Mivel
nyitott szemmel járok a játszóterek és egyéb
„gyerek előfordulási” helyek környékén, - ismerve a
korosztály rendetlenségét ilyen helyeken is -, előfordul találat
és ilyenkor lehajolok érte és felveszem. Talán a kincslelés
öröme, talán az újabb újraélesztés reménye vagy egyszerűen
csak egy következő megmentendő egyed a múltból, a
gyerekkorom halvány vagy erősebb emlékfelhőiből. Aki egy egy Matchboxot elhagy a homokban az talán
meg sem érdemelte azt, ő kapja a kínai gagyit a jövőben.
Nos,
jelen áldozat a homokozóban pihent, félig eltemetve. Még csak azt
sem mondhatnám, hogy megcsillant rajta a napfény, mert annyira
mocskos volt, hogy ez lehetetlenségnek tűnt. De mégiscsak egy
Matchbox BMW volt! Egy M1-es! Hazamentettem és rövidesen eldőlt, hogy
felújítódik és egy kicsit fel is javítódik rövidesen. Addig is
megbontottam, belenéztem, hogy mi a helyzet belül. Hát, az átlagos
fellelési szint alatt volt jóval. Röviden: lakója volt. Konkréten
pókok. A pókcsalád utódjai laktak benne és a belső rész
mintázata szolgált a pókkölykök kialakulásának és
világrajövetelének helyszínéül. Szégyenteljes látvány, így
a gyors fotózás után tisztára mostam a belsejét, megszabadulva
minden szerves és szervetlen oda nem illő anyagtól.
A pók új, XXl. századi előfordulási helye. Szörnyű!
Ezek után már
az asztalomra is kerülhetett. Korábban már volt szó BMW M1 felújításáról ezeken az oldalakon, de mivel minden felújítás más egy kicsit így én is megmutatom az általam elkövetett verziót.
Összeállításra vár a kész karosszéria
A
BMW M1 (E26) típus története pár szóval. A GT versenyekre szánt
igazi sport BMW kifejlesztése és gyártásának megindulása
körülötti huzavona alatt a megcélzott géposztály hirtelen gyakorlatilag megszűnt. Utólag talán elmondhatjuk, hogy szerencsére. A BMW nem
esett kétségbe, elindította a Procar sorozatot kimondottan az
általuk gyártott M1-esek számára. Ez amolyan hangulatfelpörgető
versenysorozat volt az F1-es versenyek előfutamaként, viszont annak nagyon komoly. Így jóval
nagyobb nézettséget és népszerűséget kapott a típus, mint
egyéb más versenyeken kaphatott volna. Hiszen ez a verseny csak
róluk szólt. Mint egy márkakupa, mégis F1-es szintű
világnézettséggel. Talán ez is volt a sikerének egyik lényeges
eleme. Még Niki Lauda és Nelson Piquet is nyert vele bajnokságot. Akinek még hiányoznak részletek és műszaki adatok az itt
megtalálja. A kocsi a BMW egyetlen középmotoros sorozatgyártású autója. Mivel igen kis sorozatban készült, kézzel gyártották a cég Motorsport divíziójának műhelyeiben. Innen datálódik valójában a BMW legsportosabb változatait jelölő "M" betű. A formaterv Giugiaro munkája aki a korábbi BMW Turbo nevű koncepcióautót vette alapul a tervezéshez. Érdekesség, hogy még Andy Warhol is kapott egy
példányt
belőle, hogy telekenje mindenféle festékekkel. A BMW
Art program
negyedik tagja volt ez a modell, amit kiállítottak
Magyarországon is nemrég. A gyár a típust 1978-81 között gyártotta, összesen 456 darabot, így a legkisebb sorozatú autója lett a cégnek.
Akadnak márkatársak is
Mintaként
egy ilyet
céloztam meg, a határozott szögletes, mégis izmos formákat jól
kiemelő fehér színben. A kocsi szögletessége teljesen belefért
az akkori design trendekbe. A szokásos festékmaradvány eltakarítás
után - Warhollal ellentétben - én először két réteg fehér
festéket fújtam rá, ami nem különösebben érdekes. Viszont,
hogy feldobjam a külsőt néhány finom matricázást elkövettem.
Nem volt cél a nagy felületek betakarása matricával, ezért
inkább az apróbb, de jól fölismerhető matricákat szerkesztettem
rá. És ami még fontos, hogy a dekorációk az autó idejének
megfelelőek legyenek, úgy ahogy akkoriban akár ki is nézhetett
volna. A felmatricázás után egy vékony fényes lakkréteg került
rá matrica rögzítésként és a csillogósabb megjelenés
érdekében.
A
kerekeket csak újrafestettem (ezek valószínűleg előbb-utóbb
cserére kerülnek, amint megfelelő minőségű kerekeket találok a
megfelelő tengelyhosszal, ugyanis ennek a modellnek extra hosszú tengelyei vannak a nagy szélesítések miatt), az ablakokat alaposan letisztogattam
mivel nem volt olyan vészesen megkopva. A belső teret matt feketére
festettem, csakúgy, mint a hátsó, motort eltakaró rácsot. Az
első hűtőrácsok direkt maradtak fehérek, egyszer láttam egy
ilyet és megtetszett. A lámpák is kaptak egy kis életet jelentő
szint elől is és hátul is. Ez főképpen a csúf hátsó nagy
piros műanyag esetében volt nagyon muszáj.
Egy
– valós viszonyokat tekintve - viszonylag ritka BMW került a
vitrinembe, a BMW sorba, megújulva, felfrissülve, úgy, mint ahogy
annak idején maga a modell megjelenése is hatott a kategóriában.
Lapos, nagyon lapos járgány
Ezt nem sokan láthatták a visszapillantó tükörben
Egyértelmű a középmotoros szerkesztési mód
Sokkal szebb a hátsó műanyagrész kifestve
Nyugdíjas versenyautóként már csak bemutatókra jár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése