Matchbox MB-21 1964 Lincoln Continental

2024 egy olyan Matchboxot is elhozott, ami egyszerre feledteti azokat a... Hogy is fogalmazzak? Azokat a Matchboxokat és Hot Wheelseket, amik miatt felfüggesztettem a Mattel termékek beszerzését. Másrészt még rosszabb fényben tünteti fel ezeket a fent nevezetteket. Nem, nem irtózatos feláras speciális kiadás, hanem az 1-100 sorban megbúvó igazi gyöngyszem!

A nagy gyönyörű
Én rajongok ezért az autóért! Detroit semmi megközelítőleg ilyen elegánsat sem tudott felmutatni luxusautó fronton ez után. Több típust is szeretek ebből a szegmensből, például rögtön a Lincoln Town Cart, ami a Continental hatodik generációjával hordoz közös géneket, de ehhez képest az egy krómozott kredenc, amivel ha ütköznek a levegőmolekulák, hosszasan töprengenek, hogy az elejével, vagy a hátuljával találkoztak.

A Ford Motor Corporation luxusmárkájának zászlóshajóját, a sofőrös limuzinnak is teljesen indokoltan használatos Continental negyedik generációját 1961 és 1969 közt gyártották. A márka küszködött a Cadillac-el szemben, mikor előrukkoltak ezzel a modellel, ami bizony jócskán harapott a GM luxusmárkája által uralt piacból. Amerikai szokás szerint minden modellévben változtattak rajta valamicskét, ennek a modellnek az esetében a frontend környékén. Először csak négyajtós szedánként és kabrióként létezett, míg 1966-ban be nem mutatták a kétajtós kupét – ebből nem volt kabrió, ami nekem valamelyest meglepő. A különböző modellévekben 7-, 7,5-, illetve 7,6 literes V8-as motorral kínálták, de csak és kizárólag háromsebességes automata váltóval, ami – talán mondani sem kell – a hátsó kerekeket hajtotta.

Tudom prezentálni a modellévhelyes katalógust az összes releváns műszaki adattal. A hetedik oldal fotójától komplett borsólevesek közlekednek végig a hátamon, annyira minden ízében modoros és ellenszenves a hölgy, ezért én kérek elnézést!

Nem tudom megállni, hogy ne mellékeljem ezt a cirka egy éves videót, egy mindössze 2800 mérföldet (kb. 4500km) futott, szintén 1964-es Continentalról. Ha ebből nem jön át, hogy szerintem ez az autó mitől egy szobor, művészeti alkotás szintű szépség, akkor semmiből. Sajnos csak statikus, a motort sem indítják be, de akkor is! Hű!

Lincoln Continental itt és ott

A negyedik generációs Continental egyfelől hírhedt, mert 1964-ben egy ilyen, hosszított (stretch) kabrióban gyilkolták meg John F. Kennedy elnököt. Az úgynevezett Zapruder filmet mindenki látta már, nyilvánvaló okokból sem nem ágyazom be, sem nem linkelem ide. Akit érdekel a fenti információ alapján megtalálja.

Én kiskamasz koromból a Hair musicalból emlékszem egy késői, 1966-os Continental Convertible-re. Azt hiszem hogy ez az "első Lincoln észlelésem" úgy lett emlékezetes, hogy „Hé, ez nekem megvan Matchboxban!” (Magyarázat kicsit később.)

Az Interstate '76 című videójáték – ami több okból is kedves a szívemnek és emlékezetes – kapcsán is van hozzá kötődésem, de erről részletesebben majd alább linkelnék olvasnivalót.

A Mattel még pont időben szerezte meg a Matchbox márkát 1997-ben, hogy az 1999-es Matrixra reagálva előrukkoljon a típussal és meglovagolja a film generálta rajongási őrületet. Ugyan sok szerepet nem kapott az autó, de akkoriban a hosszú (mű)bőr kabátok iránt is megugrott a kereslet, úgyhogy nem tudom elképzelni, hogy nem árulták volna tönkre magukat 1965-ös Lincoln Continentalból. A Green Light a filmes sorozatában amúgy pont ezt lépte meg, igaz sokkal később, 2017-ben.

