Matchbox CCY08 Convoy Collectibles - Holsten Pils DAF Box Truck

A Detolf vitrin bővítése után végre eljutottam oda, hogy a Convoy széria csúcsát jelentő Collectibles gyűjteményem bekerülhet az őt megillető helyre. Túl vagyunk a Convoy széria és leágazásainak tisztázásán is, úgyhogy végre-valahára születhetnek a postok a témában!

Gyorsan tudjuk le a kötelező köröket! A DAF F241 szériáról itt értekeztünk, a Super Kings széria kapcsán pedig videót is mutattunk arról, ahogy jövik-menik. A csak a Convoy Collectibles sorozatban szereplő, amerikai félpótkocsival pedig itt foglalkoztunk először.

A fentebb már linkelt Convoy veséző postban a pont ennek a szerelvénynek a csomagolása szerepelt és vele az eredetiségi tanúsítványát is megcsodálhatjátok. Ebből kiderül, hogy a „Hivatalos Nemzetközi Sörfőzőmesterek Kollekcióba” tartozik. Ez a kamion a széria elejére, 1997-re datálódik.

Elképesztő, hogy némi festék mit tud kihozni egy játékból! Hányszor elmondtam, hogy a DAF embléma és a 3300 felirat ott van a hűtőrácson, csak így végre látszik is. A tükrök az antennával nagyon törékenyek.

Légbeömlő, hajtáslánc, légkürt, magasságjelző fények, indexek, mind-mind kiemelve.

Gumi abroncsos kerekek mindenhol és talapzat. A félpót kitámasztó lábai elvben működnek, de úgy tapasztaltam, hogy jobb nem birizgálni őket.

Az ajtók amúgy nyithatóak, de nem kockáztatnám, hogy megrongáljam a festését.

MB-56 1800 Pininfarina

Sokszor előfordult már velem e lapokon, hogy egy-egy típus történetét outsource-oltam egy autós weboldal cikkére mutató linkkel. Olyan azonban most van először, hogy az a bizonyos autókkal foglalkozó weboldal a Matchboxszal is úgy foglalkozik, hogy ahhoz nehéz érdemben bármit hozzátenni. Azért megpróbálom.

2016. Csikós Zsolt még a Totalcarnál dolgozik és olyan cikket jegyez az 1967-es, BMC 1800 Pininfarina Aerodynamica Berlina koncepcióautóról, hogy arról csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. Valahol a zseniális és a korszakalkotó közt félúton. Merthogy lefedi a Matchbox értelmezését is, tökéletesen – a vékony és vastag Superfast kerekek szakértő megkülönböztetésén egészen meghatódtam –, majdhogynem hiánytalanul. Ugyanabba a korosztályba tartozunk, ami magyarázat arra, hogy ugyanaz van a fejünkben erről az autóról. Igen, kölyökként én is, meg az osztálytársaim is azt gondoltuk, hogy ez igazából egy Citroen CX. Nem, nekem nem volt és igen, valóban menőség volt ilyet birtokolni. Tessenek kedves lenni átkattintani, minden szó aranyat ér! Csikós Zsolt, köszönjük szépen!

Amivel ki tudom egészíteni a Matchboxról szóló részt, az pár adat. A felemlegetett vékony kerekű, aranybogár verzió 1969-ben és 1970-ben regnált, ha ajándékszettben lakott, akkor racsing matricákkal a motorházfedélen és az ajtókon, vagy annak függvényében, hogy volt-e raktáron racsing matrica, csak a motorházon. 1971-ben ezt egy szintén ilyen kerekű, de a tudományos Matchbox szexualitás által barackszínűnek mondott, de inkább halványrózsaszín verzió követte, szigorúan racsing dekor nélkül. Nem kockáztatnám meg, hogy túl szép árnyalat, ennek ellenére ez a verzió a legértékesebb. Végül 1972-ben és 1973-ban a narancssárga verzió következett a vastag kerekekkel és a fentebb említett módon matricákkal, vagy nélkül.

BMC 1800 Pininfarina Aerodynamica Berlina. A koncepcióautó amiről gyerekként szentül meg voltunk győződve, hogy valójában egy Citroen CX.

Eléggé ütött-kopott szegényke és már a széles Superfast kerekű verzió, amihez a hátsó kerékjárati ívét át kellett szabni, hogy aláférjenek.

Akkoriból, amikor még egy nyíló ajtó nem ment csodaszámba. A belteret nem aprózták el, bár gyanítom a megmintázott tanulmányautón sem volt ez igazán másként.

Ha már kivételesen van hozzá dobozom, akkor következzék egy kis dobozfétis: Superfast Type C.

Rajongok ezekért a grafikákért!

Versenyfelfüggesztés és nagy sebességű könnyűfém kerekek.

Ikea Detolf vitrinbővítés

Abból a megfontolásból, hogy a kisautók látványos bemutatásának problémája egyidős a gyűjtéssel, meg hogy minden jó ötlet aranyat ér, ezért a közelmúltban írtam az aldis Livarno vitrinekről, meg a Hot Wheels Multibrick Car Case-ről. Úgy gondoltam, hogy „egyszer belefér az ilyen is”, de igazából az van, hogy – látva a látogatottsági számokat – szerettétek és azóta is „jól fogy”. Ezek alapján úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a legújabb projektemet.

Hans Jürgen Ikea Detolf
Azt hiszem, hogy az Ikea legnépszerűbb termékeinek egyike lehet ez az üvegvitrin, mivel több kontinensen is árulja a cég, s melyet a mérőmókus (sciurus colstock) kitenyésztőjéről, Hans Jürgen Detolfról neveztek el*. (*Később ez az információ valótlannak bizonyult.) Amikor e sorokat írom, akkor kerekítve 25 000 forintot kér érte az Ikea, ami az üveges vitrinek világában jutányosnak számít. Érdekes, hogy most valamiért csak fehérben van, de létezik fekete és mint a mellékelt ábra mutatja, barna színben is. Ráadásul használtan is mindig árulnak párat az ismert online piactereken, ami még jobb bolt. Annál csak egy jobb bolt van, ha valaki mint ahogy én is, ajándékba kap egy ilyet. Az enyém porsche kollégától van – ez úton is köszönet neki érte – akinek a munkahelyén feleslegessé vált Detolf és nettó ki akarták dobni. Detolf amúgy érdekes szerzet, mert a polcai közt nem egységes a távolság, hol 39, hol 40 centi. Ez viszont óriási helypocsékolás, ha valaki kisautókat akar benne tartani.

Duplázzunk!
Úgy gondoltam, hogyha megfelezem a rendelkezésre álló helyet és további négy polcot beillesztek kb. 20 centis magassági osztásban, az lesz nekem a tökéletes. A probléma annyi, hogy Detolf erre nincs felkészítve. Az üvegpolcokat keresztrudak tartják, egy-egy létraszerű vázra fixen forrasztva (hegesztve, konfitálva, abrizálva, mittudomén). Gyanítottam, hogy nem csak bennem merült fel az igény, hogy Detolfba extra polcokat helyezzen el, ezért jó barátomhoz, Google-höz fordultam. Hamar megtaláltam az X-Wing & Pew-Pew blogot, ahol a tabletop gamer kolléga kész megoldással szolgált. Hálából had irányítsak át oda mindenkit a hogyanért, tehát tessenek kedves lenni lekattintani az előző linket!

Persze angolul is rákerestem a problémára, hogy egyrészt megtaláljam ugyanezt a megoldást akár a YouTube-on is, videóval illusztrálva – jelzem K_Imi is arra utal, hogy ő is idegen webűrből vette az ötletet – mely videót mindjárt be is szúrom ide, mert jól látszik az is, hogy miért nem egyszerű Detolfot bővíteni.

