Az előző, színtisztán
profilon kívüli, LEGO post okozta sokkot csak és kizárólag egy
klasszikus, minden porcikájában kitűnő, a regular
wheel érából való Matchboxszal tudom
tompítani. Hozzá egy igazán kitűnővel!
Az antilop
A
General Motors, Chevrolet divíziója 1958-as modellévben mutatja be
új, teljes méretű szedánját az Impalát. A dél-afrikai
antilopfajta első generációja mindössze egyetlen modellévet ér
meg, hogy már a következő évben kövesse azt a második
generáció, ami ismét csak egyetlen gyártási évet ér meg. Az
első széria most hidegen hagy bennünket – nem mintha nem lenne
vonzó –, csak pusztán kisautózási szempontból. A második
létezik klasszikus Matchboxként, de sajnos ilyenem – még
legalábbis – nincs, tehát megint kimarad. A harmadik viszont már
annál izgalmasabb, hiszen ebbe tartozik mai postunk tárgya is. (Kezdőkép: Nőstény impala. Forrás: Wikipédia)
Az
1961-1964 között regnáló, harmadik Impala generációjával úgy
vagyok, mint a
Ford Mustang első generációjával.
Bár a Mustangszexualitás az 1964-1973 között készült,
megjelenésében gyakran markánsan eltérő verziókat mind első
generációsnak tekinti, nekem nehezemre esik ezt elfogadni, mert
annyira nagy a megjelenésbéli különbség és szó sincs róla,
hogy mind tetszene. Az Impala ugyanezt produkálja, csak mindössze
négy év alatt. A legelső verzió megjelenésében még bőven
emlékeztet az előző generációra, kicsit olyan, mintha a
Jetson Családból
gurult volna ki, buboréktetővel és vezérsíkokkal, az utolsó,
azaz a negyedik, mintha egy teljesen másik autó lenne, letisztult,
már-már dobozszerű. Szeretem a dobozautókat, nekem ez tetszik
mind közül a legjobban.
A
Chevy Impala a középosztálynak szánt családi autó, az
apa+anya+2 gyerek+kutya kombó számára. A felszereltségi szint
legalján áll, felette az amúgy mechanikusan szög ugyanolyan Bel
Air és Biscayne trónol. Ami pedig a benne használatos technológiát
illeti, nos ugyanaz, mint az összes amerikai nagyvas úgy egészen
úgy nagyjából napjainkig, amikor a
csatahajó, mint autóméreti osztály kezd a tengerentúlon is
kimúlni.
A motorokínálat a 3,6 literes sorhatossal kezdődik és a 4,6-,
5,4-, 6,7 literes V8-asokkal folytatódik – illetve egyetlen évben
de rendelhető volt 7 literes V8-as blokk is. Váltó téren három
és négysebességes manuálissal és kétsebességes automatával
volt rendelhető.
Az 1964-es, teljes méretű Chevyk katalógusa. Ebből világosan kiderül, hogy a Matchbox egy Super Sport Sedan. Érdekes, hogy azt gondolták, hogy a B-oszlop elegánsabb, hiszen a Bel Air és Biscayne modellek mind ilyenek. Ma azt gondolom ez pont fordítva van.
Apropó
motorok! 1962-ben a sikere csúcsán lévő Beach Boys kiadja a
„Surfin Safari” című kislemezét, aminek a b-oldalán
megjelenik a „409” című dal, ami a GM, legnagyobb
hengerűrtartalmú, azaz 409 köbhüvelykes (6,7 literes) V8-as
blokkjáról szól. Az nyilvánvaló, hogyha a Beach Boys akkor
kirukkol egy dallal, aminek csak annyi a szövege, hogy –
mittudomén – Biopon, akkor az is siker lesz. A 409 hááát...
jellemzően a felejthető kategóriában indul – mondom ezt úgy,
hogy én tulajdonképpen bírom őket –, de a dal a Chevyk ikonikus
nótájává válik. Azt meg még csak találgatni sem merem, hogy mi
volt előbb, a tojás, vagy a kotlós – már ha értitek mire
gondolok.