Remake

A 2010-es évek vége környékén a Matchbox több olyan autót is újra feldolgozott, amit már korábban is. Sőt, egészen konkrétan nyomon követhető volt egy trend, hogy szándékos visszakacsintásról van szó és nem csak – mondjuk – új VW Bogár öntvényt adnak ki a régi, a mai „védjük meg herpeszes Ödönkét saját magától” gyermekjátékokat érintő szabvány miatt. Ezeket mi nagyon kedveljük és külön tag-et is kaptak ezek a címkefelhőben. Igen, ezekre aggattuk a „remake” jelzőt. Mai megapostunk tárgyára is megkapta, mert a Lincoln Continental negyedik generációját már elkészítették még a Lesney időkben is!

1965-ös Lincoln Continental Convertible. Ezt az évjáratot mintázta meg először a Matchbox 1964-ben. (Kép: Wikipédia)

A blogon megjelenésnek nem ez volt a kronológiája, de 1964 és 1969 közt Regular Wheel változatban, 1970 és 1971 közt pedig vékony kerekű Superfastként is megjelent – ez utóbbim gyerekként is volt. Fentebb már utaltam az Interstate '76-ra, nos ez az a post ahol elmeséltem, hogy miért emlékezetes nekem ebből. Nagyon nehéz megmondani, de én az 1965-ös Continentalt tippelem, hogy megmintázták – ami úgy lehetséges, hogy mint tudjuk az amerikai autós modellévek mindig egy évvel előrébb járnak a naptári évnél. Ugyanis ez az első olyan verzió, aminek a hűtőrácsa nincs síkban, a lámpákkal, hanem némileg kintebb türemkedik azoknál. Az 1966-1969 közöttiek meg már sokkal jobban, egészen emlékeztetnek a Mercury Park Lane-re, amit muszáj ismernetek e lapokról.

1964-es Lincoln Continental. Ez a friss, 2024-es kiadás eredetije. (Kép: Wikipédia)

A sztenderd

Végre elérkeztünk postunk tulajdonképpeni alanyához! Azt gondolom, hogy az a színvonal, amit ez a kisautó képvisel kéne hogy legyen az alapvető 2024-ben a Mattel termékek esetében! Nézzétek meg! Az apró részletek a helyükön, a fényezés kifogástalan, a díszlécek, apró emblémák és feliratok a helyükön, a hátsó világítótestek kiemelve, semmi sincs elcsúszva, elmázgálva. A beltér egy külön alkatrész, szürkésfehér ami gyönyörű kontrasztot ad a fekete fényezéssel. Az ablakok nincsenek tönkresötétítve, hogy ne látszódjon, hogy nincs beltér, vagy hogy gyatra. Jó, hát a kormány pizza, de én is bevallom, hogy eltúlozzuk a fontosságát ennek a részletnek. A kerékválasztás tökéletes, kitűnően visszaadja az eredeti dísztárcsák hangulatát, eleganciáját. Az első hűtőrács és a motorháztető évjárathelyes. Valamint a legfontosabb: A króm az krómból van, nem pedig színezetlen (világosszürke) műanyagból!

Ezt itt mind fentebb hozzá nem egy méregdrágára túlárazott, speciális kiadásba hozta tető alá a Mattel, hanem egyszerű, 1-100 sorozatú Matchboxban! Ennyit arról, hogy mennyire néznek hülyének minket gyűjtőket és mennyire van valódi kapcsolatban egy-egy kisautó előállítási költsége az eladási árával. (Jó, jó, én is tudom mi az a kapitalizmus.) Oké, egy drága kiadásnak gumiabroncsos kerekei lennének – bár én ezekkel 100%-ig vagyok csak elégedett – és talán fém alváza. Az egész kis gyöszről üvölt, hogy nagyon odafigyeltek minden részletre amikor megtervezték! Ismert a tervező neve, meg is érdemli, hogy itt szerepeljen: Gaurav "Garry" Gopinath, köszönjük szépen!

Igazi gyöngyszem, amiből egyelőre nincs másik verzió, ez az idei, a 2024-es premiermodell, rögtön a legvonzóbb és legvalószínűbb színben. Szomorú mementója, hogy a Mattel mire képes, ha odafigyel akár az 1-xxx sorozatban, akár a mainline-ban.

A króm az krómból van, nem pedig színezelen műanyagból!

Miden apró részlet a helyén, díszlécek, kilincsek...

...emblémák, feliratok, világítótestek festékkel kiemelve. A kerékválasztás pedig tökéletes!

A külső visszapillantó tükör ott van a helyén, csak a bal oldalon, mint ahogy az eredetin is és olyan alakú is mint az eredetié!

Ide még átlóghatott volna a lámpatestekre a piros, illetve egy hangsúlyos krómbetét hiányzik a csomagtartófedélről, de ennyi az 1-100 sorban nálam simán belefér!

A beltér külön alkatrész és fehér, ami nagyon szép kontrasztot ad a fekete karosszériával.

Az ablakok nincsenek átlátszatlanra sötétítve, hogy eltakarják a beltér hiányát, vagy gyatraságát. Nahát!

Ezen az oldalon nincs külső tükör. Nem emlékszem mikor láttam utoljára ennyire igényes kisautót az 1-xxx sorozatban, vagy a mainline-ban! 2024 egyik meglepetése volt a Matchboxtól.

NRFB

Matchbox M6400 10 Pack Lincoln Navigator

Az amerikai óriás-SUV a focimamák álma, a környezetvédők rémálma és azt hiszem az utóbbiak vannak kisebbségben, pedig van abban valami, hogy arra amire használják ezeket a böhömöket, na arra pont nagyon nem kéne!

Ez most melyik?
Nagyon nagy gondban vagyok, mert nem vagyok maradéktalanul biztos abban, hogy a Matchbox melyik generációját mintázta meg a Navigátornak. Nem az ő hibájuk, annyira hasonlít az első két generáció, hogy pont azokat az apró eltéréseket nyeli le az 1:64-körüli – ebben az esetben 1:68 – méretarány, hogy pokoli nehéz megmondani. A Matchbox egyik saját írása 260 lóerőt emleget, ami az első, 1997 és 2002 közt gyártott generációjára jellemző, de hosszas elemzés után én mégis a 2002-2006 közti második generáció első változatának gondolom. Úgyhogy elnézést ha bakot lövök, de igazán olyan nagy különbség a kettő közt nincs.

Mindkettő rettenetes két méter körüli szélességű, öt méternél hosszabb batár, teletömve mindent is mozgató elektromos motorokkal, hogy jó nehezek legyenek – a könnyebb, csak a hátsó kerekeket hajtó is többet nyom, mint 2,5 tonna. 5,4 literes, 300 lovas V8-as dolgozik bennük, automata váltójuk van, amiből négy és hatfokozatúval is szerelték őket. Áh, esküszöm nem savanyú a szőlő, csak az dolgozik bennem, hogy ha valami ennyire feleslegesen túlzó, akkor legalább lenne stílusos meg szép, de ez nem az. Tégla négy keréken, Karenmobil, broáf.

Lehet benne játszani a villanyos mindennel! Hát nem nagyszerű?

Rövid karrier
2004 és 2011 közt összesen nyolc verziója jelenik meg úgy az 1-xxx sorozatban és speciális kiadásokban, hogy 2007 és 2011 teljesen kimarad. Tulajdonképpen mindegyik jó szín és kerékválasztású, van köztük focimama- és gengsztermobil is – kinek mi jön be. Nem akarom leszólni mint kisautó, mert tényleg remek munkát végeztek a megmintázásakor, csak maga az eredeti az, amitől iszonyatos lábrázásom van. Ha nem ebben a pakkban van – a piros fényezés csak erre jellemző exkluzív –, jó eséllyel nem adok érte pénzt.

Amikről korábban írtunk, azokat megtaláljátok ITT, ITT és még ITT is.

Nem tudom megmondani biztosra, hogy ez az első, vagy a második generációja, annyira hasonlítanak. Talán a második. Vagy az első.

Tégla, négy keréken.

Remek munkát végeztek amikor megmintázták, klassz kisautó, csak az eredetitől nyomok egy grétatunberget, ezért nem tudom szeretni.

Matchbox MB-67 Lincoln Navigator

Néha bizony ismétli magát a történelem, ugyanis az alábbi Matchbox Lincoln Navigator ugyanolyan körülmények között került hozzám, mint a legelső, Superfast érás példányom. Persze ne gondoljatok regénybe illő történetre, csak annyi történt, hogy egyik péntek délután betértem hosszú idő után Autómániába, ahol szinte azonnal kiszúrtam a tömegből ezt a kisautót. Egyből megtetszett, baráti volt az ára is, de lebeszéltem magam róla, hogy nem nagyon passzol a gyűjteményem vonalába. A következő alkalommal azonban már elhoztam, nem tudtam még egyszer otthagyni, pont mint először.

Ezzel már háromra bővült nálam a létszámuk, mivel a tavalyi világoskékből is vettem egyet, illetve ha látnék egy 2008-as sötétkék változatot, akkor azt is megvenném, mert nekem az tetszik a legjobban. Összességében elmondható a típusról, hogy szerencsére a Matchbox nem csinált belőle csiricsáré változatokat, így tulajdonképpen csak a színeket és a kerekeket változtatták, a részletes extra festés mindegyiken ugyanúgy megmaradt - kivéve a 2011-es kiadást, ott spóroltak a hátsó lámpáknál. Nincs ez másként ezen a 2006-ban megjelent feketén sem, a lényeges dolgok szépen ki vannak rajta emelve. A víztiszta ablakokon keresztül csak úgy világít a világos beltér, így könnyedén megnézhetjük annak részletes kidolgozását. A kerekek tekintetében kicsit kitűnik a korábban beszerzett példányaimtól, ugyanis a krómfelnikre terep gumit húztak. Ezzel, és a világos szélvédővel elkerülték, hogy a jármű "gengsztermobil" jelleget öltsön.

 A világos belső jól ellensúlyozza a feketét

 Krómfelni terep gumival

 Amikor még nem spóroltak a lámpafestésen

 Pohártartóból sosem elég

Részletes középkonzol, egy kis extra sorjával a bal szélén

Matchbox MB-34 Lincoln Navigator

Idén újra bekerült a Matchbox 1-75-ös kínálatába az igencsak jól sikerült Lincoln Navigatoruk. Amint az a Superfast verziónál is írtam, viszonylag ritkán találkozhatunk vele, pedig eddig minden kivitele jó kiállásúra sikeredett. A 2011-es darab sem lóg ki a sorból, jól áll neki ez a világoskék szín, az új kedvencemmé avanzsálódott ötküllős kerekekről nem is beszélve. A szükség szerű dekorációt megkapta elöl és hátul is, utóbbinál egy kis Lincoln emblémát is csempésztek a vonóhorog helyére - először festéshibának néztem. A hátsó lámpa viszont már az új, spórolós eljárással készül, vagyis csak addig van kifestve, ameddig a hátulról való tamponozás azt engedi. Kicsit fura látványt eredményez, de majd lassan hozzászokunk, amint azt a rikítóbb színekkel is kell majd tennünk. Ezt a kis fogyatékosságát azonban érdemes háttérbe szorítani a végső kép kialakításánál, mert bőven ellensúlyozásra került már a felniválasztásnál is.

Kidolgozottsága még ma is bőven megállja a helyét

Majd megszokjuk, hogy így is lehet lámpát festeni

Szép a színe, szép a felnije

Matchbox MB-34 Lincoln Navigator

Matchbox MB-24 Lincoln Town Car – UPDATE

Nincs egy hónapja, hogy e lapokon megjelent egy hosszabb post a Lincoln Town Car-ról és máris egy variációját mutatom be, ami azért érdekes, mert olyan gyári hibát produkál, ami szerencsére nem jellemző a Matchboxra bár szerepelt már e lapokon.

Mind az eredeti jármű, mind a kisautó elemzésétől eltekintenék, hiszen ezek már megjelentek a fentebb idézett postban. A bordó változat csak és kizárólag a színében különbözik a fehértől, no meg abban, hogy ebben a formájában csak az 1991-es MC-10-es tízes csomagban szerepelt. Ebből kifolyólag az MB-24 jelölés légből kapott, az ilyen modelleknél szokásos gyakorlat szerint én aggattam rá az 1-75 szériában első előfordulásakor kapott számot. Van egy nagyon hasonló változata, ami Amerikában 1992-ben jelenik meg mint MB-43, de ez elvben egy picit sötétebb és a tető hátsó részén a – népszerű, de szerintem amúgy szörnyű – vinylborítást mímelő fekete színezést visel.

Ami ennek a konkrét darabnak a hibája, hogy a festék furcsa kis szőrszálakban válik le róla itt-ott. Úgy emlékszem, hogy ilyen hibát én Matchboxon csak egyetlen másik helyen láttam, az pedig pont a vele egy dobozban lévő Jeep 4x4 aka. CJ-5. Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy alapvetően játékszernek szánt kisautóktól modellautós részletességet várunk el – bár az is igaz, hogy gyakran kapunk is aprólékosan kidolgozott részleteket játékszer áron –, de ez a fura festékhiba nem esik ebbe a kategóriába.

Igazándiból szám nélküli Lincoln Town Car. Pici festékszőrök a vezető ablaka körül.

Némi sörte az első kerék felett.

"Halló? Ügyfélszolgálat?" Egy egész komoly szakáll a jobb hátsó ablakban.

Matchbox MB-32 Superfast Lincoln Navigator

A Lincoln Town Car bemutatója kapcsán Joe már megemlítette a Ford Expedition és a Lincoln Navigator rokonságát. Tette mindezt úgy, hogy tulajdonképpen azon post első bekezdését simán átmásolhatnám ide, mert az jól körülírja az autót. Tulajdonképpen egy minden földi jóval ellátott Expedition, ami az 1998-as modellévtől kapható. Jelenleg a harmadik verzió fut belőle, ám számunkra a második generáció a lényegesebb, ugyanis a Matchbox azt a generációt mintázta meg. Nem egy gyakran bevetett modell, a 2005-ös MB-20-as kivitel Amerikai megjelenése utáni évben MB-67-ként felbukkan a nemzetközi piacon is. A 2008-as MB-41-es számú verzió már szintén csak Észak-Amerikának érhető el, amiként a következő és egyben búcsúzó MB-40 is. Közben persze mellékvágányokon is kiadták, pakkokban és a Superfast sorozatban is találkozhatunk vele. Jelen darab is az utóbbi, 2006-os sorozatának egyik tagja, aminek nagyon tetszik ez a valamilyen pasztell árnyalatú színe - de az abszolút favoritom az MB-41-es. Kidolgozása semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után, szép részletes modell. Ami érdekeset ki tudok emelni, az az ablaktörlők a fém kasztniból való kialakítása, illetve a vonóhorog helyének ügyes elrejtése és a hátsó rendszám alvázból való kialakítása - régebben több ilyet láthattunk. A beltere is szépen kidolgozott, a csomagtartót is megtömték, ám jelen esetben nem csomaggal, hanem egy harmadik üléssorral. Mivel megszokott egy ilyen luxus városi terepjárón a nagy felni peres gumival, így szerintem a szokásos Superfast kerék nagyon jól mutat alatta. A Bamca oldalán található egy kis kuriózum is e modellről, mégpedig a Matchbox Navigator-ának prototípusáról készült kép, ami egy Ford-ot mintáz. Vajon miért vetették el a Ford verziót, és miért lett helyette inkább Lincoln? Talán mert a Matchbox általában a legmagasabb felszereltségi szintben ábrázolja a megmintázott autókat?

Egyenesen a gettóból

A csomagtartót a harmadik üléssor tölti ki

Szerintem kifejezetten jól állnak neki ezek a kerekek

Matchbox MB-24 Lincoln Town Car

Nem tudom mennyire vagytok tisztában az amerikai Ford által használt márkanevekkel. A Ford az egyértelmű, a helye az ár és felszereltségpiramis aljában van. A Mercury a husi a szendvicsben és alapvetően Ford modellek jobban felszerelt változatait – vagy azokra épülő járműveket kínálnak ilyen néven. A piramis tetején a Lincoln áll, mely a luxuskategóriát képviseli. Természetesen ezekhez is a Ford alkatrészraktárából szedik össze az alkatrészeket. Nem állítom, hogy teljesen értem az amerikai autópiac működését, mert példának okáért a Lincoln Navigator nevű SUV úgy épül a Ford Expedition alapjaira, hogy olyannyira kicsi az eltérés a megjelenésüket tekintve a kettő között, hogy a kinti jó munkásemberek, akik a „Jajj, de csúnya!” blogra szolgáltatják a bemutatni valót, egyszerűen lecserélik az első hűtőrácsot, világítótesteket és lökhárítót és így „linkolnosítják” a jóval olcsóbb Fordjukat. (Az agyonsötétített ablakokon keresztül meg úgysem látszik, hogy bent mi van, a felniket meg úgyis lecserélték már valami spinneres szekérkerekekre.) Mára innen, a luxuskategóriából tartogatok nektek egy autót.

„Városi Autó”

Agybajt tudok kapni azoktól a sületlenségektől, amiket leginkább a természettudományos adóknak fordításokat gyártók tudnak elkövetni. Az egyik kedvencem a „Központi Intelligencia Ügynökség” (Central Intelligence Agency – CIA, azaz Központi Hírszerző Hivatal), a másik ilyen a „Városi Autó”. Igen, igen, jelen sorok tárgyáról van szó, a Lincoln Town Car-ról. A vicces a dologban, hogy tulajdonképpen szó szerinti fordításban valóban ezt jelenti, de a szórul-szóra fordítás pont akkora sületlenség, mint az előbbi CIA dolog. Az igazán mókás az, hogy a Town Car elnevezés a francia nyelvből érkezett „de Ville” fordítása, ami a Lincolnnal egy kategóriában induló Cadillactől lehet ismerős. (Egyébként az is megérne egy merengést, hogy az autózásban használatos kifejezések közül mennyire sok jön a franciából. A Town Car helyes fordítása amúgy limuzin lenne, hogy a T. néző értse, miről van szó.)

A Lincoln a Town Cart már 1981 előtt is használta járművei elnevezésében, de önálló típusnévként addig még nem. Így tehát létezett Lincoln Continental Town Car, de Lincoln Town Car csak 81-től. Ami bennünket érdekel az pont ez, az első generáció. Mit szépítsük, az autó egy iszonyatos bálna. Picivel több, mint 5,5 méter hosszú és majdnem két méter széles. A formát egy tégláról másolták, a levegőmolekulák érmedobással szokták eldönteni, ha találkoznak vele, hogy most éppen az autó elejével, vagy hátuljával van-e dolguk. Az amerikai automobiloknál jó ha hozzászoktatjuk magunkat ahhoz a gondolathoz, hogy a marketingesek által forradalminak és vadonatújnak nevezett modellek számtalan és egy esetben karbonszálas anyagba csomagolt kőbaltát tartalmaznak, nyomokban pedig szakócát is. (Mondjuk ilyesmit az európai gyártók is tudnak, hogy most is megvan-e még, azt nem tudom, de a Škoda orrmotoros időszakának kezdeteinél biztosan volt olyan négyhengeres soros blokkjuk, amit még az 1930-as években terveztek a Laurin és Klementnél. A Škoda ezt könnyűfémből készítette el. Tényleg nem fogyasztott sokat, de rohadtul nem is ment.) Nos, a 81-es Town Cart is ugyanazt a 4,7 literes – a biztonság kedvéért ötliteresnek hívták a Town Carban –, V8-as Windsor blokkal szerelték fel, mint a Shelby Cobra első generációjából a második eresztés 51 példányt, meg a Ford GT40 nem igazán sikeres első generációját. Az egészen 1989-ig gyártott első generációban ez a blokk évjárattól és a kipufogórendszertől – szimpla, vagy duplacsöves rendszer – 130-160 pacit nyomott ki magából, ami a majdnem kéttonnás böhömcéhez minden, csak nem sok és a gyorsulást még a négysebességes automataváltó is tovább rontotta. Az oké, hogy a csomagtartó akár két hulla befogadására is alkalmas, de meneküléshez a lomhasága miatt maffiózóknak ellenjavalt.

Az első generációs Town Car több FoMoCo termékkel is közeli rokonságban áll, mint például a Mercury Grand Marquis, Mercury Colony Park, Ford LTD Crown Victoria (Szia Rájen!), vagy a Ford Country Squire. Amitől több volt, mint azok – vagy legalábbis próbált többnek látszani azoknál – az olyan akkoriban nagyon menőnek számító extrák, mint a digitális kijelzős fedélzeti számítógép, egylemezes, JBL gyártmányú CD-rádió fejegység (ez majd csak később jelenik meg, nem a kezdetekkor), vagy a kulcs nélküli ajtónyitás, ami egy öt számjegyű kód beütésével nyitotta-zárta az ajtókat, beleértve a csomagtér fedelét is. A kedvencem az extrák listájáról a „vontató csomag”, ami nem csak vonóhorgot, de duplacsöves kipufogórendszert, részlegesen önzáró (LSD, alias sperrdifi), rövidebb áttételű differenciálművet és a motor és a váltó számára is hatásosabb hűtést foglalt magában. Vajon mit vontathatnak egy dög nagy luxuskocsival? Motorcsónakot? Lószállítót?

