Matchbox Collectors 2023 MB-05 – 1979 Freightliner FLT

Húzom-halasztom ezt a postot már egy ideje, mert a 2023-as évben ez a Matchbox volt az, amit a legjobban vártam, de a legnagyobb csalódás volt.

1976-1986
Nekem azt tanították, hogy feleléskor az ember arról beszéljen, amit tud és ne arról próbáljon, amit nem tud. Égő, de a Freightliner FLT-ről annyit tudok típusismertetni, hogy 1976 és 1986 közt gyártották. Minden igyekezetem ellenére sem műszaki adatokat, sem brosúrát sem sikerült kihalásznom róla az internet feneketlen óceánjából, pár Youtube videót leszámítva, amiből a nekem legjobban tetszőt láthatjátok itt alább.

Az Euro Truck Simulator 2 függőségemről már rengeteget beszéltem, amihez társul az édes testvéréhez, az American Truck Simulatorhoz való addikcióm is. Ez utóbbiban A LEGKEDVESEBB modom, az 1987 és 1997 közt gyártott Freightliner FLB, azaz annak a nyergesvontatónak az utódja, amit a Matchbox is megmintázott. A gyengém az amerikai COE – cab over engine, ha úgy tetszik bulldogfülkés nyergesek, ez meg kivételesen tetszik. Mutatok is pár képet róla, ami egyúttal megmagyarázza, hogy miért vártam annyira az FLT-t.

A legkedvesebb MOD nyergesvontatóm az American Truck Simulator-ból, Freightliner FLB, a virtuális szállítmányozási cégem, a Jolán-TEFU színeiben. Erősen használt állapotban.

Egy másik FLB a flottából, San Francisco-ban a Golden Gate-tel a háttérben.

Sukár showcar, izé showtruck. Baby Blue.

Le vagyok húzva
Már a Ford C900 postban említettem azon gyanúmat, hogy a Mattel elkészített vontatókat a Convoy sorozathoz, amik végül vagy nem kerülnek be a sorba, vagy csak később fognak. A Freightliner FLT-t is ilyennek sejtem.

Hogy végül miért egy drága, speciális kiadásba került be, azt elképzelni sem tudom. Oké, talán a részletes festés megmagyarázza. Még az is lehet, hogy a (túlságosan is) bőséges krómozás is nyom a latban, mint a Mercedes-Benz S123-as, szintén Matchbox Collectors szériás verziójánál. Magával az öntvény minőségével nem vagyok kibékülve! A gengszterfekete ablakok egy nyergesen gyakoriak, mint a rácsos ablakok egy tengeralattjárón. Oké, nyilván én is tudom, hogy azért vannak, hogy elrejtsék a beltér hiányát és igen, az eredeti Convoy sorozat vontatói közt is több volt, aminek nem volt beltere, mint aminek igen. De... Szóval egy prémium sorozatban azért ez már fáj. Az alváz teljesen műanyag és agyonkrómozták, hogy a vele egy alkatrészt képező, tényleg krómozást kívánó alkatrészek szépen csillogjanak, de az összhatást szerintem agyonveri. A kerekei bár szépek, szerintem egyáltalán nem teherautósak és mintha kicsik is lennének hozzá, de mindenképpen túl "peresek".

Nem mertem felbontani, mert ha még a fentiekhez kiderül, hogy a csomagolás is jót tesz neki, akkor a kardomba dőlök! Talán majd egyszer, ha sikerül egy bontott, nagyon olcsóba belefutni, akkor pótolom a képeket. Már készítettem neki a helyet a vitrinben, de inkább eldugom az aktuális tárolódoboz mélyére.

Innen még csak-csak rendben van.

A retro festés is teljesen oké, de a túladagolt krómmal és az egyáltalán nem teherautós kerekekkel nem vagyok kibékülve.

Végtelen mennyiségű műanyag, rengeteg krómmal.

