Az előző post a blogon maga a neonrózsaszín és babakék nyolcvanas évek, amit megénekelt a Miami Vice, meg a Grand Theft Auto Vice City. Ez meg az elegáns(nak gondolt) nyolcvanas évek. Sőt! Maga a nyolcvanas évek!
„Csak fiataloknak!”
Javában
dúlt a nyolcvanas évek. A General Motors gonosz nagyurai
ráébredtek, hogy az európai gyártók – ejtsd:
Mercedes-Benz, BMW, Jaguar – elszipkázzák előlük a pénzes,
fiatalabb vevőket, ezért kétségbeesetten próbálkoztak azzal,
hogy valami olyasmit dobjanak piacra, ami számukra vonzó lehet.
Lelövöm a poént: Nem sikerült! A Cadillac Seville, 1980 és 1985
közt piacon lévő, második generációja inkább azon
hölgyvásárlók közt volt népszerű, akik „valami kisebb
luxusautót” szerettek volna. („Valami kisebb”. Haha! Cirka 5,2
méter hosszú, 1,8 méter széles, 1,3 méter magas és két tonna.)
Az 1930-as évek autóinak dizájnját akarták feleleveníteni, ezért a jellemzően kéttónusú, hajszálcsíkokkal tetézett festés (pinstripe), meg az a bizonyos far. Érdekes, hogy ez utóbbihoz a brit karosszériaépítő, Hooper & Co.'s, ötvenes évek elejéről származó „Empress Line” dizájnjához nyúltak vissza. A „bustle back” néven is ismert, a csomagtartónak a karosszériába ilyen csapott módon történő integrálása nem volt hosszú életű. (A „bustle” jelentése jövés-menés, sürgés-forgás, nyüzsgés, amit nagyon nem tudok mire vélni. „Nyüzsi hátulj”?) Nem csoda, zabálta a helyet, nem volt praktikus, a szépsége meg ízlés kérdése. Találtam egy csomó Bentley-t ilyen stílusban megépítve Hooperék által és nem találom őket különösebben szépnek. Annyira tűnnek modernnek és vonzónak mint egy középkori katedrális. Gőzöm sincs, hogy mire gondolhattak a GM-nél, amikor ezzel fiatalokat akartak megszólítani.
.jpg)
Személyes élményem is van a típussal kapcsolatban. A nyolcvanas években anyukám a Margit Szigeten dolgozott az akkoriban frissen megnyitott Ramada hotelben és elég sokat lógtam a nyakán – nem volt hová tenni. Akkor érkezett egy „amerikás magyar” vendég a szomszédos Grand-ba egy ilyen verdával, egyértelműen csajozási szándékkal. A hatás amit kiváltott, nagyjából... Eh, nem is tudom mihez hasonlítani! Ahol ez az autó elhaladt ott megállt az élet, mindenki tátott szájjal bámulta, még azok is akiknek amúgy közük sincs az autókhoz. Ja, igen! Sikerült becsajoznia vele, nem is akárhogy.
Megvan az 1982-es Cadillac katalógus, amiben a Cimarron* kivételével az összes modell szerepel, a Seville is. A motorok hengerűrtartalma és a hengerek száma kihámozhatóak belőle – bár a teljesítmények nem. Az megvolt, hogy rendelhetőek voltak ezek az autók dízel motorral is? (*Cimarron: Ékes példája a „badge engineeringnek”. A GM-nél valamiért azt gondolták, hogy a GM J-platformjára épülő, Cadillac emblémás, az amerikai piacon kifejezetten olcsó autónak számító Buick Skyhawk-ra kisértetiesen-, az európai Opel Asconára (!) eléggé hasonlító kompakt „luxus” autóval majd odacsapnak a 3-as BMW-knek, 190-es Mercedes-Benz-eknek. Én azt csodálom, hogy egy darabot is eladtak belőle, de ezzel szemben az amerikaiak vették őket! 1982 és 1988 közt minden évben eladtak belőle 19 000 – 25 000 (!) darabot, kivéve az utolsó évet amikor 8000 körüli példányban fogyott el. Amúgy a Cimarron – ami amúgy egy közepes termetű uruguayi eredetű kutyafajta, a cimarrón spanyol szó jelentése elvadult – nem egy rossz kiállású járgány, de nem is egy Cadillac, még ha az embléma ezt is mutatja rajta. Nomen est omen?)
1982
Őszintén
meglepett amikor elkezdtem túrni a történetét, hogy a Seville nem
egy új öntvény – jó, hát nem vagyok különösebben büfé Hot
Wheelsből, ez tény. Ez bizony kérem egy Larry Wood klasszikus!
1982-ben debütált a mainline-ban, a klasszikus white wall
kerekekkel és fém alvázzal #regenmindenjobbvolt. 84-ben és 85-ben
kimaradt, majd egész 1987-ig visszatért a mainline-ba és
különleges kiadásokba. A felhozatal szokásos módon „hotvílszes”,
vonzó és rettentő csicsás közt változó, a kéttónusú,
szürke-bordó premiermodell még tetszik is.
2012-ben retoolingon esik át, az alváz műanyag lesz. Ebben az évben a Hot Ones sorozatban jelenik meg újra. 2021-ben, 5000 példányszámban megjelenő, csillagászati áru Gucci Exclusive kiadás lesz belőle – guglizzátok meg ha akarjátok, legalább nem az én lelkemen fog száradni a rátok gyakorolt hatása. 2022-ben NFT Garage sorba kerül – a megguglizása megint opcionális, ahogy érzitek. 2023-ban, azaz idén kerül be a mainline-ba úgy, ahogy az alábbi képeken látszik, illetve egy sötétkék-világoskék összeállításban is, ami a részemről egy nagy nem-nem. Idén még a Red Edition sorozatban is felbukkan, fehér-vörös színekben.
Larry Wood anno nem végzett rossz munkát és ezt a retoolinggal sem sikerült elrontani. Szerencsére a króm megmaradt króm, anélkül mit sem érne az egész. A szépsége nagyon is vitatható, de az ízlésbeli dolgokról inkább nem vitatkoznék. Amiért nekem ez kellett, az egyértelműen az volt, hogy gyerekként beégett nekem a típus – a fentebb citált jampecnek is hasonló színű volt a (bérelt?) autója, talán krémszínű-barna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése