Matchboxon kívüliek: Hot Wheels - '55 Chevrolet Bel Air

Bár szerzőink közül Joe a legnagyobb Bel Air-mániákus, én is kedvelem ezt a Chevrolet típuscsaládot. A tri-Chevyk három generációjából van néhány darab a gyűjteményemben, már csak az egzotikumok hiányoznak. Ezek közül most a címben is említett, első szériás példány kerül górcsövünk alá, melynek történetét is olvashatjátok a linkre kattintva.

2010 Hot Auction 4/10

A Hot Wheels-féle 55-ös Chevy Bel Air-ek közül szerintem az itt bemutatásra kerülő piros a legszebb példány. Megkapott minden lámpafestést, egyszerű és ízléses dekorációt és a külön beltérelemnek hála, nem krómozott üléseken foglalhat helyet a sofőr és utasa. A tükrök hiányát emiatt nem is rovom fel.

 

A nagy hátsókerekeket feledném azért.

 Hátul is kifestve minden.

A kormány pizza, de legalább van rajta feltét. A Bel Air típusjelzés viszont mindenképpen szemet gyönyörködtető látvány.

Átalakítás: Matchbox MB-23 Volkswagen Camper

A kóborlással telt kempingévek véget érnek. Eljött az az idő, amikor már nem lesz szükség többé a kinyitható tetőmagasításra, a matracokra, a beépített gázfőzőre, kisasztalra és ülőkékre. Véget ért a (vad)kempingezések kora. Megöregedtünk. Ez rajtunk látszik, de a kis Volkswagen Type 2-en nem. Ő még tartozna hozzánk továbbra is. Az idő, a helyzet, a körülmények megváltoztak. Most már a gyerekeket cipeljük majd vele biciklistől, babakocsistól, nagycsomagostul. Meg költözködünk is majd vele...

A második generációs Volkswagen Transporterrről már több szemszögből is volt szó, de én a kempingváltozatnak néztem kicsit jobban utána, jóllehet én éppen ezt a variációt szüntettem meg. A T2 talán egyik legszembetűnőbb ismertetési jegye a régi osztott szélvédő helyett megjelent íves nagyméretű szélvédő (bay window). A karosszériára jellemző további újdonság az oldalsó tolóajtó, a lekerekített lökhárítók, a megváltozott első homlokfal, új hátsó légbeszívók a D-oszlopon és az új ablakok. Ekkor már 1,6 literes, 50 lóerős motor hajtotta. Technikájában megemlíthető változások még az első tárcsafékek, a nagyobb motorok számára megnövelt motortér. A későbbiekben ennél a modellnél már megjelent az automata váltó, a Bosch L-Jetronic befecskendező rendszer, hidraulikus szelepemelők és a modellszéria vége felé már akár 2 literes 71 lóerős motorral is lehetett rendelni. A Transportereknél mindig is sokkal inkább a nyomaték volt a fontos mintsem a lóerők száma. 

A Camper a kempingezők számára átalakított változat volt, amit a német Westfalia cég állított elő. Négy fő részére biztosított – ha nem is túl kényelmes, de éppen elegendő – helyet a kempingezéshez. A kinyitható ágyon két főnek, a fölbillenthető tető alatt újabb két főnek biztosított alvóhelyet. Csomó rakodóhely, hűtő, mosogató és gáztűzhely tartozott az alapfelszereltségéhez. A felbillenthető tető többféle változatban is készült, a teljesen felemelhető vagy csak féloldalasan felbillenő változatok között isvolt differencia, attól függően, hogy hol voltak a tetőzsanérok, illetve, hogy a tetőnek csak egy része volt felbillenthető vagy akár az egész tető műanyagból készült. A különböző változatokat különböző fantázianevekkel illették (Devon, Viking, Westfalia, stb.). 

A kocsi nagyon sikeres és strapabíró lett, így a gyár aranyórát ígért annak aki 100.000 kilométert teljesít az autóval, ezzel is hirdetve annak megbízhatóságát. Mi sem bizonyítja jobban a kempingautó építés Volkswagen által is népszerűsített módját, hogy a cég azóta is és a legújabb modellekből is mindig készít ilyen típusú kempingautót és ezt a példát számos más átépítő cég is követi.

Mi legyen hát a régi, jól bevált boxermotoros kisbusszal. Átalakítjuk. A tetőnyílás befedjük, kis belső átalakítás kell, új fényezés, sportosabb felnik és máris naprakész az örökifjú léghűtéses társunk. Biztosak lehetünk benne, hogy továbbra is hű társunk lesz. És ezzel a megújult külsővel az értékállóság miatt sem kell aggódnunk. Tartja az értékét, sőt!

Mindez a Matchbox léptékében a következőképpen zajlott. Adott volt a kopottas donor, amit nem volt kedvem érdemes restaurálni, új műanyag tetőt gyártani vagy szerezni, eredeti minőségében és funkciójában helyreállítani, mivel a vitrinben már ott büszkélkedik egy alig játszott ugyanilyen társ, eredeti csillogásában. Viszont a kisbuszt eredetileg is kismillió változatban gyártották – a fagyisautótól a létrás tűzoltókocsiig – innen jött a gondolat egy fedett változat létrehozására. Bár már volt ilyenről szó, de talán az enyém is színesíti egy kicsit a matchboxos-volkswagenes világot. 

A valóságban is jól áll neki ez a finom pasztellszín

Hátul figyel az újabb testvér

Ezért szétszedés és festéktelenítés után sztrirol lapból kivágtam a tető hiányzó darabját, amit némi ívesre hajlítás után pillanatragasztóval rögzítettem a helyére. Mivel a tető vonala még nem illeszkedett tökéletesen, némi tapaszolás+csiszolás következett, amíg elérte a tető a kívánt simaságú ívet. A belső teret – a bevezetőben leírt kívánalmakkal ellentétben – nem bántottam, mert remekül jó állapotban volt és a megjelenés szempontjából nem igazán befolyásolja a látványt. A kerekeket egy más léptékű, más márkájú kisautóból kapta. Viszont remekül illett hozzá mind méretben, mind megjelenésben. A finomságáról meg nem is beszélve. Sokkal jobban illik a kocsihoz léptékét, méretét tekintve mint az eredeti matchbox kerék. 

A színét egy meglévő T2-es színéhez próbáltam igazítani (L62 Ivory), de meggyőződésem, hogy nem számít némi eltérés, a hangulatot fontos elkapni, ahogy annak idején kinéztek a kisbuszok. Bár létezett magyar gyártású fix tetős T2, ez egy kicsit más, talán leginkább a tuningolt kifejezés a megfelelő.

Kempingezünk vagy cipekedünk

Műanyag tető nélkül, szebb kerekekkel jóval sportosabb

A kerekek ugyanolyan vékonyak mindkét esetben

Tolóajtó a túloldalon

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels - Honda Civic Si - UPDATE

Amikor először írtam a békalámpás Civicről, akkor megemlítettem, hogy eredetileg a 2010-es Mystery Car sorozatban megjelenő változatra vetettem szemet, amit a közelmúltban sikerült is megszereznem. Ha már lúd, legyen kövér, így hozzácsaptam még egy 2003-as példányt is, amihez még jöhetne a Tommi által mutatott verzió is. Mindkettő nagyon tetszik, a dekoráció mennyisége még épp tűréshatáron van, ráadásul az áttetsző ablakoknak köszönhetően végre a részletes belteret is szemügyre vehettem. A bukócső, az erősítők a sportülésekkel eddig is meg volt, de a biztonsági övek és hátsó ülések helyén levő hatalmas mélynyomókat csak most sikerült felfedeznem. Egy teljesen átfogó tuningolást kapott.

 A kiszemelt darab

 Végre belül is rendesen szemügyre vehettem

 Lámpafestésnek mindkettő híján van.

 Jól párosították a színeket

 A hátsó lökhárító oldalai...

 ...eltérő dekorációt kaptak.

 Hot Wheels - Honda Civic Si

Ilyen csomagolásban tényleg lutri, hogy mit választ az ember (nem saját kép)

Matchboxon kívüliek: Grell - IFA W50L

Szerintem senkinek sem kell bemutatni az NDK legjelentősebb teherautóját, az IFA W50-est, amit 1965-tól egészen 1990-ig gyártottak. A kétféle tengelytávval, szimpla, dupla vagy tripla fülkével készülő teherautóra rengeteg fajta felépítményt készítettek, melyek közül talán a platósból - rövid és hosszú kivitelben - és  a billencsesből készült a legtöbb. Utóbbit szinte mindenféle ömlesztett árú szállítására használták, így szinte mindenhol felbukkant a maga idejében - mezőgazdaság, útépítés, stb. Ezeken kívül még gyakori volt a darus kivitel, a tűzoltóautó, a szippantós, a hókotró, a szemetes konténer szállító és a terepjárásra átalakított példány is. Készült belőle nyergesvontató - az is csak két tengellyel -, amiből összesen egyet láttam eddig, gyanítom ez az idő előrehaladtával egyre inkább így fog maradni. Mivel erősen beleivódott gyerekkoromban a látványa eme dombok rémének, ezért egyértelművé vált, hogy a Grell sorozatból ő sem maradhat ki számomra a Trabant, a Wartburg és a Barkas mellett.

A Grell modellek beszerezhetősége többnyire az aukciós oldalakra és a börzékre korlátozódik, így nem nagyon nyílik lehetőség a különféle festésű és kivitelű példányok között válogatni. Szerencsére találtam egy nekem tetsző darabot, ami egy ponyvával ellátott rövid platós változat, megfejelve egy pótkocsival is. A festésére sincs panaszom, persze valami hazai vonatkozású azért jobb lenne, de ez a zöld szín az arany kerekekkel teljesen elfogadható. A kidolgozás minősége a megszokottat hozza a gyártótól, vagyis minden részlet meg van, a hűtőrács és a logó a típusjelzéssel külön kiemelést kaptak, a fényszórók külön műanyag elemek. Külön tetszik a fellépő megléte, valamint a hátsó tengely dupla kivitelezése, ami hiányzik az a tükör, illetve a fülke és a vonóhorog is kicsit alacsonyan van. A felépítmény és a pótkocsi már egy kicsit egyszerűbb történet, de még tűréshatáron innen van mindkettő. Vele teljessé vált az IFA járműgyár által készített járművek modelljeinek beszerzése, ami a négy márka egy-egy kivitelére vonatkozott. Persze tudnék még válogatni a felhozatalból, de ami a leginkább hiányzik, az egy ötödik márka, vagyes egy kocka Multicar.

A jól ismert forma

Kicsit lejjebb van a fülke a kelleténél

Minden részlet a helyén

Jól áll neki a pótkocsi

Ez a rész picit csúnya lett

Természetesen a dolly is forog, azonban a vonórúd nagyon mélyre került

 

Krómozott alkatrészek nem nagyon fordultak elő egy W50-en

 Grell - IFA W50L

Matchbox MB-45 Ford Group Six

1968-at írunk amikor a korábbi Le Mans és egyéb sikereket hozó Ford GT40 helyére egy új modellt hoz a gyár a Group 6 kategória (Versenykategória volt a GT autók számára. Az általában 1000 kilométeres versenyeken kiegyenlítődött a kis és nagy teljesítményű motorok közti különbség és a hangsúly a megbízhatóságra és gazdaságosságra tevődött át.) előírásainak megfelelően: A Ford F3L vagy hivatalos nevén a P68 jelű versenykocsit, azaz a Ford Group Six-et. 

Goodwood feeling

A Len Bailey tervezte, Alan Mann Racing építette igencsak gömbölyű kinézetű kocsit elsősorban Európa nagy versenypályáira szánják. A motor és a kaszni felépítése is egy későbbi F1-es autó alapjaival egyezett meg. Szegecselt alumínium önhordó kialakítású karosszériája volt acél merevítőelemekkel, melyek a futóművet tartották. Háromliteres nyolchengeres motort kapott és a karosszériáját szélcsatornában alakították ki. A kétüléses zárt karosszéria igen alacsony kialakítású volt, ezért igen jó, Cw0,27 értékkel bírt. A tetőn egy kis ablakot képeztek ki, hogy minél inkább a nyitott autókhoz hasonló legyen. A korai példányokon még a visszapillantó is itt az ablak előtt a tetőn volt elhelyezve. Később – némi szerencsétlenségek után - a még nagyobb stabilitás és leszorítóerő érdekében kisebb első és nagyobb hátsó légterelőket is tettek rá. A hűtőt előre tették, ezért később a levegőnyílást meg kellett nagyobbítani a hatékonyabb hűtés elérése érdekében. Két flexibilis tankja volt a két szélén.A kocsi végsebessége 350km/h volt. A Ford Cosworth DFV V8 motort a hosszában a fülke mögött erősítették a karosszériához, tartószerkezeti szerepe nem volt. A kornak megfelelő Forma 1-es elvek szerint teljesen független kerékfelfüggesztése volt. 

Kétségtelenül nagyon lapos és áramvonalas

A rövid tesztek után a kocsi első versenye az 500 mérföldes Brands Hatch-i futam volt. Az összesen három épített példány közül az egyik indult a versenyen és végig vezetve a második legjobb köridőt futotta. Azonban a verseny vége előtt motorhiba miatt kiesett. A további versenyeken is sorozatos problémák jöttek elő. Ennek ellenére a csapat erősen bízott a kocsi sikerében, mivel a műszaki hibák ellenére, amikor a kocsi versenyben volt igen kimagasló teljesítményt tudott nyújtani. Pénzügyi problémák és a Ford hezitálása miatt a kocsi végül is nem futott be versenykarriert, de a „mi lehetett volna belőle” kategória egyik legszebb példánya lett. Három példány van belőle jelenleg is, Goodwoodban szokták mutogatni az éves vonuláson.

Bár nem az eredeti színe ez, de nagyon szép meleg zöld árnyalata van ennek is

A Matchbox által megformázott kis Ford hozza az eredeti autó nagyszerűségét, ami elsősorban a formai kialakításra értendő. Mivel az eredeti autó nem volt sikeres a versenypályán, ezért ma nem is annyira ismert, viszont a dizájnja még mai szemmel is teljesen profi, érdemes volt kicsiben is megjelentetni 1969-ben. Ekkor még ismert is lehetett, hiszen párhuzamosan a versenypályákon is futotta köreit. A zöld mindig is az angol versenyautók színe volt, talán ezért is jelent meg alapszínként a zöld. Igaz, hogy metálos, igaz, hogy nem az az árnyalat de mégiscsak zöld. Később több színben is kiadták, többféle versenyszámmal az elején. Volt szögletes és kerek matrica is köztük. Ezek között akadnak meglehetősen ritkák is, például az első kocsikon a kör alakú mezőben a hetes szám ilyen. 

A hátsó rész nem teljesen hű a valósághoz

A karosszéria kialakítása jól követi az eredeti kocsi nyúlánk formáját. A legelső változatot mintázták meg, a karosszéria módosítások ezért nincsenek rajta még. Egyedül a tetőablak hiányzik, csak a helye van kijelölve. A hátsó lámpák és a kipufogók köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Mintha a hátsó fal magassága kissé nagyobb, magasabb lenne (lejjebb kezdődne) a valóságban (a két nyílás a kipufogók mellett csak a későbbi verziókon került rá). Az elején a lámpák alatti kerek – talán index - lámpa és mellettük levő kerek levegőbeömlő nyílások hiányoznak a modellről, még jelzés értékkel sem karcolták bele (igaz, ezek egy későbbi verzió jellemzői). Az ablaktörlő és a belső elrendezés a helyén van, csakúgy mint a fölső légbeszívó rések. Az első kerekek között, a légbeszívó nyílást is körbefutó karosszériaelem illesztési vonal túlságosan hangsúlyos, bár kétségkívül a helyén van, ott és úgy. A hátul fönt levő dupla hűtőrács is valószínűleg még az első példányok jellemzője, mert miután az eredetire rákerültek a hátsó stabilizátor spoilerek, egyetlen képen sem lehet ott nyílást látni. 

Jó belegondolni, hogy egy hangulatában és stabilitásában is jól eltalált kisautót tarthatunk a kezünkben. Bár az én példányom nem makulátlan, lévén az eredetivel közel egyidős, de m indig jó ránézni és elképzelni egy korabeli verseny hangulatát. Egy olyan korszak versenyeinek emlékét melyek még valóban a küzdésről, az izgalmakról az autó-autó elleni harcról szólt.

Még a motorimitáció is a helyén van

Arányok, formák, élek, vonalak, görbék mind a helyükön

A beltér is rendben van

Az ős mellett egészen újszerűnek hat

Kár, hogy nem lett sikeresebb és nem  ismerhettük jobban

Tökéletes a modell

Matchbox Chevy Van - UPDATE

Ha már így márciusban beköszöntött a tél, akkor gondoltam kihasználom az alkalmat és a havat egy kis fotózásra. Alanynak három 4x4 Chevy Van-t választottam, amik még nem szerepeltek itt. Vagyis csak részben, ugyanis a kék már volt itt, de ez a kék nem az a kék, ugyanis ez immáron teljesen hibátlan. A piros az 1999-es Coca-Cola ötös pakkból származik, ami az addikton szerepelt nem is olyan rég - persze ez a piros nem az a piros. A harmadik delikvens pedig egy régóta áhított darab, ami szintén egy ötös csomagban kapott helyet eredetileg. Az évszám 2006, a kerék egy hatalmas nagy ötküllős, ami a dagonyázás következtében kicsit sáros lett. Jutott a sárból az aranyszínű kasztnira is, amit piros-fehér dekorációval dobtak fel. Nem tudom miért, de engem az összkép egyből megfogott, mikor először láttam. Ráadásul a sors iróniája, hogy ez ugyanaz a példány, amiről anno lemaradtam egy aukciós portálon.

 Beelőzi a többit

 Jéghidegen az igazi

Kicsit lemaradt, de végül befutott

Átalakítások: Matchbox MB-20 Range Rover, született Police Patrol

A szokásos "kéklámpátlanítás" metódusát vittem véghez ismét. Mit tehet a szegény Range Rover rajongó, ha csak különböző rendeltetésű és színű villogós variációkat találhat a kínálatban, de neki civil verzió kell? Megszűntet! Police Patrol nevet, villogót, „párás” ablakot, hivatalos színezéseket, majd csinál belőle egy valósághoz közelebbi kinézetű változatot. A típusismertető több helyen is olvasható, így erre most nem térnék ki részletesebben.

Itt is ott is megcsillan a napfény

A példányunk szembesül előző életének sorstársával

Persze volt rendőrségi Range Rover a valóságban is, ez kétségtelen. Mindazonáltal meglehetősen nagyzolásnak tűnik, egy luxus terepjárót járőrkocsinak használni és utána erről megmintázni egy kisautót. Olybá tűnik ez alapján, mintha csak ilyen változat létezne. Pedig ebből is sok verzió és sokfajta felépítmény készült az alvázas szerkezetének köszönhetően. Sokkal többet jártak ezzel a típussal az arisztokrácia tagjai, jól menő hölgyek és urak vadászni, piknikezni, golfozni de akár partykra is. Mert arra is alkalmas volt. A kalandkedvelők is szerették használni. És gondolom az alvilág is szerette, mert ők szeretik az ilyen robusztus, sokat mutató kocsikat, amivel még árkon bokron keresztül is lehet meg lehet lépni adott esetben. 

A befoltozott lyuk alulról és felülről nézve

Ez a darab műanyag sok minden már csak nem ablak és nem villogó

Magas építésű, ez kétségtelenül látszik innen

Nos, az én autóm ilyenné alakult át. Ehhez átalakítottam az ablak-villogó panel maradékát, és befedtem a lyukat a tetőn. A csiszolással a tető mintázatát merevítését jelentő erősen eltúlzott árkok is megszűntek. Ilyen volt az eredetin is, de jóval szerényebb méretben. Nekem annyira nem tetszett, így hamar túlestem rajta. A sötétkék színezést azért választottam, mert a tervezett sötét ablakokkal együtt a maffiózós hatású, megfélemlítős kinézetű, autóstársrémísztgető böhöm terepjárót akartam megjeleníteni. Ehhez jön hozzá a kissé feltűnőbb mintájú csillogós krómfelni. Az összhatás így már teljes. Reszkethet a többi közlekedő.

Különösebb módosítás nem volt a kocsin, hacsak a tengelyek rögzítésének újrakészítését nem említjük. Remélem, hogy ezzel az átalakítással egy újabb színt vittem a Matchbox Range Roverek világába. Talán az itt ritka civil változatok egyikét sikerült megalkotnom.

Két konkurens gyártó kisautója között kiemelkedve

A Range Rover sor

Itt látszik jól a korai Range Roverekre jellemző nagy hasmagasság, relatíve vékony kerék és robosztus felépítmény

Érdekes a szélvédők hajlásszögének összehasonlítása

A sötét szín, sötét ablak ezúttal nem sugároz semmi pozitív érzést

Szinte világítanak a hátsó lámpák

A sor tagjai itt hátulról is összehasonlíthatók

Rabló és pandúr?