A kötélszorítók amit a(z) - kiejtése és a falon lévő konnektorok alapján - amerikai kolléga használ sokkal nagyobbak és sokkal jobban csillognak, mint amit én vettem. Ő is megmutatja, de ezek a kisebbek is ennyire masszívan tartanak. A Blue Tack amit az üvegpolcok alá használ is teljesen jó megoldás csak hát az az üvöltő kék színű gombóc az eléggé ronda.

Másrészt a brit eBay-en találtam instant megoldást a problémára, műanyag polctartókkal és akril polcokkal, de ebből négy a 16 bazirgával cirka 19 000 forintnyi fontba kerül, plusz a postázás – brexit után meg ha van ÁFA, meg vám akkor még az is – az meg már majdnem egy második Detolf ára. Érdekes amúgy, hogy csak a brit eBay-en leltem meg ezt a cuccot, máshol nem. Nem csak az ára miatt vetettem el gyorsan ezt a lehetőséget, hanem azért is, mert a tartók 3D-nyomtatott műanyagból vannak és nem bíznám rájuk a gyűjteményem pont legszebb darabjait.

Ez az eBay.UK-n beszerezhető megoldás. Négy akril polccal együtt közel 19 000 forint, plusz a szállítás - nem tudom, hogy most hogy működik ez a dolog, de ha van akkor ÁFA+vám is - ami nagyon borsos. Ezen kívül a műanyag tartókban nincs bizodalmam. (Kép: ebay.co.uk)

Tehát maradtam az első megoldásnál.

Az én nyolcemeletes Detolfom
Kiegészíteném pár aprósággal a K_Imi leírását és talán a legfontosabbal, hogy a végére mennyibe fájt nekem ez az egész.

Ha a nulláról építesz össze egy vitrint, akkor nagyon könnyű feltenni a szorítókat a megfelelő helyre, de én lusta voltam szétszedni. Az U-alakban meghajtott csavarmenetes részt egyáltalán nem gond betenni az üveglapok és a létraváz közé, az összeillesztés és az anyák feltekerése sem ördöngösség. Pro tipp: Szedd ki az eredeti polcokat sokkal jobban elférsz. Beraktam a kötélszorítókat, tessék-lássék ráhúztam a csavarokat, majd aztán foglalkoztam a pontos beállításukkal. Igazából nem akartam filccel ráfirkálni a vázra – hátha nem jön le, vagy éppen hogy elmázgálom a tentát – ezért a kisfiam és kislányom építőkockáiból készítettem egy tornyot, ami pontosan 19 centi magas. Ennek a tetejére fektettem rá a szorítókat, mivel feltámaszkodtak rájuk, ezért sokkal könnyebb volt meghúzni a csavarokat, mintha még tartani is kell. Oké, lehet röhögni, de kényelmes volt, főleg amikor visszakézből kellett betekerni az anyákat és garantáltan pont ugyanolyan magasra kerültek az alattuk lévő, eredeti polcoktól az újak. (Nyilván visszaraktam a művelethez egy-egy eredeti polcot.)

Nem hiszem, hogy egyetlen kötélszorító gyártó uralná a piacot, úgyhogy úgy fogalmaznék, hogy amiket én vettem, azok közepesen gyatrák. Egyrészt pár darabon megküzdöttem a vacakul vágott menetekkel, másrészt az, hogy mekkorára sikerülnek a menetes részei az U-alakú készségnek azt az ISO AS/2 (Ahogy Sikerül) szabvány szerint alakították ki. Én lusta voltam levágni őket egyformára és ha lenne hozzá megfelelő szerszám itthon, akkor is lusta lettem volna – de nincs. Mi több, az egyiken még egy öntési hiba is volt egy kis rozsdával megkoronázva. Cserébe egyáltalán nem csillognak még annyira sem, mint a fentebb beágyazott videón, inkább szürkék. Mindegy, a célnak meg fognak felelni. Annyiban változtattam K_Imi megoldásán, hogy én – többé-kevésbé – az oldalakra merőlegesen tettem fel a szorítókat, nem pedig a polc középpontja felé fordítva, mert így – szerintem – nagyobb felületen támaszkodnak fel a polcok rajtuk, mintha csak a sarkaikon feküdnének.

Az üvegesünk 4-4 darab parafa téglalapocskával választotta el egymástól a polcokat, hogy azok ne karistolják össze egymást, míg hazaviszem őket. Ezeknek az egyik oldala öntapadós is, úgyhogy újrahasznosítottam őket, mentek a polcok négy sarkába. Értelemszerűen a négy polc közé, három szett parafa izécske kellett. Ezért a legalsó polcnál – ahol a legkevésbé látszik – vágtam négy pici darabot abból az amúgy ablakszigetelésre használatos, gumiszerű szigetelőcsíkból, amiből volt itthon maradék. Ez is kitűnően bevált, javaslom, bár ebből a legkeskenyebb, legrövidebb kiszerelés is sokszorosa annak, ami kelleni fog.

Mennyi az annyi?
A kötélszorítóból a 4-5 milliméteres méretűből kell 16 darab, amit nagyjából bármelyik csavarboltban vagy barkácsboltban be lehet szerezni – az utóbbiakban amúgy sokszoros áron. Én a kisvárosi csavarboltban 45 forintot adtam érte, tehát összesen 720 forintot. (Csak mondom, hogy az X. multi barkácsáruházban ugyanez 189 forint / db.)

Üvegpolcból négyet vágattam, 4 mm vastagat. Követtem K_Imi példáját és kicsivel nagyobbra vágattam őket, mint az Ikea gyári méret – így remekül feltámaszkodik a kötélszorító derekára. Nekem is megcsiszolták, tökéletesen ugyanúgy néz ki, mint a gyári – csak értelemszerűen egy picit nagyobb, amit nem nagyon lehet észrevenni szabad szemmel. Ezekért én összesen 6 000 forintot fizettem – gyanítom nagyobb településen ezért is többet kérnek el amúgy.

A végösszeg – feltételezve, hogy neked nincs egy barátod, akitől potya Detolfot kapsz, vagy veszel egyet használtan – nagyjából:

Detolf „üvegajtós szekrény” (ahogy az Ikea hivatalosan hívja): 24 990,-

16 darab 4-5 milliméteres kötélszorító: 720,-

4 darab üvegpolc méretre vágva, csiszolva: 6 000,-

Összesen: 31 710,-

   

Kábelszorító berakva úgy tessék-lássék módon. Az összes létező világítás felkapcsolva, ezért csillog ennyire. Amúgy nappali fénynél szürkéllik.

19 centiméter magasságú, beépítéssegítő tornyocska a legkisebb csemetéim építőkockáiból. Jobbos beállítás.

 

Ugyanez az eszköz balos beállítással. Később a kötélszorítókat átfordítottam az oldalfallal párhuzamosra, mert úgy nagyob felületen fekszik fel a polc rajtuk.

Négy kötélszorító már a végleges pozíciójában - már leszámítva azt, hogy később elforgattam őket más szögbe.

Az U-alakú készségek szárainak méretrevágását a gyártó az ISO AS/2 (Ahogy Sikerül) szabvány szerint végezte.

Bibircsók, pici rozsdával.

A legalsó polchoz ilyen ablakszigetelőcsík-darabkákat használtam.

A végleges konfiguráció. Már megkezdtem a beköltözést, de közel sem biztos, hogy így marad, ami eddig bekerült.

Matchbox MB-56 Peterbilt Tanker Truck

Kedvelem a Peterbilt nyergesvontatóval testvér, 1-75 szériás haszonjárműveket. A tartálykocsi verzió sem újdonság e lapokon. Bizonyságul álljon itt egy link egy több változatot bemutató postra, ahol további linkeket fogtok találni. (Mindig csak a linkeskedés, ugye.)

Ez a változat amerikai kiadás, ahol egészen sokáig, 1984-től, 1988-ig regnált. Ahogy nézem a Getty Oil – melynek a színeit viseli – mind a mai napig megvan, bár a Wikipédia szerint volt olyan pillanatuk is, amikor csődvédelmet kértek.

Ha van valami, aminek jól áll a króm a króm hátán, akkor ez az!

