Valahogy sokkal közelebbi időpontra emlékeztem, hogy a Lledo-ról írtunk az 1989-es katalógusa kapcsán. Sebaj, így végképp nem lehet ránk fogni, hogy túltolnánk a témát! Nos, tehát a történeti alapozó a fenti linken érhető el, a folytatás az 1990-es katalógus pedig itt, ebben a postban alább!
A tegnapi Lledo katalógus után kézenfekvő, hogy előrukkoljak a két Lledo gyártmányú kisautóm közül az egyikkel, történetesen a márkára jellemzőbbel és szebbel.
Centerweight
A
britek jelentős autógyártásának online dokumentáltsága
botrányos! Még akkor is iszonyatosan nehéz kideríteni egy
modellről bármit is, ha pontosan tudod annak a gyártóját,
típusát és évjáratát. Amikor meg nem, akkor cirka lehetetlen.
Pontosan így jártam e bejegyzésnek a tárgyával is. Már eleve
azt az információt összerakni, hogy a Bedford Delivery Van 1950-es
keltezésű, több Lledo katalógusból kellett. Igen, most lebuktam,
van még Lledo prospektus a tarsolyomban!
A 30 cwt-ről egy darabig azt gondoltam, hogy típusjelzés, de hamar kiderült, hogy ez egy súlymértékegység, ami angol nyelvterületen (volt?) használatos, még mint Hundredweightként is ismeretes. Hogy egyszerűbb legyen a történet, a britek és a jenkik eltérő tömegre használják – hosszú- és rövid cwt. Három különböző forrásnál, három különböző, akár tízszeresen eltérő értékű definícióját találtam, de végül a Wikipédiáét gondolom helyesnek. Szerintük egy long hundredweight – a Bedford brit gyártmány, nyilván a brit mértékegységet használják – 50,8 kilogramm. Tehát egyszerű a matek: 30 x 50,8 = 1524. Cirka másfél tonna, ami stimmel egy ekkora méretű teherjárműhöz.
Iszonyatosan sok nyomozással töltött idő után úgy gondolom, hogy a nevezett jármű a Bedford M sorozat lehet – a hangsúly a feltételes módon van. Ezt 1939 és 1953 közt gyártották. A különböző tengelytávolságú változatokban készülő járművet a Bedford, csak járóképes alvázként-, fülkével szerelve de felépítmény nélkül-, platós- és billencs- verziókban értékesítette. Tehát a zárt áruszállító valamely felépítménygyártó munkája. Az viszont egységes, hogy soros, hathengeres, 3,5 literes, 76 lórerős (gondolom ez itt bhp lesz), benzinmotor (!) hajtotta a hátsó kerekeit, egy négysebességes váltón át. Hidraulikus, vákuumrásegítős dobfékei fékezték mind a négy kerekét.
1995
Ne
halljatok bele ebbe semmiféle negatív felhangot, de ha röviden
kell összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint a
Matchbox Models of Yesteryear szériája. Nem véletlen, a
tegnapi postban már tisztáztuk, hogy J. W. Odell egyértelműen
ezt a sorozatot vitte tovább az új cégében. Nagyon igényes,
nagyon szépen tökéletesen festett. Egyértelműen
inkább a felnőtt gyűjtőket célozza mintsem a gyerekeket, bár ez
konkrétan kibírja azt is ha – ésszel – játszanak vele.
Gondolok itt arra, hogy csak az alváza és a hűtőrácsa, illetve
az első fényszórók készültek műanyagból – a sárvédők is
fémek –, ez utóbbiakat le lehet törni és testnyílásokba
tüffködni. A fülke kapott egy minimális belteret – egybe-ülőpad
és kormány, gyanítom az eredetiben sem lehetett ennél sokkal több
minden – de a raktér teljesen üres.
Nem az a méretarány, amit mi gyűjtünk, ami okból egy darab nem sok, annyi Matchbox Models of Yesteryear sorozatú kisautóm sincs, de ami szép az szép! Ez pedig szép és nagyon örülök, hogy van egy ilyen mutatóba a gyűjteményemben. Hozzá igen kalandosan került hozzám: Szerzőtársaim zsákmányolták az egyik börzén egy „turkálós” dobozból, „turkálós” áron. Az volt az indíttatásuk, hogy látták, hogy mesés állapotban van, Lledo és egyszerűen nem tudták otthagyni, azzal a felkiáltással, hogy „Joenak biztos kell”. Hozzá milyen igazuk volt! Kellett! Ez úton is köszönöm!
Azt hiszem akkor kezdett érdekelni a Lledo története, amikor barátaim az egyik börzén egy turkálós dobozból hoztak nekem egy tökéletes állapotú kisáruszállítót – nyilván turkálós áron. Annyira makulátlan állapotban volt, hogy bár egyikünk sem gyűjti igazán ezt a méretarányt, nem tudták otthagyni. Talán porsche volt az, aki emlékezett rá, hogy én jártam a Hamley's játékboltban aminek a színeit viseli és gondolta, hogy örülni fogok neki.
