Matchbox MB-20 Chevrolet Impala Taxi Cab

Az előző, színtisztán profilon kívüli, LEGO post okozta sokkot csak és kizárólag egy klasszikus, minden porcikájában kitűnő, a regular wheel érából való Matchboxszal tudom tompítani. Hozzá egy igazán kitűnővel!

Az antilop

A General Motors, Chevrolet divíziója 1958-as modellévben mutatja be új, teljes méretű szedánját az Impalát. A dél-afrikai antilopfajta első generációja mindössze egyetlen modellévet ér meg, hogy már a következő évben kövesse azt a második generáció, ami ismét csak egyetlen gyártási évet ér meg. Az első széria most hidegen hagy bennünket – nem mintha nem lenne vonzó –, csak pusztán kisautózási szempontból. A második létezik klasszikus Matchboxként, de sajnos ilyenem – még legalábbis – nincs, tehát megint kimarad. A harmadik viszont már annál izgalmasabb, hiszen ebbe tartozik mai postunk tárgya is. (Kezdőkép: Nőstény impala. Forrás: Wikipédia)

Az 1961-1964 között regnáló, harmadik Impala generációjával úgy vagyok, mint a Ford Mustang első generációjával. Bár a Mustangszexualitás az 1964-1973 között készült, megjelenésében gyakran markánsan eltérő verziókat mind első generációsnak tekinti, nekem nehezemre esik ezt elfogadni, mert annyira nagy a megjelenésbéli különbség és szó sincs róla, hogy mind tetszene. Az Impala ugyanezt produkálja, csak mindössze négy év alatt. A legelső verzió megjelenésében még bőven emlékeztet az előző generációra, kicsit olyan, mintha a Jetson Családból gurult volna ki, buboréktetővel és vezérsíkokkal, az utolsó, azaz a negyedik, mintha egy teljesen másik autó lenne, letisztult, már-már dobozszerű. Szeretem a dobozautókat, nekem ez tetszik mind közül a legjobban.

A Chevy Impala a középosztálynak szánt családi autó, az apa+anya+2 gyerek+kutya kombó számára. A felszereltségi szint legalján áll, felette az amúgy mechanikusan szög ugyanolyan Bel Air és Biscayne trónol. Ami pedig a benne használatos technológiát illeti, nos ugyanaz, mint az összes amerikai nagyvas úgy egészen úgy nagyjából napjainkig, amikor a csatahajó, mint autóméreti osztály kezd a tengerentúlon is kimúlni. A motorokínálat a 3,6 literes sorhatossal kezdődik és a 4,6-, 5,4-, 6,7 literes V8-asokkal folytatódik – illetve egyetlen évben de rendelhető volt 7 literes V8-as blokk is. Váltó téren három és négysebességes manuálissal és kétsebességes automatával volt rendelhető.

 Az 1964-es, teljes méretű Chevyk katalógusa. Ebből világosan kiderül, hogy a Matchbox egy Super Sport Sedan. Érdekes, hogy azt gondolták, hogy a B-oszlop elegánsabb, hiszen a Bel Air és Biscayne modellek mind ilyenek. Ma azt gondolom ez pont fordítva van.

Apropó motorok! 1962-ben a sikere csúcsán lévő Beach Boys kiadja a „Surfin Safari” című kislemezét, aminek a b-oldalán megjelenik a „409” című dal, ami a GM, legnagyobb hengerűrtartalmú, azaz 409 köbhüvelykes (6,7 literes) V8-as blokkjáról szól. Az nyilvánvaló, hogyha a Beach Boys akkor kirukkol egy dallal, aminek csak annyi a szövege, hogy – mittudomén – Biopon, akkor az is siker lesz. A 409 hááát... jellemzően a felejthető kategóriában indul – mondom ezt úgy, hogy én tulajdonképpen bírom őket –, de a dal a Chevyk ikonikus nótájává válik. Azt meg még csak találgatni sem merem, hogy mi volt előbb, a tojás, vagy a kotlós – már ha értitek mire gondolok.

Nem merném azt állítani, hogy ez a legjobb Beach Boys dal, de kétségkívül sokat használt az autó imidzsének. Az alá vágott videó meg rengeteg Chevyt tartalmaz.

Hé, taxi!

A sárga, taxi egyenruhába bújtatott Impala 1965-1968 között szerepel az 1-75 sorozatban. Érdekessége, hogy az első évében még a fentebb már említett, második generációs Impala is ott tanyázik a sorban, de az MB-57-nek az az utolsó éve.

A taxiságát egyetlen, a géptetőre írt piros felirat hivatott tudatni, szabadjelzője, vagy más, efféle úri hívság nincs rajta. Cserébe viszont a kortárs Matchboxokra jellemzően részletes. Nem tudok belekötni, minden apró felirat, dekorcsík, bisz és a másik hárombetűs a helyén, a farán ott a dupla hármas, jethajtómű világítótest együttes és persze az elmaradhatatlan vonóhorog is. Remek, tényleg remek!

Kifejezetten az apróbb Matchboxok közül való, hogyha a léptékét tekintjük, hiszen mindössze 1:72 a méretaránya, de ez azért nem fog feltűnni a kortársaihoz képest, mert az eredeti autó egy iszonyatos csatabárka. Az elnagyolt beltérért kárpótol az abban szolgálatot teljesítő sofőr.

Ami a változatokat illeti, szürke és fekete kerekű verziók ismertek, beltérből pedig fehér és piros a két előforduló változat, de az utóbbi csak fekete kerékhez tartozhat. Ezen kívül a sárga különböző árnyalatait is megkülönböztetik, de ez a már sokat emlegetett, „festékkeverő János alkoholszintje mennyire befolyásolta a látását” verziók ügye. Erről pont ennyiszer leírtam már, hogy az, hogyha egymás mellé teszünk két tucat, pont ugyanolyan kisautót és akkor látszik, hogy némileg eltérnek, az engem teljesen hidegen hagy.

Ár kérdésekbe nem szeretek belemenni, mert egyrészt minden annyit ér, amit a vásárló kifizet érte, másfelől egyszerűen már csak a kora miatt sem tud olcsó lenni és akkor azt hiszem ki is tárgyaltuk a kérdést. Ugyanakkor ez a konkrét példány még mindig olcsóbb volt, mint egy üveg minőséginek tekinthető égetett szesz – ami csak és kizárólag Rájen kolléga jó szívének köszönhető – amúgy a makulátlan és dobozos példányok ára versenyben van egy csomó hasonló tárgyéval a Tau Ceti mielőbbi eléréséért.

Nagyon rég óta vágytam rá, és nem csalatkoztam benne, klassz ez!

 Nem vitték túlzásba a taxisítását. Ma már nagyon gyengének éreznék egy ilyen megoldást. Ellenben a részletekért oda vagyok! Az a frontend!

 A hátulján vegyük csak észre az Impala feliratot! Amúgy meglehetősen kicsi ez a Matchbox, a hagyományosan használt háttereimben nem is mutatott jól.

Eredetiben ez ilyen. Ugye, hogy jó ez a kis gyösz? (Fotó: Lowridermagazine.com)

 A korszak elmaradhatatlan akszesszoárja a vonóhorog!

A beltér ugyan elnagyolt, de van sofőr.