Kötelező gyakorlatok: A
Volvo konténerszállító függőségem, mint közismert jelenség
nem érdemel további karaktereket. A
Swiss Collection előzmények azonban igen, úgyhogy arra
elhelyeznék egy stratégiai linket.
A Merkur Kaffee AG-t az
internet bugyraiban nem sikerült 100% bizonyossággal meglelnem, de
talán-talán egy 1905-ben alapított, élelmiszer kis- és
nagykereskedelemmel foglalkozó cégről van szó, melynek a
cégtörténetét itt lelitek.
A buborék ütve, kopva, nyomorgatva és ahol az évek során hozzádörzsölődött máshoz, beszürkülve is.
A legjobb fotó amit el tudtam róla követni - a fenti okokból.
Szerintem nincs másik barna konténer a Matchbox teljes történetében.
A BMW első, és mind a
mai napig egyetlen, középre helyezett robbanómotorral szerelt
szupersportkocsiját a Matchbox feldolgozta a típus gyártásának
befejezése után pár évvel. Mennyivel jobb lett volna, ha a
dekorálást nem azokra bízza, akikre!
LamBMW Az
1970-es évek végén a BMW uralta a túraautó bajnokságot a
CSL-el. Aztán jött a Porsche, hogy kicsavarja a kezükből a
trófeákat. BMW motorsport részlegénél úgy gondolták, hogy az
egyetlen esélyük hogy visszakapaszkodjanak a dobogó felső fokára,
ha egy középmotoros autót tudnak csatasorba állítani. Tehát
valami olyasmit, amivel nem rendelkeznek és nincs is tapasztalatuk
az építésében. Ha valaki most úgy érzi, hogy a
déja vu kerülgeti, akkor nem érzi rosszul. A bajorok a
Lamborghinit bízták meg a szupersportkocsijuk kifejlesztésével és
gyártásával is, mert egész egyszerűen nem volt kapacitásuk a
400, utcai változat megépítésére – amit az akkori szabályok
előírtak. A Lamborghini kapva-kapott a megbízáson és az iparág
mestereivel dolgozott együtt. Az acélcsövekből épített térvázat
Gianpaolo Dallara tervezte, az üvegszálas karosszériát pedig
Giorgetto Giugiaro. A BMW szállította a 3,5 literes sorhatos
motort. Ez az utcai verziókban 273 lóerő leadására volt képes
6500-as percenkénti fordulaton, míg a 330 newtonméteres
csúcsnyomatékát 5000-esen. Az ötsebességes, manuális váltót a
ZF szállította. Ez a konfiguráció 265 kilométer per órás
csúcssebességre volt elég. Minden kritika kiemeli, hogy az M1
tekinthető az első felhasználóbarát szupersportkocsinak, mind
kezelhetőségi, mint megbízhatósági szempontból.
Aztán
beütött a krach. A Lamborghini nem volt olyan anyagi helyzetben,
hogy legyártsa a BMW-nek ígért mennyiségeket. A bajorok pedig
bepánikoltak. Mire 1978 áprilisában visszaszerezték a hét
megépült prototípust a Lamborghinitől – állítólag
gyakorlatilag betörtek az üzembe egy éjszaka és úgy vitték el
az autókat. A gyártást újra kellett szervezni, ami úgy nézett
ki, hogy az üvegszálas karosszériát a TIR (Trattamento Italiano
Resina) gyártotta Reggio Emiliában (a városban, nem a
tartományban) észak-Olaszországban. A tévázat a Marchesi
építette meg Modénában, szintén Itália északi részén. Az
autó testét és bele az enteriőrt az Italdesing szerelete össze
Torinóban Olaszország északnyugati csücskében. A végszerelést
a Karosserie Baur végezte Stuttgartban, ahol a Münchenben gyártott
motorok is az autóba kerültek.
Utcai M1 jövik menik és belteret is villant.
Mire
a BMW úrrá lett a káoszon amit a Lamborghini okozott a
késlekedéssel, addigra megváltoztak a Group 5 szabályai és arra
kényszerítették a céget, hogy a Group 4-ban induljanak, illetve
saját versenyszériát indítsanak, a BMW M1 Procar bajnokságot.
Az
M1-ből összesen 453 darab készült sorozatgyártásban 1978 és
1981 között, amiből 399 utcai autó, míg a maradék versenygép.
Ezzel az egyik legritkább BMW modell.
Kihagyott ziccer A
Matchbox 1983 és 1990 közt, MB-52-ként hozza az 1-75 sorozatban az
M1-et. Egyértelműen a versenyautó változatot mintázzák meg,
amiről a hátsó szárny, első- és oldalsó spoilerek és a
szélesítés árulkodik. Szerintem remek munkát végeztek, az
öntvény igazán jól sikerült, de a festésekkel nem vagyok
kibékülve. Oké, értem én, hogy a versenyfestés az a műfaj,
ahol minden játszhat, de valahogy... Azt hiszem az „összecsapott”
az a jelző, amit mindegyik változatára jellemzőnek érzek. Még
az 1990-es, Premiere Collection-ban szereplő, Good Year
gumikerekeken gördülő, sárga, „utcai” festésű verziót
(értsd: nem versenyfestés) is sikerült lenullázni a számomra
teljesen érthetetlen,
„kályhaezüst” szélvédőkkel. Nem véletlenül
választottam a fenti illusztrációt az M1 versenyautókról. Lett
volna ott potenciál bőven, ha nem is feltétlenül az 1-75 sorban,
de valamelyik speciális kiadásban.
Amit
ebben a bejegyzésben láthattok az utolsó, 1988 és 1990 között
regnáló változata. Egyúttal az utolsó, az
MC-20, 20-as Matchbox csomag tartalmát bemutató posztunk,
aminek az első részét még 2010-ben publikáltuk. Ezért a
címkefelhőben is megtaláljátok tehát a MC-20-at.
Remek autó, csodásan illeszkedik
a kortárs, szögletes, ék alakú sportautók közé, mint mondjuk a
Lotus Esprit Mk. 1. (1976-1978, Giorgetto Giugiaro), DeLorean
DMC-12(1981-1982, Giorgetto
Giugiaro), Lamborghini Countach 25th Anniversary Edition (1988,
Horacio Pagani), Lamborghini Jalpa (1981–1988, Giulio Alfieri és
Marc Deschamps), de sokkal több lett volna benne, mint amit a
Matchbox kihozott belőle.
Remek öntvény, minden tekintetben részletgazdag.
Manapság egy ilyen frontend festékből van.
Értem én, hogy versenyfestés...
...de annyival több lett volna ebben a modellben ami a dekort illeti!
Egyértelműen a versenyautó változatot mintázták meg, nem az utcai M1-et.
A piros a piroson nem látszik jól, de az a lámpatest bizony külön műanyagalkatrész, csak a lámpák kedvéért pirosban és még csak nem is egy darab a beltérrel! #regenmindenjobbvolt
Micsoda potenciál volt ebben! Csodás speciális kiadások jöttek volna ki belőle! Az a BASF festés...
Ez az utolsó az MC-20 tartalmát tárgyaló postok közül. Röpke 13 év kellett hozzá, hogy mindet letudjuk! MC-20 tag kattintható a címkefelhőben!
Nagyon-nagyon óvatosan
igyekszem adagolni ezt a sorozatot, mert... Szóval borzasztó, na!
Jelen bejegyzés, ennek
a postnak a közvetlen folytatása – a „mi is ez tulajdonképpen
és mit keres itt” kérdések ott meg lettek válaszolva. Az üzenet
változatlan: Elképesztő, hogy az Universal Toys mire aggatta rá a
Matchbox logót a hatalomátvétel után!
Természetesen ezúttal
sincsenek hivatalosan nevesítve, hogy ezek milyen autók, csak
látjuk rajtuk. Sem a Nissan Z-autók, sem a Lambo nem szerepeltek
még nálunk olyan postban, ami a típusok alapos ismertetésével
foglalkozna – ami azt illeti, az előbbiek utódjai igen. Ezek a
kis gyöszök meg nem érnek annyit, hogy ilyet kapjanak – majd
egyszer később.
A nóziját elnézve, részt vehetett pár roncsderbin.
A "Turbo ZX" eléggé ráutaló, hogy mi is lehet ez.
Hát... Az a dekor jobb lenne, ha nem lenne.
Kloáka van, a hozzá illeszkedő kilövő kulcs és kulcstartó már rég nincs meg.
Volt idő, amikor ezt úgy kellett olvasni, hogy "Matchbox". De szerencsére már elmúlt!
Vonalkód?
A "Countach" felirat azért itt merész. Nem létezik, hogy ez licencelve volt!