Nyilván nem a beltérre gondoltam a "mimetic polyalloy" sofőrrel.

Ahhoz képest, hogy négy évig volt az 1-75 szériában, akkor találkoztam vele először, amikor megláttam egy díler kínálatában.

Matchbox MB-54 Ford Capri, MB-67 Hot Rocker és MB-72 Maxi Taxi

Vannak olyan Matchboxok amik nem azért kedvesek a szívünknek, mert hihetetlenül precízek, hanem mert... Mert... Mert csak!

Gyerekként nem volt ilyenem soha, de – természetesen – az osztálytársaimnak igen. Irtózatosan menő járgánynak számított, fel lehetett vágni vele, ahogy kell. Akkor mi a klasszikus, utcai verziót futtattuk, a derivatívákról fogalmunk sem volt. De ne szaladjunk előre, kezdjük a típusismertetővel!

Az európai Mustang
Az a szokatlan helyzet állott elő, hogy a Wikipédián kitűnő szócikk olvasható magyarul a Capriról, úgyhogy mindenkit oda irányítanék, egészen pontosan a Ford Capri Mk I (1969–1974) szekcióhoz. A magam részéről annyit tudok hozzátenni a dologhoz, hogy felvonultatom az 1970-es amerikai katalógust arról az autóról, amivel a Ford az amerikai Mustangnak a sikerét akarta az öreg kontinensen megismételni. Egy réges-régi postban ejtettünk már szót arról, hogy a Mustang nagyjából bárminek konfigurálható volt a kényelmes, szolíd Grand Turismótól kezdve, a Bullit-ámokfutásra termett izomautóig. Elnézve a Capri motorválasztékát, nos ezzel az autóval is nagyon hasonló volt a helyzet!

Majd fogjátok látni a képekből, hogy egyszerűen nem láttam értelmét külön-külön tárgyalni azt a három kisautót, amelyek egymás derivátumai – meg mocskosul jól is mutatnak egymás oldalán.

A szelíd

Az első a sorban a legszolidabb utcai változatot mintázta meg a Matchbox 1971-ben – bár jókora csavarral. Az MB-54 premierváltozata elvben rózsaszínű, fekete motorháztetővel. A hiba nem a Ti készüléketekben van és nem a fényképezőgép volt az, ami nem tudott mit kezdeni az árnyalattal, ez tényleg ilyen narancssárgába hajló színű. Olyannyira, hogy én is a Matchbox Bibliából tudom, hogy ez rózsaszín akar lenni.

Ha megnézitek az 1971-es Matchbox katalógust, akkor abban a transition modellek (a régi, gombkerekűek Superfast kerékhez átalakított változatai) az uralkodóak – a legkedvesebb szériám az 1-75 sorból. Nagyon kilóg az MB-54 Capri a túlzó, túl széles kerekeivel. Érdekes, hogy hasonlókat a Majorette is elkövetett jóval később, sőt náluk akár egész „úthengerkerék” korszakról lehet beszélni, amihez a Mustang SVO-jukat, Mazda RX-7 értelmezésüket, vagy a Porsche 911-üket (a piros) tudom citálni mint bizonyíték. A vékony Superfast kerekekkel ez egy teljesen más karakterű kisautó lenne. Megkockáztatom, hogy nekem úgy jobban tetszene.

A katalógusfotókat elnézve még jobban megerősödött bennem az érzés, hogy baj van az arányaival. A szélvédő előtti része nem elég hosszú. Biztos, hogy a kilógó, vastag kerekek rá is erősítenek az érzetre és nyilván nem tudom tudományos módszerekkel igazolni, vagy cáfolni magam, hogy kissé bumfordi lett az egész cucc, picit talán karikatúra szerű is.

Mint az jól látható, a motorháztető nyílik. Meglepő módon a motor megmintázása egészen élethű, ez a premiermodell, 1,6 literes, sornégyes, Ford Kent blokkja. Ha megnézitek, a kisautó jobbkormányos. Britanniában pedig 1970-ben ez volt a csúcsmotor – a másik egy 1,3 literes blokk volt.