Nos, örültem de csak mintegy mellékesen és később észleltem, hogy Lledo gyártmány.
Oké, de mi is ez a
Lledo?
John William Odell a
Lesney Products – a Matchbox termékek eredeti gyártója – első
számú alkalmazottja volt. Mérnökként csatlakozott a céghez és
bizony ő tervezte azt a kis gőz-úthengert, amit 1952-ben magával
vitt az iskolába a lánya a „show and tell” napra – kb. „mutasd meg
és mutasd be”, angol nyelvterületen (is) gyakori iskolai esemény, amikor
a nebulók valami olyasmiről beszélnek amit ismernek és szeretnek,
fejlesztendő az összes ezzel kapcsolatos készségüket – aminek
az volt a szabálya, hogy az illető tárgynak bele kell férnie egy
gyufaskatulyába. Ahogy mondani szokás, „a többi már
történelem”.
30 évvel később, amikor a Lesney fizetésképtelenséget jelentett és felvásárolta az Universal Toys, Odell nem ült a babérjain, hanem megalapította a Lledo részvénytársaságot. 1999-ig maradt a cégnél, amikor is a megromlott egészsége miatt – Parkinson kórban szenvedett – visszavonult. 2007 júliusában hunyt el, 87 éves korában. Akkor meg is emlékeztünk a szomorú eseményről e lapokon, úgy emlékszem hogy még a halála napján.
1999-ben a Lledo is csődbe megy, a márkanevet és az öntvényeket a Corgi Classics vásárolja fel. Ők 2005-ig gyártják Kínában és kínálják az eredeti márkanéven a modelleket, majd végül a saját nevükön veszik fel őket a kínálatukba.
Models of Yesteryear
újratöltve
A
Hamley's van – szándékosan kerülgetem itt a forró kását, lesz
róla post hamarosan – érkeztekor döbbentem rá, hogy őszintén
szólva gőzöm sincs arról, hogy a Lledo mi fán terem. A cég
létezésével tisztában voltam, de hogy milyen termékeik voltak
azt bizony nem tudom. Igyekeztem bepótolni a tudásbéli
hiányosságaim.
Odell 82-ben pontosan tudta, hogy sem az amerikai, sem a távol-keleti, erős és olcsó konkurenciával nem tudja felvenni a versenyt – a Lesney sem tudta és végül ez vezetett a cég csődjéhez – a háromhüvelykes játékszer kisautók terén.
Viszont változatlanul látott fantáziát az inkább a felnőtt gyűjtőket, valamint a minőségi promóciós modelleket kereső cégeket (merchandising, amit a Matchboxnál Code 2-nek hívunk) célzó, nagyobb léptékű, klasszikus járművekben. Azt hiszem minden pejoratív hátsó gondolat nélkül mondhatjuk, hogy új márkanéven folytatta a Matchbox, Models of Yesteryear sorozatát – ami amúgy 1956 és 1996 közt készült a Matchboxnál.
A Lledonál a Days Gone – kb. Letűnt Napok – nevet választotta a szériának ami igencsak rímel a Models of Yesteryear-re – kb. Régmúlt idők (autó)Modelljei. Én kiérzek belőle egy kis melankolikus, keserű nosztalgiát is.
A Days Gone 1:43 méretarányú, pont mint a MoY. A minősége, a kivitelezés kiköpött MoY amit abszolút dicséretnek szánok.
Az érdekes az, hogy egy MoY modell nem sok, annyi nem szerepelt még e lapokon, mert bár bőven készítettek olyan járműveket, melyek érdekelnek, a méretarányuk kívül esik az érdeklődési körünkön. Viszont Lledo már igen! Andrew0807 kolléga egy négyrészes trilógiát ígért egy speciális Lledo széria kapcsán, amiből végül két rész készült el. Mindkettő brit sebességi-rekorder autó, a Campbell-Railton Bluebird, és a Railton Mobil Special.
1989
Az
első Lledo katalógus, amire szert tudtam tenni, az 1989-es. Amire
felfigyeltem benne, az 1954-es, Greyhound Scenicruiser modell, amit
afféle kikacsintásnak gondolok a
Matchbox klasszikus, Regular Wheel 1-75, MB-66
Greyhound Coachra. De ennek már nem kellett lecsalni egyet az
ablakai közül. (Típusismertető és az utalás magyarázata a
remake, GMC Scenicruisernél.)
Nagyon meglepett a Marathons sorozat, ami sokkal közelebb áll témában és méretarányban is a Matchbox 1-75 sorozathoz.
Amin viszont egyenesen ledöbbentem, az a Coca-Cola Miniatures, ami szakasztott 1-75 méretarány, egyfelől távol-keleti beszállítóktól származó modellekből áll, másfelől meg olyanokból, amik kiköpött Matchboxok stílusukban, kerekeikben. Az a benyomásom, mintha egyenesen kiadatlan Matchboxok lennének!
