Matchbox 2010 Classic Rides 5-pack: 1971 Chevrolet Camaro Z28

Egy ideális világban nagyon sok minden másként lenne. Például a kisautó beszerzések is a megmintázott modellek időrendjében követnék egymást. Így akkor lenne rá remény, hogy sorrendben kerüljenek ide a postok. De ez nem egy ideális világ, így erre nincs remény. De kit érdekel?

A második kis állat, ami Mustangokat vacsorál

Hogy legalább némileg próbáljam összekapirgálni az időrendi sorrendet, szerepeljék itt az első generációs Camaroról szóló írásra egy link, aztán arra az írásra, ami arról az autóról szól, ami e post tárgyának, a második generációs Camarónak az átdolgozásából lett, a második generációs Firebirdre. Végezetül pedig egészítsük ki a képet az utolsó puzzle darabkával és foglalkozzunk végre a második generációs Camaróval!

Az amerikai autógyártás mindig is fog olyan sajátságokkal bírni, ami minket innen a nagy pocsolyán túl fejvakargatásra kényszerít. Jelen esetben van egy – megkockáztatom – vagány, a megjelenését tekintve telitalálat autó, amit egészen 1970-től, egészen 1981-ig gyártanak, de rögvest a piacra dobásának az évében kihozzák a házon belüli konkurenciáját, ami ugyanez pepitában, csak a frontend különbözik, meg más a felszereltsége és lényegesen több fajta motorból lehet választani hozzá. Mit ad isten, ezt is pont 1981-ig gyártják. Igen, a Pontiac Firebirdről beszélek. Na, szóval ez is valami olyasmi, amit soha az életben nem fogok fel, hogy miért jó, de hát szemlátomást működött a dolog. Most majdnem leírtam, hogy „A General Motors csak tudja már, hogy mit csinál” de aztán rájöttem, hogy történelmileg bizonyított, hogy nem, nem tudja.

A második Camaro motorpalettája szegényesebb, mint a tesójáé – nem véletlen, csak a Chevroletes dobozból építkezhettek a fiúk. Van 3,8 lityis sorhatos, meg V6-os, 4,1 literes V6-os, V8-ból meg kerek 5-, 5,7-, 6,5- és 6,6 literes is bele. Váltóból meg 4 sebességes kézi, meg három sebességes automata.

A felszereltségi szintekben a második generációnál jóval egyszerűbb a képlet, mint a tesónál, van a mezei Camaro, van a Rally Sport (RS) ami csicsacsomag, van a Super Sport (SS) pack, ami már extra lóerőket is tartalmaz, illetve a piramis csúcsán a Z28 trónol. Persze az egész képletet a végtelenségig bonyolítják a külön rendelhető extrák, ezek kombinációja, illetve az egyes felszereltségi csomagokat illető exkluzivitásuk, vagy éppenséggel azokból való kizártságuk.

 Camaro katalógus a premier évéből, 1970-ből.

Z28 1971-ből

Bennünket a kisautó kapcsán, a második generáció, második gyártási évének Z28 változata érdekel. (A Z28 szerintem így írandó egybe és nem úgy, ahogy a Matchbox írta az alvázra, azaz kötőjellel. A Z/28 meg ez esetben szintén hibás, de mintha-talán későbbi generációknál már lenne ilyen is.) Ebben az évben a Z28 motorja a 350 köbhüvelykes – 5,7 literes –, small block (kicsi, igen, bruhahahaha) V8, LT-1 változata.

Sokak szerint az LT-1 a legjobb Chevy small block V8. Ekkor négytorkú, 780 CFM (CFM = Cubic feet per minute, azaz „köbláb/perc) átfolyású Holley karburátor táplálja. Delco tranzisztoros gyújtása volt és a vörös vonal valahol 6000-es percenkénti fordulathoz volt berajzolva a Corvettek és Camarok fordulatszámmérőjébe, amikbe beépítették. (Változó, hogy hová, akár 6500-ig is el lehetett forgatni, de 6200-felett jelentősen leesett a teljesítménye.) 1971-ben a GM a Camaróban 330 lóerőre taksálta ezt az erőművet, szemben az előző év 360 pacijával, aminek az volt az oka, hogy csökkentették a kompressziót, 11,0:1-ről 9,0:1-re.

Az alapváltó a négysebességes Hurst, de rendelhető hozzá a háromsebességes automata is.

Szép munka

Akárhogy is nézem, nagyon szép munkát végeztek az urak a Mattelnél. Minden pici részlet a helyén és ha már ráírták, hogy ez Z28, hát minden ezzel járó külsőség ott van a helyén. Teljesítményt fokozó dekorcsíkok és a Z28 feliratok az ajtók előtt, illetve a hűtőmaszkon. Egyedül a visszapillantó tükrök hiánya fáj. A beltér is rendben van, a kormány sem pizza, bár az ülések olyan pozícióban vannak, mintha előre lennének húzva ahhoz, hogy könnyű legyen bekászálódni hátra.

Milyen a véletlen, ezen a videón minden stimmel. Z28, 1971-ből és még a színe is kék. Jól látszik, hogy mennyire jó munkát végeztek a Mattelnél. (A két perc után látható tartalomért nem vállalok felelősséget!)

Ez is egy olyan autó, ami indokolatlanul és értelmetlenül „alul-foglalkoztatott” - lehet, hogy drága a licencdíja? Az 1-75 sorozatban 1998-ban debütál, mint MB-39. Akkor csak „'71 Camaro” a neve, bár a Z28-ra utaló dekorcsíkok – rendelhetőek volt külön is, legalábbis azt hiszem – ott figyelnek rajta, meg a hűtőmaszkon is ott a kis téglalap, amibe a Z28 feliratot kéne beleképzelnünk, de az oldaláról hiányzik a logó. 2000-ben már MB-18 és csak az Egyesült Államokban kapható. Zöld helyett aranyszínű és már „1971 Camaro Z-28” (sic!) a neve, de az oldalsó azonosítóknak a híján van. Az 1-75 szériában cakk-pakk ebben a két évben jelenik meg - igen, 1999-ben kimarad - és slussz.

Innentől már csak spéci kiadásokban szerepel, amik közt vannak feledhető változatok éppúgy, mint egészen kivételesek is – például a Premiere Collection, meg a Barrett-Jackson aukciós változatok dögletesen jók. Bekerül a Lesney Edition-be is, ahol lényegesen több festék jut az elejére-hátuljára, mint arra a változatra, ami jelen postom tárgya. A 2010-es Classic Rides 5-pack – amiből a másik négy járgányt már bemutattuk e lapokon és már méltattuk nagyszerűségét – amolyan arany középút. A fontos Z28 ismérvek megvannak, de a frontend elviselt volna még némi festéket a részletek kiemeléséhez. Nincs gumis kereke, de cserébe megkapta azt a Matchbox kereket, ami az utóbbi idő egyik legjobbja és ködös időben, messziről még emlékeztet is az eredeti, ötküllős 60x15-ös papucsaira.

Már többször mondtam ezzel a pakkal kapcsolatban, hogy kivételesen jól sikerült összeválogatni a benne lévő járgányokat, kifejezetten sajnálhatja, aki lemaradt róla anno!

Nem nyúlás

Teljesen kézenfekvő a kérdés, hogy vajon nyúlt-e magától a Matchbox, amikor a Firebird-öt megmintázta, hiszen egyszerű lett volna ezt, az előbb létező Camaro-t átalakítani. Főleg, hogy mindkét autó ugyanabból a gyártási évből, 1971-ből származik. (Na igen, a fentebb már linkelt postban hosszasan lamentáltam és kerestem azonosító jegyeket, hogy el tudjam dönteni, hogy mely évből való a Firebird Formula. Nos, elég lett volna a hátára fordítanom, mert az alvázán ott az 1971-es évszám. Egyetlen mentségem, hogy jól okoskodtam, én is 1971-re tippeltem.) A válasz egyértelműen nem! A Camaro nagyobb, mint a Firebird, az előbbi 1:62-es méretarányú, míg az utóbbi 1:65-ös – igen, ez az adat is ott van az alvázukon!

