Mercedes-Benz G65 AMG
Bár nevesítve sehol sincs,
egyszerűen „G osztálynak” ( Gクラス-Jīkurasu)
nevezi a doboz, számos apró részletből úgy gondolom, hogy 99,9%
a valószínűsége, hogy amit feldolgoztak bizony a csúcsragadozója
a sorozatnak. Korábban volt
egy postunk, amiben alaposan körbejártuk a G-osztályt és az e
lapokon megjelent kisautó feldolgozásokat is megtalálhatjátok.
Akkor kifejtettem, hogy mi a véleményem a „dzsívagonokról”.
Nos, nincs mese, ez a dzsívagonok királynője! 2016-ban mutatkozik
be és 2018-ban kap egy ráncfelvarrást, ami a motorház alatt
érhető tetten, mintsem a külső megjelenésében. Az első három
modellév 603 lóerejét valószínűleg keveselte az illusztris
vásárlóközönség, így 2018-tól már 621 lóerőt és 1000.5952
newtonmétert ad le a duplaturbós (!), hatliteres (!) V12-es (!).
Hétsebességes automataváltó viszi át ezt a rettentő erőt az
állandóan meghajtott négy keréknek. A kicsivel több mint 2,8
tonnás szörnyeteg, 5,1 másodperc alatt ugorja meg a 0-100
kilométerórát. Nyilván minden környezetvédő kedvence –
joggal.
Japánból és
Vietnámból Szeretettel
A
Tomica annyira ritka vendég felénk, hogy rögtön
ehhez a 2013-as posthoz irányítanálak benneteket a cégtörténet
és a nem kicsit szövevényes elnevezések ügyében. Amit erről a
konkrét darabról tudni lehet, hogy 2018 február 17-én (Hát igen,
japán gyártó, japán rajongókkal, kitúrható az ilyesmi a
netről.) debütál mint No. 35. 2020-ban az Egyesült Államokban,
Kanadában és Ausztráliában. Kizárólag Vietnamban készül.
Nevesítve ugyan sehol sincs, de én eléggé biztos vagyok a dolgomban, hogy ez a fentebb már bemutatott típus. Így nem róható fel az A-oszlop alatt a „V12 Biturbo” és a hátulján az „AMG” és a „G 65” feliratok hiánya. Hogy röviden összefoglaljam: kívülről tökéletes. Belseje van és elnagyolt, pizzakormánnyal, „ahogy kell”. Ami alig-alig látszana, ha – meglepetés! – nem lennének nyithatóak az első ajtajai. De azok. Emiatt nincsenek rajta valószínűleg külső visszapillantó tükrök, mert csak az ajtókra tudtak volna valamiféle kitüremkedést biggyeszteni, ami viszont köszönő viszonyban sem lenne az eredetin lévőkkel és az ilyesmi köztudottan bántotta volna a japán mérnökök szemét. A kerekek bár guminak tűnhetnek műanyagok, „csak” a felni, meg az abroncs két darabból állnak. Viszont amire egyáltalán nem számítottam, hogy rugóznak és nem is akárhogy!
A Matchbox jelenlegi kínálatában a Moving Parts sorozat az, ami hasonló kunsztokat tud, de úgy érzem, hogy kidolgozottságban és minőségben az csak jelenthet neki. A dolog pikantériája, hogy ez egy hétköznapi sorozatból van, amazok meg spéci kiadások. Az áruk viszont összehasonlíthatatlan, hiszen hazai Tomica fogalmazás nincs, a gyűjtői import költségeivel hasonlítani nem lenne sportszerű.
Verdikt?
Tomicát kéne gyűjteni, mert mindig meggyőznek, hogy
fantasztikusak, csak előtte bankot kéne hozzá rabolni és nem
lebukni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése