MB-25 Ford Cortina Mk. II - Regular Wheel

Lehetséges, hogy én vagyok fordítva bekötve, de kisautó ügyekben mindig is sokkal jobban érdekeltek a hétköznapi autók, mint mondjuk a szupersportautók. Ez a Ford Cortina generáció a mi földrajzi koordinátáinkon jobbára ismeretlen, tulajdonképpen unalmas is, de a története, mint Matchbox kalandos és már csak ettől érdekessé válik.

A korosztályom a dobozautókon szocializálódott. „Kis doboz elől, nagy doboz középen, kis doboz hátul”. Egy életre belénk ivódott, hogy az autó így néz ki. Ladák, Wartburgok, Polski Fiatok tehetnek róla, hogy szeretem a dobozautókat. Pont ezért ezt a kisautót is.

Autó a felső-középosztálynak
A Cortina a brit Ford családi autója volt, melynek különböző generációit 1962 és 1982 közt gyártották – meglepő módon – nem csak a szigetországban. Az 1970-es években egyenesen a legnépszerűbb autó volt Britanniában. A Matchbox az 1966-1970 közt regnáló második generációt mintázta meg először – aztán egy későbbit is, de ezt csak a történeti hűség kedvéért említem. Ez a háromféle karosszériával készült, kétajtós kupé – ez a Matchbox –, négyajtós szedán, illetve kombi. A motorok egyetlen V6-os, 3-literes kivétellel mind sornégyesek, 1,2- 1,3-, 1,5- és 1,6 literes lökettérfogattal. A Wikipédia vonatkozó bejegyzése csak négysebességes kéziváltót említ, de a mellékelt leírásban bizony ott az automata is. Lévén ez egy ausztrál katalógus – talán 1968-ból, de a hangsúly itt a „talánon” van – ezen egyáltalán nem csodálkozom.

 

Fura is lenne, ha nem lenne, mert a Cortina II világautó volt a maga idejében. Egyrészt gyártották olyan meglepő helyeken is, mint Tajvan, Hollandia, Dél-Korea és annyira nem is meglepőkön mint Ausztrália és Új-Zéland. Másrészt árulták is ezeken a helyeken, de Kanadában is, ahol a második legnépszerűbb importautó volt a VW Bogár után. 1967 és 1970 közt az Egyesült Államokban is eladtak belőle egy észlelhető mennyiséget, 1969-ben egész 21 469-ig sikerült feltornázni az eladások számát – hogy aztán a Ford dobja az európai modellek árusítását és az ottani szubkompakt kategóriát átvegye a rossz emlékű, amerikai Pinto.

Minden kerékkel
A Matchbox 1968-ban vezeti be a Mark II-őt és a regular wheel (gombkerekű) verzió nem is készül más színben, mint az a metálos barna. Charlie Mack említ egy olyan verziót, aminek sárga tetőcsomagtartója is van, de nagyjából az olyan gyakori mint a Nessie észlelések. 1970-ben megkapja a vékony Superfast kerekeket – sajnos ilyenem még nincs – és világos- vagy sötétkékre színezik át. Még 1971-ben is a tagja az 1-75 sorozatnak, hogy röpke négy év után kikerüljön a kínálatból.

A Ford Cortina II szerintem magán viseli a Regular Wheel korszak minden jellemző, igencsak szerethető részletét. Minden apró részlet a karosszéria anyagából került kidolgozásra, még az olyan aprók is, mint a (nyitható) ajtók belső oldalán az akszesszoárok. Auto Steer funkciója is van, bár én azt pont nem becsülöm sokra. Nyilván nem a legfelkapottabb gombekerkű Matchbox, az értéke is ezt tükrözi, de semmivel sem képvisel gyengébb minőséget, mint a népszerű, sokkal drágább darabok.

A TÖRTÉNETNEK ITT MÉG NINCS VÉGE! A folytatás majd egy későbbi részben következik!

Ford Cortina Mk. II kupé. Gombkerékkel csak ebben a színben készült.

Minden apró részlet a karosszéria anyagából kialakítva és az elmaradhatatlan vonóhorog. Nos igen, ez a példány látott már szebb napokat is.

A műszerfalat és a kormányt nem cizellálták túl - bár az eredetiről készített fotókat elnézve nem is nagyon lett volna mit -, de az ajtó belső oldalán is ott vannak az apró részletek kidolgozva. A Regular Wheel éra már csak ilyen. Ja, Öltönyös Csávó az étlapot olvasgatja és nem mást csinál, becsszó!