Az első generációs Town Car a gyártásának nyolc éve alatt annyira minimális külső változáson esett át, hogy márkaszexuális legyen a talpán, aki meg tudja őket különböztetni. A premierkor háromféle felszereltségi szintből lehetett választani, ami később alaposan kibővült és én bevallom, hogy nem látom át, hogy melyik mit is tartalmazott és hogyan.

Fehér, fekete, bordó és borzalmas

A Lincoln Town Car 1989-ben debütál - az alvázon természetesen 1988 van - a Matchboxnál, mint MB-24 – a tengerentúlon pedig MB-43. Szerintem pont a legelső, fehér változat az, ami a legjobban mutat. A későbbi verziók között bőséggel találunk olyat, ami gyárilag néz ki úgy, mint aminek egy bespeedezett óvodás ment neki egy készlet PEVDI Colorral. Szóval a fehér autó megjelenésével alapvetően elégedett vagyok, bár van pár olyan részlet rajta, amivel kapcsolatban bizonytalan vagyok.

Azt tudjuk, hogy a nyújtott (stretch) tengelytávú limuzinokat készítheti a jármű gyártója, de karosszéria építő cég is. Hogy a Lincolnnál ez a dolog hogyan működik, azt nem tudom, de a mostani weboldalukon nem látom annak nyomát, hogy stretch változatban lehetne tőlük autót rendelni. Ezért feltételezem, hogy az, amit a Matchboxnál elkészítettek, egy karosszériaépítő által hosszított verzió, erre utal a csomagtartó tetején trónoló bumeráng tévéantenna is. Viszont én még ilyen rövid toldású stretch limót nem láttam! Mi több, képet sem sikerült találni ilyenről, ezzel a krómbigyóval a vezető munkahelye és a hátsó üléssor között. Azzal együtt nem merném ráfogni, hogy teljesen légből kapott és butaság. Egyrészt az amerikai sofőrös limuzinoknál divat a b-oszlop mögötti tetőrészt műbőrnek látszó vinyl borítással ellátni. Ennek gyakorlati funkciója nincs, de utalás a ló vontatta bérkocsikra, azaz a fiákerekre, ahol még a sofőr az elemeknek kitéve végezte a munkáját, míg az utas felhajtható tető volt hivatott óvni valamelyest az elemektől. A korai, sofőrös automobilokon nem volt ritka, hogy a vezető feje felett nem volt tető, de szerencsére rájöttek arra, hogy nem feltétlenül káros az utasok testi épségének sem, ha a vezető nem ázik el, vagy éppen lát a hóesésben valamit. Viszont a vezető munkahelye és az utastér elválasztásának kiemelése divat maradt és ezt a csíkot is ennek fogom fel.

A játékautó felépítése érdekes, ha a hátára fordítjuk kapálódzni, akkor látszik egy fekete alváz, a karosszéria alsó részét, az első és a hátsó lökhárítót, a hűtőrácsot és az első világítótesteket is adó krómozott műanyag alkatrész, amire felülről jön rá a fém karosszéria. Az igazság az, hogy ez a Matchbox már szerepelt ezeken a lapokon pár kép erejéig, amikor Porsche hozott vissza a halálból egy fekete filctollal tönkrepimpelt példányt, így van kép a belső felépítéséről is.

Ami viszont nagyon fura, az az első lökhárító és a lámpák közötti rés, amin be lehet valamelyest látni a belsejébe. Hogy ez vajon miért van így?!

MB-24 Lincoln Town Car.

Az első verzió, a fehér a legszebb. A középső krómcsíkot nem értem, de meg tudom magyarázni!

Be régen is volt, amikor az olyan részletek, mint egy kilincs, meg a világítótestek nem festve voltak!

Bumeráng antenna a stretch-limóban lévő tévének! Jeee!

A lámpák és a lökhárítók közti lyukakat nem értem és meg sem tudom magyarázni.

Érdekes a felépítése. Mint egy szendvics.

Az eredeti Lincoln Town Car, bár ez nem stretch.

A vinyl tetőborítás, hogy még proccabb legyen, meg jól elrohadjon ahol alá szorul a nedvesség.