NRFB. Marad is így, pedig már előkészítettem a helyét a vitrinben. 2023 legnagyobb MBX csalódása számomra.

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 281 - Cement Mixer

Egyes gyártóknál gyakorlat, hogy időnként gondolnak egyet, bemennek a régebbi szerszámok raktárába, hogy elővegyenek valamit, amit egy ideje nem használtak. Néha nagyon utálom ezt a gyakorlatot, máskor meg éppen hogy szeretem.

Ez a Majorette már nem az a francia lány

A Majorette neve nálunk kisautó fronton akkor lett ismert, amikor a kisautó és a Matchbox márkanév közé egyenlőségjel került. Akkoriban vagy a budapesti Deák tér, Hobby Boltja előtt sorban állva lehetett kisautóhoz jutni, vagy a „maszek” – tudja amúgy valaki, hogy ez amúgy a „magán szektor” rövidülése? – trafikokból. Őnáluk fordultak elő más márkák is mint Matchbox, legalábbis Majorette-et én bizony ott láttam először. Ők meg – gondolom – kamionosok szürke importjából jutottak hozzá ilyesmihez leginkább.

Persze azóta sok víz lefolyt a Szajnán, a Majorette is pont úgy francia mint ahogy a Matchbox brit. A márkanév már egy ideje a Simba-Dickie csoport tulajdona, a gyártás – legalábbis én úgy tudom – kizárólag Thaiföldön folyik. A tulajdonosváltás nem devalválta a márkát. A kínálatukra érdemes odafigyelni, mert a minőség jellemzően a jó és a kitűnő közt mozog, a „név kötelez” alapon sok az európai autógyártótól származó megmintázott márka, nagy hirtelenjében nem is tudok mást mondani az 1:6x méretarány környékén akinél találunk kortárs Fiatokat és francia gyártmányokat, a Daciáról már nem is beszélve. A Majorette-et nem érte utol a csicsaitisz, amit a Hot Wheels, meg a Matchbox is elkapott – reméljük ez így is marad – egyedül az áruk az, ami nagyon változó. Ennek oka valószínűleg ott keresendő, hogy számtalan és egy forrásból kerül be az országba. A kollégák szerint az árbajnok az Ázsia Center bár ott már eléggé leapadt a készlet, ami régebben kerülhetett be az országba. A Müller drogériák és a hypermarketek is jeleskednek a kínálat terén, de árban már nem annyira, viszont cserébe náluk kaphatóak Magyarországra tematizált kéklámpás modellek is – amiből szerepelt már itt mutatóba. A „legfurcsább hely, ahol kisautót lehet venni” versenyt azt hiszem én vezetem, mert a közelmúltban a C&A nevű ruhaüzlet gyerekosztályán vettem pár 3-as pakkot, amiket az üzletben mindenre érvényes, 20%-os kuponunk jóárasított. (Amúgy kifejezetten nem jó az ár.)

Szóval ez a Majorette már nem az a Majorette, de valami olyasmi, amire érdemes odafigyelni a minősége és a témái miatt.

We no speak Americano

Nincs nevesítve és ahogy a Majorette katalógusgyűjteményem elnéztem sohasem volt, de mai szeánszunk tárgyát én egy Freightliner FLD SD sorozatból valónak vagyok hajlamos gondolni. Persze a tévedés jogát fenntartva, a szélvédő ívéből – meg abból, hogy egy darabból áll –, a téglalap alapú első világítótestek okán és a motorfedél formájából nekem ez tűnik a legvalószínűbbnek. Ebből is a hátrább helyezett első tengelyes verzió, ami az ideális súlyelosztásból áldoz a jobb manőverezhetőségért. Persze kellően elnagyolt ahhoz, hogy bármiféle „tessék nekünk jogdíjat fizetni” dolognak az elejét vegyék, de ha pénzt kéne rá tenni, akkor ezt a márkát mondanám, mintsem Peterbiltet vagy Kenworth-t. Minden amerikai teherautó gyártó elég széles mozgásteret kínál a megrendelőnek ahhoz, hogy az igényeihez rendelje a neki megfelelő eszközt. Ha igazam van és ez egy Freightliner, akkor egy ilyen szépség vagy Detroit Diesel, vagy Caterpillar, vagy Mercedes-Benz (nohát!) dízelmotorral érkezhet – hogy az opciók tengeréből valami érdekeset említsek meg.