 Még kint az udvaron. A hűtőmaszkon az a szögletes izé a Z28 felirat lenne. Igen, itt van hely a festéknek.

 Oldalról oké. Z28 embléma megvan, a kilincset és a hátsó szélességjelzőt sikerült kiemelni, az elsőt nem.

 Hátulra is elfért volna még némi kiemelés.

 Már a szalonban. Az utódja kisebb.

 A beltér rendben van, az ülések előre húzott helyzetben.

Matchboxon kívüliek: Yat Ming Road Toughs (?) – Mack Cruise-Liner Shell Tanker Truck

Mostanság igyekszem más gyártóktól származó kamionokkal csillapítani a Matchbox Convoy éhségem és ebből kifolyólag voltak érdekes beszerzéseim. Na, ez nem egy ilyen darab, mert ezért nem adtam pénzt! Tommi kollégától kaptam ajándékba!

Olajválság parttól-partig

A Mack 1975-ben dobja piacra a W sorozatot, azaz a Cruise-Liner modelleket. (Ők maguk is össze-vissza írják a Cruise-Linert, az oldalukon a cégtörténetben kötőjel nélkül írják, a korabeli katalógusukban – lásd alább – meg kötőjellel. Én ez utóbbihoz tartom magam.) Az elnevezés amúgy azt a személyszállító luxushajót jelenti, amivel a tengeri sétahajózásokra járnak azok, akik meg tudnak fizetni ilyesfajta szórakozást. (Hogy egy a történelemben közeli, de amúgy szomorú példát hozzak, a Costa Concordia is cruise-liner volt.) Amiért egy kamionra akasztották, hogy a Mack szerint üdvöskéjük a legcsendesebb volt a vezető munkahelyén mérve a korabeli konkurensek közül, ezzel is idézve a sétahajók luxusát. Ezen kívül a névbe van még csomagolva némi lefordíthatatlan szójáték is azzal, hogy ezekkel a cuccokkal parttól-partig szokás fuvarozni.

Jó lenne tudni, hogy a CardCow.com-ról származó képen látható Mack Cruise-Linerek mikori kiadások, mert ezek a változatok hasonlítanak legjobban ahhoz, amit a Yat Ming (?) megmintázott.

Egészen 1983-ig készül a bulldogfülkés nyergesvontató, mely a hetvenes évek közepe szabályozásának a szülötte. Akkoriban új, szigorúbb, a korábbiaknál csak rövidebb szerelvényeket engedélyező szövetségi törvény szabályozta a nyerges szerelvények teljes hosszát – hogy miért, azt meg ne kérdezzétek – ezért a csőrös vontatók helyett divatba jöttek a motor fölé helyezett fülkés vontatók. Míg ezek itt az öreg kontinensen a túlnyomó többséget jelentik, a tengerentúlon egyáltalán nem voltak népszerűek. Ha megnézitek alább a belteret mutató képeket a Mack katalógusokból, akkor hamar egyértelművé válik, hogy miért. A „cabover” (cab over engine, röviden cabover = fülke a motor felett) kivitelű gépek sokkal szűkösebb helyet nyújtottak, mint a korabeli csőrösök. A két ülés közé beékelődött a motor borítása, nem lehetett kényelmesen hátra jutni a hálófülkébe, hanem be kellett mászni oda. Azoknak, akik a fél életüket egy ilyen dobozban töltik, a nekünk apróságnak tűnő ilyen tulajdonságok bizony nagyon fontos szempontok. Viszont az új szabályozásba nem fértek be a nyergesvontató+félpót+pótkocsi – opcionálisan még egy pótkocsi – szerelvények a csőrösökkel. Hogy most mi a helyzet ezekkel, hogy engedélyeznek-e ekkora mamutokat közlekedni manapság az Egyesült Államok útjain, nem tudom – gyanítom nem – de akkor még engedték őket. Az 1977-es katalógus még fontos erényként hozza, hogy a BBC Short Sleeper Cab – rövid hálófülke – változat nem lépi túl az engedélyezett maximális hosszt, így azokat nem kell nappali fülkés vontatókkal továbbítani. A 82-esben viszont már csak egy kép szerepel a félpóton kívül két pótkocsival aljasított szerelvényről. (Abba most ne menjünk bele, hogy a második kettő félpót-e dollival, én ebből a szögből meg nem mondom, de szerintem más se!)