Kiköpött Roberto, a mentálisan instabil robot a Futurámából! Nyilván semmi közük nem lehet egymáshoz és ez volt sokkal előbb, de engem rá emlékeztet ebből a szögből.
Magyar trafikárú is volt sokkal különb, pedig...
Matchbox logóval, Matchbox áron. Bizonyára jót tett a márka megítélésének.
A Convoy sorozat
virágkorában előszeretettel jelentette meg a Matchbox az 1-75
sorban a vontatókat szólóban. Az egyik legritkább Convoy vontató
sem kerülte el ezt a sorsot és így egyúttal az egyik legritkább
1-75 sorozatú járgány is lett.
Az 1-75 szériában
megjelentetni a Convoy vontatókat szerintem jó ötlet volt, hiszen
remek variálhatóságot biztosított a szerelvényeknek. A
T142-es Scaniákból is nagyon szépek jelentek meg a normál
szériában. (Aki Matchbox ügyekben „mainline”-t a szájára
vesz, annak küldöm az autóipar legundorítóbb mitikus lényét, a
Csekken Dzsinnt!)
Az 1-75 szériában,
1999-ben volt MB-64 egy csinos, citromsárga belőle. Convoy
kerekekkel, mint a fentebb linkelt Michelin motívumos. 5-ös
csomagban lakott egy zöld alapszínű, egészen jópofa, csíkos
motívummal, de ugyanolyan ronda kerekekkel, mint amit jelen post
tárgyán is láthattok.
Az MB-71 2005-ben
szerepelt az 1-75 szériában. Jellegzetessége, hogy a „Burried
Treasure” (Elásott Kincs) sorozatban szerepelt a normálon belül.
A kis papír kincsesláda mögött egy matrica lapult – az én
bontott példányomé is megvan valahol, ha a kezembe kerül ígérem
megfrissítem vele a postot. De hogy az igazából mire szolgált –
mármint azon túl, hogy fel lehetett ragasztani –, volt-e hozzá
valamiféle „Lutra Album”, vagy esetleg nyerni lehetett-e vele
valamit, azt meg nem tudnám mondani.
A króm hűtőrács, a "menjgyorsancsíkok" nem állnak neki rosszul. A rendszámot nem tudom megfejteni, de lehet nincs is rajta mit?
A külső króm ára a vele egy alkatrészt képző beltér, ami így úgy néz ki, mintha meghalt volna benne egy T-1000-es Terminátor.
A Matchbox történetének egyik legrondább kerekeit kapta meg.
A kerekeken olvasható "Matchbox" márkajelzés amúgy jó ötlet, de a "felni"... Jaj!
Első generációs Convoy félpótokat tud vontatni. Mint látható nem csak a fülke készült fémből.
2022-ben a Moving Parts
sorozatban a Matchbox újra feldolgozta az első, hivatalosan is
S-osztálynak hívott Mercedes-Benz csúcsverzióját. Nyilván, hogy
le kellett ütnöm azt a pattogó lasztit és nem csak bemutatnom a
„remake-et”, hanem össze is hasonlítom a 43 (atyaég!) évvel korábbi előddel.
#regenmindenjobbvolt Sokszor
elsütöm ezt, néha szarkasztikusan – sőt a
#regensemvoltmindenjobb is előfordul ugyanebből az okból – néha
már-már komolyan gondolva. De most... Most indokolt! A képeknél
majd részletezem, hogy mi az ami tetszik és mi az ami nem, de egy
komoly hiányossága van, ami szerintem agyonvágja az egészet:
sikerült feltűnően más árnyalatúra fényezni az ajtajait, mint
a testét!
Ez
egy kifejezetten drága, speciális kiadás, aminek pont a nyitható
ajtajai az attrakciója. Pont ezt a részletet így elszúrni kicsit
sem bocsánatos. Engem nagyon kiábrándított. Nem tudom, hogy mi a
tervük az öntvénnyel, de azt hiszem én ennél a változatnál
megállok – kivéve ha valami igazán ötleteset nem tudnak
felmutatni.
Ezeken a luxusautókon még dominált a króm. Hibának érzem, hogy egy kifejezetten drága, speciális kiadáson is a "szürke az új króm". A részletesség - még ha az javarészt "festékből jön" - azonban tetszik.
A kerekek még csak-csak, elmennek. Nem ez a kedvenc árnyalatom a kékből, de persze ízlések és pofonok. Már itt is látszik, hogy mennyire elüt az ajtó színe a bódéétól!
Itt viszont egyenesen üvölt, hogy más árnyalatú az ajtó. Mintha egy roncstelepről bontott darabbal javították volna az autót! Méltatlan a patinás márkához, ehhez az árcédulához mérten meg egyenesen sértés. Ha kinagyítjátok, fogjátok látni, hogy a vadonatúj - a fotózás előtt bontottam ki - kisautó ajtajáról le van pattanva a festék.
A legfontosabb featúra, a nyitható ajtó.
Sok, festett részlet. A lökhárító anyagában van elszíneződve valahogy. Biztos van rá valami szakkifejezés, amit nem ismerek, de egy ilyen drága, speciális kiadáson irtó gagyi!
A beltérre nem találtam meg a megfelelően dehonesztáló jelzőt.
A kalaptartó viszont meglepően részletes, az eredetin a fedél alatt - ha jól emlékszem - az elsősegély készlet rejtőzik. Napfényteteje is van.
NRFB. Nem szeretem a Moving Partsok kártyáját. Nem láttam még olyat, ami ne lett volna gyűrött és dobozba téve helypocsékoló.
"Mellettem az utódom". Jobb sarokban az MB-56, 1979-ből és egy postról korábbról. Előről megszavazom döntetlennek, bár az MB-56 hétköznapi 1-75 sorból való és a festetlen fém sem króm.
(homogén)Szín, beltér, kerekek, fém alváz, az MB-56 viszi a pálmát!
A Moving Parts hátulja talán jobban tetszik, de azt az elszíneződést a lökhárító műanyagjában nem tudom megbocsátani!
Sikerült alaposan
megkavarni az első, hivatalosan is S-osztálynak hívott
Mercedes-Benz csúcslimuzin, Matchbox értelmezése bemutatásának
sorrendjét, de a gyűjtés már csak ilyen: A legritkább az, hogyha
a megjelenés időrendjében sikerül beszerezni egy szériát.
Hogy volt? Gyorsan
tudjuk le a sorrendet és a típusismertetőt is linkekkel! Jelen
bejegyzés tárgya, a „civil” változat 1979-ben debütál.
Mesésen szép kék árnyalatban, krémszínű beltérrel.
1981-82-ben
a taxi verzió követi, hogy az pedig 1983-84-re
a német rendőrségi verziónak adja át a helyét – nálunk
ez az első a típusról szóló post, itt találtok típusismertetőt
is. Ez a három verzió szerepelt az 1-75 szériában, mindegyik
Angliában készült és mindnek MB-56 a sorszáma. Nincsenek belőlük
érdemi változatok, leszámítva talán olyan színárnyalatbéli
eltéréseket, amik abból jönnek, hogy a festékkeverő ember
milyen munkát végzett és csak akkor derülnek ki, hogy különbözőek
ha egymás mellé helyezzük őket.
Azért
a típusismertetés fokoznám egy 1972-es, angol nyelvű,
kihajtogatható brosúrával, ami az oudemercedesbrochures.nl
oldalról származik:
Civil Nem
tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem tetszik az, ahogy
ugyanarról a Matchbox több bőrt is lenyúzott. A civil és
rendőrségi változat eléggé „adta magát”, a taxi ha nem is
elképzelhetetlen, de nagyon valószínűtlen. Ugyanakkor mindegyik
változat igényesen kivitelezett és hiteles.
Ezzel
ennek az öntvénynek az összes 1-75 sorban megjelent verzióját
letudtuk, úgyhogy be is vezetem a Bubba-Gump ráklistába.
Ám a
történetnek itt még nincs vége!
Egyetlen szín változatban létezik, ebben.
Amúgy is szeretem a kéket, de ez hozzá egy mesésen szép árnyalat!
A krémszínű beltér is milyen jól megy hozzá!
1979, amikor a nyitható ajtók nem mentek ritkaságszámba. #regenmindenjobbvolt
A kormány nem hogy nem pizza, de utánozza az eredeti formáját. #regenmindenjobbvolt
Jó, hát a vonóhorog az lehet hogy kicsit komikus egy luxustepsin.
És még a középkonzol nem csak hogy van, de utánozza az eredetit! #regenmindenjobbvolt
Dobozom is van hozzá. Annyira szeretem ezeket a dobozgrafikákat!
Megkockáztatom, hogy lehetne pénzt keresni ezek poszter kiadásával.
A featúrák szemléltetése: nyitható ajtók, vonóhorog!