Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem rá kellett jönnöm, hogy változik az ízlésem. Vannak olyan járgányok, amiket korábban kimondottan rútnak láttam, mostanra meg pont megfordult, éppen hogy tetszenek. Ez alkalomra is egy ilyet tartogatok.
A német aki olasz
Az 1950-es évek közepére az életszínvonal már odáig kúszott a Német Szövetségi Köztársaságban, hogy a Volkswagennél úgy érezték lenne piaca egy megfizethető, sportos kinézetű autónak. A cég zászlóshajó modelljének az alapjait ugyanúgy a jó öreg Bogár (Type 1) adta, mint az igásló Type 2-höz, hiszen egy megfizethető autót akartak készíteni, így alacsonyan kellett tartani az előállítási költségeket. Tisztában voltak azzal is, hogy egy a Bogárhoz mérten lényegesen alacsonyabb számban eladható autó előállítását ők nem tudnák gazdaságosan megoldani, ezért a szintén német Karman karosszériaépítő céghez fordultak, mely saját gyártókapacitással bírt. A Karmann a formatervezést jó érzékkel az olasz Ghia autótervező és karosszériaépítő cégre bízta. A Type 14 formatervét egy Luigi Segere nevű úr készítette el, aki olyan stíluselemekből építkezett, amelyeket korábban már a Chrysler és a Studebaker is alkalmazott tanulmányautóin és szériamodelljein is.
A tervek és később a prototípus is elnyerte a Volkswagen tetszését, így 1955 augusztusában elkészült az első példány Osnabrückben. A javarészt kézi munkával épített autó nem csak a VW vezetőinek tetszett, de a vásárlóknak is. Már az első évben rögvest 10 000 darabot értékesítettek belőle.
Bölcsen a Type 14-et praktikus és stílusos 2 + 2 ülésesként hirdették, mintsem sportautóként. Az ok leginkább az volt, hogy ugyanaz a szív dobogott benne, mint a Bogárban, mellyel konkurálva mint zászlóshajó növesztette a hengerűrtartalmát és teljesítményét. Igazság szerint ellentmondásos adatokat találtam a neten az autó változatairól, de úgy tűnik, hogy leginkább azért mert belekeverték a Type 14 egyenesági leszármazottjának, a Type 34-nek az adatait is. (Ez utóbbiról majd alább.) Az biztos, hogy az autó 1192 köbcentis, 34 pacis, illetve 1295 köbcentis, 50 lóerős, négyhengeres, léghűtéses boxerrel létezett, de hogy az 1,5- illetve az 1,6 literes változat – az utóbbi már 60 lóerővel – is ebben dolgozott és nem a nagyobb tesójában, már nem vagyok biztos. (Így vagy úgy, tényleg nem sportkocsis teljesítmények, még ötvenes évekbeli mértékkel sem.)
1957 augusztusában lát világot a kabriolet változat. A Type 14-et Németországban 1955 és 1974 között gyártják. A kupéból 364 401 példány, a kabrióból 80 837 készül. 1962 és 1975 között Brazíliában is gyártják, ahol körülbelül 41 000 példány készül, de csak 177 kabrió.
1961-ben készül el a Type 14 nagytesója, hivatalos nevén a VW 1500 Karmann Ghia Coupé, azaz a Type 34. Erről beczl jegyez egy érdekes postot, egy Corgi kisautó kapcsán. Tessenek szívesek lenni fogyasztani azt is, aztán visszatérni ide.
A la Matchbox
A Type 14 a Matchboxnál 2009-ben debütál, mint MB-04, csecsemőcipőkék színben. (Van ilyenem valahol, csak eddig még a színe miatt sohasem vett rá a lélek, hogy megkeressem és felkerüljön ide.) 2010-ben már MB-22 egészen lilába hajló BKV kékben, szóval egyik sem az a hú de nagyon vonzó színű. Viszont a már méltatott, 2010-es Classic Rides 5-packben egy sokkal vonzóbb színben jelent meg, citromsárgában. A kisautót csak méltatni tudom, egyszerűen remek. Rengeteg kidolgozott részlet, világítótestek elől-hátul kifestve, még a szélvédő keretére is jutott a fényezéssel azonos színű festés, hogy úgy tűnjön, megvan fémből ez a részlet. A nyitott autóknál mindig kritikus pont a beltér. Ennél a darabnál ezzel is elégedett vagyok. Ugyan a kormány pizza, de legalább a jellegzetes részleteit kidolgozták az eredetinek, például a duda gombjának látványos keretét. A viszonylag nagy – 1:59 a méretaránya – autónak ugyan nem rugóznak a kerekei, de ettől még több mint jó!
Mondtam már, hogy ez az ötös csomag kötelező?
Simán elmenne egy drágább kiadásba is, annyira sok rajta a kidolgozott részlet.
A szélvédő kerete csak festett, de legalább van és nagyon feldobja a járgányt.
A kormány ugyan pizza, de cserébe kidolgozott részletekkel.
Frivol szöveg - Édes 69-es - a régi típusú kaliforniai rendszámtáblán. Szerintem úgy ahogy van ötös!
Így poénkodjunk a "Német humor évszázadaival"! "A piros a Volkswagen".
Meg így. "Mélyen belül ez egy Volkswagen".