ÁLLJ! VISSZA AZ EGÉSZ!  Tévedtem! Trolleybusznak - lásd kommentek - van igaza, ez valóban egy Mack! A kezembe került ebből egy roncs, ami nem kortárs darab, hanem nagyjából húsz éves - lásd alább - és annak még benne van a hűtőrács feletti kitüremkedésében a "MACK" felirat!

 Freightliner FLD SD szolgálatban. A katalógusfotón szereplő darabnak ugyan van egy plusz tengelye a Majorette-hez képest, de hozza azokat a jellegzetességeket is, ami miatt én a kisautót Freightlinernek gondolom.

Az első tengelyt hová parancsolja?

Születési éve?

A Majorette katalógusaimat áttúrva a legelső, amiben ez a járgány felbukkan az 1998-as és aztán hol van a katalógusban, hol nincs, de erős a gyanúm, hogyha a köztes években Majorette kartonokat bontogattunk volna, akkor találkoztunk volna a kezdetben 281-es számmal illetett darabbal. Az évek során az alváz és ezzel együtt a hűtőrács, a fülke, a forgatómechanizmus és a cementtartály rengeteg színvariációja látott napvilágot és kerékverzióból is volt pár. A premierév katalógusában egészen hasonló szerepel, csak éppen kék a tartálya és a kereke más – a mérete nem, csak a mintája rondább sokkal. A vezetőfülke sajnos üresen tátong, cserébe a cementtartály forgatható és a mechanizmus hátradönthető, ami szerintem leginkább az 1998-as keletkezésének köszönhető, manapság már említésre méltó – sajnos – egy ilyen featúra.

A minőséggel azonban nem vagyok elégedett, ami a Majorette-nél szokatlan. Kifejezetten rondán sikerült leönteni az alvázat és így a hűtőrácsra került egy nagy, villám alakú csúfság. A műanyag alkatrészek maguk is fura tapintásúak. Nem nevezném őket rossz minőségűnek, de nem az a magától értetődően kellemes, szinte selymes tapintású anyag, amit bármelyik minőséget képviselő gyártótól megszoktunk. Ez inkább sprőd. Nagyon fura, mert ez közel sem jellemző a gyártóra és ha nem tudnám pontosan, hogy honnan származik, hajlamos lennék azt gondolni, hogy valamilyen más gyártótól átvett darab. Nem mondom, hogy rossz, de a Majorette jellemzően jobb.

Az ok, amiért a kosaramba került valamelyik hyperben, hogy az 1:100-hoz méretarányával és természetesen a témájával is közel áll az általam hőn szeretett, Convoy vontatókból képzett, 1:80 méretarányú Matchboxokhoz, így nem tudtam otthagyni.

 Nagyon nem jellemző az ilyesmi a Majorette-re, az a rút, villám alakú izé, az nagyon nem hiányzott a hűtőre.

 Igen, lebuktam, azért kellett, mert nagyon hasonlít a Matchbox, Peterbilt betonkeverőire.

 Be kell lássam, kicsit vándorcirkuszos a színválasztás, de hát ez ugye egy játékszer lenne, ennek ez a dolga.

 Nem készítettem róla úgy fotót, de hátradönthető a tartály a mechanizmusánál fogva.

 A tartály is forog - már ha forgatjuk kézzel -, de manapság ez is említésre méltó. Amikor az első ilyet piacra dobta a Majorette, 98-ban, teljesen természetes volt.

 Mit tagadjam, ezért kellett nekem, mert egészen jól illenek egymáshoz.