Proszpekt

Apropó katalógusok! Érdemes átbogarászni ezeket, mert sok érdekességet lehet bennük találni. Az 1977-es katalógusból az is látszik, hogy hat- és nyolchengeres motorok sokaságával rendelhető a Cruise-Liner. Az erőforrások beszállítói a Detroit Diesel, Cummins, Caterpillar. A teljesítményük és nyomatékuk egészen változatos. Az viszont külön érdekes, hogy külön listázzák, hogy közülük melyik felel meg az 1977-ben bevezetett szövetségi környezetvédelmi szabályozásának – mind – és melyik nem a kaliforniaiaknak – közel sem mind. A haszongépjármű gyártásának ideje alatt ez a kínálat is bővül, az 1982-es katalógus már 525 lóerős csúcsmotort említ.

Arra is kíváncsi lennék, hogy milyen váltók lehettek benne, de csak annyit sikerült kiderítenem, hogy a Fuller manuális váltói között van olyan, ami 9-, de olyan is, ami 15 előremeneti sebességgel bír. 82-ben említik az Allison automata váltók „teljes kínálatát” a rendelhetők közt, illetve a Spicer manuálisait, 7-től 14 fokozatig.

A részletek rendben, de...

Normál esetben eszem ágában sincs nézni az ajándék paci fogát, de mivel ez egy kisautók erényeit és hátrányait boncolgató blog, muszáj udvariatlannak lennem.

A vicces az, hogy az teljesen ismeretlen gyártótól – akit egyébként én a Yat Mingnek tippelek, mert neki vannak hasonló megoldásokkal büszkélkedő nyergesvontatói – származó szerelvény részletei rendben vannak, de az összeszerelés minősége komoly szinteket ront az összképen.

A fülke jó, jók a részletei – hűtőmaszk, lökhárító –, van beltere, igaz a fellépő meg a mögötte lévő sűrített levegős tartályok lespórolódtak. Cserébe létrás az alváz és vannak üzemanyagtartályok fémből. A fülke mögött ott a kéményerdő, de a „krómozott” műanyagot sikerült olyan bénán odaszegecselni az alvázhoz, hogy nincs rá mód, hogy azt normális helyzetbe lehessen állítani szétfúrás és farigcsálás nélkül – bár még az is lehet, hogy ez bekövetkezik. Amiért nagyon kár, azok a kerekek. Az első kettőt még megbocsátanám – bár ez a minta iszonyú rút – de a szimpla hátsókra nincs mentség. A Nagy Átalakítási és Kerékcsere Tanács szerint ezek lecserélésére nem sok esély van, mert olyan módszerrel vannak a tengelyek rögzítve az alvázhoz, amit csak roncsolással lehet megbontani és aztán nem lehetséges visszaállítani az eredeti, működő állapotba.

A félpót hasonlóképp ellentmondásos. Létrás alváz, egész pofás tartály, remek festés a műanyag alkatrészeken, még fémből készült, működő kitámasztó lába is van neki, de a borzalom rossz kerekek agyoncsapják az egészet. Sajnos ezek cseréje pont úgy reménytelen, mint a nyergesvontatónál.

A nem azonosított kínai manufaktúra terméke elvérzik az összeszerelés rossz minőségében, pedig ebben a méretarányban, ez a típus bizony hiánypótló darab, ezért a gyűjteményemben a helye! Köszi Tommi!

 Kár érte, mert bizonyos részletei teljesen rendben vannak! A hűtőmaszk, a lökhárító, a hálókabinos fülke oké. de a fellépő és mögüle a sűrített levegő tartályai már hiányoznak.

 A létrás alváz, az üzemanyagtartályok kitűnőt érdemelnek, a kerekek meg jó nagy karót.

 Kipufogó és légbeszipoltyú a helyén, de a csálésága gyakorlatilag korrigálhatatlan.

 A tartályra ugyanez vonatkozik. Hiába van működő, fém kitámasztólába, a kerekek agyonütik az összhatást.

 Mack Cruise-Liner katalógus pár évvel a gyártás megkezdése utánról, 1977-ből.

 Ez a katalógus meg éppen a gyártás befejezése előttről, 1982-ből való. Sok különbséget fel lehet fedezni magán a fülkén is.

Matchbox Chevy Van - UPDATE

Az ős Chevy Van szekcióm nem is olyan régen bővült egy újabb darabbal, ami immáron a harmadik Team Convoy szériába tartozom. Az első kettőtől itt írtam bővebben, amikor is még teljes volt a készlet. Jelen darab a TC-61-es szettből származik, melyről pittlaren tollából kerekedett egy kisebb írás, így tessék azt is fogyasztani. Én már csak annyit tudok ahhoz hozzáfűzni, hogy számomra ez az egyik legszebb darabja a kínálatnak, így örülök, hogy végre ez is meglett.

Jól mutat ebben a kék-narancs köntösben

Matchbox Supekings: K-71 Porsche Polizei Patrol

A legutóbbi börzéről egy újabb Matchbox Supekings-el távoztam, ami nem meglepő, ha két ember áll veled szemben és arról papol, hogy ez bizony kell neked. Persze olyan sokáig nem kellett győzködniük, hiszen a K-71-es szettbe bekerülő turbótlan Porsche igencsak jól mutat. Hab a tortán, hogy német rendőrségi színekbe bújtatták, így nem hiányoznak róla a Polizei-os matricák és a kék villogó sem. A másik Porsche 911-esemtől ráadásul nem csak a motorháztető kialakításában tér el, hiszen ennek még kilincsel nyílnak az ajtajai és szép krómkeretet kaptak a szélvédők is. A nem makulátlan állapota ellenére még így is csodás egy darab, egy percig sem bántam meg, hogy hazahoztam.

Extraként járt hozzá - a rádumáló művészeknek köszönhetően -  egy Honda 750-es motorkerékpár is, aminek sofőrje is van. Ilyenből elvileg kettő járt a Porsche mellé, nem is beszélve a kiegészítő táblákról és bójákról, ami a katalógus képen is látható. Maga a motor 1978-ban került először a kínálatba, utoljára az 1985-ös évben volt helye az 1-75/100-as sorban. Számos variáció létezik belőle, de javarészt mindegyik fehér, vagy mint az enyém is, krém színű, amiről azt hittem, hogy csak besárgult fehér. A kerekek is lehetnek öt vagy sokküllősek, illetve a motorjuk is néhol fekete.

Klasszikus zöld-fehér festést kapott

 Természetesen a kék fény sem hiányzik a tetőről

 Jól mutat az ablakkeretek krómozása

 Kilinccsel nyílik az ajtó

 A rendőrségnek be kell érnie a szívómotoros boxerrel

 Pici zöld emberke

 Sehol sincs rajta megkülönböztető fényjelzés

 Kagylós telefon is jutott a motorra

A katalógus képen jól látszanak a szetthez járó tartozékok