Matchbox MB-51 AEC 8 Wheel Tipper – UPDATE

A mai post tanulsága: Soha ne mondd, hogy soha! Júliusban írtam egy közös postban a regular wheel és a Superfast verziókról, némi típusismertetővel együtt. Azok közül a lepukkantsági versenyt egyértelműen az RW nyerte. Azóta lett belőle egy sokkal szebb, aminek egészen minimális esélyét láttam akkor, amikor az első postot írtam. Ha nem is makulátlan, de olyasféle. Ezt láthatjátok ebben a bejegyzésben.

Citromsárga és króm.

A "pointer" (mint kutya) az magyarul a vizsla, ugye?

Felnyílik és úgy marad! 53 éves.

Egészen elhanyagolható mennyiségű műanyagot tartalmaz. #regenmindenjobbvolt

Matchbox MB-51 AEC 8 Wheel Tipper

A regular wheel éra végén-közepén számos kis léptékű, főként, de nem csak brit teherautó volt az 1-75 sorozatban. Közös ismertetőjegyük, hogy borzasztóan nehéz róluk bármiféle információt felkutatni típusismeret nélkül, mert a Matchbox jellemzően elintézte az elnevezésüket olyasmivel, hogy „Leyland tartálykocsi”. Vagy én javulok az efféle keresésekben, vagy egyszerűen csak mázlim volt, de üdítő kivételt tudok mutatni!

AEC Mammoth Major 8
Nem is sejtitek, hogy mennyire sok munka van ebben az alcímben! Nem volt egyszerű rájönni, hogy amit a Matchbox megmintázott, azt így hívják. Miután tudja az ember, hogy mire keressen, már könnyebb dolga van. Az Associated Equipment Company-t 1912-ben alapították. A buszok és teherautók gyártásával foglalkozó céget a Leyland 1962-ben kebelezte be. A hosszú cégnevet csak nagyon ritkán használták, a termékek a leggyakrabban AEC néven futottak, de különböző piacokon ACLO, UTIC-AEC, Barreiros AEC típusneveken is futottak. Buszgyártóként az első világháború előtt jeleskedtek leginkább, hiszen ők gyártották a brit főváros tömegközlekedési járműveit, míg a háború alatt a legtermelékenyebb teherautó beszállítója volt a cég a brit hadseregnek. A második világégés alatt közel 10 000 járművet szállított a brit erőknek. A háború után ismét a buszokban jeleskednek, az ikonikus Routemastert a Matchbox is megmintázta.

AEC Mammoth Major 8-ek egymás közt. AEC a felirat, de már Leyland az embléma.
(Kép: TrucksPlanet.com)

A Mammoth nehézteherautó sorozatot 1930 és 1978 közt készítették, számos kivitelben. A Minor nevet a sorozat háromtengelyes, 6 x 2 hajtásképletű (a hatból két kerék hajtott) járművei kapták. A Major néven pedig a háromtengelyes, 6 x 4 képletű Major 6-ek, illetve a négytengelyes, 8 x 2, vagy 8 x 4 képletű Major 8-ak kapták.

Megrakott Mammoth Major 8 mászik hegyet Máltán, 2011-ben.

Amit a Matchbox megmintázott az egy késői modell, a cég Leyland általi bekebelezése utánról. Ezt onnan lehet tudni, hogy már az előre billenthető „Ergomatic” fülkét kapta, mint az összes, már a Leyland alá tartozó márka – ahogy erről az MB-32 Leyland Petrol Tanker-ről szóló postban értekeztünk. A 28/30 tonnás, Mammoth Major 8 mindkét hajtásképletű (8 x 2, 8 x 4) változata egyaránt az AEC AV760-as, 212 lóerős, soros hathengeres, négyütemű dízelmotorját kapta. Ez hat-, vagy tízsebességes, gyorsítóáttételes (overdrive) váltón keresztül hajtotta meg a kerekeket.

Így szól az AEC AV760-as motor. Óvatosan a hangerővel!

Élt mindössze három évet
Nagyon rövid karriert futott be az 1-75 szériában a nyolckerekű dömper. 1969-ben debütál gombkerekekkel, vöröses-narancs színű fülkével és alvázzal, szürke dömperplatóján „Douglas” matricával. Ez sikerült valahogy a ritkább változatnak én eddig csak képen láttam. 1970-ben követi a citromsárga-szürke kombó, Pointer felirattal és RW kerekekkel, 71-ben pedig ugyanez vékony Superfastokkal. Ez utóbbi kettőt láthatjátok ebben a bejegyzésben. Azt hiszem a Lesney nagyon bepánikolt a Hot Wheels-től akkoriban és idő előtt nyugdíjazott olyasmit, aminek bőven lett volna még létjogosultsága az 1-75 sorban – így az AEC dömpert is.

