Matchbox MB-52 BMW M1

A BMW első, és mind a mai napig egyetlen, középre helyezett robbanómotorral szerelt szupersportkocsiját a Matchbox feldolgozta a típus gyártásának befejezése után pár évvel. Mennyivel jobb lett volna, ha a dekorálást nem azokra bízza, akikre!

LamBMW
Az 1970-es évek végén a BMW uralta a túraautó bajnokságot a CSL-el. Aztán jött a Porsche, hogy kicsavarja a kezükből a trófeákat. BMW motorsport részlegénél úgy gondolták, hogy az egyetlen esélyük hogy visszakapaszkodjanak a dobogó felső fokára, ha egy középmotoros autót tudnak csatasorba állítani. Tehát valami olyasmit, amivel nem rendelkeznek és nincs is tapasztalatuk az építésében. Ha valaki most úgy érzi, hogy a déja vu kerülgeti, akkor nem érzi rosszul. A bajorok a Lamborghinit bízták meg a szupersportkocsijuk kifejlesztésével és gyártásával is, mert egész egyszerűen nem volt kapacitásuk a 400, utcai változat megépítésére – amit az akkori szabályok előírtak. A Lamborghini kapva-kapott a megbízáson és az iparág mestereivel dolgozott együtt. Az acélcsövekből épített térvázat Gianpaolo Dallara tervezte, az üvegszálas karosszériát pedig Giorgetto Giugiaro. A BMW szállította a 3,5 literes sorhatos motort. Ez az utcai verziókban 273 lóerő leadására volt képes 6500-as percenkénti fordulaton, míg a 330 newtonméteres csúcsnyomatékát 5000-esen. Az ötsebességes, manuális váltót a ZF szállította. Ez a konfiguráció 265 kilométer per órás csúcssebességre volt elég. Minden kritika kiemeli, hogy az M1 tekinthető az első felhasználóbarát szupersportkocsinak, mind kezelhetőségi, mint megbízhatósági szempontból.

BMW M1 Procar versenyautók egymás között. (Kép: prestigeandperformancecar.com)

Aztán beütött a krach. A Lamborghini nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy legyártsa a BMW-nek ígért mennyiségeket. A bajorok pedig bepánikoltak. Mire 1978 áprilisában visszaszerezték a hét megépült prototípust a Lamborghinitől – állítólag gyakorlatilag betörtek az üzembe egy éjszaka és úgy vitték el az autókat. A gyártást újra kellett szervezni, ami úgy nézett ki, hogy az üvegszálas karosszériát a TIR (Trattamento Italiano Resina) gyártotta Reggio Emiliában (a városban, nem a tartományban) észak-Olaszországban. A tévázat a Marchesi építette meg Modénában, szintén Itália északi részén. Az autó testét és bele az enteriőrt az Italdesing szerelete össze Torinóban Olaszország északnyugati csücskében. A végszerelést a Karosserie Baur végezte Stuttgartban, ahol a Münchenben gyártott motorok is az autóba kerültek.
 

Utcai M1 jövik menik és belteret is villant.

Mire a BMW úrrá lett a káoszon amit a Lamborghini okozott a késlekedéssel, addigra megváltoztak a Group 5 szabályai és arra kényszerítették a céget, hogy a Group 4-ban induljanak, illetve saját versenyszériát indítsanak, a BMW M1 Procar bajnokságot.

Az M1-ből összesen 453 darab készült sorozatgyártásban 1978 és 1981 között, amiből 399 utcai autó, míg a maradék versenygép. Ezzel az egyik legritkább BMW modell.

Kihagyott ziccer
A Matchbox 1983 és 1990 közt, MB-52-ként hozza az 1-75 sorozatban az M1-et. Egyértelműen a versenyautó változatot mintázzák meg, amiről a hátsó szárny, első- és oldalsó spoilerek és a szélesítés árulkodik. Szerintem remek munkát végeztek, az öntvény igazán jól sikerült, de a festésekkel nem vagyok kibékülve. Oké, értem én, hogy a versenyfestés az a műfaj, ahol minden játszhat, de valahogy... Azt hiszem az „összecsapott” az a jelző, amit mindegyik változatára jellemzőnek érzek. Még az 1990-es, Premiere Collection-ban szereplő, Good Year gumikerekeken gördülő, sárga, „utcai” festésű verziót (értsd: nem versenyfestés) is sikerült lenullázni a számomra teljesen érthetetlen, „kályhaezüst” szélvédőkkel. Nem véletlenül választottam a fenti illusztrációt az M1 versenyautókról. Lett volna ott potenciál bőven, ha nem is feltétlenül az 1-75 sorban, de valamelyik speciális kiadásban.

Amit ebben a bejegyzésben láthattok az utolsó, 1988 és 1990 között regnáló változata. Egyúttal az utolsó, az MC-20, 20-as Matchbox csomag tartalmát bemutató posztunk, aminek az első részét még 2010-ben publikáltuk. Ezért a címkefelhőben is megtaláljátok tehát a MC-20-at.

Remek autó, csodásan illeszkedik a kortárs, szögletes, ék alakú sportautók közé, mint mondjuk a Lotus Esprit Mk. 1. (1976-1978, Giorgetto Giugiaro), DeLorean DMC-12 (1981-1982, Giorgetto Giugiaro), Lamborghini Countach 25th Anniversary Edition (1988, Horacio Pagani), Lamborghini Jalpa (1981–1988, Giulio Alfieri és Marc Deschamps), de sokkal több lett volna benne, mint amit a Matchbox kihozott belőle.

Remek öntvény, minden tekintetben részletgazdag.

Manapság egy ilyen frontend festékből van.

Értem én, hogy versenyfestés...

...de annyival több lett volna ebben a modellben ami a dekort illeti!

Egyértelműen a versenyautó változatot mintázták meg, nem az utcai M1-et.

A piros a piroson nem látszik jól, de az a lámpatest bizony külön műanyagalkatrész, csak a lámpák kedvéért pirosban és még csak nem is egy darab a beltérrel! #regenmindenjobbvolt

Micsoda potenciál volt ebben! Csodás speciális kiadások jöttek volna ki belőle! Az a BASF festés...

Ez az utolsó az MC-20 tartalmát tárgyaló postok közül. Röpke 13 év kellett hozzá, hogy mindet letudjuk! MC-20 tag kattintható a címkefelhőben!