Ami az utóéletét illeti, az 1-75 szériában egészen 1976-ig marad, de már egy metál-sötétbordó árnyalatban. 76-ban még két Twin Pack-ben is előfordul, mindkettőben narancssárga színben.

MB-54 Ford Capri, 1971. Jobbkormányos kivitel, az orrában az évjárat-helyes, 1,6 literes, sornégyes blokkal.

A kerekek kilógnak oldalra és óriásiak az autó méreteihez képest - legalábbis 1971-ben. A vonóhorog indokolt.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az orra túl rövid az eredetihez képest.

Én is csak a Matchbox Bibliából tudom, hogy ez a szín nem fakó narancssárga, hanem rózsaszín.

Kevés dobozos kisautóim egyike. Rajongok ezekért a grafikákért!

A magyarázat a "behavazott vasaló" piktogramhoz itt olvasható.

A valószínűtlen
Valaki nagyon szerethette ezt a modellt, mert 1973-ban MB-67 lesz belőle és Hot Rocker névre keresztelik, ami egy nehezen lefordítható, ámde igen buta szójáték. Leszerelik a motorháztetejét és egy valószínűtlenül nagy V8-as blokkot kap, úgy Mad Max-módra. A bal első kereke megkapja a jellegzetes pöcköt, ami alulról böködi a motorblokkot, amitől az ugrál – a tűzfal felőli oldala van rögzítve valamiféle tengelyen – és buta, csattogó hangot hallat. Igen, Rola-Matics lesz belőle. Dragster ide, vagy oda, a korszakra jellemző vonóhorog megmarad. 1973-ban és 1974-ben metál-világoszöld – nem nevezném különösebben szépnek –, 1975-től 1977-ig pedig sötétvörös színű lesz – na ezt viszont nagyon dögösnek találom.

MB-67 Hot Rocker. Ez a konkrét darab 1975-1977 közt látta meg a napvilágot.

A dög nagy V8-as blokk csattog és ugrál, ha gurul a gép. Igen, Rola-Matics. A vonóhorog indokolatlan.

Az elmebaj
1982-ben és 1983-ban visszatér a Hot Rocker, de már Maxi Taxi néven és csak az Egyesült Államokba. A festést leszámítva teljesen megegyezik a Hot Rockerrel. Természetesen a vonóhorga ennek is van.

A trió. A jobb oldalon MB-72 Maxi Taxi. Csak amerikának és csak 1982-83-ban.

Ugyanaz, mint a Hot Rocker, csak az indokolatlan vonóhorog mellé nehezen magyarázható taxifestést kapott. Az ajtón tarifatáblázat.

Az én példányom ilyen általános dobozban lakott, bár létezett saját - amúgy nagyon szép - doboz is hozzá. Ez az első kép a postban, ami nem 12 éve ül a számítógépemen és várja hogy napvilágot lásson.

Minden oldalán más grafika - nem feltétlenül olyan járművekkel, amik léteznek is, ilyen megjelenéssel, mint Matchbox.

"Gyűjts össze mind a 75-öt!" Oké, rajta vagyok.

Amerikai egyendobozra, amerikai autókat!

A másik oldala is ilyen, csak ott el van mázolódva a pecsét.

Editions Atlas Ikarus Collection: Ikarus 311

Az Edition Atlas Ikarus 311-es modelljéről a piros színű változat kapcsán bővebben már írtunk, így a részletes áttekintésért kattintsatok oda.

Ez a mostani példány, ahogyan a címben is láthatjátok, az Ikarus sorozat berkein belül jelent meg, újságostul, műanyag vitrinestül együtt. Tulajdonképpen a színét leszámítva pirostól csak a viszonylatjelző ürességében tér el attól. Amit viszont kiemelnék ennél - bár a másik is rendelkezik vele -, hogy van vonóhorog a hátulján. Ennek akkoriban nem csomag, hanem utasszállítási funkciója volt, ugyanis a csuklós buszok előtt utasszállító utánfutókat kötöttek a buszok után. Azt sajnos nem tudom, hogy DeAgostini készített-e ilyet - a szándéka biztosan megvolt -, de biztosan nagyon jól mutatna mögötte egy olyan pótkocsi.

Ezúttal üres maradt a viszonylat jelző

Gyakorlatilag ugyanúgy néz ki mint a piros, csak ez kékebb

Diszkréten megbújik a vékony csövű kipufogó

A pirosnál nem lett külön említve, de van vonóhorga is

 

Eddigi Ikarusos bejegyzések a megmintázott eredetik gyártásának sorrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 311, és ez a post amit most olvasol

• 1965-1973 Ikarus 556

• 1970-1996 Ikarus 250
  

• 1972-2002 Ikarus 260, és egy második Ikarus 260 post is

• 1974-2002 Ikarus 256

Hot Wheels Screen Time X-34 Landspeeder

Szerzőtársaim nevében is mondom, hogy szeretjük a filmes témájú kisautókat. A Mattelnek megvan az a remek szokása, hogy időről-időre előjön valamivel a témában, ami popkultúrálisan nélkülözhetetlen, megfizethető áron. A DMC-12 időgépet nem kell megindokolni, az ECTO-1-et szintúgy nem, Christine szintén kötelező gyakorlat volt. Frédi Flintstone verdájához én nem vagyok eléggé fanatikus, de teljességgel megértem. Néha túllőnek a célon és előjönnek olyasmivel, amire nem nagyon van mentség – de ezt csak mi, vaskalapos felnőttek látjuk így, a kölkek imádják.

Az idén viszont előrukkoltak valamivel a mainline-ban, amihez mázli kellett, hogy az ember fülön csípje üzletben, mert annyira népszerű. Nem csoda, a Star Wars egyik ikonikus járműve és már-már majdnem autó.

250 kilométer per óra
Az X-34 civil terepsiklót a SoroSuub gyártotta. A sullusti cég jól ismert droidjairól és egyéb technológiai termékeiről. A galaktikus polgárháború idején a fél bolygó lakosságát foglalkoztató cég az X-34-est civil felhasználásra szánta, így annak fegyverzete vagy páncélzata nincs. A nagy teljesítményű repulsorlift motor, a három léghűtéses turbina segítségével akár 250 kilométer per órás végsebességre is képes, maximum egy méteres magasságban a föld felett lebegtetve a 3,4 méteres járművet. Az X-34 nagyon jól használható rossz terepen, remekül boldogul a nehéz, sivatagi körülmények közt. Zárt és nyitott kivitelben is gyártották.

SoroSuub X-34 Landspeeder robbantott ábra. (Kép: Blog.Softinway.com)

Ennyiért jó

A Hot Wheels idén rukkolt elő a maga értelmezésével. Egyfelől teljesen hozza az eredeti Csillagok Háborúja trilógia első részéből (Star Wars IV: New Hope), Luke Skywalker ütött-kopott, napszítta járművének részleteit, helyenként borzasztóan elnagyolt. A festékhiányok, a bal turbina hiányzó borítása mind-mind olyan részletek, amire elismerően bólint a véresszájú sci-fi fanatikus. Viszont a beltér elnagyolt.

Igazából azt gondolom, hogy ennyi pénzért ez teljesen rendben van. Hasonló méretben találni sokkal részletesebb X-34-est a Tomicától, csak az nem ebben az árligában játszik, illetve arról meg pont az ütött-kopottság hiányzik – szóval valamit-valamiért!

Luke Skywalker terepsiklója, az eredeti Csillagok Háborúja trilógia első részéből. Az ütött-kopottság és a hiányzó borítás a bal turbináról mint az eredetin.

Azt gondolom, hogy Hot Wheels mainline árban ez teljesen rendben van...

...még akkor is, hogyha a belseje igencsak elnagyolt.

Hot Wheels Screen Time X-34 Landspeeder, NRFB. Megkockáztatom, hogy ebből nem lesznek színváltozatok.