Lehetséges, hogy én vagyok fordítva bekötve, de kisautó ügyekben mindig is sokkal jobban érdekeltek a hétköznapi autók, mint mondjuk a szupersportautók. Ez a Ford Cortina generáció a mi földrajzi koordinátáinkon jobbára ismeretlen, tulajdonképpen unalmas is, de a története, mint Matchbox kalandos és már csak ettől érdekessé válik.
A korosztályom a dobozautókon szocializálódott. „Kis doboz elől, nagy doboz középen, kis doboz hátul”. Egy életre belénk ivódott, hogy az autó így néz ki. Ladák, Wartburgok, Polski Fiatok tehetnek róla, hogy szeretem a dobozautókat. Pont ezért ezt a kisautót is.
Autó a
felső-középosztálynak
A
Cortina a brit Ford családi autója volt, melynek különböző
generációit 1962 és 1982 közt gyártották – meglepő módon –
nem csak a szigetországban. Az 1970-es években egyenesen a
legnépszerűbb autó volt Britanniában. A Matchbox az 1966-1970 közt regnáló
második generációt mintázta meg először – aztán egy későbbit
is, de ezt csak a történeti hűség kedvéért említem. Ez a
háromféle karosszériával készült, kétajtós kupé – ez a
Matchbox –, négyajtós szedán, illetve kombi. A motorok egyetlen
V6-os, 3-literes kivétellel mind sornégyesek, 1,2- 1,3-, 1,5- és
1,6 literes lökettérfogattal. A Wikipédia vonatkozó bejegyzése
csak négysebességes kéziváltót említ, de a mellékelt leírásban
bizony ott az automata is. Lévén
ez egy ausztrál katalógus – talán 1968-ból, de a hangsúly itt
a „talánon” van – ezen egyáltalán nem csodálkozom.
Fura is lenne, ha nem lenne, mert a Cortina II világautó volt a maga idejében. Egyrészt gyártották olyan meglepő helyeken is, mint Tajvan, Hollandia, Dél-Korea és annyira nem is meglepőkön mint Ausztrália és Új-Zéland. Másrészt árulták is ezeken a helyeken, de Kanadában is, ahol a második legnépszerűbb importautó volt a VW Bogár után. 1967 és 1970 közt az Egyesült Államokban is eladtak belőle egy észlelhető mennyiséget, 1969-ben egész 21 469-ig sikerült feltornázni az eladások számát – hogy aztán a Ford dobja az európai modellek árusítását és az ottani szubkompakt kategóriát átvegye a rossz emlékű, amerikai Pinto.
Minden kerékkel
A
Matchbox 1968-ban vezeti be a Mark II-őt és a regular wheel
(gombkerekű) verzió nem is készül más színben, mint az a
metálos barna. Charlie
Mack említ egy olyan verziót, aminek sárga tetőcsomagtartója is
van, de
nagyjából az olyan gyakori mint a Nessie észlelések. 1970-ben megkapja a vékony Superfast kerekeket –
sajnos ilyenem még nincs – és világos- vagy sötétkékre színezik át. Még
1971-ben is a tagja az 1-75 sorozatnak, hogy röpke négy év után
kikerüljön a kínálatból.
A Ford Cortina II szerintem magán viseli a Regular Wheel korszak minden jellemző, igencsak szerethető részletét. Minden apró részlet a karosszéria anyagából került kidolgozásra, még az olyan aprók is, mint a (nyitható) ajtók belső oldalán az akszesszoárok. Auto Steer funkciója is van, bár én azt pont nem becsülöm sokra. Nyilván nem a legfelkapottabb gombekerkű Matchbox, az értéke is ezt tükrözi, de semmivel sem képvisel gyengébb minőséget, mint a népszerű, sokkal drágább darabok.
A TÖRTÉNETNEK ITT MÉG
NINCS VÉGE! A folytatás majd egy későbbi részben következik!
3 megjegyzés:
A 70-es katalógusban amúgy az egyik nagyon ütős kollázsgrafikán is felbukkan több más kortársával, ahol valamiért négy ajtóval ábrázolják, de ugyanitt ugyanígy a krómfelnis superfastes Alvis Stalwart is feltűnik, ami szintén fikció - mindenki eldöntheti szerencsére vagy sajnos. (A későbbi katonai sem volt krómozva.) Az mindenesetre érdekes, hogy ezekkel nem igazán voltak tisztában, persze a rajz mindent elbír.
Ó, ez nem ritka. A kék kisautó tartó táskáknak van olyan grafikája, amin egy olyan "csőrös" dömper, meg mellette egy 15-ös rajtszámú ralyautó van, ami soha nem volt a Matchbox kínálatában.
Persze, de ezek a kocsik részei voltak a Matchbox kínálatának, ezért írtam.
Megjegyzés küldése