Nem merném azt állítani, hogy ez a legjobb Beach Boys dal, de kétségkívül sokat használt az autó imidzsének. Az alá vágott videó meg rengeteg Chevyt tartalmaz.
Hé, taxi!
A
sárga, taxi egyenruhába bújtatott Impala 1965-1968 között
szerepel az 1-75 sorozatban. Érdekessége, hogy az első évében
még a fentebb már említett, második generációs Impala is ott
tanyázik a sorban, de az MB-57-nek az az utolsó éve.
A
taxiságát egyetlen, a géptetőre írt piros felirat hivatott
tudatni, szabadjelzője, vagy más, efféle úri hívság nincs
rajta. Cserébe viszont a kortárs Matchboxokra jellemzően
részletes. Nem tudok belekötni, minden apró felirat, dekorcsík,
bisz és a másik hárombetűs a helyén, a farán ott a dupla
hármas, jethajtómű világítótest együttes és persze az
elmaradhatatlan vonóhorog is. Remek, tényleg remek!
Kifejezetten
az apróbb Matchboxok közül való, hogyha a léptékét tekintjük,
hiszen mindössze 1:72 a méretaránya, de ez azért nem fog feltűnni
a kortársaihoz képest, mert az eredeti autó egy iszonyatos
csatabárka. Az elnagyolt beltérért kárpótol az abban szolgálatot
teljesítő sofőr.
Ami
a változatokat illeti, szürke és fekete kerekű verziók ismertek,
beltérből pedig fehér és piros a két előforduló változat, de
az utóbbi csak fekete kerékhez tartozhat. Ezen kívül a sárga
különböző árnyalatait is megkülönböztetik, de ez a már sokat
emlegetett, „festékkeverő János alkoholszintje mennyire
befolyásolta a látását” verziók ügye. Erről pont ennyiszer
leírtam már, hogy az, hogyha egymás mellé teszünk két tucat,
pont ugyanolyan kisautót és akkor látszik, hogy némileg eltérnek,
az engem teljesen hidegen hagy.
Ár
kérdésekbe nem szeretek belemenni, mert egyrészt minden annyit ér,
amit a vásárló kifizet érte, másfelől egyszerűen már csak a
kora miatt sem tud olcsó lenni és akkor azt hiszem ki is tárgyaltuk
a kérdést. Ugyanakkor ez a konkrét példány még mindig olcsóbb
volt, mint egy üveg minőséginek tekinthető égetett szesz – ami
csak és kizárólag Rájen kolléga jó szívének köszönhető
– amúgy a makulátlan és dobozos példányok ára versenyben van
egy csomó hasonló tárgyéval a Tau Ceti mielőbbi eléréséért.
Nagyon
rég óta vágytam rá, és nem csalatkoztam benne, klassz ez!
Nem vitték túlzásba a taxisítását. Ma már nagyon gyengének éreznék egy ilyen megoldást. Ellenben a részletekért oda vagyok! Az a frontend!
A hátulján vegyük csak észre az Impala feliratot! Amúgy meglehetősen kicsi ez a Matchbox, a hagyományosan használt háttereimben nem is mutatott jól.
Eredetiben ez ilyen. Ugye, hogy jó ez a kis gyösz? (Fotó: Lowridermagazine.com)
A korszak elmaradhatatlan akszesszoárja a vonóhorog!
A beltér ugyan elnagyolt, de van sofőr.
1 megjegyzés:
Ez (egyelőre) az egyetlen gombos Matchboxom, mivel annyira jó, hogy gombkerék ellenesség dacára muszáj volt szerezni belőle, amúgy kár, hogy már nem érte meg a Superfast érát, de valszeg kb. úgy nézne ki, mint a No. 22. Pontiac Garnd Prix ilyen változata. Amúgy ennek a szürke kerekes változata tartozik a fehér holló kategóriába.
Megjegyzés küldése