-már monokróm szürkeségét. Praktikus és vonzó beltér, amitnek szintén úgy játszottak a színeivel, hogy nagyobbnak tűnjön annál, amilyen a valóságban lehet. A soklyukú acélfelnis verzió - vessetek meg - különösen tetszik! (A katalógus forrása vízjelként szerepel a képeken.)
Találtam egy neppervideót a Toyota Passo-ról, ami véletlenül pont egy piros autót mutat be. Csak azért nem mondom, hogy kimondottan kívánom második, városi autónak, mert jobbkormányos.
Drágám, a
Mainline-ok összementek!
A
Pocket Tomica sorozat mibenlétével kapcsolatban ismét ajánlom
a legelső, erről szóló postunkat. Megint rengeteg kutatás után
úgy vélem – és lehet, hogy ezzel kapcsolatban nagyot tévedek –
ez a Passo az összesen 16 közül a negyedik szettből (Vol. Volume)
való. Szerencsére a dobozát datálták, így az egészen biztos,
hogy 2006-ból, amikor a valódi autó is debütál.
Természetesen
ez is egy mainline Tomica töpörített változata. Az 1:57
méretarányú mainline No. 82 Toyota Passo 2004 decemberében
debütál és 2009 októberéig gyártják. A csomagtérajtaja
nyitható, remekül rugózik.
Ennél
a szettnél még a mainline-hoz megtévesztésig hasonló dobozt
kapott a Pocket sorozat. Mi több ez a konkrét modell még
ugyanolyan színben is készült és ugyanazt a számot is kapta,
mint a mainline eredetije! Ezen később változtatott a gyártó,
nyilván azért hogy ne lehessen – véletlenül vagy szándékosan
– összekeverni a kettőt. Csak az érdekesség kedvéért: A
Tomica kínálatában későbbi Toyota Passo verzió is szerepel, de
abból nem készült Pocket változat.
A
minőség ez esetben is az amit az eddig látott Pocket modelleken
megtapasztaltunk: Aprólékos, precíz, pontos, ugyan műanyagból
készült de kitűnő minőségűből!
Részletes, precíz, de nincs beltere.
Egyenkerekeken fut.
Nem rugózik.
Műanyagból készült.
Mindezek ellenére a hátuljáról sem spórolták le a részleteket.
Annak, hogy egy gyártó alapos, biztos jele, hogy a piros fényezésre is ráfesti a piros hátsó lámpabúrákat.
Mindig is kedveltem az apró autókat (is), ezt a csöppséget pedig kimondottan vonzónak találom.
Műanyag, szög egyszerű, mégis minőségi. Kimondhatom: Megkedveltem a szériát!
Később változtattak a Pocket Tomicák dobozán és jelölésén, a számozásuk megkapta a P-betűt, hogy ne lehessen összetéveszteni őket a Mainline Tomicákkal. Ezt különösen könnyű lenne, mert ugyanilyen színben jelent meg ott is és egy ideig egyszerre voltak a piacon. Az Off-Road Dump dobozát - no, meg magát a kisautót is - ebben a postban tudjátok szemügyre venni. Szerencsére a doboz datálva van. Abban biztos voltam, hogy ez a negyedik széria, de a későbbinek gondoltam. Ehhez még nem mellékeltek katalógust, ami nagyban megkönnyítette volna a dolgom a nyomozásban. Dobozfétis a további fotókon alább.