Az „Ergomatic” fülke miatt édes testvére a fentebb már linkelt Leyland Petrol Tankernek, de közel sem ugyanaz az öntvény. Sőt, ha azt vesszük, az MB-35 Merryweather Fire Engine-el – és annak derivátumaival – is osztoznak közös géneken. Nem tudom mennyire lehetett akkoriban „csalni” a tervezéssel, hogy a fülkerész, mindegyiken ugyanaz, úgyhogy nem tudom eldönteni, hogy ez mennyit nyomott a latban. Érdekes, hogy a Leyland orrán és ennek az AEC-nek is ott díszeleg a gyártó neve.

Patinás, régi darabok, egyértelműen csak „filler” minőségben, de még így is örülök nekik. Nem sok esélyét látom, hogy az 53/52-éves kis gyöszökből lesz nekem szebb, de soha ne mondd hogy soha!

Regular Wheel és SuperFast verziók. Az orrukon ott az AEC felirat.

A dömper billenőplatók is fémből készültek. Nagyon masszív darabok!

Nem csak nyithatóak, de úgy is tudnak maradni! Márhogy eredetileg. Merthogy a SuperFastból már elmúlt ez a képesség az elmúlt 52 évben. #regenmindenjobbvolt

Szegények egyértelműen csak filler minőségűek, de ennek is nagyon örülök.

A fényes oldalukról nem látszik, de alaposan át kellett dolgozni a "superfastosításhoz".

Matchbox MB-35 Merryweather Fire Engine

1969-ben, amikor a Matchbox a Hot Wheels-re reagálva bevezette a Superfast kerekeket, nem volt idő a teljes, 75 kisautóból álló szortimentet új modellekkel feltölteni új tervezésű járgányokkal. A zöme korábbi modellek átszabásával született – nem mintha ez bármit is levonna az élvezeti értékükből. Ez a kis tűzoltóautó azonban egyik képviselője az eleve Superfast kerekekkel tervezett Matchboxok első generációjának.

Merryweather & Sons
Kevés cég dicsekedhet ilyen múlttal: 1692-ben alapította Moses Merryweather. A cég a tűzoltóeszközeivel szerzett hírnevet, de sok egyéb mellett például gőzmotorokat is gyártottak... Ööö... Minek hívják azt a dolgot, ami olyan mint a villamos, de gőz hajtja? Na, szóval olyanokat! Próbáltam pontos típust és képet az eredetiről kitúrni a netről, de igazából fogalmam sem volt, hogy merre induljak el. Némi töprengés után pont a Matchbox volt az, ami segített: Feltűnt, hogy ugyanaz a fülke van rajta, mint a Leyland Petrol Tankeren. Pár Google keresés után sikerrel jártam. Merryweather és Fia, AEC Mercury alapokra épített tűzoltószerével van dolgunk. Még azt az információt is sikerrel beszereztem, hogy a cég inkább létrás szereket épített ezekre az alapokra, szóval ez egy létező, de közel sem gyakori dolog.

AEC Mercury Merryweather tűzoltóautó. A fülke mögötti rész mutat eltéréseket a Matchboxtól, de ez a legkevésbé sem szokatlan egy kis szériában készülő tűzoltószertől. (Kép: Fire Engine Photos.com)

Ugyanaz a jármű, egy sokkal későbbi fotón. (Kép: Flicker)

1970-től
Igazán sok verziója nincs a járgánynak, de ez a sötétvörös szín és a vékony Superfast kerekek egyértelműen a premierverzióra jellemzőek, az első generációs, Superfast Type A doboz pedig végképp egyértelművé teszi, hogy mivel van dolgunk. A hetvenes évek végén a 900-as sorozatba (Two Packs) is bekerül de már széles kerekekkel és világosabb piros színben.

A 80-as évek elején szinte a felismerhetetlenségig átalakítják és egy teljesen másik tűzoltószer alapja lesz, de ez már egy másik történet.

Egy másik Matchbox adta az ötletet, hogy merre keressem, hogy mi lehetett az eredeti.

Első generációs olyan Superfast, amit eleve annak is terveztek és nem volt gombkerekű (Regular Wheel) verziója.

A két oldal szimmetrikus.

A létrát nagyon könnyű levenni ezért el szokott veszni.

Superfast Type A doboz.

Nagyon szeretem ezeket a grafikákat. Micsoda poszterek lehetnének!