Rájöttem, hogy változik az ízlésem – lehet, hogy öregszem? Elkezdtek tetszeni az 1920-as, 1930-as évek autói – bár ettől még biztosan nem fogok Models of Yesteryear-t gyűjteni. Egészen biztosan a Mafia keze van a dologban! Mármint nem a bűnszervezeté, hanem a PC-s játéké. A Matchbox mostanában próbálkozott pár járművel ebből az időszakból és be kell lássam, hogy kedvemre valók!
1934
Ez
az az időszak amikor az amerikai autóknak a leggyakrabban nem volt
típusnevük. A gyártó neve, az évjárat és a kivitel neve adta
ki a jármű elnevezését. Nem mondom, hogy #regenmindenjobbvolt, de
nincs ellenemre és kifejezetten érdekesnek tartom. Azt is adom,
hogy a korszak középosztálynak szánt, átlagos autói annyira egy
kaptafára szabottak, hogy nem is könnyű megkülönböztetni őket.
Úgyhogy ha valakinek pont ettől van lábrázása, azt is megértem.
Nos, az 1933-ban debütált a Chevrolet Standard Six sorozat, ami némiképp ellentmond annak, amit pár mondattal fentebb állítottam. Sőt, egyfelől ha azt vesszük a Matchbox hibázott is az elnevezéssel, hiszen pont ez hiányzik a kártyáról. Viszont ha úgy nézzük, hogy a teljes személyautó vonalat „Standard Six”-nek hívják, akkor végül is teljesen mindegy. A lényeg viszont, a karosszéria kivitele – Master Coupe – szerepel. A „Standard Six” önmagyarázó, ebben az évben egységesen az összes kivitelű Chevy-be ugyanazt a hathengeres, 181 köbhüvelykes (2970 köbcentis), felülszelepelt, 3000-es percenkénti fordulaton 60 lóerőt és 169 newtonméter nyomatékot leadó motor építették. Ez attól függően, hogy milyen karosszériába került, 65-70 mérföld per óra (104,6 – 112,6 km/h) csúcssebességgel vitte azt. A háromsebességes, kézi kapcsolású váltó is egységes volt az összes változatban. Az óra, a fűtés, a rádió és teljes biztonsági üvegezés – az első szélvédő alapáron volt az – mind feláras extrák.
1934-ben a szedán, roadster és touring kivitelek is bekerülnek a kínálatba. Ezért igazándiból nem is tudom megmondani, hogy miért éppen 1934-re datálja a kisautót a Matchbox, a Master Coupe éppúgy lehetne a premierévből való is.
Meg tudom mutatni az 1933-as keltezésű, de már a 1934-es modellév katalógusát, amiben így az összes karosszériaváltozat szerepel. Csalok, mert a teljesen üres fehér oldalakat – a másodikat és az utolsó előttit (ínyenceknek B2 és B3) – kihagytam.
Így a jó!
Mentegetődznöm
kell a blister miatt: Nem szeretek blisteres kisautókat mutogatni a
blogon, de gyakran nincs más választásom. (Ha tudnátok hány van
meg csak így.) Egyrészt úgy elszaladtak mostanában az árak, hogy
nem fér bele, hogy egy bontatlanul megtartani és egy felbontani
szánt példányt is beszerezzek. Másrészt gyakran nincs is kettő
a boltban abból, amit meg szeretnék venni – sőt,
gyakran egy sincs. Úgyhogy az értékrombolás helyett, marad a
„kirakatüvegen keresztüli” mutogatás.
Amit ebben a postban láttok, az a 2021-es premiermodell. Tetszik a kéttónusú fényezése, a katalógusban a szedán visel egészen hasonló árnyalatot. 2022-ben MB-71 lesz belőle és sötétkék fényezést kap, ami szintén szép, de a lökhárítójáról eltűnik a króm és a létező legrosszabb megoldásként semmiféle színt nem kap. Marad szürke, ezért azt üvölti, hogy „én bizony műanyagból vagyok”. Nagyon kiábrándító, ebben a korszakban ez egy olyan stílusjegy, amit nem lehet elhanyagolni, de az S123 óta én semmin nem csodálkozom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése