SIKU 1031 Rover Mini

Évek óta nyomja a lelkem, hogy olyan legendával mint a Mini még nem foglalkoztunk érdemben. Mostanság rendezkedtem és a kezembe kerültek azok a különböző kisautógyártóktól származó Mini értelmezések, amiket Rájen kollégától vettem át még évekkel ezelőtt. Tehát ez a mostani egy tematikus, Mini-hét első postja, amire sokat fogok még linkelni, hiszen itt terül majd el az (outsourceolt) típusismertető is.

Amiről a szoknya is kapta a nevét
Nagyon könnyű dolgom van, mert Csikós Zsolt olyan alaposságú és érdekes Mini-történeti cikket jegyez, hogy nekem csupán egyetlen dolgom van: linket biztosítani rá! A TotalCar és a szerző fénykorából való anyag – amikor e sorok majd megjelennek nálunk a blogon – 14 évvel ezelőttről. (#regenmindenjobbvolt) Nekem teljesen új információ volt, hogy a miniszoknya mint elnevezés az autócska nevéből jön, egészen pontosan az, hogy hogyan használjuk a „mini” kifejezést azt ez a jármű változtatta meg.

A magam részéről csak a citált Olasz Meló, Minivel veretős filmrészleteit tudom hozzátenni az ott leírtakhoz. Mindenképp kattintsatok át, remek olvasnivaló!

SIeper KUnststoffe
A SIKU nálam sohasem volt igazán a fókuszban. Nem azért mert nem kitűnőek, pont hogy nagyon is, csak nekem túl nagyok és túl drágák. Gyerekkoromban volt pár darabom mutatóba, úgyhogy ami a blogon láttok az nagyon kevés kivétellel a szerzőtársak tulajdonában vannak.

Amit ebben a postban láthattok, az Rájen kolléga tulajdonában volt, az egyik éppen aktuális gyűjtemény-racionalizálásakor igazolt át hozzám. Ami nagyon tetszik benne, az a színe, a Brit Verseny Zöld-szerű zöld nagyon jól áll neki, a kéttónusú festés meg mindig menő, amit ebben az esetben a fehér tető jelent. A méretaránya 1:55 a hozzáférhető SIKU-adatbázisok szerint, ami nem tűnik helyesnek, szerintem ez nagyobb lesz - a héten kiderül, hogy miért gondolom én ezt. Az alvázán olvasható műszaki adatok szerint 1273 köbcentis - ami bizonyosan elírás, 1275 a helyes adat -, 63 lóerős motor dolgozik benne és 148 km/h a végsebessége.

Ami nem derül ki az, hogy mikor készülhetett. Érdekes módon évszám nincs az adatok közt, ahogy azt a legtöbb kisautógyártónál megszokhattuk és a netes adatbázisokban sem leltem információt erről. Annyi biztos, hogy a SIKU-időszámítás szerint a Super Series-ből származik, tehát 1975-től napjainkig bármikor. Rájen 2009-ben írt róla és már akkor sem volt feltétlenül új, tehát 14 éves biztosan elmúlt.

Érdekessége, hogy létezik jobbkormányos verzióban is, ugyanazen szám alatt, de akkor UK Mini Cooper a neve – az alvázon olvasható “Rover Mini” ellenére az adatbázisok “Mini Cooper” néven emlegetik.

Nekem tetszik, csinos kisautó, de legalább Csikós Zsoltnak kéne lennem, hogy érdemben tudjam kritizálni.

A kamera elképesztően kegyetlen vele, felnagyítja a bibijeit és olyan hibákat is mutat, amit én szabad szemmel egyáltalán nem látok...

Ez a British Racing Green-szerű zöld nagyon jól áll neki!
 

A kéttónusú festés pedig mindig menő!

A bal hátsó sarokban az ott nem plezúr, hanem tanksapka. Érdekes, szabad szemmel kicsit sem látszik bibinek. Amúgy szerintem ennek balrább kéne lennie egy kicsit.

Az a bizonyos lefelé nyíló csomagtérajtó.

Ugyanezt elkészítette a SIKU jobbkormányosban is.

Matchbox MB-02 Rover Sterling

Óriási szerencsém van ezzel a kisautóval kapcsolatban, hiszen Ikarus256 már kitúrta az eredetivel kapcsolatos történelmi információkat, illetve ezzel együtt bemutatta az utolsó, 1-75 sorozatból való példányt 1992-ből, így én teljes mértékig az 1988-ban megjelent premiermodellre tudok koncentrálni. A történelmi kitekintést tessék ott fogyasztani, utána pedig kéretik ide visszatérni a bordó példány kitárgyalására.

1988-ban gondolta úgy a Matchbox, hogy megmintázza ezt a – félig Honda – brit luxusautót. Csodaszép metálbordó fényezést kapott, akárcsak kortársa a SAAB 9000 Turbo, de szerencsére az alváz kialakítása miatt megoldották az eredeti autóra oly jellemző kéttónusú fényezést is. Szerintem ez a barnásszürke szín jól illik a bordóhoz, ráadásul a fekete elválasztó díszlécet is kialakították, mely külön elem, nem a belső berendezés része, mint bizonyos Majorettek esetén például. A beltér bézs színű – bár ezt az enyhén sötétített „üvegeken” keresztül nehéz megfigyelni – és a korabeli Matchboxokhoz hasonlóan egész részletes. Érdekesség, hogy a „B” és „C” oszlopok az ablakok műanyagából vannak kialakítva – igaz festve –, tehát a Matchbox nem mostanában kezdte ezt az öntőforma-egyszerűsítést.

Összességében ennyit tudok elmondani a kisautóról, melyből ez a példány kellett ahhoz, hogy végre egy szinte makulátlant is a gyűjteményemben tudjak. Szerintem a 600 forintot, amit fizettem, teljesen megérte.

 A tükrök hiányán kívül nincs mit felróni neki.

 

A hátsó lámpa is külön műanyagelem!

 Az alváz is részletes. Érdekes, hogy a Rover márkanevet nem tüntették fel.