Ritkán esik úgy, hogy egy típus generációit azok időrendi sorrendjében tudjuk bemutatni – a kisautógyűjtés nem ez a sport, ahol ez könnyen megy – de úgy alakult, hogy a Ford Capri mindhárom generációjából rendelkezem remek kisautókkal, úgyhogy sikerült őket a megjelenésük szerint rendezni! Ez már a második generáció, ez úttal a Majorette-től.
Mk. II.
Miután
1,2 millió példányt értékesített a Ford a Capri első
generációjából, 1974 február 25-én a cég bemutatta a második
generációt. A sportos megjelenésű autót a mindennapos használat
követelményeihez szabták át. A motorháztető rövidebb lett, az
utastér nagyobb és ferdehátú kialakítású (hatchback). Így a
második generációs Capri a Ford első hatchbackje. Szerintem
ritka az, hogy egy típus generációi egyre szebbek legyenek, de
megkockáztatom, hogy a Capri pont ilyen! Mind a három nemzedéke
nagyon tetszik, nehezen tudnék választani közülük. (A korábbi Capri értelmezések ügyében errefelé tessenek kedves lenni megkezdeni a barangolást!)
Már leírtam korábban, de a Capri az európai ember pony car-ja! A motorválaszték – nyilván a különböző piacokon eltérően – a szolid munkába járóstól, az európai mércével sportos, kvázi muscle car-rá konfigurálhatóvá tette a járgányt. A négyhengeres blokkjainak hengerűrtartalma és teljesítménye rendre a brit piacon: 1,3 literes, 55 lóerős, 1,6 literes 72 lovas, 1,6 literes GT, 88 lovas, illetve 2 lityis, 99 lóerős. A csúcsot a 2,3 literes, 108 lórerős, illetve a háromliteres, 140 lóerős V6-os jelentette. Váltóból négysebességes kézi kapcsolású, illetve háromsebességes automata volt a választék. Érdekes, hogy az automatát a legkisebb motorhoz választották a legtöbben.
Apró érdekességek: 1976 októberében a Capri gyártását a Ford németországi üzeme vette át. Mint ahogy az első generációt, a másodikat is forgalmazták Japánban, igaz kevés sikerrel. Annál jobban fogyott azonban az Egyesült Államokban! 1977 volt az utolsó modelléve az USÁ-ban, akkor 513 500 példányt értékesítettek belőle.
Az 1976-os, német prospektust tudom megmutatni. A fentebb citáltakhoz képest tapasztalható teljesítménykülönbség szerintem onnan jön, hogy éppen HP, vagy BHP (lóerő / mechanikai lóerő) a mértékegység.
Francia Ford
Emlékszem,
hogy amikor gyerek voltam, abszolút Matchbox csőlátásunk volt.
Minden az alatt a „futottak még” kategóriába esett, a valódi
minőségétől függetlenül, ami persze óriási marhaság volt a
részünkről. Amit ebben a postban láthattok, az a Majorette 200-as
szériából való, ami nagyjából a Hot Wheels mainline-nak,
Matchbox 1-xxx sornak felel meg.
A Majorette 1978-ban dobja piacra a második generációs Caprit a 251-es számon és 1983-ig gyártja nagyjából 13 változatban, ha a 300-as sorozatban megjelenő verzióit is ide számítjuk – ami a Matchbox Twin Pack szériájának a megfelelője. Ott lakókocsit vontat.
Ez a változat 1979-ből származhat, amikor is két verziója regnált hivatalosan: Narancssárga karosszéria, az oldalain fekete menjgyorsan csíkokkal és fekete vinil utánzatú tetővel, illetve ugyanez csíkok nélkül, de fehér tetővel. Tehát az én példányom vagy gyári hibás, amiről lemaradtak az oldalsó csíkok, vagy afféle átmeneti verzió, még fekete tetővel de már csíktalanul. A holnapi post pont az 1979-es Majorette katalógus lesz – egyáltalán nem véletlenül –, abban megtaláljátok a csíkos verziót!
Szemlátomást játszottak vele és ez csökkenti ennek a konkrét példánynak az élvezeti értékét, de minden más tekintetben nagyon tetszik. Eleve nekem a nagyon tetszenek az eredetihez jobban hasonlító, arányosabb, keskeny kerekek a kisautók alatt. Pont ezért nagy kedvenceim a vékony kerekű Superfast transitional Matchboxok. A Majorette pont ezt tudta nagyon sokáig. Ezen kívül rengeteg apró részlete sokszor aprólékosabban kidolgozott, mint a kortárs Matchboxoké. Nézzétek csak meg a szélvédő műanyagjából kialakított első lámpákat, vagy az oldalsó díszléceket, emblémákat! A Matchbox sokszor már ebben az időszakban sem ennyire míves és később még kevésbé lesz az.
Klasszak a Majorette-ek ebből az időszakból, egyre jobban tetszenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése